HU216927B - Kisfeszültségű kapcsolóberendezés villamos energia átadására vagy elosztására - Google Patents

Abstract

A találmány feladata a villamős energia átadására vagy elősztásáraszőlgáló azőn kisfeszültségű kapcsőlószekrények kőnstrűkciójánakegyszerűsítése, amelyeknél a kapcsőlószekrényben megvezetés vankialakítva. A kitűzött célt azáltal érjük el, hőgy a betőlási iránnyalpárhűzamősan őlyan kereszttartókat (1) alkalmaznak, amelyek abetőlható egységeket megvezető eszközökkel vannak ellátva. Akereszttartók (1) hőssztartókhőz vannak erősítve. A megvezetőeszközök,példáűl vezetőtőldatők (5) kereszttartókkal (1) egybefüggően vannakkialakítva vagy azők anyagából vannak kisajtőlva. A betőlható egységekelőnyösen fenékrésszel, valamint a fenéksík alatt kétőldalt egy-egykifelé álló, a fenéksíkkal párhűzamős és a fenékrésszel egybefüggőenkialakítőtt, a kereszttartók (1) megvezetőeszközeivel, példáűlvezetőtőldataival (5) kapcsőlódó vezetőéllel rendelkeznek. ŕ

Description

A találmány feladata a villamos energia átadására vagy elosztására szolgáló azon kisfeszültségű kapcsolószekrények konstrukciójának egyszerűsítése, amelyeknél a kapcsolószekrényben megvezetés van kialakítva. A kitűzött célt azáltal éljük el, hogy a betolási iránnyal párhuzamosan olyan kereszttartókat (1) alkalmaznak, amelyek a betolható egységeket megvezető eszközökkel vannak ellátva. A kereszttartók (1) hossztartókhoz vannak erősítve. A megvezetőeszközök, például vezetőtoldatok (5) kereszttartókkal (1) egybefüggően vannak kialakítva vagy azok anyagából vannak kisajtolva. A betolható egységek előnyösen fenékrésszel, valamint a fenéksík alatt kétoldalt egy-egy kifelé álló, a fenéksíkkal párhuzamos és a fenékrésszel egybefüggően kialakított, a kereszttartók (1) megvezetőeszközeivel, például vezetőtoldataival (5) kapcsolódó vezetőéllel rendelkeznek.

HU 216 927 B

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 216 927 Β

A találmány tárgya kisfeszültségű kapcsolóberendezés villamos energia átadására vagy elosztására, betolható egységekben elrendezett kapcsolókészülékekkel vagy készülékcsoportokkal, különösen teljesítménykapcsolókkal, motorvédő kapcsolókkal, kontaktorokkal vagy hasonlókkal, amelyek számára a kapcsolószekrényben megvezetés van kialakítva, és legalább a gyűjtősíneknek a kapcsolókészülékekhez való villamos csatlakoztatása dugaszolható kivitelű.

Az energiaelosztás területén régóta ismertek és beváltak a motor-, energia- vagy MCC-elosztókként is ismeretes, berendezések és motorok védelmére szolgáló, kapcsolószekrényekben elrendezett kapcsolókészülékek, illetve készülékcsoportok.

A villamos energia átadása és elosztása közönséges gyűjtősínek segítségével, cserélhető készülékek vagy készülékcsoportok útján történik. Ezek a készülékcsoportok kapcsoló- és védőelemeket tartalmaznak, és dugaszolható érintkezőkkel csatlakoznak a gyűjtősínekhez.

Ezeknél az elosztóknál a készülékcsoportok legalább részben dugaszolható kivitelűek, és legalább a főáram elvétele a gyűjtősínekre csatlakozó, dugaszolható érintkezők útján történik. A főáram bevezetése, valamint a vezérlőáram és hasonlók csatlakoztatása mind dugaszos csatlakozás, mind rögzített huzalozás útján lehetséges.

A kapcsoló- és védőelemek lehetnek például teljesítménykapcsolók, motorvédő kapcsolók, kontaktorok, illetve ezek kombinációi, például irányváltó vagy csillagdelta kapcsolók és hasonlók.

Ismeretesek olyan, kapcsolószekrényben elrendezett kapcsolóberendezések is, amelyek betolható kivitelűek. Ezek gyakran becsúsztatható talpakra vannak szerelve vagy teleszkópszerűen kihúzható vezetősínekre vannak felerősítve (lásd például a DE 22 54 847 jelű közzétételi iratot).

A DE 25 15 152 jelű közzétételi irat olyan kapcsolóberendezést ismertet, amelynél az egyes rekeszek közbenső fenéklapokkal vannak elválasztva egymástól, amint ez a kapcsolószekrényeknél ma is szokásos. A közbenső falak nemcsak elkülönítik egymástól az egyes rekeszeket, hanem merevítik is a kapcsolószekrényt.

A betolható egységek profilsínen kívül stabilizáló rudakat is tartalmaznak. A profilsín, amelyen L alakú toldatok vannak kialakítva, közelítőleg U alakú, és az L alakú toldatok kalapprofilú sínt képeznek különféle készülékek csatlakoztatására.

A profilsín vezetőélekkel van ellátva, amelyek F alakú profilok hornyaiba kapcsolódnak. Az F alakú profilok csavaros vagy szegecses kötéssel csatlakoznak a közbenső falak felső és alsó oldalán levő U alakú profilokhoz.

A betolható egységek fenéklapjának hátulsó végére van felcsavarozva a csatlakozóvezetékek számára kialakított kapocsléc.

A DE 3243 127 jelű szabadalmi leírás olyan kapcsolószekrényt ismertet, amelynél az egyes rekeszek fenéklemezek útján további részekre vannak osztva. A betolást lehetővé tevő megvezetések a szokásos módon ezekre a fenéklemezekre vannak felszerelve. A fenéklemezek tartóelemek, ferde levágások, szűkületek, kiugró részek és megvastagított részek útján vannak rögzítve a kapcsolószekrényben, és el vannak látva még a tartóelemeket befogadó bevágással is.

A betolható egységek a DE 3243 130 jelű szabadalmi leírás szerinti megoldásnál extrudált profilból kialakított fenékrésszel rendelkeznek, amely a betolást lehetővé tevő megvezetést befogadó, C alakú formaelemmel van ellátva.

Az ily módon kialakított kapcsolószekrények bonyolult szerkezetűek, és hátrányuk az is, hogy a készülék belső tere a kapcsolószekrényben fixen rögzített rekeszfalak miatt nehezen hozzáférhető.

Az utóbbi hiányosság különösen abban az esetben okoz gondot, ha a készülékteret és a gyűjtősíneket elválasztó fal, valamint a betolható egységek között vezetékek vannak. Ekkor a vezetékekhez nehéz hozzáférni.

Még bonyolultabbá válik a szerkezet, ha a betolható egységek görgőkön nyugszanak, mint például a DE 25 15153 jelű közzétételi iratban vagy a DE 7632638 jelű használatiminta-leírásban ismertetett megoldásoknál, ahol a betolást U alakú rögzítő- és földelősínek teszik lehetővé, és a sínek zárófogas csavarok és a kapcsolószekrényre felvitt behúzóanyák segítségével vannak felerősítve a belső oldalfalakra.

Ismert továbbá az a megoldás is, hogy alaktartó műanyagból készült készülékhordozót alkalmaznak, amelyhez több kapcsolókészülék rögzíthető, és ezek a kapcsolókészülékek vezetősínek vagy hasonlók alkalmazása nélkül csatlakozhatnak a dugaszolható érintkezők útján a gyűjtősínekhez. A megvezetést ennél a megoldásnál részben a dugaszolható érintkezők megfelelő kialakítása biztosítja. Az egymás alatt levő egyes készülékhordozókat itt a hátulsó hossztartókhoz erősített, műanyagból készült közfalak választják el egymástól. Ilyen készülékhordozót ismertet a „Modulares NiederspannungsSchaltanlagen-System MNS” c. ABB-cégkiadvány (Nr. D IL 102691 DE). Ez a kapcsolókészülék viszonylag egyszerű moduláris szerkezettel rendelkezik, így a meglevő berendezések struktúrájának megváltoztatását is egyszerűvé teszi.

Jóllehet ez a konstrukció egyszerűbb a bevezetőben hivatkozott kapcsolóberendezéseknél, ennek az az ára, hogy egyrészt le kell mondani egy megvezetésről, másrészt le kell mondani az olyan funkcionális helyzetek lehetőségéről, mint az üzemi, a vizsgálati és a kiállítási helyzet. Ezenkívül amikor a készülékhordozó be van dugaszolva, azt több rögzítőcsavarral a hátulsó hossztartókhoz kell csavarozni.

A CA 2,010,682 Al és a CA 2,010,684 jelű szabadalmi leírások is olyan kapcsolóberendezéseket ismertetnek, amelyek nem tartalmaznak vezetősíneket. Ez a konstrukció lényegében két kapcsolókészüléket felvevő, készülékházakként kialakított készülékhordozókból áll, és a dugaszolható érintkezők síkjában oldalt elrendezett rögzítőhorgokkal rendelkezik. A rögzítőhorgok ugyan segítik a megvezetést, de csak a gyűjtősínek közelében.

A találmány feladata tehát olyan kisfeszültségű kapcsolóberendezés létrehozása villamos energia átadására

HU 216 927 Β vagy elosztására, betolható egységekben elrendezett kapcsolókészülékekkel vagy készülékcsoportokkal, különösen teljesítménykapcsolókkal, motorvédő kapcsolókkal, kontaktorokkal vagy hasonlókkal, amelyek számára a kapcsolószekrényben megvezetés van kialakítva, és legalább a gyűjtősíneknek a kapcsolókészülékekhez való villamos csatlakoztatása dugaszolható kivitelű; amelynél egyszerű szerkezeti kialakítás mellett is megfelelőképpen biztosítva van a készülékcsoportok megfelelő megvezetése.

A feladat találmány szerinti megoldása azáltal tökéletesíti a fenti, kisfeszültségű kapcsolóberendezéseket, hogy a betolási iránnyal párhuzamosan kereszttartók vannak elrendezve, amelyek a betolható egységeket megvezető elemekkel rendelkeznek; a kereszttartók hossztartókhoz vannak rögzítve, és a megvezetőelemek a kereszttartókkal egybefüggően vannak kialakítva, illetve azok anyagából vannak kinyomva.

Ez a megoldás nagymértékben egyszerűsíti a konstrukciót ahhoz az esethez képest, amikor a betolható egységekhez megvezetőelemeket erősítenek, mivel ezek már integrálva vannak a kereszttartókba. A kereszttartók ezenkívül biztosítják a kapcsolószekrény vázának merevségét, és ugyanakkor egy sor, különféle rögzítési és funkcionális lehetőséget is biztosítanak.

A találmány egyes kiviteli alakjai egyszerű módon lehetővé teszik, hogy szükség esetén járulékos elemek alkalmazása nélkül közbenső válaszfalakat iktassunk be.

Különösen előnyös, ha a kereszttartók kivágással és hajlítással létrehozott lemezprofilból vannak kialakítva, és legalább egy, oldalsó száron, egymástól térközzel elválasztva több lépcsőformájú vagy Z alakú vezetőtoldat van a betolható egység megvezetése céljából, mivel ily módon a betolható egységek, illetve a közbenső válaszfalak csekély súrlódással vannak megvezetve, és megtámasztásuk részben betolt helyzetben is kellőképpen biztosítva van.

Különösen kedvező, ha az U profil alsó szára is olyan, lépcsőformájú vezetőtoldatokkal van ellátva, amelyek alkalmasak közbenső válaszfalak felvételére, mivel aszimmetria esetén (itt egyenlőtlen végek esetén) a kereszttartók mindkét oldalon alkalmazhatók, így például akkor, ha csak az egyik oldalon vannak tartóelemek kialakítva.

Annak érdekében, hogy a közbenső válaszfalak járulékos rögzítőeszközök alkalmazása nélkül egyszerű módon erő- és alakzáróan rögzíthetők legyenek, a kereszttartókon résszerű kitörések vannak a közbenső válaszfalak rögzítésére, és a körömszerű lábakkal ellátott közbenső fenéklapok rézsútos hídtaggal vannak ellátva.

A megvezetés pontosságának fokozása érdekében a megvezető toldatok között kinyomott megvezető szakaszokat alkalmazhatunk, ahol a betolható egység megvezetőélei a peremen a megvezető szakaszokhoz illeszkedő kialakításúak.

Ha fröccsöntés útján készült kereszttartókat alkalmazunk, különösen előnyös ezeket a 9-11. igénypontok ismérvei szerint kialakítani.

További rögzítőelemeket és szerelési időt takaríthatunk meg, ha a hossztartókhoz erősítendő kereszttartók legalább az egyik oldalukon eleve el vannak látva szögben lehajlított rögzítőpántokkal.

Ugyancsak feleslegessé válnak az elülső vagy hátulsó fallal párhuzamos, illetőleg ezekre merőleges L vagy U alakú tartókat rögzítő tartóelemek, ha U alakú tartótoldatot alkalmazunk, és ezen tartótoldat egyik szára egy hossztartón fekszik fel, és egybefüggően össze van kötve a kereszttartóval.

A találmány szerinti megoldás egy további kiviteli alakjánál a készülékteret a fogyasztói csatlakozások terétől elkülönítő választófalak rögzítése céljából a kereszttartó egyik szára több, egy sorban elrendezett furattal van ellátva, amelyek egy-egy rekeszhez lehetnek hozzárendelve. A füratok és a válaszfal áttöréseinek száma a készülékek számához igazodóan akár eltérő is lehet.

A találmány szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés egy alternatív kiviteli alakjánál a betolható egységek fenékrésszel, továbbá a fenéksík alatt kétoldalt egyegy kifelé néző, a fenéksíkkal párhuzamos és a fenékrésszel egybefüggően kialakított vezetőéllel rendelkeznek. Ezáltal egyszerű módon elérhető, hogy ne kelljen járulékos megvezetőelemek, például megvezetősínek, extrudált profilok vagy hasonlók szerelésével bajlódni. Ugyanakkor a megvezetés egyszerű módon és csekély helyigény mellett a rekeszek fenékrészeinek tartományában van elrendezve, tehát az oldalsó térrészek szabadon maradnak vezetékkitörések, további dugaszcsatlakozások vagy más feladatok céljára.

Különösen kedvező, hogy a betolható egység lényegében egy megvezetőéllel ellátott alaptartóból és egy erre merőlegesen elrendezett, a kapcsolókészülékek rögzítésére szolgáló készüléktartóból áll; különösen abban az esetben, ha az alaptartó egy olyan, L alakú lemezdarabból áll, amelynek alaprésze és arra merőleges, azzal egybefüggő, továbbá a kapcsolószekrény hátoldalával párhuzamos hátfala van; ami azt jelenti, hogy lényegében csak két alkatrészt kell előállítani, éspedig kis költséggel, és a szerelés is egyszerű lesz.

Egyes további előnyös kiviteli alakok anyagmegtakarítást tesznek lehetővé (szögtartók, támaszprofilok, kapocslécek rögzítőelemei stb. vonatkozásában), illetve módot adnak arra, hogy kis darabszámok esetén is gazdaságosan gyártsunk kisfeszültségű kapcsolóberendezéseket.

A kezelés megkönnyítése végett az elülső tartományban egy vagy több fogantyút, illetve kivágást alkalmazhatunk középen vagy kétoldalt.

Egy további kiviteli alak esetében a betolható egység üzemi helyzetben csavarral történő rögzítéséhez furattal vagy nyílással rendelkezik, és a betolható egység erre a célra szolgáló bevágással szerinti megoldás földelést és egyidejű rögzítést tesz lehetővé egyszerű módon.

Előnyös, ha a készülékteret és a fogyasztói csatlakozások terét elválasztó falak csak akkor hozhatók szerelési helyzetbe, ha ezek alsó és felső peremüknél eltérő szélességű bevágásokkal és hídtagokkal vannak ellátva, amelyek szereléskor a kereszttartók tartományában egymásba kapcsolódnak, és a kereszttartókon kialakított furatok a hídtagok furatainak vagy bevágásainak felelnek meg.

HU 216 927 Β

Ugyancsak kedvező, ha a válaszfalakon a felső, illetve alsó peremnél párhuzamosan kinyomott, illetőleg Z alakú hídtagok vannak, amelyek oly módon kapcsolódnak a szomszédos válaszfalhoz, és oly módon vannak kitámasztva, hogy nincs szükség járulékos rögzítőeszközökre, például rögzítőcsavarokra. A rögzítés ebben az esetben például mindössze két csavarral megoldható a felső és az alsó peremnél.

Jóllehet ismert függőleges megvezetőhomyokkal és megvezetőélekkel ellátott extrudált profiloknak oldalsó profilként való alkalmazása, az ismert megoldásoknál ezek csak megvezetőelemekként szolgálnak. Ilyen profilt ismertet a „Logstrub-Einschubsystem Nr. 0005/0289/1000” c. cégkiadvány 4. és 6. oldala.

A következőkben a találmány további jellegzetességeit és előnyeit ismertetjük a rajzok kapcsán, amelyek előnyös kiviteli példákat mutatnak. Az

1. ábra egy kereszttartó perspektivikus képe; a

2. ábra az 1. ábra szerinti kereszttartó elölnézete; a

3. ábra a kereszttartó egy részének képe, olyan kitöréssel, amely mellett látható az alsó szár; a

4. ábra a 3. ábra szerinti kereszttartó perspektivikus képe; az

5. ábra a kereszttartó egy másik variánsának perspektivikus képe; a

6. ábra az 5. ábrán bemutatott kereszttartó elölnézete; a

7. ábra a kereszttartóval egyesített betolható egység perspektivikus képe; a

8. ábra egy betolható egység alaptartójának perspektivikus képe; a

9. ábra egy betolható egység készüléktartójának perspektivikus képe; a

10. ábra egy nagyobb kapcsolókészülékekhez készült betolható egység készüléktartójának perspektivikus képe; a

11. ábra egy burkolat nélküli kapcsolószekrény perspektivikus képe, részben kihúzott elemekkel és betolt közbenső fenéklappal; a

12. ábra egy burkolat nélküli kapcsolószekrény perspektivikus képe, részben kihúzott elemekkel és részben kihúzott betolható egységgel; a

13. ábra egy burkolat nélküli kapcsolószekrény perspektivikus képe, zárt elülső ajtóval; a

14. ábra egy közbenső fenéklap oldalnézete; és a

15. ábra a közbenső fenéklap Z részlete.

Az 1., 2. és 7. ábrán látható 1 kereszttartó sajtolt és hajlított U alakú lemezprofilból van kialakítva. Az U profil 2, 3 szárai a 4 kapcsolószekrényben a betolható egység fenéklapjával párhuzamosan helyezkednek el. Az U profil felső 2 szárán, egymástól térközzel elválasztva több lépcső, illetve Z alakú 5 vezetőtoldat van kinyomva, amelyek a betolható 7 egység megvezetését szolgálják. Az U profil alsó 3 szárán ugyancsak lépcső alakú 8 vezetőtoldatok vannak, ezek azonban közbenső 9 fenéklapok befogadására szolgálnak. A közbenső 9 fenéklapoknak a fenéksíkkal párhuzamos vezetőélük van, amely itt nem látható.

A betolható egységek mögött, illetve a DE 90 05 066 jelű használatiminta-leírásban közelebbről leírt válaszfalak mögött elrendezett gyűjtősínek irányában történő betolás mértékének korlátozása hengeres 10 határolócsap segítségével történik, amely itt csavarfejként van kialakítva. így a DE 4013 311 jelű szabadalmi leírásban közelebbről leírt dugaszolható érintkezők pontosan kapcsolódhatnak a C alakú gyűjtősínekkel (lásd a 7. ábrát is). Az 1 kereszttartó végén, a 10 határolócsappal szemben 11 furat van, amelynek funkcióját később ismertetjük.

A függőleges 12 alaptagon több, egy sorban elrendezett 13 furat van a 14 készülékteret a fogyasztói csatlakozások 15 terétől elkülönítő 16 válaszfalak rögzítése céljából, amelyekre később fogunk részletesen kitérni.

Az elülső tartományban egy, ugyancsak U alakú 17 tartótoldat van az U profilon, azzal egybefüggően kialakítva, amely befelé eltoltan van elrendezve, és kisebb távolság mellett oldalsó 18,19 szárakkal van ellátva. A 17 tartótoldat alaptagja egy hossztartón fekszik fel. A 17 tartótoldat feladata az, hogy egy, a hátulsó vagy elülső fallal párhuzamos és merőleges L vagy U alakú 20 tartót képezzen, amelynek alaptagja párhuzamos a hátulsó fal síkjával.

A 17 tartótoldat lényegében a DE 8910 310 jelű használatiminta-leírásban közelebbről bemutatott hordelem funkcióját látja el.

A közbenső 9 fenéklapok rögzítésére hasíték formájú 21 kitörések szolgálnak, amelyek kétoldalt vagy csak az alsó 17’ száron lehetnek kialakítva. A kétoldali elrendezésnek akkor van értelme, ha az 1 kereszttartó aszimmetrikus, például amikor az 1. ábra szerinti 1 kereszttartót alkalmazzuk. A 21 kitörések az 1. ábrán nincsenek feltüntetve. Az egyoldali elrendezés viszont akkor célszerű, ha az 1 ’ kereszttartó szimmetrikus, amikor például egy később ismertetendő kiviteli formát alkalmazunk. Itt az 1, 1 ’ kereszttartók kétoldali alkalmazása lehetséges.

A 4. ábrán bemutatott és ugyancsak sajtolt és hajlított alkatrészként előállított 1 ’ kereszttartó az 5’ vezetőtoldatok között sajtolt 22 vezetősávokkal van ellátva, amelyek ívelt kialakításúak, és a betolható 7 egység megvezetésének javítására szolgálnak. A betolható 7 egység 23 vezetőélei a peremnél kötötten kapcsolódnak a 22 vezetősávokkal.

Az 1” kereszttartó harmadik, az 5-6. ábrákon vázolt kiviteli alakja fröccsöntéssel készül. Az U alakú 18” és 19” oldalsó szárakon ezekkel egybefüggően F alakú 24 vezetőszakaszok vannak kialakítva, amelyek a betolható 7 egység 23 vezetőélét befogadó 25 hornyokkal rendelkeznek.

A 25 hornyok a súrlódás csökkentése érdekében szűkületekkel vannak ellátva, továbbá hídtagot tartalmaznak a betolható 7 egység betolási útjának határolására.

A 26 hossztartókhoz való rögzítés céljából az 1, 1’ és 1” kereszttartók legalább az egyik oldalukon lehajlított 27, 27’, 27” rögzítőpántokkal, valamint ezeken kialakított furatokkal vannak ellátva.

A példaképpen bemutatott 1, 1’, 1” kereszttartók mindegyike akár a bal, akár a jobb oldalon alkalmazható.

A 7. ábra olyan betolható 7 egységet mutat, amelynél az 1 kereszttartók betolt helyzetben vannak. Az 5 vezetőtoldatok a betolható 7 egységet a 23 vezetőélek

HU 216 927 Β mentén részben betolt helyzetben is megtartják és vezetik, mint az a 12. ábrán is látható.

A betolható egység lényegében egy 28 alaptartóból és egy erre merőlegesen elrendezett, a kapcsolókészülékek rögzítésére szolgáló 29 készüléktartóból áll.

A 23 vezetőéiben az elülső tartományban félkör alakú 30 bevágás van, amely üzemi helyzetben a 11 furattal van megfelelésben, és a betolható 7 egységnek egy (itt nem ábrázolt) csavar segítségével történő alak- és erőzáró rögzítésére alkalmas. Egyúttal egyszerű módon biztos földelést tesz lehetővé a fémből készült betolható egység és az ugyancsak fémből készült 1 kereszttartó, illetve a kapcsolószekrény között.

A 8. ábrán vázolt 28 alaptartó L alakú, lemezdarabból készült alkatrész, amelynek 31 fenékrésze és arra merőleges, azzal egybefüggően kialakított és a kapcsolószekrény hátfalával párhuzamos 32 hátfala van. A 32 hátfal a gyűjtősínekhez kapcsolódó dugaszcsatlakozásokat befogadó 33 kivágásokkal van ellátva. A fenéklappal párhuzamos síkban a 32 hátfalon visszahajlított 34 szakasz van kialakítva a 29 készüléktartó rögzítésére.

A 31 fenékrész szélén az elülső, valamint a jobb és a bal oldalon lefelé néző 35,36 peremek vannak kialakítva, amelyek fokozzák a betolható egység csavarómerevségét. A jobb és a bal oldalon a 36 peremek a 23 vezetőélekbe mennek át.

A lényegében U alakú 29 készüléktartó éppen olyan széles, mint a 28 alaptartó, és a 28 alaptartóra merőlegesen mintegy a hátsó harmadban van elrendezve. A 32 hátfalon levő 34 szakasz a 29 készüléktartó 37 oldalfalain, illetve a 38 szárakon fekszik fel. A 29 készüléktartó 37 oldalfalakként szolgáló oldalsó szárai szintén U alakúak. A felső, befelé visszahajlított 38 szár a 34 szakasszal van összekötve (előnyösen szegecselés útján), az alsó 39 szár pedig a 31 fenékrésszel.

A 29 készüléktartó és az alaptartó ezenkívül egy, a 41 készüléklap alatt a hátfalhoz képest rézsútosan kialakított, a 31 fenékrészen szorosan felfekvő 40 szakasz útján is össze van kötve egymással. A 29 készüléktartó alaptagja képezi a készüléklapot.

A szerelőlapként szolgáló 41 készüléklap, mint a 9-10. ábrákból látható, lényegesen magasabb lehet a 37 oldalfalaknál, tehát nagyobb kapcsolókészülékek is felerősíthetők a készüléklapra. A 41 készüléklap magassága tehát független a 37 oldalfalak magasságától.

A 29 készüléktartó merevítése érdekében a felső 42 perem hátrafelé vissza van hajlítva.

A 41 készüléklap mögött keletkező 43 tér, amelyet a

7. ábrán külön hivatkozási számmal jelöltünk, felülről hozzáférhető, és betolható dugaszcsatlakozások, valamint ezek vezetékei felvételére szolgál. Ez utóbbiak a 29 készüléktartó nem ábrázolt kivágásain át vannak bevezetve, és a 41 készüléklapon levő kapcsolókészülékekhez vannak csatlakoztatva.

A 41 készüléklap hátoldala további készülékek rögzítésére is felhasználható. Nagy súlyú készülékek, különösen nagy 29 készüléktartók esetében - mint a 10. ábrán látható - merev!tés céljából egyszerű módon alkalmazhatók itt nem ábrázolt átlós merevítórudak a hordképesség javítása érdekében. Ezek például a 46 pontokhoz erősíthetők.

Az elülső tartományban akár kétoldalt, akár középen 47 fogantyúk vagy 48 kivágások alkalmazhatók az adott esetben súlyos betolható egységek mozgatásának, illetve szállításának megkönnyítése érdekében. A 48 kivágásokat célszerű műanyagból készült peremmel ellátni. A 47 fogantyúkat a 28 alaptartóra merőlegesen rögzítjük.

A főáram csatlakozásait közvetlenül, dugaszolócsatlakozások nélkül vezetjük a kapcsolókészülékektől a fogyasztói csatlakozások 15 terébe, onnan pedig a motorokhoz vagy berendezésekhez. Erre a 16 válaszfalak 44 nyílásai szolgálnak, amelyek alkalmasak megfelelő kábelhüvelyek befogadására.

A 16 válaszfalon négyszög alakú 45 kivágások is vannak, amelyek a vezérlőáram-vezetékek dugaszvagy aljzatelemei számára vannak kialakítva. Ezek a dugasz- vagy aljzatelemek oldalirányban mereven össze vannak kötve a betolható egységgel, előnyösen az egyik 38 száron, az ellendarabok pedig a fogyasztói csatlakozások oldala felől bedugaszolhatok.

A 45 kivágások, ha csak részben vannak kihasználva, bepattintható lemezelemekkel zárhatók le.

A betolható egység kihúzása előtt mind a főáram elmenővezetékeinek, mind a vezérlőáram vezetékeinek villamos összeköttetését meg kell szakítani.

A betolható egység hátoldalán azonban mind a főáram elmenővezetékei, mind a vezérlőáram vezetékei számára alkalmazhatunk dugaszolható elemeket, amelyekhez a kapcsolószekrényben helyezhetünk el megfelelő ellendarabokat.

Mint all. ábrán látható, minden rekesz 49 ajtóval van ellátva, amelynek a kapcsolókészülék tengelyével együttműködő kivágása lehet. Ez ismert módon úgy működhet, hogy a 49 ajtót csak akkor lehessen kinyitni, ha a kapcsolókészülék ki van kapcsolva.

A 11-15. ábrákon látható közbenső 9 fenéklapokat szükség esetén alkalmazzuk a nagyobb biztonság érdekében, ezek azonban el is hagyhatók, mivel nem tartalmaznak a betolható 7 egység megvezetéséhez feltétlenül szükséges elemeket, viszont elhagyásuk esetén a betolható egységet nem tartalmazó készüléktér teljes egésze akadálytalanul hozzáférhető.

A közbenső fenéklapok - a betolható egységekhez hasonló módon - a fenéksíkkal párhuzamos síkban fekvő vezetőélekkel vagy - mint a 14-15. ábrákon látható - hasítékszerű 21 kivágásokba kapcsolódó körömszerű 50 lábelemekkel lehetnek ellátva. Az 50 lábelemek rézsútos 51 hídtaggal rendelkeznek, amely járulékos rögzítőelem alkalmazása nélkül rögzül a közbenső 9 fenéklaphoz.

A közbenső 9 fenéklapok peremei a merevség fokozása érdekében le vannak hajlítva, és a 28 alaptartóhoz hasonlóan szellőzőnyílásokkal lehetnek ellátva.

A 16 válaszfalak, amelyek a 11-12. ábrákon kihúzott helyzetben vannak feltüntetve, felső és alsó éleik mentén különböző szélességű 52 bevágásokkal és 53 hídelemekkel vannak ellátva, amelyek szereléskor az 1 kereszttartók tartományában egymásba kapcsolód5

HU 216 927 Β nak; és az 1 kereszttartók 13 furatai az 53 hídelemek 54 nyílásaival vagy bevágásaival vannak megfelelésben. így a 16 válaszfalak csak az előírt helyzetben szerelhetők.

A 16 válaszfalakon is lehetnek párhuzamosan kipréselt, illetve Z alakú 53 hídelemek, például csak a felső vagy csak az alsó perem mentén, amelyek oly módon kapcsolódnak a szomszédos válaszfalba, illetve úgy támaszkodnak arra, hogy nincs szükség járulékos rögzítőeszközökre, például rögzítőcsavarokra. A válaszfalak ebben az esetben is csak szereléshelyes pozícióban rögzíthetők.

Az 1, 1’, 1” kereszttartóknak fontos szerepük van a kapcsolószekrény merevségének biztosításánál.

A betolható 7 egység 23 vezetőélei a bevezetés megkönnyítése végett ferdén vannak kialakítva.

Claims (31)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kisfeszültségű kapcsolóberendezés villamos energia átadására vagy elosztására, betolható egységekben elrendezett kapcsolókészülékekkel vagy készülékcsoportokkal, különösen teljesítménykapcsolókkal, motorvédő kapcsolókkal, kontaktorokkal vagy hasonlókkal, amelyek számára a kapcsolószekrényben megvezetés van kialakítva, amely kapcsolóberendezésnél legalább a gyűjtősíneknek a kapcsolókészülékekhez való villamos csatlakoztatása dugaszolható kivitelű, továbbá a betolási iránnyal párhuzamosan kereszttartók (1, 1’, 1”) vannak elrendezve, amelyek a betolható egységeket (7) megvezető elemekkel rendelkeznek; és a kereszttartók (1, 1’, 1 ”) hossztartókhoz (26) vannak rögzítve; azzal jellemezve, hogy a megvezetőelemek a kereszttartókkal (1, 1’, 1”) egybefüggően vannak kialakítva, illetve azok anyagából vannak kisajtolva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartók (1, 1’, 1”) U alakúak, és száraik (2, 3) párhuzamosak a fenéksíkkal.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartónak (1, 1’) a betolható egységet megvezető felső szára (2), valamint közbenső fenéklap (9) megvezetésére vagy rögzítésére szolgáló alsó szára (3) van.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy sajtolt és hajlított lemezprofilból kialakított kereszttartói (1, 1’) vannak, és legalább egy szár (2, 3) anyagából több, a betolható egységet (7) megvezető, egymástól térközzel elválasztott lépcsős vagy Z alakú vezetőtoldat (5) van kisajtolva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy az U profil alsó szárán (3) a közbenső fenéklapok (9) felvételére alkalmas lépcsős vezetőtoldatok (8) vannak kialakítva.
6. 6. A 4. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a közbenső fenéklapok (9) rögzítésére alkalmas, hasíték alakú kitörései (21) vannak, és a közbenső fenéklapok (9) rézsútos hídtaggal (51) ellátott körömszerű lábelemekkel (50) rendelkeznek.
7. 7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a betolási utat a gyűjtősínek irányában korlátozó hengeres határolócsapja (10) van.
8. 8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a vezetőtoldatok (5’) között a betolható egységet (7) megvezető, a peremek mentén a betolható egység (7) vezetőéleihez (23) illeszkedő kinyomott vezetősávok (22) vannak elrendezve.
9. 9. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy fröccsöntött kereszttartója (1”) van, és legalább egy szár (18”, 19”) végén a betolható egységet (7) megvezető F alakú vezetőszakasz (24) és azzal egybefüggő horony (25) van kialakítva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a horony (25) a súrlódás csökkentése érdekében szűkületekkel van ellátva.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a horonyban (25) a betolható egység (7) felütközését biztosító hídtag (51) van kialakítva.
12. 12. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartók (1, 1’, 1”) legalább az egyik oldalukon hossztartókhoz (26) való rögzítést biztosító, lehajlított rögzítőpántokkal (27) vannak ellátva.
13. 13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy az elülső részben egy, a hátulsó vagy elülső fallal párhuzamos és vízszintes, L vagy U alakú tartót (20) rögzítő, alaptagjával egy hossztartón felfekvő U alakú tartótoldat (17) van elrendezve, amely a kereszttartóval (1) egybefüggően van kialakítva.
14. 14. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartók (1, 1’, 1”) alaptagja (12) több, egy sorban elrendezett, a készülékteret (14) a fogyasztói csatlakozások terétől (15) elkülönítő válaszfalakat (16) rögzítő furattal (13) van ellátva.
15. 15. Kisfeszültségű kapcsolóberendezés - különösen az 1-14. igénypontok valamelyike szerint - villamos energia átadására vagy elosztására, kapcsolókészülékek, különösen teljesítménykapcsolók, motorvédő kapcsolók, kontaktorok vagy hasonlók betolható egységekben elrendezett csoportjaival, amely kapcsolóberendezésnek a betolható egységeket a kapcsolószekrényben megvezetőelemei vannak, és amelynél legalább a gyűjtősíneknek a kapcsolókészülékekhez való villamos csatlakoztatása dugaszolható kivitelű, azzal jellemezve, hogy a betolható egységek fenékrésszel (31), továbbá a fenéksík alatt kétoldalt egy-egy kifelé néző, a fenéksíkkal párhuzamos és a fenékrésszel (31) egybefüggően kialakított vezetőéllel (23) rendelkeznek.
16. 16. A 15. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a betolható egység6

    HU 216 927 Β nek vezetőéllel ellátott alaptartója (28), valamint erre merőlegesen elrendezett, a kapcsolókészülékek rögzítésére szolgáló készüléktartója (29) van.
17. 17. A 16. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy az alaptartónak (28) fenékrésszel (31) rendelkező L alakú lemeztagja, valamint arra merőleges és azzal egybefüggő, a kapcsolószekrény hátfalával párhuzamos hátfala (32) van.
18. 18. A 17. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a hátfalon (32) a fenéksíkkal párhuzamos síkban a készüléktartó (29) rögzítésére szolgáló visszahajlított szakasz (34) van kialakítva.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a hátfal (32) a gyűjtősínekhez kapcsolódó dugaszcsatlakozásokat befogadó kivágásokkal (33) van ellátva.
20. 20. A 15-19. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a fenékrész (31) szélein lefelé néző, a vezetőélekbe (23) átmenő peremek (35, 36) vannak kialakítva.
21. 21. A 15-20. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy U alakú készüléktartója (29) van.
22. 22. A 21. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a készüléktartó oldalfalai (37) is U alakúak, és a felső, befelé hajlított szár (38) a visszahajlított szakaszhoz (34), az alsó szár (39) pedig a fenékrészhez (31) van szegecselve.
23. 23. A 16-22. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a készüléktartó (29) és az alaptartó (28) egy, a készüléklap (41) alatt rézsútosan kialakított, a fenékrészen (31) felfekvő szakasz (40) útján van összekötve egymással.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy az oldalfalak (37) magassága a készüléklap (41) magasságától függetlenül azonos.
25. 25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a készüléklap (41) legalább 30%-kal magasabb az oldalfalaknál (37).
26. 26. A 21-25. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy legalább 400 A névleges áramerősségű kapcsolókészülék beszerelése esetén a készüléklap (41) legalább kétszer olyan magas, mint az oldalfalak (37), és a kapcsolókészülék vízszintesen van elrendezve.
27. 27. A 21-26. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a készüléktartó (29) merevítése érdekében a felső perem (42) le vagy vissza van hajlítva.
28. 28. A 15-27. igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy az elülső tartományban, kétoldalt vagy középen fogantyúk (47) vagy kivágások (48) vannak.
29. 29. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a betolható egység (7) üzemi helyzetben csavarral történő rögzítéséhez furattal (11) vagy nyílással rendelkezik, és a betolható egység erre a célra szolgáló bevágással (30) vagy nyílással van ellátva.
30. 30. Az előző igénypontok bármelyike szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a válaszfalak (16) felső és/vagy alsó peremén a válaszfalakat (16) szereléshelyesen pozicionáló eszközök, előnyösen bevágások (52) és/vagy hídelemek (53) vannak elrendezve.
31. 31. A 30. igénypont szerinti kisfeszültségű kapcsolóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartóknak (1) a hídelemek (53) nyílásaival (54) vagy bevágásaival (52) megfelelésben levő furataik (13) vannak.