HU216893B - Autoszifonkészlet szódavíz és hab készítésére, valamint szifonfej - Google Patents

Abstract

Aűtőszifőnkészlet szódavíz és hab készítésére, melynek palackja ésszifőnfeje (2) van. Ez űtóbbi szénsavpatrőn csatlakőztatására ésmegnyitására szőlgáló menetes csőcsőnkőt (21), valamint a palacktúlnyőmás alatt álló tartalmának a kiadagőlására szőlgáló szelepesmechanizműst tartalmaz, amely működtetőkarhőz (3) kapcsőlódhat. Aszifőnfejben (2) fészek van, amelyben cserélhető kiadagőlócsövek (4)példáűl súrlódásős kapcsőlattal rögzíthetők. Az aűtőszifőnkészletlényege, hőgy legalább egy habadagőlásra szőlgáló kiadagőlócsöve (4),valamint legalább egy szénsavas főlyadék, különösen szódavízkibőcsátására szőlgáló kiadagőlócsöve van. A szifőnfej őldható,előnyösen menetes kapcsőlattal a palackhőz csatlakőztathatóan vankiképezve, amelynek a palack belső terében szénsavas főlyadék vagy habkészítését lehetővé tevő, patrőntartó csatlakőztatására szőlgálókiszúrótűvel és tömítéssel ellátőtt, előnyösen menetes csőnkja (11),valamint a palackban lévő túlnyőmású főlyadék vagy hab kiadagőlásátlehetővé tevő mechanizműsa és járatrendszere van. A kiadagőlócső (4)őldható kapcsőlattal történő befőgadására szőlgáló fészekkel állnyithatóan-zárhatóan összeköttetésben. E szifőnfejre az jellemző, hőgya szifőnfejnek (2) hüvelyt (15) és abban fel-le mőzgathatószeleptestet (23) tartalmazó szelepháza (14) van; a szeleptest (23)felett a szeleptesttel (23) ellentétes őldalán mőzgásában gátőlt rűgó,előnyösen rűgózó test (24) helyezkedik el; a szeleptest (23) őldalábanhőrőny (23a) van, amelybe a szifőnfejből (2) kinyúló működtetőelemmela rűgó irányába elmőzdítható, és ily módőn a szeleptestet (23) ebbe azirányba elmőzdító emelőfül (20) vagy -bütyök nyúlik be, és a hüvelynek(15) a rűgót tartalmazó végével ellentétes vége tartőmányába a palack(1, 1a) belső terével közlekedő járat, valamint a fészekkel közlekedőjárat (33) tőrkőllik, amelyeket a szeleptest (23) nyűgalmi állapőtábana rűgó ereje révén zárt állapőtban tart. ŕ

Description

A találmány szódavíz és hab, különösen tejszínhab készítésére szolgáló autoszifonkészletre vonatkozik, más szóval olyan autoszifonra, amely felváltva használható szódavíz és valamilyen hab, különösen étkezési hab, elsősorban tejszínhab készítésére és kiadagolására, de az autoszifonnal bármilyen más, gázzal dúsított, illetve hajtógázzal kiadagolható, például a kozmetikai vagy más iparban használatos hab, illetve krémhab is előállítható. A szódavíz fogalom is a legtágabban értelmezendő, például a találmány tárgykörébe tartoznak az úgynevezett ízpatronokkal készült szódavizek is. A találmány tárgyát képezi például az autoszifonkészlet részeként használható szifonfej is.

Mind a habszifonok, mind a szódavíz-autoszifonok a világ számos régiójában, de különösen Európában elteijedten és tömegesen használt háztartási eszközök, így például a HU 199267 lajstromszámú leírásban ismertetett szódavíz-autoszifon, amelyek fő része egyaránt a palack, valamint az annak nyílásához csavarmenetes kapcsolattal rögzíthető fej, amely kiadagolócsövet és nyitó-záró működtetőkart, valamint szénsavpatron-kiszúró eszközt és visszacsapó szelepes szénsavbetápláló nyílást tartalmaz. A fejben rugós szelep van beépítve a szódavíz-, illetve habáram kibocsátásához és elzárásához, amely szelep értelemszerűen a működtetőkarral és egy, a kiadagolócsőhöz vezető járattal (furattal) áll működési kapcsolatban.

A szódavíz-autoszifon palackjában a fejhez tömítéssel csatlakozó felszívócső nyúlik a palack fenéklapja tartományáig, továbbá a palack egy úgynevezett nívócsövet is tartalmaz, amelynek az a rendeltetése, hogy az át nem látszó falazatú palackban a betöltött víz meghatározott szintjét úgy biztosítsa, hogy elegendő gáztér maradjon a vízszint felett (üvegpalackokban a nívócső alkalmazására nincs szükség, helyette gyűrű alakú jelzés, például piros vonal szolgálhat a betöltött vízmennyiség szintjének feltüntetésére). A habszifonpalack viszont sem felszívócsövet, sem nívócsövet nem tartalmaz, és a palack nyílása nagyobb, mint a szódavíz-autoszifoné; a habanyag számára ugyanis a felszívócső keresztmetszete túlságosan kicsi lenne, hiszen egyrészt tapadós anyag, másrészt nagyobb a súrlódási tényezője, mint a vízé. A fent részletezett eltérésekből következik, hogy a szódavízszifont úgy lehet használni, hogy a palack feje felül van, a kiadagolócső a fejből lefelé és kifelé nyúlik, és a működtetőkar lenyomásával a szódavíz a felszívócsövön át kerül a fejbe, onnan a kiadagolócsövön át például a pohárba. Ezzel szemben a habszifon használata úgy történik, hogy a palackot fejjel lefelé fordítják, és ekkor a kiadagolócső is lefelé és kissé kifelé nyúlik. Megnyomva a működtetőkart, a megfordított palackban a fejhez ömlő hab az összekötő furaton és a kiadagolócsövön keresztül a rendeltetési helyre jut. A kiadagolócső vége különféle profilokkal lehet ellátva habminták létrehozása céljából, ezért a kiadagolócső általában cserélhető.

A találmány feladata, hogy olyan autoszifont szolgáltasson, amely hab, különösen tejszínhab és szódavíz készítésére és kiadagolására egyaránt alkalmas, emellett a szifon esztétikailag is előnyös megoldást jelent.

A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a palackhoz és a kiadagolócső cserélhetőségét, azaz oldható kapcsolatát lehetővé tevő fészekkel rendelkező fejhez egyrészt a palack fejjel lefelé tartásakor lefelé irányuló első cserélhető kiadagolócsővel, másrészt a palack állított helyzetében (amikor a fej van felül) a végével ugyancsak lefelé irányuló második cserélhető kiadagolócsővel is rendelkezik, az első kiadagolócsővel ellátott autoszifon a felszívócsőnek és a nívócsőnek a palackból való eltávolításával hagyományos habszifonként funkcionálhat, míg a második kiadagolócsővel, továbbá a felszívócsőnek és a nívócsőnek a palackba helyezésével hagyományos szódavízszifonként használható. Felismertük továbbá, hogy a fej gömbfelülettel történő kialakítása esztétikai, szerkezeti, szereléstechnikai és gyártási szempontból egyaránt optimális megoldást eredményez.

A fenti felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, szódavíz és hab készítésére szolgáló autoszifonkészlettel oldottuk meg, amelynek palackja, ahhoz oldható - előnyösen menetes kapcsolattal csatlakoztatható - szifonfeje, a fejből kitorkolló kiadagolócsöve, a fejhez csatlakozó hajtógázképző anyagnak, előnyösen CO₂-nak a patronból a palackba táplálásához előirányzott kiszúrótűs és tömítéses, előnyösen menetes csőcsonkja, valamint a szifonfejben elhelyezkedő, a palackban lévő túlnyomású anyag kiadagolását lehetővé tevő, adott esetben működtetőkarral kapcsolatban álló mechanizmusa van, és/vagy az autoszifonkészletnek felszívócsöve, adott esetben nívócsöve, továbbá kiadagolócsöve van, és amely autoszifonkészletre az jellemző, hogy a szifonfejben a kiadagolócső oldható kapcsolattal való rögzítésére alkalmas fészek van kialakítva, amelyből a palack belső terével kapcsolatba hozható járat torkollik ki; továbbá a fészekbe rögzíthető habadagolásra szolgáló kiadagolócsöve, vagy szénsavas folyadék, különösen szódavíz kibocsátására szolgáló kiadagolócsöve, vagy a habadagolásra és a szénsavas folyadék kibocsátására egyaránt alkalmas csöve van.

Egy előnyös kiviteli példa szerint a habadagolásra szolgáló kiadagolócső geometriai hossztengelye a palackon és a szifonfejen átmenő geometriai hossztengellyel a szifonfej felé mutató irányban hegyesszöget zár be, míg a szénsavas folyadék kibocsátására szolgáló kiadagolócső vagy annak a kitorkolló nyílást tartalmazó tartománya ugyanezzel a tengellyel ugyanezt az irányt tekintve tompaszöget.

Előnyös, ha a kiadagolócső súrlódásos kapcsolattal illeszkedik a szifonfejben kialakított fészekbe, valamint ha a kiadagolócső fészekbe illeszkedő tartománya az elforgását meggátló lappal van ellátva.

Elsősorban esztétikai szempontból célszerű, ha a szifonfej legalább részben gömbfelülettel határolt.

A találmány szerinti szifonfej oldható, előnyösen menetes kapcsolattal a palackhoz csatlakoztathatóan van kiképezve, és amelynek a palack belső terében hajtógázas, például szénsavas folyadék vagy hajtógázas hab készítését lehetővé tevő patrontartó csatlakoztatására szolgáló kiszúrótűvel és tömítéssel ellátott, előnyö2

HU 216 893 Β sen menetes csonkja, valamint a palackban lévő túlnyomású folyadék vagy hab kiadagolását lehetővé tevő mechanizmusa és járatrendszere van. A kiadagolócső oldható kapcsolattal történő befogadására szolgáló fészekkel áll nyithatóan-zárhatóan összeköttetésben. E megoldásra az jellemző, hogy a szifonfejnek hüvelyt és abban fel-le mozgatható szeleptestet tartalmazó szelepháza van; a szeleptest felett a szeleptesttel ellentétes oldalán mozgásában gátolt rugó, előnyösen rugózó test helyezkedik el; a szeleptest oldalában horony van, amelybe a szifonfejből kinyúló működtetőelemmel a rugó irányába elmozdítható, és ily módon a szeleptestet ebbe az irányba elmozdító emelőiül vagy -bütyök nyúlik be, és a hüvelynek a rugót tartalmazó végével ellentétes vége tartományába a palack belső terével közlekedő járat, valamint a fészekkel közlekedő járat torkollik, amelyeket a szeleptest nyugalmi állapotában a rugó ereje révén zárt állapotban tart. Célszerűen a rugó műanyagból vagy gumiból készült rugózó test vagy spirálrugó.

Egy előnyös találmányi ismérvnek megfelelően a működtetőelemet működtetőkar képezi, amelynek a belső végén lyukakat tartalmazó pofák vannak, amely lyukakból a pofák peremére rések torkollnak ki, amely pofák a szelepházban kiképzett íves hornyokba bepattinthatóan és azokban elfordíthatóan vannak kiképezve, és az emelőfül a pofák között, előnyösen a kar nyúlványaként van kiképezve.

Előnyös a szifonfejnek az a kiviteli alakja is, amelynek megfelelően a működtetőelemet a kiadagolócső alkotja, amely a belső végével egy szelepemelő elemen van átvezetve, amely elfordíthatóan van a szeleptesthez rögzítve, és a kiadagolócső egy horonyba nyúlik, amelyből a hüvelybe torkolló járat indul ki; és a szeleptest hornyába nyúló emelőiül vagy -bütyök a szelepemelő elem részeként van kialakítva. Ebben az esetben célszerű, ha a szelepemelő elem befoglaló formáját tekintve hosszúkás, hengeres testként van kiképezve, és a csapként kiképzett kiadagolócső-vég átvezetésére és befogadására szolgáló, fészekként funkcionáló lyuk geometriai hossztengelye merőleges a hengeres test geometriai hossztengelyére.

A szelepfej egy másik előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy alapteste van, amely kétoldalt kinyúló csapokkal vagy/és hüvelyekkel van ellátva, amelyek gömbfelülettel kiképzett oldalsó borítóelemek belső, homorú oldalától kinyúló hüvelyekhez vagy/és csapokhoz bepattintásos kapcsolattal vannak csatlakoztatva; az oldalsó borítóelemek közötti tartományban a patrontartó csatlakoztatására szolgáló menetes csonkkal szemben ki- és behajtható íves takarófedél, a rugó felett pedig ugyancsak íves fedélelem helyezkedik el, amelynek egymással szemben, egymással párhuzamosan elhelyezkedő íves pofái vannak, amelyek belső felületébe a takarófedél zárási helyzetében a szeleptestből kinyúló csapokra illeszkedő és a takarófedél elfordítását lehetővé tevő hornyok vannak bemélyítve, és a felsorolt elemek egymáshoz illeszkedve a szifonfej legalább részben íves felületét, célszerűen gömbfelületét alkotják. Előnyös, ha a szelepfej valamennyi eleme, vagy legalább a működtetőkar, a takarófedél, a szelepemelő elem és az oldalsó borítóelem, valamint az íves fedélelem rugalmasan deformálható, egymással bepattintásos csatlakoztatást lehetővé tevő műanyagból van.

Az is célszerű, ha a takarófedél a belső vég tartományában megvastagított tengellyel rendelkezik, amelyen hosszirányú, egymással párhuzamos, kinyúló bordák vannak kiképezve, amelyek az alaptestben vagy egy ahhoz csatlakoztatott homlokelemben kialakított bemélyítésben lévő hornyokba illeszkedő módon vannak kiképezve, amely bemélyítésbe a tengely illeszkedik.

Egy másik találmányi ismérv szerint a szifonfejnek egymástól eltérő menetes nyakrésszel rendelkező palackokhoz való csatlakozását biztosítandó több, egymással koncentrikus, egymástól eltérő átmérőjű menetes gyűrűje van. Előnyös, ha két ilyen gyűrűje van a szifonfejnek, amelyek közül a nagyobb a jelenleg forgalomban lévő habszifonpalack menetes nyakrészének, a kisebb pedig a szabványos szódásszifonok menetes nyakrészének felel meg.

Célszerű az a kiviteli példa is, amely szerint a szifonfejnek működtetőkarként funkcionáló íves kiadagolócsöve van, amely a fej felületébe mélyített íves horonyba illeszkedik. Használaton kívüli helyzetben a kiadagolócső a horonyba helyezhető és ott tartható, ami mind esztétikai, mind használati szempontból előnyös.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az autoszifon előnyös kiviteli példáit és szerkezeti részletmegoldásait tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán az autoszifon egy kiviteli példája perspektivikus nézetben látható;

a 2. ábra az autoszifon egy másik kiviteli alakjának perspektivikus nézete;

a 3. ábrán a szifon fejének egy előnyös kiviteli alakját elemeire bontott, perspektivikus nézetben tüntettük fel;

a 4. ábrán nagyobb méretarányú metszetben tüntettük fel a palackból kilépő anyagáram nyitására-zárására szolgáló szelepet;

az 5. ábra a szifonfej egy másik kiviteli alakjának ugyancsak elemeire bontott, perspektivikus nézete.

Az 1. ábrán látható autoszifonnak 1 palackja, ehhez önmagában ismert, menetes kapcsolattal csatlakoztatható 2 szifonfeje, 3 működtetőkarja és 4 kiadagolócsöve van, amely a 3 működtetőkarban e célra kiképzett 7 nyíláson van átvezetve. Amint látható, az egyenes 4 kiadagolócső y geometriai hossztengelye az autoszifon x geometriai hossztengelyével - ez utóbbinak a 2 szifonfejtől kifelé irányuló szakaszával - a szöget zár be, amely hegyesszög. Ebben az esetben tehát az autoszifon habszifonként funkcionál, és a belsejében értelemszerűen nincs sem felszívócső, sem nívócső. Az

1. ábrán a patrontartó takart helyzetben van.

A 2. ábrán látható la palack alakja eltér az 1. ábra szerinti 1 palackétól, a 2 szifonfeje és a 7 átvezetőnyílást tartalmazó 3 működtetőkaija viszont megegyezik az 1. ábrán feltüntetett ilyen elemekkel. A 2. ábrán látható az 5 patrontartó is a 6 patronnal, valamint a fel- és lehajtható 9 takarófedél is, amely a 2 fejben a 6 patron

HU 216 893 Β betöltésére szolgáló nyílás lezárására szolgál, miután az 5 patrontartót a 2 szifonfejből eltávolítottuk. Az íves 4a kiadagolócső 42 kibocsátónyílást tartalmazó végszakaszán átmenő y’ geometriai tengelynek az la palack x geometriai hossztengelyével bezált β szöge itt tompaszög, azaz a palack állított helyzetében a 4a kiadagolócső kifelé és kissé lefelé irányul, vagyis ez az autoszifon szódavíz készítésére szolgál.

A 3. ábrán a 2 szifonfej szétszedett állapotában látható. Fő részei a 10 alaptest, a két 8 oldalsó borítóelem, a 9 takarófedél; valamint a 25 fedélelem. A felsorolt elemek - a 10 alaptesttől eltekintve - ívesek, és együttesen gömbfelületet alkotnak. A 9 takarófedél és a 25 fedélelem az egymással szemben elhelyezkedő 8 oldalsó borítóelemek közötti rést töltik ki. A héjszerű 8 oldalsó borítóelemek belső, homorú felületéből 13 hüvelyek nyúlnak befelé, amelyekbe a 10 alaptestből oldalt kinyúló 12 csapok bevezethetők, és oda befeszülve oldható kapcsolattal rögzítik egymáshoz ezeket az elemeket. A 9 takarófedél a megvastagított 26 tengelyével illeszkedik a saját geometriai hossztengelye körül elfordíthatóan a 10 alaptest 28 kiugró részével határolt hengeres bemélyítésbe, amelyben két, egymással párhuzamos (nem ábrázolt) horony van; ezekbe bepattintással rögzülnek a 26 tengelyből kinyúló 27a, 27b bordák, ezzel meghatározva, azaz rögzítve a 9 takarófedél véghelyzeteit.

A 10 alaptest belül üreges, az 1 vagy la palack menetes nyakára csavarható belső menettel rendelkezik, és a 14 szelepházként funkcionáló részében — amint a 4. ábrán különösen jól látható - hengeres, az X geometriai hossztengellyel (1. és 2. ábra) párhuzamos 15 hüvely van kialakítva, amelyet 32 járat köt össze az 1, la palack belső terével. A 4 kiadagolócső 31 fészkével a 33 járat (csatorna) köti össze a 15 hüvelyt, amely a 31 fészek felé kiszélesedő keresztmetszetű (4. ábra). A 32 és járatok gyakorlatilag egyidejű nyitására-zárására a fejen belül elhelyezkedő, oldalsó 23a horonnyal ellátott hengeres 23 szeleptest, az e felett lévő és ezzel együtt működő 24 rugózó test, valamint a 23 szeleptest felfelé mozgatására (a nyíl) szolgáló, már említett működtetőkar szolgál (3. és 4. ábrák). A 10 alaptestnek az 1, la palack 30 belső terével közös teret képező belső terébe (4. ábra) torkollik a csak a 3. ábrán látható, kívül menetes 11 csőcsonk, belsejében a nem ábrázolt, önmagában ismert kiszúrótüskével és visszaáramlást meggátló tömítéssel. A 3. ábrán egészében 25 hivatkozási számmal jelölt fedélelemnek két oldalsó, egymással szemben elhelyezkedő 25a pofája van, amelyek belső felületében 25b hornyok vannak bemélyítve, amelyek a 19 csapokra vezethetők, és azok körül elforgathatóan és kivehetően van a 25 fedélelem rögzítve.

A 23 szeleptest és a 24 rugózó test által alkotott szelep (az utóbbi 24a pereme a 2 szifonfejben - közelebbről a 23 szeleptestet és a 24 rugózó testet összezáró 25 fedélelem belső felületén - való felfekvését biztosítja) biztonsági funkciója mellett a szódavíz vagy hab kibocsátását és elzárását teszi lehetővé.

A szelephez hozzárendelt 3 működtetőkar (1., 2. és 3. ábra) ívelt kialakítású, belső végével és külső felületével mintegy belesimul a 2 szifonfejbe, viszonylag széles és vékony teste ovális 7 nyílással van áttörve, amellyel szemben helyezkedik el a már említett 4. ábrán a kissé kúpos 31 fészek, amelybe az 1. és 3. ábrán látható 4 kiadagolócső vagy a 2. ábrán feltüntetett 4a kiadagolócső belső vége súrlódásos, de szoros kapcsolattal illeszkedik. A 4 kiadagolócső végén 22 lap, vagyis sík felület van kiképezve, amely a 4 kiadagolócsövet elfordulással szemben biztosítja. A 7 nyíláson a 4, 4a kiadagolócső átvezethető, vagyis e csövek cserélhetők. A 3 működtetőkar belső - a 2 szifonfejhez csatlakozó — végén a 14 szelepházban kiképzett íves 16 hornyokba bepattintható 21 pofák vannak kiképezve, amelyek 21a lyukakat tartalmaznak, amelyekből rések torkollnak ki az említett 21 pofák peremére; ezek lehetővé teszik a 21 pofák ahhoz szükséges összenyomását, hogy azokat az íves 16 hornyokba be lehessen vezetni - pattintani -, ahol a pofák a 3 működtetőkar lenyomásával képesek elfordulni. A 21 pofák között a 3 működtetőkarból, mintegy annak a folytatásába eső nyúlványként 20 emelőiül nyúlik ki, amely a 17 hasítékon keresztül a 23 szeleptest oldalsó 23a hornyába illeszkedik (lásd a 4. ábrát is), és a 18 alátámasztási felületen támaszkodik fel. A 3 működtetőkar lenyomásával a 20 emelőfül a 18 alátámasztási felületre támaszkodva és a 23 szeleptest 23a hornyába nyúlva a 23 szeleptest a 3. és 4. ábrán bejelölt a nyíl irányába elmozgatja, mégpedig a 24 rugózó test rugalmas ereje ellenében, azt kissé összenyomva, aminek eredményeként a 4. ábrán feltüntetett 32,33 járatok szabaddá válnak, a 3 működtetőkar felegendése eredményeként pedig a 24 rugózó test a 23 szeleptestet zárási helyzetébe kényszeríti vissza.

Az 1-4. ábrák szerinti autoszifon használata a következőképpen történik:

ha az autoszifont habszifonként kívánjuk használni, az 1 palackból eltávolítjuk a (nem ábrázolt) felszívócsövet és - adott esetben - (ha a palack nem átlátszó) a nívócsövet, az 1 palackba habalapanyagot, általában tejszínt töltünk - annyit, hogy az anyag az 1 palack körülbelül fele térfogatát töltse ki, majd a 2 szifonfejet felcsavarozzuk az 1 palack menetes nyakára. A következő lépésben a 9 takarófedelet kihajtjuk, és - önmagában ismert módon - a 11 menetes csonkra rácsavarozzuk a CO₂-ot tartalmazó 6 patronnal együtt az 5 patrontartót, amivel az 1 palackba tápláljuk a habképzéshez szükséges gázt (lásd a b nyilat a 4. ábrán), amely a habalapanyaggal keveredve ezt habosítja és kiadagolhatóvá teszi. Az 5 patrontartó eltávolítását követően a 9 takarófedelet visszahajtjuk, és a 4 kiadagolócsövet (1. és 3. ábra) a 4. ábrán feltüntetett 31 fészekbe illesztjük. Ha most a 3 működtetőkart lenyomjuk, az ahhoz tartozó 20 emelőiül a 23 szeleptestet az a nyílnak megfelelően megemeli (3. és 4. ábra), így az 1 palack 30 belső terében lévő túlnyomású hab útja a 32 járaton, a 15 hüvelyen és a 33 járaton át (4. ábra) szabaddá válik a 31 fészekben lévő 4 kiadagolócsőhöz, és azon át mindaddig távozik a palackból (lásd a 4. ábrán a szaggatott vonallal jelölt c nyilat), ameddig a 3 működtetőkart fel nem engedjük; ekkor a 24 rugózó test a 23 szeleptestet a zárási helyzetébe kényszeríti vissza. A hab kiadagolá4

HU 216 893 Β sakor az 1 palackot értelemszerűen a 2 szifonfejjel, azaz a 4 kiadagolócsővel lefelé mutató helyzetben kell tartani.

Ha most a találmány szerinti autoszifont szódavízszifonként kívánjuk használni, az la palackban (2. ábra) felszívócsövet (és ha a palack nem átlátszó) nívócsövet helyezünk el, a palackot a megengedett mértékig vízzel töltjük fel, a 2 fejet az la palackra csavarozzuk, majd a fent leírt módon betápláljuk a CO₂-ot a vízbe, és a 2. ábrán látható íves, a palack állított helyzetében a fejből lefelé görbülően kinyúló 4a kiadagolócsövet illesztjük a 31 fészekbe. A szódavíz kiadagolásának a mechanizmusa azonos a habszifonnal kapcsolatban leírtakkal, azonban az la palackot értelemszerűen úgy kell tartani, hogy a 2 szifonfej felül legyen, hiszen a szódavíz - hagyományos módon - a palack alsó részéből a (nem ábrázolt) felszívócsövön át érkezik a fejbe.

A találmány szerinti autoszifon fejének egy másik előnyös kiviteli példája az 5. ábrán látható. Mivel ez a változat az alapvető felépítését tekintve azonos a 4. ábra szerinti megoldással, az ott alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük az egymásnak megfelelő szerkezeti elemeket. Ebben a szifonfejben olyan mechanizmus van kialakítva, amelynek révén a működtetőkar elhagyható, és a 4a kiadagolócső lenyomásával adagolható ki a palackból a hab vagy a szódavíz. Ehhez az egészében 36 hivatkozási számmal jelölt szelepemelő elemet építjük be, amely a befoglaló formáját tekintve hengeres test, amelynek az oldallapjaiból 36a csapok nyúlnak ki, és ezek a 14 szeleptest e célra kialakított nyílásaiba bepattinthatók, és az elem a 36a csapokon átmenő z geometriai hossztengely körül elforgatható. A z geometriai hossztengellyel párhuzamosan 37 emelőiül vagy bütyök nyúlik ki a testből, amely a 23 szeleptest 23a hornyába illeszkedik, vagyis a 3. ábra szerinti 20 emelőfül funkcióját tölti be. A 36 szelepemelő elem hengeres testében 36b átmenő keresztirányú, vagyis a z geometriai hossztengelyre merőleges lyuk (furat) van kiképezve, amely a 4b kiadagolócső hengeres 39 csapjának a befogadására szolgál, azaz ez a lyuk felel meg a

4. ábra szerinti 31 fészeknek. A 4b kiadagolócsőben hosszanti 39a csatorna (fürat) van kialakítva, amely végighúzódik a 4b kiadagolócső 4b’ íves részén is, és annak a végén torkollik ki a 42 kitorkolló nyílás. A 14 szelepházban a 36 szelepemelő elem befogadására szolgáló hengeres 38 horony van kiképezve, amelynek a fenékrészéből egy összekötő 40 járat indul ki, amely biztosítja a 14 szelepház 15 hüvelyének és az 1, 1 a palack belső terének a kapcsolatát a 4b kiadagolócsővel. Ez a kapcsolat úgy jön létre, hogy a 4b kiadagolócsövet lenyomjuk, miáltal a 39 csap elfordítja a z geometriai hossztengely körül a 36 szelepemelő elemet, amelynek a 37 emelőfüle így megemeli a 23 szeleptestet (a nyíl) a 24 rugózó test ereje ellenében, és az anyag (akár hab, akár szódavíz) a 3. és 4. ábrákkal kapcsolatban már leírt módon mindaddig áramlik kifelé az 1, la palackból a 2 szifonfejen át, ameddig a 4b kiadagolócsövet lenyomva tartjuk. A 4b kiadagolócső felengedésével az anyag kiáramlása megszűnik, és a 4b kiadagolócső újbóli lenyomásáig nem is következik be.

A cserélhető 4b kiadagolócső itt szódavízüzemhez van előirányozva, és ellapított, íves alakja lehetővé teszi, hogy használaton kívül egy, a gömbfelületű fejben e célra kialakított helyen tároljuk, megtartva a szifonfej esztétikailag előnyös kialakítását.

A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők:

mivel egyetlen palackkal és szifonfejjel - pusztán a kiadagolócső cseréjével -, ugyanazzal a készülékkel lehet akár szódavizet, akár habot előállítani, a háztartásokban nem szükséges kétféle autoszifont tartani, ami költség- és helytakarékosság szempontjából egyaránt fontos lehet. A találmány szerinti szifon, illetve szifonfej mind esztétikai, mind használati tulajdonságait tekintve rendkívül kedvező, előállítása gyors és egyszerű.

A találmány természetesen nem korlátozódik az autoszifonkészlet, illetve szifonfej fentiekben részletezett kiviteli példáira, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. autoszifonkészlet szódavíz és hab készítésére, amelynek palackja, ahhoz oldható - előnyösen menetes - kapcsolattal csatlakoztatható szifonfeje, a fejből kitorkolló kiadagolócsöve, a fejhez csatlakozó hajtógázképző anyagnak, előnyösen CO₂-nak a patronból a palackba táplálásához előirányzott kiszúrótűs és tömítéses, előnyösen menetes csőcsonkja, valamint a szifonfejben elhelyezkedő, a palackban lévő túlnyomású anyag kiadagolását lehetővé tevő, adott esetben működtetőkarral kapcsolatban álló mechanizmusa van, és/vagy az autoszifonkészletnek felszívócsöve, adott esetben nívócsöve, továbbá kiadagolócsöve van, azzal jellemezve, hogy a szifonfejben a kiadagolócső oldható kapcsolattal való rögzítésére alkalmas fészek van kialakítva, amelyből a palack belső terével kapcsolatba hozható járat torkollik ki; továbbá a fészekbe rögzíthető, habadagolásra szolgáló kiadagolócsöve (4), vagy szénsavas folyadék, különösen szódavíz kibocsátására szolgáló kiadagolócsöve (4b) vagy a habadagolásra és a szénsavas folyadék kibocsátására egyaránt alkalmas csöve (4a) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti autoszifonkészlet, azzal jellemezve, hogy a habadagolásra szolgáló kiadagolócső (4) geometriai hossztengelye (y) a palackon (1) és a szifonfejen (2) átmenő geometriai hossztengellyel (x) a szifonfej (2) felé mutató irányban hegyesszöget (a) zár be, míg a szénsavas folyadék kibocsátására szolgáló kiadagolócső (4a, 4b) vagy annak a kitorkolló nyílást (42) tartalmazó tartománya ugyanezzel a tengellyel ugyanezt az irányt tekintve tompaszöget (β).
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti autoszifonkészlet, azzal jellemezve, hogy a kiadagolócső (4,4a) súrlódásos kapcsolattal illeszkedik a szifonfejben (2) kialakított fészekbe (31).
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti autoszifonkészlet, azzal jellemezve, hogy a kiadagolócső (4, 4a, 4b) fészekbe (31) illeszkedő tartománya az elforgását meggátló lappal (22) van ellátva.

   HU 216 893 Β
5. 5. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti autoszifonkészlet, azzal jellemezve, hogy a szifonfej (2) legalább részben gömbfelülettel határolt.
6. 6. Szifonfej, különösen az 1 - 5. igénypontok bármelyike szerinti autoszifonkészlethez, amely oldható, előnyösen menetes kapcsolattal palackhoz csatlakoztathatóan van kiképezve, és amelynek a palack belső terében hajtógázas, például CO₂-tartalmú folyadék vagy hab készítését lehetővé tévő, patrontartó csatlakoztatására szolgáló, kiszúrótűvel és tömítéssel ellátott, előnyösen menetes csonkja, valamint a palackban lévő túlnyomású folyadék vagy hab kiadagolását lehetővé tevő mechanizmusa és járatrendszere van, amely kiadagolócső oldható kapcsolattal történő befogadására szolgáló fészekkel áll nyithatóan-zárhatóan összeköttetésben, azzal jellemezve, hogy a szifonfejnek (2) hüvelyt (15) és abban fel-le mozgatható szeleptestet (23) tartalmazó szelepháza (14) van; a szeleptest (23) felett, a szeleptesttel (23) ellentétes oldalán mozgásában gátolt rugó, előnyösen rugózó test (24) helyezkedik el; a szeleptest (23) oldalában horony (23a) van, amelybe a szifonfejből (2) kinyúló működtetőelemmel a rugó irányába elmozdítható, és ily módon a szeleptestet (23) ebbe az irányba elmozdító emelőiül (20, 37) vagy -bütyök nyúlik be; és a hüvelynek (15) a rugót tartalmazó végével ellentétes vége tartományába a palack (1, la) belső terével közlekedő járat (32), valamint a fészekkel (31) közlekedő járat (33) torkollik, amelyeket a szeleptest (23) nyugalmi állapotában a rugó ereje révén zárt állapotban tart.
7. 7. A 6. igénypont szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a rugó műanyagból vagy gumiból készült rugózó test (24) vagy spirálrugó.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a működtetőelemet működtetőkar (3) képezi, amelynek a belső végén lyukakat (21a) tartalmazó pofák (21) vannak, amely lyukakból (21a) a pofák (21) peremére rések torkollnak ki, amely pofák a szelepházban (14) kiképzett íves hornyokba (18) bepattinthatóan és azokban elfordíthatóan vannak kiképezve, és az emelőfül (20) a pofák (21) között, előnyösen a kar (3) nyúlványaként van kiképezve.
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a működtetőkar (3) a fészekkel (31) szemben a kiadagolócső (4, 4a) átvezetésére szolgáló - előnyösen ovális - nyílást (7) tartalmaz.
10. 10. A 6. vagy 7. igénypont szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a működtetőelemet a kiadagolócső (4b) alkotja, amely a belső végével egy szelepemelő elemen (36) van átvezetve, amely elfordíthatóan van a szeleptesthez (14) rögzítve, és a kiadagolócső (4b) egy horonyba (38) nyúlik, amelyből a hüvelybe (15) torkollójárat (40) indul ki, és a szeleptest (23) hornyába (23a) nyúló emelőiül (37) vagy -bütyök a szelepemelő elem (36) részeként van kialakítva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a szelepemelő elem (36) befoglaló formáját tekintve hosszúkás, hengeres testként van kiképezve, és a csapként (39) kiképzett kiadagolócső- (4b) vég átvezetésére és befogadására szolgáló, fészekként funkcionáló lyuk geometriai hossztengelye merőleges a hengeres test geometriai hossztengelyére (z).
12. 12. A 6-11. igénypontok bármelyike szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy alapteste (10) van, amely kétoldalt kinyúló csapokkal (12) vagy/és hüvelyekkel van ellátva, amelyek gömbfelülettel kiképzett oldalsó borítóelemek (8) belső, homorú oldalától kinyúló hüvelyekhez (13) vagy/és csapokhoz bepattintásos kapcsolattal vannak csatlakoztatva; az oldalsó borítóelemek (8) közötti tartományban a patrontartó (5) csatlakoztatására szolgáló menetes csonkkal (11) szemben ki- és behajtható íves takarófedél (9), a rugó felett pedig ugyancsak íves fedélelem (25) helyezkedik el, amelynek egymással szemben, egymással párhuzamosan elhelyezkedő íves pofái (25a) vannak, amelyek belső felületébe a takarófedél (9) zárási helyzetében a szelepházból (14) kinyúló csapokra (19) illeszkedő és a takarófedél (9) elfordítását lehetővé tevő hornyok (25b) vannak bemélyítve; és a felsorolt elemek egymáshoz illeszkedve a szifonfej (2) legalább részben íves felületét, célszerűen gömbfelületét alkotják.
13. 13. A 12. igénypont szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy a takarófedél (9) a belső vége tartományában megvastagított tengellyel (26) rendelkezik, amelyen hosszirányú, egymással párhuzamos, kinyúló bordák (27a, 27b) vannak kiképezve, amelyek az alaptestben (10) vagy egy ahhoz csatlakoztatott homlokelemben (28) kialakított bemélyítésben (29) lévő hornyokba illeszkedő módon vannak kiképezve, amely bemélyítésbe (29) a tengely (26) illeszkedik.
14. 14. A 6-13. igénypontok bármelyike szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy valamennyi eleme, vagy legalább a működtetőkar (3), a takarófedél (9), a szelepemelő elem (36) és az oldalsó borítóelem (8), valamint az íves fedélelem (25) rugalmasan deformálható, egymással bepattintásos csatlakozást lehetővé tevő műanyagból van.
15. 15. A 6-14. igénypontok bármelyike szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy egymástól eltérő menetes nyakrésszel rendelkező palackokhoz (1, la) való csatlakozását biztosítandó több, egymással koncentrikus, egymástól eltérő átmérőjű menetes gyűrűje van.
16. 16. A 6-15. igénypontok bármelyike szerinti szifonfej, azzal jellemezve, hogy működtetőkarként funkcionáló íves kiadagolócsöve (4b) van, amely a fej (2) felületébe mélyített íves horonyba illeszkedik.