HU215425B - Villamos szerelvény - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 215 425 A

A találmány tárgya villamos szerelvény, amelynek aíjzaítesie és legalább egy', ezen mozgathatóan elrendezeti rögzítőteste van, ahol a rögzítőtest a villamos szerelvénynek a szerelvénydobozban való rögzítésére szolgáló, állítóelem segítségével belső nyugalmi helyzetből kifelé üzemi helyzetbe mozgatható, és ennek során külső oldalával a szerelvénydobozhoz hozzászorítható, továbbá ezen üzemi helyzetből ismét befelé, nyugalmi helyzetbe mozgatható, és így a szerelvénydoboz belső felületétől elválasztható rögzítőiest.

A villamos szerelvények, mint csatlakozó aljzatok vagy kapcsolók, szokásosan szerelvénydobozban való rögzítésük céljából feszítőkörmöket képező rögzitőtestekkel vannak ellátva. Ezen feszítőkörmöket a szerelvény rögzítése céljából csavar-állítóelemek segítségével kifelé fordítják, aminek következtében a feszítőkörmök a szerelvénydoboz belső felületébe kapaszkodnak. Ilyen jellegű, feszítőkörmökkel való rögzítésre szolgáló példát ismertet a DE 4028 766 C lajsíromszámú szabadalmi leírás. Ezen ismert fészítőkörmös rögzítés ezenfelül gondoskodik arról is, hogy a feszítőköröm a csavar lazításával kényszerűen vissza legyen vezetve. Ebből a célból a szögemelőként kiképzett feszítőköröm az egyik, sugárirányban belső emelővégen villa alakúra van kiképezve, és a csavar ezen villa alakú emelővéget egy csökkentett vastagságú szárrész tartományában a fej és egy váll között felveszi.

Az ilyen jellegű fészítőkörmös rögzítéseknek az a hátránya, hogy a feszítőkörmök tartó fülek réseiben való egyszerit bedugással történő behelyezésük miatt, amihez pontos elfordulási tengely nincs meghatározva, az aljzattestet a szerel vénydobozban gyakran nem kielégítően pontosan irányított helyzetben tartják; egy további hátrány’ abban van, hogy a feszítőkörmök a doboz belső felületébe kapaszkodó végükkel - a szerelvénydoboz axiálís irányában nézve - olyan mélységi helyzetben vannak, amelyben rendszerint a dobozfalban villamos vezetékek bevezetésére szolgáló nyílások vannak kiképezve, úgyhogy' az aljzattestnek a szerelvénydobozban való rögzítése csak annak elfordításával válik lehetővé; ennek során viszont a szerelvény gyakran nem kívánt irányban kerül elrendezésre, úgyhogy például csatlakozó aljzat esetén az érintkező nyílások nincsenek pontosan vízszintesen vagy függőlegesen pozícionálva.

A DE 18 39475 U lajstromszámú szabadalmi leírásból olyan szerelvény' ismert, amelynek esetén ékfelülettel ellátott, rögzítőtestei alkalmaznak, ahol az ékfelület az aljzatalaptestnek egy' ferde peremén csúszik. Allítóelemként feszítőcsavar szolgál, amelynek segítségével a rögzítőtestet a perem ferde felülete mentén kifelé nyomják, amikor a feszitőcsavart a rögzítőtestbe csavarják. Ezen szerkezetnek az a hátránya, hogy a feszítőcsavar becsavarása során kényszerűen ferde helyzetbe kerül, aminek következtében a rögzítőtestben lévő menetes furatba beszorulhat, és ebből később nehezen távolítható el, ha a rögzítőtestet vissza kell állítani. Ezenkívül a rögzítőtest a csavar révén szintén ferde helyzetbe kerül, úgyhogy ennek következtében ékfelületével a ferde peremén már nem képes csúszni, hanem élével a peremhez szorul.

A DE 21 40 397 A lajsíromszámú szabadalmi leírás olyan szerelvényt ismertet, amely az aljzathoz hozzáformált, azaz vele egy darabból készült két feszitőemeltyuvel van ellátva, amelyek egy, állítócsavar segítségével állítható éktest, illetve egy, egy ékfelületre nyomást kifejtő állítócsavar révén sugárirányban kifelé fordíthatóak, ahol az elfordulási mozgás forgáspontját egy' film forgósarok, illetve a feszítőemeltyű és az aljzat közötti, átmenet határozza meg. Ezen a helyen viszont könnyen előfordulhat szakadás, illetve törés.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy a bevezetőben említett, olyan jellegű villamos szerelvényt hozzunk létre, amelynél a szerelvénydobozban való pontos rögzítés biztosítva van, ahol a mindenkori rögzítőtest továbbá a doboz belső falának azon tartományában is kapcsolatot tud létesíteni, amely tartomány' a dobozfaíban kiképzett nyílásoktól axiálís távolságban helyezkedik el. Ennek megfelelően a szerelvénynek a szerelvénydobozban való rögzítése attól függetlenül is legyen megoldható, hogy' a dobozfalnak a rögzítőtesthez hozzárendelt szögtartományában villamos vezetékek átvezetésére szolgáló nyílások vannak vagy nincsenek. Ezenkívül biztosítani kívánjuk a rögzítőtest pontos elmozdítását, illetve állítását és visszavezetését, valamint tartós kiképzését.

A feladat megoldására olyan villamos szerelvényt hoztunk létre, amelynek aljzatteste és legalább egy, ezen mozgathatóan elrendezett rögzítőteste van, ahol a rögzítőtest a villamos szerelvénynek a szerelvénydobozban való rögzítésére szolgáló, állítóelem segítségével belső nyugalmi helyzetből kifelé üzemi helyzetbe mozgatható, és ennek során külső oldalával a szerelvénydobozhoz hozzászorítő, továbbá, ezen üzemi helyzetből ismét befelé, nyugalmi helyzetbe mozgatható, és így' a szerelvénydoboz belső felületétől elválasztható rögzítőtest, ahol a találmány szerint a tolattyúszerű rögzítőtest egy, az aíjzattestben kialakítóit bemélyedésben általában sugárirányban eltolhatóan van ágyazva.

Az ilyen jellegű kialakítás előnyös módon elegei tesz a fentiekben megadott célkitűzésnek, ahol különösen előnyösen a szerelvénynek a szerelvénydobozban való rögzítése során a mindenkori rögzítőtest pontos mozgatása biztosítva van, amikor is a rögzítőtestet az aíjzattestben kiképzett megfelelő bemélyedésben általában sugárirányban kifelé, tehát az aljzattest középtengelyétől a dobozfal felé mutató irányba toljuk. Ekkor tehát a rögzítőtest az aljzattesthez képest transzlációs mozgást végez, amihez pontos csúszópálya van biztosítva, úgyhogy ennek köszönhetően az aljzattestnek a rögzítés során történő, nem kívánt elmozdulása biztosan megakadályozható. Azáltal, hogy a tolattyúszerű rögzítőtest az áthelyezés során egy' egyenes vonalú radiális mozgást végez, és egy megfelelő bemélyedésben van vezetve, olyan robusztus kiképzést hoztunk létre, amely' különösen szilárd rögzítési (kapaszkodást) biztosít a szerelvénydobozban. A rögzítőtest radiálisán kívül fekvő homlokoldalán vagy külső oldalán körömelemekkel vagy hasonlókkal lehet ellátva, amelyeknek segítségével kifelé történő tolása során a szerelvénydoboz belső felületébe szilárdan kapaszkodhat. Ezen körömelemek a

HU 215 425 A rőgzítőtesten a szerelvény axiális irányához képest különböző mélységi helyzetekben lehetnek elrendezve, ahol maga a rögzítőtest legalább radiális külső oldalán viszonylag nagy axiális kiterjedéssel rendelkezhet, úgyhogy a rögzitőtest körömelemekkel a szerelvénydobozban kiképzett kábelátvezető nyílások tartományában is a dobozfalba - éspedig különösen ezen nyílások és a szerelvénydoboznak összeszerelt állapotban azon fallal, amelybe a szerelvénydoboz be van helyezve, lezáró elülső oldala között (vagy pedig az elülső oldallal ellentétes oldalon tengelyirányban ezen nyílások mögött) kapaszkodhat.

Amennyiben az aljzattesten egy elforgathatóan ágyazott csapszerű állitóeíem van elrendezve, úgy ez különböző módon a csúszóan eltolható rögzítőtesttel együttműködhet, szélsőséges esetben akár egy, az állítóelemen elrendezett fogaskereken kérésziül, adott esetben - redukáló áttétei biztosítása céljából - közbenső fogaskerekeken és egy, a rögzítőtesten oldalt elrendezett fogaslécen keresztül. Annak érdekében, hogy egyrészt a rögzitőeíemre vonatkozó, viszonylag kis forgatónyomaték mellett a rögzítőtest egyszerű, kifelé történő tolását, valamint másrészt megfelelő önfékezést kitolt rögzítőtest esetén biztosítsunk, különösen előnyös az olyan kiviteli példa, amelynél a csapszerű állitóeíem az aljzattesten elforgathatóan van elrendezve, és a rögzítőtest eltolásának irányához képest ferdén elhelyezkedő ékfelülettel van ellátva, ahol az elfordulás során az aljzattesthez képest axiálisan elmozdítható állítóelem a rögzítőtest ékfelületén fekszik fel. Az állitóeíem ebben az esetben önmagában ismert módon olyan csavarmenettel van ellátva, amelynek segítségével az aljzattesthez képest axiálisan állítható, ahol a. rögzítőtest egyfajta éket képez, amelynek ferde ékfelületén az állítóelem fekszik fel, és állítás esetén olyan erőt fejt ki, amely ezen ékfelületen keresztül komponensekre kerül szétosztásra, amelyek közül az egyiket a rögzitőtest radiális kifelé történő eltolásához hasznosítjuk. A rögzítőtest nem kívánt visszatolása ellen ezzel szemben az ékfelületállitóelem-menet rendszer önfékezően hat, úgyhogy a rögzitőtest a megfelelő erővel a szerelvénydoboz belső felületéhez szorítható, hogy a szerelvénynek a dobozból való nem kívánt kihúzását megakadályozzuk.

Az állítóelem és a rögzitőtest közötti biztonságos, kis hézaggal jellemzett viszonylagos mozgás érdekében továbbá előnyös, ha a rögzítőtest horonyszerű bemélyedéssel van ellátva, amelybe a csapszerű állítóelem nyúlik bele, amely adott esetben ezen bemélyedés egyik falával aíakzáró kapcsolatban van.

A rögzitőtest visszavezetése érdekében a rögzítőtest és az aljzattest között rugó lehet elrendezve, amely a rögzítőtestet nyugalmi helyzetbe húzza vagy nyomja. Ennek során viszont a kifelé történő tolás során ugyanúgy, mint a rögzítés során a rugóterhelésí megnöveli erővel kellene legyőzni, ezenkívül ez a kialakítás járulékos ráfordítást igényel felépítése vonatkozásában. Ezérí egy egyszerű szerkezeti kiaíakííás révén, amely az egyes komponensek problémamentes összeállítását is lehetővé teszi, nem csak a rögzitőtest biztonságosabb felfelé történő tolását, hanem annak kényszerű visszavezetését is biztosíthatjuk Egy ilyen különösen előnyös kiviteli alak úgy van kiképezve, hogy a rögzítőtestben kiképzett horonyszerű bemélyedés az ékfelületet képezi, és hátrametszetten kiképzett oldalfalakkal van ellátva, ahol ezen bemélyedés geometriai tengelye a rögzítőtest eltolhatóságának megfelelő radiális síkban fekszik, és a rögzítő test eltolási mozgatásának geometriai tengelyéhez képest ferdén helyezkedik el, továbbá a csapszerű állítóelem egy, a rögzítőtest horonyszerű bemélyedésében lévő megvastagodással van ellátva, amely az állitóeíem tengelyirányában alakzárőan a horonyszerű bemélyedésben van tertva, és a horonyszerű bemélyedés axiális irányában ezen bemélyedésben eltolhatóan van elrendezve.

A rögzítőtest radiális áthelyezése során megvalósuló erőáttétel szempontjából előnyös lenne, ha az ékfelület szöge (a tolómozgás irányához kepesí) minél nagyobb lenne; az ismertetett önfékezés szempontjából pedig elő nyösebb, ha az ék ékszöge a rögzítőtest tolómozgásának irányához képest minél kisebbre van méretezve. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy jó kompromisszum érhető el abban az esetben, ha az ékfeíületnek a rögzítőtest eltolási mozgásának geometriai tengelyéhez képesti ferde helyzete 20° és 45° közötti tartományba eső mértékű, almi különösen előnyös, ha ezen ferde helyzet hozzávetőleg 30°-os szöggel jellemezhető.

Különösen olyan szerelvényeknél, amelyeknél összeszerelt állapotban az aljzattest rendszerint nagyobb húzóerőknek nincs kitéve (a szerelvénydobozból való kiemelés értelmében), előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a rögzítőtest rugóerővel a külső üzemi helyzetbe radiálisán eltolhatóan és legalább az üzemi helyzetben rögzíthetően van elrendezve.

A rögzítőtest fémből lehet készítve, amely külső oldalán körmökkel van ellátva. Mivel viszont a találmány szerinti szerelvény esetén a mindenkori, rögzítőtest az ismert feszítőkörmőkkel ellátott szerelvénnyel összehasonlítva az aíjzattesten belül viszonylag nagy mértékben radiálisán befelé terjed, ahol villamos csatlakozóelemek közelébe is kerülhet, biztonsági szempontból előnyösebb, ha a rögzitőtest villamosán szigetelő anyagból van készítve. A rögzitőtest például műanyagból vagy kerámiából állhat, míg a szerelvény aljzatteste például acetálgyantából állhat. Ilyen jellegű anyagok alkalmazása esetén biztosítva van a rögzítőtestaek az aljzatíesíben való megfelelő csúszóképessége.

Önmagában viszont előnyös is lehet, ha az aíjzattest bemélyedésében és/vagy a rögzítőtest alsó oldalán az egymáson csúszó felületek tartományában különösen súrlódásszegény csúszóréteg van elrendezve.

A rögzítőtest radiális külső oldalán (homíokoidaí) például léc alakú körömelemekkel lehet ellátva; előnyösen külső oldalán egy vagy több hegyes fogat (cakkot) vagy tüskét hordoz. Ezen hegyes fogak vagy tüskék önmagukban a rögzítőtest anyagából lehetnek kiképezve, ahol ebben az esetben viszont szükség van arra, hogy a rögzítőtest anyaga megfelelő keménységgel rendelkezzen. A hegyes fogak, lécek vagy tüskék ilyen jellegű kialakítása a rögzítőtest anyagából különösen abban az

HU 215 425 A esetben előnyős, ha a szerelvénydoboz belső felületén bordázat vagy hasonló van kiképezve, ahogy az önmagában ismeri. Ebben az esetben a doboz belső felülete és a rögzítőtest között alakzáró kapcsolat hozható létre. A rögzítőtestnek a szerelvénydoboz belső felületéhez való, annak kiképzésétől független szilárd szorítása szempontjából különösen előnyösnek bizonyult az olyan kiviteli alak, amelynél a rögzítőtest anyagában a külső oldalon legalább egy fémcsap van beágyazva, amely tüskét képez. Egy ilyen jellegű tüske a rögzítő testnek a szerelvénydoboz belső felületéhez való faozzászorításakor ezen doboz anyagába (műanyag) nyomódik, úgyhogy megbízható megfogást biztosit.

Annak érdekében, hogy a villamos vezetékek számára esetlegesen kiképzett átvezető nyílás és a szerelvénydoboz elülső oldala között megfelelő rögzítést biztosítunk, előnyös lehet az olyan kiviteli alak, amelynél a rögzítőtest külső oldalán kiképzett hegyes fog (fogak) vagy tüske (tüskék) a rögzítőtest külső oldalának a szerelvény elülső oldalához közelebb eső tartományában van(nak) elrendezve.

Annak érdekében, hogy a találmány szerinti villamos szerelvénynek a szerelvénydobozba való beépítése során a szerelvény behúzását oly módon valósítsuk meg, hogy feszes, az elülső oldalon egy síkba illeszkedő pozicionálás biztosítva legyen (hasonlóképpen, ahogy’ ez az ismert feszítőkörmökkel történő rögzítés során azok elfordító mozgásával biztosítva van), végül különösen előnyösnek bizonyult, ha az aljzattestben kiképzett bemélyedésnek a rögzítőtestet vezető feneke ugyanúgy, mint a rögzítőtest ezen fenék felé mutató alsó oldala, egy, a szerelvény elülső oldalával párhuzamos síkhoz képest befelé ferdén lejtősen van kiképezve.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán csatlakozó aljzatként kiképzett, két egymással átlósan szemben fekvő rögzitőtestíel ellátott villamos szerelvény felülnézete, részbeni metszete a 2. ábra I-I vonala mentén, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti szerelvény axiális metszete szerelvénydobozban, például fal nyílásába behelyezett állapotban, lényegében az 1. ábra II-II vonala szerint, a

3. ábrán a találmány szerinti szerelvényhez való rögzítőtest, a

4. ábrán a szerelvény aljzattestének az 1.

ábrán látható IV nyíl szerinti nézete, ahol a rögzítőtest az aljzattestben való bemélyedés, valamint a rögzítőtesthez való állítóelem jobb szemléltetése érdekében el van hagyva, az

5. és 6. ábrákon egy alternatív kiviteli példa a 4. ábrához hasonló homloknézetben, valamint az 1. ábrán látható VI nyíl szerinti részoídalnézetben a körömelemek vonatkozásában az 1. és 2.

ábrákkal összehasonlítva módosítottrögzítőtesttel, a

7. ábrán a rögzítőtestnek egy további kiviteli alakja a ő. ábráéhoz hasonló oldalnézetben, és a

8. ábrán a találmány szerinti szerelvénynek a rögzítőtest kialakítása és működtetése vonatkozásában egy-¹ további kiviteli alakja látható a 2. ábra bal felén láthatóhoz hasonló részmetszetben, ahol ezenkívül a kialakítás tekintetében további alternatívák az egyszerűség kedvéért is jelölve vannak.

Az 1. és 2. ábrán bemutatott villamos 1 szerelvény esetén szokásos módon 2 aljzattest van kiképezve, amely a bemutatott példa esetén védőérintkezős csatla kozó aljzat megvalósításához van kiképezve, és szintén szokásos módon 3 kerettel van összekötve, amely beépített állapotban (lásd 2. ábrát) az 1 szerelvény 3’ elülső oldalát határozza meg. A 3 keret hátrahajlított 4 fülekkel 5 szegecshüvelyek segítségével a 2 aljzattestre, éspedig annak elülső oldalára van rögzítve, ahol az 5 szegecshüvelyek belső menettel vannak ellátva, és egy-egy csapszerű 6 állítóelem - amely megfelelő külső menettel ellátott 7 szárrészt tartalmaz - ezen menetes 5 szegecshüvelyekbe van becsavarva.

A 2 aljzattesíben a villamos 1 szerelvény axiális irányában nézve (lásd a 2. ábrán lévő 8 tengelyi is) az 5 szegecshüvelyek mögött egy-egy 9 bemélyedés van kiképezve, amely 10 rögzítőtestet eltolhatóan fogad be. Ezen 10 rögzítőtest tolattyúszerűen van kiképezve, és transzlációsán mozgatható, aminek során belső vagy alsó oldalával a 9 bemélyedés 31 fenekén csúszik. A 10 rögzítőtest, ahogy a 2. és különösen a 3. ábrából kitűnik, összességében ékszerűen van kiképezve, ahol az 1 szerelvény 3’ elülső oldala felé mutató felső oldala 12 ékfelülettel van ellátva, amely a bemutatott példa esetén lencse alakú 13 megvastagodással van ellátva, együttműködik. A 10 rögzítőtest, illetve mindegyik 10 rögzítőtest sugárirányban kívül fekvő homlokoldalán - amelyet az alábbiakban röviden külső oldalnak nevezünk - körömelemmel van ellátva, amellyel üzemi helyzetben - lásd 2. ábrát, annak jobb felét - 15 szerelvénydoboz 14 belső felületéhez van hozzászorítva, ahol a 15 szerelvénydoboz az I szerelvény'' befogadására szolgál. A 2. ábra szerinti kiviteli példa esetén ezen körömelemet ló tüskék képezik, ahol előnyösen mindenkor két ilyen jellegű 16 tüske egymás mellett a 10 rögzítőtest külső oldalán van elrendezve, ahogy az 1. ábrából kitűnik, amelyen ezen 16 tüskéket a jobb megérthetőség kedvéért bejelöltük, annak ellenére, hogy ezek a 2. ábrán az I-I vonal mentén vett metszeten nem lennének láthatók.

A 16 tüskéket a 10 rögzítőtest anyagába beágyazott 17 fémcsapok csúcsai képezik. A mindenkori 10 rögzítőtest anyaga előnyösen szigetelő műanyag vagy kerámia, adott esetben fém is lehet.

Ahogy különösen a 3. ábrán látható, a 10 rögzítőtest, illetve mindegyik 10 rögzítőtest fenékrészében ol4

HU 215 425 A dalsó 18, 19 vezetőperemekkel van ellátva, amelyekkel a 2 aljzattestben lévő 9 bemélyedés megfelelő oldalsó 20, 21 bemélyedéseiben van vezetve (lásd 4. és 5. ábrát is). A 10 rögzitőtest felső oldalán lévő ékfeíüíetén horonyszerű 22 bemélyedéssel van ellátva, amelynek oldalfalai hátrametszetten vannak kiképezve, úgyhogy egy belső 24 vezetőrésen belül, illetve ez alatt szélesebb vezetőkamra képződik, amelynek 12’ feneke a fentiekben említett 12 ékfelületet képezi. Ezen 12 ékfelület a 10 rögzítőtestnek a 9 bemélyedésben való eltolásának geometriai 25 tengelyéhez (lásd a 2. ábra bal felét) képest a szög alatt (lásd 7. ábrái), éspedig belülről kifelé sugárirányban emelkedőén helyezkedik el, ahol ezen a szőg például 30°-os, általában pedig 20° és 45° közötti tartományba esik.

Ahogy a 3. ábrából kitűnik, a 10 rögzítőtest horonyszerű 22 bemélyedésének két 26, 27 végén ki van törve, hogy ezen 26, 27 végeken a 6 állítóelemet lencse alakú 13 megvastagodásával a horonyszerű 22 bemélyedés hosszúkás 23 vezetőkamrájába be lehessen vezetni. A lencse alakú 13 megvastagodás, ahogy különösen a 4. ábrán jól látható, csökkentett keresztmetszetű 28 szánészen keresztül a 6 állítóelemnek a külső menetet tartalmazó 7 szárrészével van összekötve. Ezen csökkentett keresztmetszetű 28 szárrész üzem közben a szőkébb vezetőrésben csúszik, és a horonyszerű 22 bemélyedés oldalfalainak hátrametszett kialakítása a 6 állítóelem lencse alakú 13 megvastagodással együttműködve biztosítja, hogy a 6 állítóeíemnek a 2 aljzattestben való elfordítása, illetve axiális elmozdítása (be- vagy kicsavarás) során a 10 rögzitőtest mind kifelé (a 12 ékfeíületre történő hatás kifejtésével), mind befelé (a 13 megvastagodás felső oldala által a hátrameíszett részekre történő hatás kifejtésével) tolható legyen.

Üzem közben minden egyes 10 rögzítőtestet önmagában belső, a 2, ábra bal felén szemléltetett nyugalmi helyzetből a 15 szerelvénydoboz 14 belső felülete ellen azáltal toljuk kifelé, hogy a csapszerű 6 állítóelemet alkalmas szerszám segítségével, a 6 állítóelem kiképzésétől függően például csavarkulcs vagy imbuszkuícs segítségével elfordítjuk, és ennek során az 5 szegecshüvelyben befelé csavarjuk, azaz axiálisan befelé elmozdítjuk, aminek során a 6 állítóelem homlokvégét a lencse alakú 13 megvastagodással a horonyszerű 22 bemélyedés 12 ékfelületének nyomjuk. Ezáltal a 10 rögzítőtestre ható erőkomponens lép fel, amely a 10 rögzítőtestnek a 2 aljzattestben lévő 9 bemélyedésben való sugárirányú, a geometriai 25 tengely mentén történő kitolását biztosítja, amíg végül a 10 rögzítőtest 16 tüskéivel a 15 szerelvénydoboz 14 belső felületéhez nem nyomódik, és az említett 14 belső felületbe nem kapaszkodik, lásd a 2. ábra jobb felen látható elrendezést. A 12 ékfelülettel ellátott 10 rögzítőtestből, a külső menettel ellátott 6 állítóelemből és a belső menettel ellátott 5 szegecshüveíyből álló rendszer ennek során ezen hozzászorított állapotban is kielégítő önfékező hatást fejt ki, úgyhogy a 10 rögzítőtest az elért rögzítési helyzetben marad anélkül, hogy járulékos biztosító elemeket, mint például a 6 állítóelem számára ellenanyát kelljen alkalmazni.

Amennyiben ezt követően az 1 szerelvényt a 15 szerelvénydobozból ismét ki kívánjuk venni, minden egyes 6 állítóelemet a 2. ábra jobb oldalán bemutatott, befelé csavart helyzetéből kiíazítunk, aminek során 13 megvastagodása a 2. ábra szerinti felső oldallal a horonyszerű 22 bemélyedés hátrametszett oldalfalainak kiálló lécein lévő alsó oldalán felfekvésre kerül, és így ezen léc-alsóoldalak által meghatározott ékfelület révén a 10 rögzítőtestet ismét a 2. ábra jobb oldali felén látható külső üzemi helyzetből a 2. ábra bal felén látható belső nyugalmi helyzetbe visszahúzza. A leírt kiviteli példa esetén így tehát egyszerű módon valósítható meg a 10 rögzítőtest kényszerít visszavezetése.

A 10 rögzítőtestnek az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példája az 1-3. ábrákon bemutatott kiviteli példától abban tér el, hogy itt a szaggatott vonallal jelölt 16 tüskék helyett, illetve előnyösen a 16 tüskékhez kiegészítésképpen körömelemkéní egy alsó (a 2. ábra szerinti beépítési helyzetben egy belső) fogazott léc van alkalmazva, amely a léc alakú 18, 19 vezetőperemek magasságában egy sor hegyes 29 foggal vagy piramis alakú csúcsokkal van ellátva.

Az 5. ábrán, ugyanúgy, mint a 4. ábrán, a 2 aljzattestben lévő horonyszerű 9 bemélyedés 11 fenekében kiképzett kerekített bemélyedés vagy 30 horony látható, amely 30 horony a 10 rögzítőtesten az érintkező felületek súrlódását csökkenti.

A 7. ábra szerinti kiviteli példa esetén a 10’ rögzítőtest külső oldalán lényegében teljes magasságára kiterjedő 31 fogazattal van ellátva. Ezenkívül a 10 rögzítőtest ferde 12 ékfeíüíetén kemény, kis súrlódású anyagból való ráhelyezett 32 réteggel van ellátva; ezenkívül ennél a kiviteli példánál a fentiekben említett horonyszerű 22 bemélyedés el van hagyva, úgyhogy egy egyszerű menetes csapként kialakított 6’ állítóelem - ahogy a 8. ábrán látható - a 10’ rögzítőtesttel együttműködik, hogy ezt sugárirányban kifelé a 7. ábrán látható üzemi helyzetbe mozgassa. A 10’ rögzitőtesínek a belső nyugalmi helyzetbe való visszaállítása - például a 8. ábra szerint - érdekében 33 rugó (lásd 8. ábrát), például húzóragó kerülhet alkalmazásra, amely a 2 aíjzattest és a 10 rögzitőtest között fejti ki hatását, és a 10’ rögzítőtestet a 9 bemélyedés belsejébe húzza vissza.

A 8. ábrából továbbá kitűnik, hogy a 10’ rögzitőtest eltolásának geometriai 25’ tengelye kívülről befelé ferdén lejtősen is elhelyezkedhet, azaz az 1 szerelvény tengelyére merőlegesen álló síkkal - amely az 1 szerelvény elülső oldalának 3’ síkjával párhuzamos, lásd a

2. ábrát is - hegyesszöget bezártan helyezkedhet el. A 10’ rögzítőtest ilyen jellegű eltolása esetén az 1 szerelvénynek a hozzátartozó 15 szerelvénydobozban való rögzítésekor biztosítható, hogy az 1 szerelvény annál mélyebben húzható a 15 szerelvénydobozba, minél messzebbre van a 10’ rögzítőtest a 6’ állítóelem segítségével kitolva.

A 8. ábrán bemutatott kiviteli példának egy további eltérése abban van, hogy a 10’ rögzítőtest a horonyszerű bemélyedés 11 feneke felé mutató oldalán kis súrlódású 34 csúszóréteggel van ellátva, ami különösen ezen

HU 215 425 A kiviteli példa esetén előnyös, mivel a 10’ rögzítőtesi kifelé történő tolása során egy, bár kismértékű emelkedést (a gyakorlatban a geometriai 25’ tengely emelkedése néhány fokot tesz ki) keli legyőzni.

Egy ilyen jellegű, kis súrlódásit 34 csúszóréteg természetesen a 2 aljzattestben lévő horonyszerű 9 bemélyedés 11 feneket Is képezheti, és ilyen jellegű esúszórétegek a fentiekben leírt kiviteli példák esetén is elrendezi! etők.

A 7. ábra szerinti kiviteli példa és az 5 és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példák is különösen előnyösen alkalmazhatók olyan 15 szerelvénydobozokkal együtt, amelyek a 14 belső felületükön 35 bordázattal (lásd 7. ábrát) vannak ellátva, hogy így az 1 szerelvénynek a 15 szerelvénydobozban való különösen jó rögzítését biztosítsuk.

Másfelől a 16 tüskék a bemutatott helyzetben a 15 szerelvénydobozban akkor is snegfeíelő rögzítést biztosítanak, ha ezen 15 szerelvénydobozban villamos vezetékek, illetve 37 kábelek átvezetésére szolgáló 36 nyílások vannak kiképezve. Ahogy a 2. ábrán látható, lehetőség van arra is, hogy a 16 tüskéket a 10 rögzitőtest radiális külső oldalán olyan magasságban rendezzük el, hogy a 36 nyílás és az 1 szerelvény 3.3 elülső oldala közötti tartományban a 35 szerelvénydoboz 14 belső felületéhez nyomódjanak (ami a hagyományos feszítőkörmök esetén nem lehetséges).

A 10, illetve 10’ rögzitőtest radiális külső oldala a bemutatóit kiviteli példák esetén sík alakú, lásd például az 1-3. ábrákat. Célszerű lehet az olyan kiviteli alak is, különösen az 5. és 6., illetve a 7. ábrán bemutatott kiviteli példák esetén, amelynél az említett radiális külső oldal a 15 szerelvénydoboz görbületéhez van igazítva; adott esetben elegendő, ha csupán a lécként elrendezett hegyes 29 fogak, illetve a 31 fogazat tartománya megfelelő ív alakban van kiképezve; amennyiben azonos magasságban (három vagy több) 16 tüske van elrendezve, úgy azok csúcsai szintén a dobozfal sugarának megfelelő köríven helyezkedhetnek el.

A 8. ábrán olyan alternatív/ kiviteli példa látható, amelynél a 10” rögzítőtest - például tuskó alakú test sugárirányú, kifelé történő mozgatása nem csavaros 6’ állítóelem segítségévei, hanem nyomórugóként kiképzett 33 ragó segítségével történik. A 6’ csavar ebben az esetben rögzítő- vagy szorííóelemkénl működik, ahol adott esetben, ahogy a 8. ábrán szaggatott, vonallal van jelölve, a tuskó alakú 10” rögzítőtest belső oldalán 38 bemélyedésekkel van ellátva, amelyekbe a 6’ csavar választhatóan kapcsolódhat, hogy' a 10’ rögzítőtestet különböző helyzetekben rögzítse. A 8. ábra szerint a 10” rögzítőtest továbbá külső oldalán all fenék felé mutató oldalon 39 ferde felülettel lehet ellátva, amely a 2 aljzattestnek a 3 5 szerelvénydobozba való bevezetését kifelé kiálló 10” rögzííőíest esetén megkönnyíti (ahol ekkor a 10” rögzítőtestes ezen 38 ferde felületen keresztül a doboz pereme felől befelé toljuk).

Egy további változat szerint a 6’ csavar el van hagyva, ekkor a 10” rögzítőtestes a 2 aljzattestnek a 15 szerelvénydobozba való behelyezését követően (ahol a 10” rögzítotestet, ahogy már említettük, a behelyezés során a 33 rugó ellenében a ferde felületen keresztül befelé nyomjuk) a kilóit helyzetben egy, a 10” rögzítőtest hátoldalán közte és a 9 bemélyedés belső fala között behelyezett tömb, ék vagy hasonló elem segítségével elreteszeljük, ahogy a 8. ábrán 40 jellel jelöltük.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Villamos szerelvény, amelynek aljzatteste (2) és legalább egy, ezen mozgaíhatóan elrendezett rögzítőteste (3 0, 10’) van, ahol a rögzítőtest (10, 10’) a villamos szerelvénynek (1) a szerelvénydobozban (15) való rögzítésére szolgáló, esapszerű áílítóelem (6, 6’, 33) segítségével belső nyugalmi helyzetből kifelé üzemi helyzetbe mozgatható, és ennek során külső oldalával a szerelvénydobozhoz (15) hozzászorítható, továbbá ezen üzemi helyzetből ismét befelé, nyugalmi helyzetbe mozgatható, és így a szerelvénydoboz (15 ) belső felületé íőí elválasztható rögzitőtest, azzal jellemezve, hogy a rögzítőtest (10, 10’) tolattyúszerű és egy, az aljzattestben (2) kialakítót! bemélyedésben (9) általában sugárirányban eltoíhatóan van ágyazva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csapszerű áílítóelem (6, 6’) az aljzattesten (2) elforgathatóan van elrendezve, a rögzítőtest (10, 10’) eltolásának irányához képest ferdén elhelyezkedő ékfelülettel (12) van ellátva, ahol az elfordulás során az aljzattesthez (2) képest tengelyirányban állítható állítóelem (6, 6’) a rögzítőtest (10, 10’) ékfeíüíetén (12) fekszik fel.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzitőtest (10) horonyszerű bemélyedéssel (22) van ellátva, amelybe a csapszerű áílítóelem (6) nyúlik bele.
4. 4. A 3. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy az áílítóelem (6) az említett bemélyedés (22) egyik falával alakzáró kapcsolatban van,
5. 5. A 2,., 3. vagy 4. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy rögzítőtestben (10) kiképzett horonyszerű bemélyedés (22) az ékfelületet (12) képezően van elrendezve és hátrametszetten kiképzett oldalfalakkal van ellátva, ahol ezen bemélyedés (22) geometriai tengelye (22’) a rögzítőtest (10) eltolhatóságának megfelelő radiális síkban (R) fekszik, és a rögzítőtest (10) eltolási mozgatásának geometriai tengelyéhez (25) képest ferdén helyezkedik el, továbbá a csapszerű áílítóelem (6) a rögzííőíest (10) horonyszerű bemélyedésében (22) elhelyezkedő megvasíagodással (13) van ellátva, amely a háirametszeit oldalfalak által az áílítóelem (6) tengelyirányában alakzáróan a horonyszerű bemélyedésben (22) van tartva, és a horonyszerű bemélyedés (22) tengelyirányában ezen bemélyedésben (22) eltoíhatóan van elrendezve.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy az ékfelüleí (12) a rögzítőtest (10) toló mozgásának geometriai tengelyéhez (25) képest 20° és 45° közötti tartományba eső ferde helyzetben van.

   HU 215 425 A
7. 7. A 6. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a ferde helyzet hozzávetőleg 30°-os.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzítőtest (10’) rugó (33) által a külső üzemi helyzetbe sugárirányban eltolhatóan és legalább az üzemi helyzetben rögzíthetően (6’) van elrendezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzítőtest (10, 10’) villamosán szigetelő anyagból van.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzitőtest (10, 10’) külső oldalán egy vagy több hegyes foggal (29, 31) vagy tüskével (16) van ellátva.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzítőtest (10) anyagában a külső oldalon legalább egy, tüskéi (16) képező fémcsap (17) van beágyazva.
12. 12. A 10. vagy igénypont szerinti villamos szerelvény, azzal jellemezve, hogy a rögzitőtest (10) külső

    5 oldalán kiképzett hegyes fog(ak) (29, 31) vagy tüske (tüskék) fi 6) a rögzítőtest (10) külső oldalának a szerelvény (1) elülső oldalához (3’) közelebb fekvő tartományában van(nak) elrendezve.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti villa10 mos szerelvény, azzal jellemezve, hogy az aljzattestben (2) kiképzett bemélyedésnek (9) a rögzftőtestet (10’) vezető feneke (11) ugyanúgy, mini a rögzítőtestnek (10’) ezen fenék (11) felé mutató alsó oldala, a szerelvény (1) elülső oldalával (3’) párhuzamos síkhoz képest befelé
14. 15 ferdén lejtősen van elrendezve.