HU214669B - Eljárás folyékony mosószerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás stabil, önthető, főlyékőnymősószerkészítmények előállítására, amely készítményekszőbahőmérsékleten tárőlhatók legalább 3 hónapig anélkül, hőgy akészítményekbő 2 tömeg%-nál nagyőbb kiválás következne be, amelykészítmények előállításáhőz vizet, legalább 2 tömeg% ismertfelületaktív anyagőt és a felületaktív anyagőt deszőlűbilizálóelektrőlitsókat adnak. A találmány szerinti eljárást úgy végzik, hőgy a felületaktívanyagőkat vízben őldják, ahől a felületaktív anyagnak a készítményössztömegére számítőtt mennyisége 5 és 20 tömeg% között van, majd akapőtt vizes őldathőz a felületaktív anyagőkat deszőlűbilizálóelektrőlitőkat adagőlnak mindaddig, amíg az őldat elektrőmősvezetőképessége az elektrőlit növekvő kőncentrációjának függvényébenmérve egy vezetőképességi hűllámvölgyet nem műtat, amelynek sőrán abűildereket a vizes őldathőz keverik az elektrőlitők adagőlása előtt,azt követően vagy azzal egyidejűleg, ahől a bűildereknek afelületaktív anyagőkhőz viszőnyítőtt tömegaránya 4:1 s 1:1 közötti,előnyösen 1,5:1 és 1:1. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás stabil, önthető, folyékony mosószerkészítmények előállítására, amely készítmények szobahőmérsékleten tárolhatók legalább 3 hónapig anélkül, hogy a készítményekből 2 tömeg%-nál nagyobb kiválás következne be, amely készítmények előállításához vizet, legalább 2 tömeg% ismert felületaktív anyagot és a felületaktív anyagot deszolubilizáló elektrolitsókat adnak.

A találmány szerinti eljárást úgy végzik, hogy a felületaktív anyagokat vízben oldják, ahol a felületaktív anyagnak a készítmény össztömegére számított mennyisége 5 és 20 tömeg% között van, majd a kapott vizes oldathoz a felületaktív anyagokat deszolubilizáló elektrolitokat adagolnak mindaddig, amíg az oldat elektromos vezetőképessége az elektrolit növekvő koncentrációjának függvényében mérve egy vezetőképességi hullámvölgyet nem mutat, amelynek során a buildereket a vizes oldathoz keverik az elektrolitok adagolása előtt, azt követően vagy azzal egyidejűleg, ahol a buildereknek a felületaktív anyagokhoz viszonyított tömegaránya 4:1 és 1:1 közötti, előnyösen 1,5:1 és 1:1.

A leírás terjedelme 32 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 214 669 B

HU 214 669 Β

A találmány tárgya eljárás stabil, önthető, folyékony mosószerkészítmények előállítására, amely készítmények szobahőmérsékleten tárolhatók legalább 3 hónapig anélkül, hogy a készítményekből ennek térfogatára számítva 2 tömeg%-nál nagyobb térfogatú kiválás következne be, amely készítmények előállításához vizet, legalább 2 tömeg% ismert felületaktív anyagot és a felületaktív anyagot deszolubilizáló elektrolitsókat adunk.

A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy a felületaktív anyagokat vízben oldjuk, ahol a felületaktív anyagnak a készítmény össztömegére számított mennyisége 5 és 20 tömeg% között van, majd a kapott vizes oldathoz a felületaktív anyagokat deszolubilizáló elektrolitokat adagolunk mindaddig, amíg az oldat elektromos vezetőképessége az elektrolit növekvő koncentrációjának függvényében mérve egy vezetőképességi hullámvölgyet nem mutat, amelynek során a buildereket a vizes oldathoz keveijük az elektrolitok adagolása előtt, azt követően vagy azzal egyidejűleg, ahol a buildereknek a felületaktív anyagokhoz viszonyított tömegaránya 4:1 és 1:1 közötti, előnyösen 1,5:1 és 1:1 közötti.

Amennyiben ezt a leírás során másképpen nem jelezzük, illetve értelemszerűen másképp nem értendő, a következő kifejezéseket az alábbiak szerint definiáljuk:

A „builder” kifejezés alatt a detergens irodalomban néha elég tágan bármely olyan nem felületaktív anyagot értenek, amelynek jelenléte a detergens készítményben növeli a készítmény tisztító hatását. Általánosabban azonban ezen kifejezés korlátozott értelemben olyan tipikus builderekre vonatkozik, amelyeket elsősorban a kalcium- és magnézium-ionok kedvezőtlen hatásának megelőzésére vagy feljavítására alkalmaznak például kelátképzés, elkülönítés, kicsapás vagy ionabszoipció révén és amelyeket ezen túlmenően másodlagosan a bázisos pH és a puffer hatás biztosítására használnak. A leírásban a buildert a fenti korlátozottabb értelemben használjuk és olyan anyagokat értünk e kifejezésen, amelyek a kalcium előnytelen hatását kivédik. Ilyen segédanyag például a nátrium- vagy kálium-tripolifoszfát, és egyéb foszfátok, kondenzált foszfátsók, így például nátrium- vagy káliumortofoszfátok, pirofoszfátok, -metafoszfátok vagy -tetrafoszfátok, valamint a foszfonátok, például az acetodifoszfonátok, amino triszmetilén-foszfonátok és etiléndiamin-tetrametilén-foszfonátok. Ide tartoznak az alkálifém-karbonátok, zeolitok és olyan szerves elkülönítő anyagok, mint például a nitrilo-triecetsav, citromsav és etilén-diamin-tetraecet-ecetsav, polimer polikarbonsavak, például poliakrilátok sói és maleinsav anhidrid bázisú kopolimerek is.

A félreértés elkerülése végett a builderekhez soroljuk azon vízoldható alkálifém-szilikátokat is, mint például a nátrium-szilikát, de nem soroljuk közéjük az olyan segédanyagokat, mint például a karboxi-metilcellulóz vagy polivinil-pirrolidon, amelyeknek elsődleges célja a szennyezés szuszpendálása vagy pedig az újralerakódás meggátlása.

„Elektrolit” alatt olyan vízoldható ionos vegyületeket értünk, amelyek 0 °C hőmérsékleten vízben oldódnak és legalább részlegesen vízben ionokká disszociálnak és amelyek adott koncentrációban a felületaktív anyagok teljes szolubilizálását (beleértve a micelláris koncentrációt is) csökkentik az úgynevezett kisózás jelensége révén. Ilyen elektrolitok például a vízoldható, disszociálni képes szervetlen sók, például az alkálifém- vagy ammóniumkloridok, -nitrátok, -foszfátok, -karbonátok, -szilikátok, -perborátok, és -polifoszfátok, valamint bizonyos vízoldható szerves sók is, amelyek deszolubilizálják vagy kisózzák a felületaktív anyagokat.

Nem tartoznak az elektrolitokhoz azon sók, amelyek kationjai vízoldhatatlan csapadékot képeznek a jelen lévő felületaktív anyaggal vagy csak mérsékelten oldódnak a készítményben. Ilyen például a kalcium-klorid.

„Az elektrolittartalom vagy koncentráció” kifejezés alatt az összes feloldott elektrolit koncentrációját értjük, beleértve a feloldódott builderét is, amennyiben a builder szintén elektrolit, de kizáijuk abból a szuszpendált szilárd anyagokat.

A „hidrotróp” kifejezés olyan vízoldható anyagokra vonatkozik, amelyek a felületaktív anyagok vizes oldatban való oldhatóságát növelik. Tipikusan hidrotrópok például a karbamid és a rövidszénláncú alkil-benzolszulfonsavak alkálifém- vagy ammóniumsói, például nátrium-toluol-szulfonát és nátrium-xilol-szulfonát.

Az, hogy egy adott anyag elektrolit vagy hidrotróp jellegű, néha magától a jelenlévő hatóanyagtól függ. A nátrium-kloridot általában egy tipikus elektrolitnak tartjuk, de a szultainekkel kapcsolatban hidrotrópként viselkedik. Ezért az elektrolit és hidrotróp kifejezést az adott hatóanyagokra vonatkoztatva kell értelmezni.

A leírásban a „szappan” kifejezésen egy természetes vagy szintetikus alifás monokarbonsav legalább kismértékben vízoldható sóját értjük, amely só felületaktív tulajdonságokkal rendelkezik. A kifejezés 8-22 szénatomos természetes és szintetikus zsírsavak, például sztearinsav, palmitinsav, olajsav, linolénsav, ricinusolajsav, behénsav, dodekánsav, gyantasavak és elágazó szénláncú monokarbonsavak, nátrium-, kálium-, lítium-, ammónium- és alkanol-amin-sóit foglalja például magában.

A „szokásos kisebb mennyiségű segédanyagok” alatt olyan komponenseket értünk, amelyek egy mosáshoz használatos mosószer kompozícióban a vízen, hatóanyagokon, buildereken és elektrolitokon túlmenően vannak általában jelen max 5 t% mennyiségben és amelyek kompatibilisek a készítményben jelenlévő egyéb anyagokkal, és segítségükkel önthető, kémiailag stabil, szedimentációmentes készítmény állítható elő. E kifejezés alatt például az újralerakódás meggátlására szolgáló anyagokat, diszpergálószereket, habzásgátlókat, illatanyagokat, színezékeket, optikai fehérítőszereket, hidrotrópokat, oldószereket, puffereket, fehérítőszereket, korrózió inhibitorokat, antioxidánsokat, tartósító szerekék a vízkövesedést meggátló szereket, áztatószerekek enzimeket és ezek stabilizáló szereit, a fehérítőszerek aktivátorait és ezekhez hasonlókat értünk.

A „funkcionális komponensek” kifejezés alatt olyan anyagokat értünk, amelyeket előnyös hatásuk miatt alkalmaznak a mosófolyadékban és amelyek hozzájárulnak a készítmény mosóhatásához. Ilyenek például a felületaktív anyagok, builderek, a fehérítőszerek, optikai

HU 214 669 Β fehérítők, alkálikus pufferek, enzimek az újralerakódást meggátló szerek, valamint a korróziógátló anyagok, és habzásgátlók, de nem tartoznak ezek közé a víz, oldószerek, festékek, illatanyagok, hidrotrópok, nátriumklorid, nátrium-szulfát, a szolubilizálószerek és stabilizálószerek, amelyeknek egyedüli funkciója az, hogy a koncentrált készítmény stabilitását, önthetőségét vagy egyéb kedvező tulajdonságát biztosítsák.

A „hasznos tömeg” kifejezés a funkcionális komponenseknek a készítmény teljes tömegére vonatkoztatott tömegszázalékát jelenti. „Hatóanyagon” a felületaktív anyagokat értjük.

A leírás során, amikor centrifugálásra hivatkozunk, amennyiben másképpen nem jelezzük, 25 °C hőmérsékleten 17 órán keresztül 800 G (G=közönséges gravitációs erő) centrifugálást értünk.

„Gyors G centrifugálás” alatt 20 000 G-vel való centrifugálást értünk 25 °C-on. Amennyiben másképp nem jelezzük, a „gyors G centrifugálás” 5 percig tart.

„Elválasztható fázis” alatt az önthető mosószerkészítmény olyan komponenseit vagy a komponensek olyan elegyét értjük, amelyek centrifugálás hatására a készítményből különálló fázis formájában elválaszthatók. Amennyiben ezt külön nem jelezzük, az elválasztható fázis összetétele alatt a centrifugálás hatására elválasztott fázis összetételét értjük, és a készítmény szerkezetére vonatkozó utalások a centrifugálatlan készítményre vonatkoznak. Egy önálló elválasztható fázis két vagy több termodinamikusan elkülöníthető fázisból állhat, amelyek centrifugálással nem választhatók szét, mint például a stabil emulziók vagy a flokkulátumok.

A „diszpergált” kifejezés alatt olyan fázist értünk, amely legalább egy másik fázisban van nem folytonosan eloszlatva, például diszkrét részecskék vagy cseppecskék formájában.

A „ko-folytonos” (társ-folytonos) kifejezésen két vagy több egymásba átnyúló-folytonos fázist értünk, amelyek közös teret foglalnak el, vagy diszkrét vagy diszpergált elemekből állnak, amelyek egymással kölcsönhatásban egy folytonos mátrixot alkotnak, amelyben az elemek a rendszer nyugalmi állapotában mátrixban elfoglalt helyzetük megtartására törekszenek.

Az „interdiszpergált” kifejezésen két vagy több fázist értünk, amelyek ko-folytonosak vagy amelyek közül az egyik vagy több, a másik vagy a többi fázisban van diszpergálva.

„Szilárd fázis” alatt a készítmény szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú komponenseit értjük, ideértve a kristályvizet, illetve hidrátot is, amennyiben ezt másképp nem jelezzük. A szilárd anyagokhoz tartoznak például a mikrokristályos és kriptokristályos anyagok is, vagyis olyan szilárd anyagok, melyek kristályai optikai mikroszkóp alatt közvetlenül nem észlelhetők, és jelenlétükre csak következtemi lehet. A „szilárd réteg” kifejezés egy szilárd, pasztaszerű vagy nem-önthető zselatinszerű rétegre utal, amely a centrifugálás során képződik.

Az „összes víztartalom” kifejezés alatt a vizes fázisban jelenlévő folyékony halmazállapotú vizet és a készítményben jelen lévő bármely más vizet, például kristályvizet vagy hidrátot vagy a nem-vizes fázisban feloldott vagy egyéb módon jelenlévő viz összességét értjük.

A „száraztömeg” kifejezésen a 140 °C-on az állandó tömeg beállásáig végzett szárítás után kapott maradék tömegét értjük.

A „készítmény” kifejezés alatt a komponensek kombinációját, a száraz tömegét kitevő anyagok összességét értjük. Ugyanazt a készítményt számos különféle összetétellel jellemezhetjük, ahol az egyes komponensek (alkotóelemek) százalékos száraz tömege különbözik.

A „stabil” megjelölés azt jelenti, hogy a készítményből nem válik ki olyan réteg, amely az össztömeg több mint 2%-át tenné ki, három hónapig tartó szobahőmérsékleten, normális gravitációs körülmények között végzett tárolás után.

A „nyírási teszt” olyan vizsgálatot jelent, amelynek során a mintát egy egyenes, 40 mm hosszú csövön, melynek belső átmérője 0,25 mm, nyomjuk keresztül 3,45 ^x10⁵ Pa (500 psig) nyomással. A nyírási tesztet a leírásban foglalt mindegyik példa esetében elvégeztük, úgy, hogy a mintát egy 500 ml térfogatú nyomásálló edénybe szívattuk egy széles nyílású csövön keresztül, majd a széles nyílású csövet egy 0,25 mm sugarú csővel helyettesítettük, és addig vezettünk 3,45 *10⁵ Pa (500 psig) nyomású nitrogént a nyomásálló edénybe, amíg az ki nem ürült. A 0,25 mm-es csövet ezután egy nagy átmérőjű csővel helyettesítettük úgy, hogy a ciklust meg tudjuk ismételni. Általában a fenti vizsgálat eredményeként mintegy 127 000 sec^-1 nyírósebességet mértünk

A „nyíróerővel szemben stabil” kifejezés azt jelenti, hogy a nyírási vizsgálatot háromszor megismételve a készítmény stabil maradt; ezzel szemben a „nyíróerővel szemben instabil” kifejezés azt jelenti, hogy 3 vagy kevesebb nyírási vizsgálat után a készítmény instabillá válik, vagy kisebb nyírósebesség értéket mérünk.

A „nyírásra nem érzékeny” kifejezés azt jelenti, hogy mérsékelt nyíróerő hatására a készítmény nem veszti el stabilitását, illetve nem növekszik meg lényegesen a viszkozitása. A nyírási érzékenységet egy Contraves Rheomat 30 típusú viszkozimétert használva (2. mérőrendszer, egy kúppal és egy tányérral) határoztuk meg 25 °C hőmérsékleten úgy, hogy a nyíróerőt lineárisan 0-280 sec-·-re növeltük 1 perc alatt (upsweep), majd lineárisan csökkentettük 0 sec^-1-re 1 perc alatt (downsweep). A készítményt nyírásra nem érzékenynek minősítettük, ha stabil maradt a ciklus után, és ha a 150 sec-'-nél „downsweep”-en mért viszkozitása legfeljebb 10%-kal volt nagyobb, mint az „upsweep”-en mért érték.

A „hőstabil” megjelölés azt jelenti, hogy olyan hőkezelés során, amikor egy 20 g-os mintát 90 °C-os vízfürdőbe merítünk 110 percig, majd rögtön ezután egy 100 °C-os vízfürdőbe merítünk 10 percig, a készítmény térfogatának kevesebb mint 5%-át tartalmazó fázis válik el a következő 24 óra alatt.

A „pH” alatt a detergens készítmény Pye Unicam 401 típusú kombinált üveg/kalomel elektróddal mért pH-ját értjük.

„Konduktivitás” (vezetőképesség) alatt a fajlagos vezetőképességet értjük 25 °C-on 50 kHz frekvencián

HU 214 669 Β mérve. A megadott adatokat egy CDM3 típusú „Radiometer” vezetőképességi hídon mértük egy CDC314 típusú áramlás és pipetta cellát alkalmazva.

Az „első vezetőképességi minimum” kifejezésen a vezetőképességi görbének (amit a meghatározott hatóanyag tartalmú folyékony vizes detergens készítményben növekvő elektrolit koncentráció mellett mérünk) azon részét jelenti, ahol a vezetőképesség értéke miután kezdetben egy maximum értéket elért, egy minimum értékre esik vissza, majd ismét felemelkedik. A kifejezés ezen minimum értékhez tartozó elektrolit koncentrációt jelöli, vagy több minimum esetén azt jelöli, amelyiknél az oldott elektrolit koncentrációja a legkisebb.

Minden százalék, amennyiben ezt másképp nem jelöljük, tömegszázalékot jelent, a készítmény teljes tömegére vonatkoztatva.

A „viszkozitás” kifejezés alatt, amennyiben ezt másképp nem jelöljük, a 25 °C-on mért „cup and bob” típusú viszkoziméterrel mért viszkozitást értjük, két perces vizsgálati idő után. A vizsgálathoz 20 mm átmérőjű (belső) lapos aljú csészét (mely 92 mm hosszú) és egy 13,7 mm átmérőjű, 44 mm hosszú, 45°-os vízszintes szögű, kúpos végű és 4 mm átmérőjű orsót tartalmazó úszót alkalmaztunk. Az úszó teteje 23 mm távolságra van a csésze aljától. Ez a Contraves „Rheomat 30” típusú viszkoziméternek felel meg (C mérőrendszer).

Az „önthető” megjelölés azt jelenti, hogy a vizsgált minta viszkozitása két Pascal szekundumnál kisebb 236 sec-' nyírósebességnél.

A „viszkozitás csökkenés” a 21 sec-'-nél és a 136 sec-'-nél mért viszkozitás különbségét jelenti.

A „yield pontok” (folyási határ) kifejezés egy RML Series II Deer Rheométer típusú készüléken 25 °C-on mért adatokra vonatkozik, a viszkozitás szélső értékét jelölve a folyékonnyá válás pillanatában.

Az ,,L]” fázis tiszta, folyékony, optikailag izotróp, micelláris vizes felületaktív anyag oldatot jelent, amely a kritikus micelláris koncentráció fölött jelenik meg, és ahol a felületaktív anyag molekulái aggregálódnak, gömbalakú szférikus, korongalakú összenyomott vagy elnyújtott pálcaszerű micellákat hoznak létre.

A „kettős réteg” megjelölés olyan felületaktív anyag réteget jelöl, amely körülbelül 2 molekula vastagságú és két egymással szomszédos párhuzamos rétegből áll, amelyek mindegyike olyan felületaktív anyag molekulákat tartalmaz, amelyeknek a hidrofób része a két rétegből álló molekulasor belseje felé, míg a hidrofil része a külső része felé orientálódik. Kettős rétegnek nevezzük azokat az egymásba hatoló rétegeket is, amelyek kevesebb, mint két molekula vastagságúak. Az egymásba hatoló rétegek kettős rétegnek tekinthetők, amennyiben a két réteg úgy hatol egymásba, hogy a két réget molekuláinak hidrofób része legalábbis részben egymást fedi.

A „szferulit” kifejezés egy gömbalakú vagy gömbszerű alakzatot jelent, amelynek nagysága 0,1-50 mikrométer. A szferulitok néha elnyújtott, összenyomott gömb vagy súlyzó alakúak lehetnek. „Cseppen” vagy hólyagon egy olyan szferulitot értünk, amely egy kétfázis folyadékfázist fog közre. „Többszörös csepp” vagy hólyag olyan cseppet jelent, amely egy vagy több kisebb cseppet vagy hólyagot foglal magában.

„Lamelláris fázis” olyan hidratált szilárd vagy folyadék kristályfázist jelent, ahol a kettős rétegek sokasága lényegében párhuzamos módon helyezkedik el, és amely rétegeket víz vagy vizes oldatok rétegei választanak el. Ezekben a lamelláris fázisokban a meglehetősen szabályos rácstávolság (25-70)* 10-'° m, ami neutron diffrakciós vizsgálattal könnyen meghatározható, amennyiben ez a lamelláris fázis a készítmény lényeges részét képezi. A leírásban használt terminológia szerint e kifejezésből a koncentrikus, többszörös cseppeket vagy hólyagokat kizárjuk.

A „G” fázis kifejezés egy folyékony kristályos lamelláris fázist jelent, amelyet az irodalomban tiszta vagy lamelláris fázisként is említenek. A „G” fázis bármely adott felületaktív anyag vagy felületaktív anyag elegy esetében általában csak igen szűk koncentráció intervallumban létezik. A tiszta „G” fázisokat általában polarizációs mikroszkóp segítségével keresztezett poláros fényben észlelhetjük. Az észlelt jellegzetes szerkezeteket Rosevear [JAOCS Vol. 31 P628 (1954) vagy J. Colloid and Interfacial Science, 30. kötet, 4. szám, 500 oldal (1969)] írja le közleményében.

A „szférikus G fázis” olyan többszörös cseppeket jelent, amelyek a felületaktív anyagok kettős rétegének lényegében koncentrikus vázából képződnek, amelyek vizes fázissal váltakoznak. Általában az ismert „G” fázisok kisebb mennyiségű szférikus „G” fázist is tartalmazhatnak.

A „lúg” (lye) kifejezés olyan vizes folyadék fázist jelent, amely elektrolitot tartalmaz és amely fázis elválik egy olyan másik folyadék fázistól vagy azzal részben diszpergálva van, amely több hatóanyagot és kevesebb elektrolitot tartalmaz, mint a „lye” lúgos fázis.

A „lamelláris készítmény” egy olyan készítményt jelent, ahol a felületaktív anyag legnagyobb része lamelláris fázis formájában van jelen, vagy amelyben a lamelláris fázis a meghatározó, ami a szedimentációt, vagyis a kiülepedést gátolja.

„Szferulitikus készítmény” olyan készítményt jelent, ahol a felületaktív anyagok legnagyobb része szferulitok formájában van jelen vagy amelynek kiülepedését főleg a szferulitikus formában jelen lévő felületaktív anyag fázis gátolja meg.

Folyékony detergenseket (mosószereket) ez idáig főként kis teljesítményt követelő célokra alkalmaztak, például mosogatásra. A nagyobb teljesítményre képes detergensek, például a mosodában használatos detergensek piacán főként a porok uralkodnak, mivel a felületaktív anyag és különösen a builder megfelelő mennyiségét stabil, folyékony készítmény formájába kiszerelni meglehetősen nehéz. A folyékony készítmények elméletileg olcsóbbak kellene legyenek, mint a poralakú mosószerek, mivel elmarad a szárítási művelet és sok esetben a szulfát töltőanyag, ami a poralakú mosószerekben általánosan használt, vízzel helyettesíthető. A folyékony mosószerek kényelmesebben alkalmazhatók és gyorsabban oldhatók a mosáshoz használt vízben, mint a poralakúak. Azok a kísérletek, amelyek arra irányultak,

HU 214 669 Β hogy a mosószereket oldatok formájában szereljék ki, kereskedelmileg viszonylag sikerteleneknek bizonyultak. A siker elmaradásának egyik oka az volt, hogy a legáltalánosabban használt és leghatékonyabb builderek, például a nátrium-tripolifoszfát nem megfelelően oldódnak vizes készítményekben. Ezenkívül a kisózási effektus következtében, amikor a feloldott builder mennyiségét növelik, csökken a feloldható felületaktív anyag mennyisége, és ez fordítottan is igaz. A nátriumsók helyett a jobban oldódó kálium-pirofoszfát buildereket, valamint a hatóanyagok aminsóit próbálták meg alkalmazni, de ezek árfekvése nem volt megfelelő.

Megkísérelték mosodai célokra buildereket nem tartalmazó, nagymennyiségű felületaktív anyagot tartalmazó folyékony mosószereket forgalomba hozni, de ezek nem voltak megfelelőek azokon a területeken, ahol kemény vizet használnak, és csak részleges sikert hoztak, főként azokon a területeken, ahol a hatékony buildereknek a használata jogi feltételekhez kötött és a porokkal való verseny ennek megfelelően könnyebb.

Azt is megpróbálták, hogy a fölöslegben lévő builder mennyiségét szilárd formában szuszpendálják a felületaktív anyag folyékony micelláris oldatában vagy emulziójában. Azonban nehézséget okozott a rendszer stabilizálása annak érdekében, hogy a builder szuszpenzióban maradjon és ne ülepedjen ki. Az irodalomban számos, viszonylag bonyolult megoldást javasoltak, többek között azt, hogy az olcsóbb nátriumsók és szolubilizálószerek például hidrotrópok, diszpergálószerek vagy oldószerek helyett a drágább káliumsókat alkalmazzák.

Azonban ezek használata révén jelentős többletköltség jelentkezett. Még abban az esetben is, amikor ilyen különleges segédanyagokat alkalmaztak, viszonylag alacsony koncentrációban lehetett használni a szilárd buildert, és így korlátozott mosóhatás volt elérhető. Az, hogy szilárd buildereket alkalmazzanak a készítményben, bizonyos feltételekhez kötött: például, a felületaktív anyagnak a lehető legmesszebbmenő módon oldatban kell maradni; a hatóanyag mennyiség viszonylag nagy kell hogy legyen; a szuszpendált szilárd anyag mennyisége minimális kell hogy legyen, hogy elkerüljük a szuszpenzió-kiülepedéssel szembeni stabilizálásnak nehézségeit; speciális sűrítőanyagok vagy stabilizáló anyagok használata lényeges a kiülepedés meggátlásához; és az elektrolitok használatát, amelyek deszolubilizálnák a felületaktív anyagot, kerülni kell, vagy nagyon alacsony koncentrációértéken kell ezeket tartani.

A szakirodalomban leírtak szerint az eddigiekben empirikus úton határozták meg a készítmények összetételét. Nem ismert semmiféle elfogadható általános elmélet arra, hogy mi határozza meg valamely készítmény stabilitását, illetve instabilitását. Éppen ezért nem volt megjósolható, hogy mely készítmény lesz stabil, és nem volt semmiféle általános eljárás ismert arra, hogyan kell új stabil, folyékony detergenst összeállítani. A szakirodalom nem tartalmaz semmiféle általánosan alkalmazható kitanítást, és a legtöbb korábbról ismert folyékony detergensekre vonatkozó szabadalom példái is olyan készítményeket ismertetnek, amelyek néhány hét alatt szétválnak. A viszonylag kisszámú kivétel tulajdonképpen a véletlennek köszönhető, és semmiféle extrapolációt nem lehet alkalmazni.

Az ilyen típusú folyékony termékeket Európában és Ausztráliában vezették be, de néhány komoly hátrányuk volt. Viszonylag gyenge mosási tulajdonsággal rendelkeztek, annak következtében, hogy a buildemek a hatóanyaghoz viszonyított tömegaránya alacsony volt, vagy pedig a készítmény bázikus jellege volt túl alacsony.

Ezek a készítmények a különleges klimatikus viszonyok között nem kívánatos mechanikus és/vagy hőmérsékleti érzékenységet mutattak. így néhány készítmény nyírás hatására szétvált, mások viszkózussá váltak és a legtöbbjük akár már 0 vagy 40 °C-on való tárolás után is szétvált. A szakirodalom nem tartalmazott semmiféle kitanítást arra nézve, hogy ezeket a hátrányokat hogy lehetne kiküszöbölni.

Ezeken a készítményeken kívül, amelyeket kereskedelmi célra fejlesztettek ki, számos készítményt javasolt a szakirodalom, amelyek azonban a gyakorlatban kereskedelmi célra nem alkalmasak. Ezek a készítmények általában instabilak, vagy nem megfelelőképpen stabilak és kiülepedés nélkül a szokásos tárolást sem viselik el, vagy pedig a mosási hatékonyságukhoz képest túlságosan magas az előállítási áruk.

Újabban olyan készítményeket javasoltak, ahol a hatóanyagok egy lamelláris fázis formájában hálót képeznek, a vizes fázisból centrifugálással elválaszthatók, és amelyek gélszerkezetűek és képesek a szilárd builderek szuszpendált részecskéit ebben a gélszerkezetben megtartani. A gélszerkezetet oly módon állítják elő, hogy megfelelő elektrolit alkalmazásával a hatóanyagot kisózzák, így egy vizes lúgoldatot (lye) és egy elválasztható lamelláris fázist képeznek, ahol a szilárdanyag tartalmat a stabilitási küszöb felett és az önthetőségi maximum alatt tartják. Az elektrolit kívánt mennyisége a felületaktív anyag hidrofil jellegétől és olvadáspontjától függ, továbbá attól, hogy más szolubilizáló segédanyag, például hidrotróp segédanyag vagy oldószer van-e jelen. A fenti gélkészítményekben a hasznos anyag tartalom és a builder/hatóanyag arány nagyobb, mint az ismert, kereskedelemben kapható folyékony készítményekben, de áruk is magasabb.

Azonban a fentiekben említett lamelláris készítmények mobilitása kisebb, mint némely célra az optimális lenne.

Vizsgálataink során kidolgoztunk egy új készítménycsoportot, amely elektrolitot, hatóanyagot és vizet tartalmaz és amely képes arra, hogy szilárd anyagokat, például buildereket ebben szuszpendálva stabil készítményt képezzen, mely készítménynek javított mosási tulajdonságai vannak, de ugyanakkor megfelelő mobilitást is mutat. Az új készítményünk stabilitását egy korábbiakban nem ismertetett szferulitikus szerkezet jelenlétének tulajdonítjuk. Találmányunk tárgya egy új eljárás stabil, önthető készítmények előállítására, amelyek kiváló mosási tulajdonsággal rendelkeznek és amelyekben a különböző hatóanyagok széles köre alkalmazható.

HU 214 669 Β

A találmány szerinti készítmény néhány előnyös tulajdonsága az ismert piacon lévő készítményekhez hasonlítva a következő:

- nagy hasznos anyag tartalom,

- a builder és a felületaktív anyag aránya nagy,

- fokozott stabilitás,

- alacsonyabb előállítási költségek az olcsóbb hatóanyagok és az előállítás egyszerű módszere következtében,

- kedvező önthetőség,

- megnövelt mosási hatékonyság,

- magas pH és/vagy alkalinitás,

- fokozott stabilitás magasabb és/vagy alacsonyabb tárolási hőmérsékleteken és

- kedvező viselkedés nyíróerő hatására. Vizsgálataink során meglepő módon azt tapasztaltuk amikor a hatóanyagokat, a feloldott elektrolitot és a vizet megfelelő arányban alkalmazzuk, amely arány a jelenlévő hatóanyagoktól és a kiválasztott elektrolittól függ, stabil szferulitikus készítmény állítható elő, amely képes szilárd részecskék, például builderek szuszpendálására.

Kidolgoztuk, hogy hogyan állíthatók elő az ilyen készítmények, és hogyan jellemezhetők fizikai tulajdonságaik segítségével. Azt is megállapítottuk, hogyan lehet a hatóanyag és az elektrolit arányát úgy beállítani, hogy olyan készítményeket állítsunk elő, amelyek a nyírási erővel szemben stabilak, szélsőséges klimatikus viszonyok között is jól tárolhatók, magas pH-val illetve alkalinitással rendelkeznek és igen mobilak. A szakirodalomban újabban leírt lamelláris készítményekkel ellentétben a találmány szerinti készítményeket, úgy tűnik, hogy inkább a szferulitikus állapotban és nem lamelláris fázisban lévő felületaktív anyag stabilizálja.

A szakirodalom jelenlegi állásáról áttekintést ad a JAOCS (1981 április) P356A „Nagy teljesítményű mosodai mosószerek” című közlemény, amely felöleli a tipikus kereskedelmileg hozzáférhető folyékony készítményeket; további összefoglalást ad Rutkowski „A mosodai mosószerekben bekövetkezett újabb változások” című közleménye (Surfactant Science Series, Marcel Dekkerlnc, 1981).

Háromféle módon próbáltak builderrel teljesen telített folyékony mosószereket előállítani úgy, hogy

1) a builderek vizes oldatában emulgeálták a felületaktív anyagot,

2) a felületaktív anyag vizes oldatában vagy emulziójában szuszpendálták a szilárd buildert, vagy

3) a felületaktív anyag által kialakított lamelláris mátrix gélben szuszpendálták a szilárd buildert.

Az első megoldási módot a 3235505, 3346503, 3351557, 3509059, 3574122,3328309 amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és a 917031 számú kanadai szabadalmi leírás szemlélteti. Mindegyik eljárás során egy vízoldható builder vizes oldatát megfelelőképpen koncentrálták, hogy kisózzák a felületaktív anyagot, (mely általában folyékony nemionos típusú volt), majd az utóbbit egy vizes közegben kolloid cseppecskék formájában diszpergálták különböző emulzifikálószerek segítségével. Mindegyik esetben a rendszer tiszta emulziót képez, amely általában a builder viszonylag alacsony mennyiségét tartalmazza és általában túlságosan drága az oldható builderek alkalmazása következtében.

A második megoldást a 855 893, 948 617, 943271, 1468181, 1506427, 2028 365 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás, a 38101 számú európai szabadalmi leírás, az 522983 számú ausztrál szabadalmi leírás, a 4018720, 3232878, 3075922 és 2920045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szemlélteti. Ezen leírásokban ismertetett készítmények nem stabilak, így hővel szemben vagy pedig nyírással szemben nem stabilak. Ezen szabadalmi leírások példái szerint készült kereskedelmi termékeket újabban Ausztráliában és Európában forgalmazzák, különösen az 522983 számú ausztráliai szabadalmi leírásnak megfelelő készítmények értek el kereskedelmi sikereket, de ezek is nyírásra érzékenyek voltak.

A harmadik megoldási módot a 0 086614 számú európai szabadalmi leírás szemlélteti. A leírt készítményekben lévő lamelláris, szilárd vagy folyadék halmazállapotú kristályos felületaktív anyag mátrixot képez. Az ilyen készítményeknek a viszkozitása gyakran magasabb, mintsem az kívánatos lenne néhány alkalmazási célra.

Egy másik megoldási módot ír le az 1600981 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás, ahol is a szilárd buildert egy vízmentes, folyékony, nem-ionos felületaktív anyagban szuszpendálják. Az ilyen rendszerek drágák, nem minden felületaktív anyag használható, és az öblítő tulajdonságaik nem megfelelőek. Bár a bennük lévő builder mennyisége magas a teljes készítményre vonatkoztatva, de a hatóanyag viszonylatában alacsony, ezért a készítmény árához viszonyított hatékonyság nagyon gyenge.

Néhány szabadalmi leírás olyan emulziót ismertet, ahol a builder inkább a diszpergált emulziós fázisban van jelen, mintsem a szuszpenzióban. A 4057506 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás nátrium-tripolifoszfát tiszta emulziójának előállítását ismerteti, míg a 4107067 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás inverz emulziókat ír le, ahol a builder vizes oldata egy folyékony kristályos felületaktív anyag rendszerben van diszpergálva.

Számos szabadalmi leírásban olyan nagy teljesítményű felületaktív tisztítószereket írnak le, ahol egy dörzsanyagot szuszpendálnak felületaktív anyagok vizes oldatában. Ilyeneket ismertetnek a 2031455 számú nagybritanniai szabadalmi leírás, a 3281367, 3813349, a 3956158 és a 4302347 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Azonban a felületaktív anyagok alacsony koncentrációja, a builder hiánya és a dörzsanyagok nagy koncentrációja következtében az ezekben a leírásokban ismertetett megoldások nem alkalmasak mosodákban használható detergensek előállítására.

Egyéb olyan irodalmi közlemények, amelyek figyelembe jöhetnek: például az 507431 számú ausztráliai szabadalmi leírás, amely szerint a buildert egy vizes felületaktív anyagban szuszpendálják nátriumkarboximetil-cellulózzal vagy agyaggal, mint sűrítő6

HU 214 669 Β szerrel stabilizálva. Azonban a hatóanyagok, illetve különösen a builder mennyisége a példákban megadott készítményekben nem alkalmas arra, hogy ennek alapján egy minden szempontból megfelelő kereskedelmi terméket állítsunk elő és a termékek stabilitása nem elegendő ahhoz, hogy a tárolásra megfelelőek legyenek.

A 3 039 971 számú amerikai szabadalmi leírás egy oldatban lévő buildert tartalmazó pasztaszerű mosószert ismertet.

A 2 283 951 számú francia szabadalmi leírás nemionos felületaktív anyag rendszerekben szuszpendált zeolit buildereket ír le, a készítmények azonban inkább sűrű paszták, mintsem önthető folyékony készítmények.

A 3 346 504 és a 3 346 873 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szultainok szolubilizációját ismerteti olyan hidrotóp anyagok segítségével, melyeket elektrolitokként említenek a leírásban.

Az A. C. S. Symposium series No. 194 „Szilikátok detergensekben” című közleményben a szilikátok hatását ismertetik folyadék detergensekre.

A fenti referenciák mindegyikét az igen bőséges irodalmi hivatkozások közül választottuk a találmány ismeretében, azért hogy a találmányhoz legközelebb eső megoldásokat ismertessük. Az adott területen jártas szakember a bejelentés elsőbbségének időpontjában a feltalálók ismeretei nélkül nem feltétlenül ezeket a szabadalmi leírásokat választotta volna ki, mint különösen jelentőseket, illetve különösen vonatkozással bírókat.

Éppen ezért a fenti összefoglaló nem foglalja magában az összes idevonatkozó irodalmi hivatkozást amit az adott területen jártas szakember ismerhet.

A találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely felületaktív anyagokból, elektrolitból és vízből áll, szilárd anyag szuszpendáló tulajdonsággal rendelkezik, ahol az elektrolit mennyisége elegendő ahhoz, hogy hőálló, nyírásnak ellenálló, lényegében nem lamelláris készítményt állítsunk elő.

A találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely szilárd anyag szuszpendáló tulajdonsággal rendelkezik, és vizet, felületaktív anyagot és elektrolitot tartalmaz, ahol az elektrolit mennyisége elegendő ahhoz, hogy egy térkitöltő szferulitikus szerkezetű flokkulátumot hozzon létre, amely hőálló és nyírásnak ellenálló.

A harmadik megközelítés szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony detergens készítményt képez, amely szilárd anyag szuszpendáló tulajdonsággal rendelkezik és vizet, felületaktív anyagot és elegendő elektrolitot tartalmaz ahhoz, hogy egy diszpergált stabil fázis jöjjön létre, amely legalább egy részét tartalmazza a felületaktív anyagoknak és amely megfelel a vezetőképesség/elektrolit koncentráció görbe egyik minimumának (amely görbe az első vezetőképességi minimumot mutatja), és a készítményben az elektrolit koncentrációja akkora, hogy a készítmény hőállóságát és nyírással szembeni ellenállóképességét biztosítsa.

Előnyösen, az előbb említett megoldásoknál az elektrolit koncentrációja minden esetben olyan, hogy nyírással szemben ellenálló készítményt tudjunk létrehozni.

A fentiekben említett megoldásoknál előnyösen a készítmény minden esetben szuszpendált szilárd anyagot, például buildert és/vagy dörzsanyagokat tartalmaz. A szuszpendált szilárd anyagok a folyékony vizes közegben oldhatatlanok is lehetnek, mennyiségük a telítettségi koncentrációval egyező lehet, vagy egy olyan anyaggal körbevéve lehetnek jelen, ami meggátolja a közegben való oldódásukat.

A találmány negyedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény egy stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely vizet, felületaktív anyagokat, elektrolitot és szuszpendált szilárd anyagokat tartalmaz, ahol az elektrolit részaránya elegendő ahhoz, hogy egy nyírással szemben ellenálló szferulitikus szerkezetű készítményt tudjunk előállítani, melynek folyási határa (yield pontja) 0,1-1,5 Pa-nál van.

Előnyösen a készítmény yield pontja nagyobb, mint 0,15, még előnyösebben nagyobb, mint 0,2, legelőnyösebben nagyobb, mint 0,3 és előnyösen kisebb mint 1 Pa.

Előnyösen, a készítmény viszkozitása 136 secr'-nél kisebb, kisebb mint 1,5, még előnyösebben ez az érték kisebb, mint 1,0, például 0,2-0,6 Pa.s.

A találmány ötödik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető folyékony mosószerkészítményt képez, amely lényegében vízből, a készítmény össztömegére vonatkoztatott 5-25% felületaktív anyagból, elektrolitból és szuszpendált szilárd builderből áll, ahol a builder össztömege a hatóanyagra vonatkoztatva 1,4:1-4:1, és az elektrolit mennyisége akkora, hogy a készítmény nyírással szemben ellenálló, nem lamelláris készítmény legyen.

A készítmény ezenkívül még néhány általában alkalmazott kisebb mennyiségű segédanyagot is tartalmazhat. Előnyösen a hatóanyagok 10-20 tömeg%, még előnyösebben 10-14 tömeg%-ban vannak jelen, továbbá a buildemek a felületaktív anyagra vonatkoztatott tömegaránya 1,5:1-3:1, előnyösen 1,9:1-2,1:1.

A találmány hatodik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely a felületaktív anyagok tömegére számított 5-25% vizet, továbbá elektrolitot és szuszpendált szilárd buildert tartalmaz, és a készítmény hasznos tömege legalább 35 tömeg%, ahol az elektrolit koncentrációja megfelelő ahhoz, hogy nyírással szemben ellenálló szferulitikus szerkezetű készítményt tudjunk előállítani.

A találmány hetedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely a felületaktív anyagok tömegére vonatkoztatva 5-25 tömeg% vizet, továbbá elektrolitot, szuszpendált szilárd anyagot, buildert tartalmaz, ahol a buildemek a felületaktív anyagokra vonatkoztatott tömegaránya 1,5:1-4:1, és az elektrolit mennyisége akkora, hogy egy 40 °C hőmérsékleten történő tárolás során stabil szferulitikus szerkezetű készítmény jöjjön létre. Előnyösen az elektrolit aránya olyan, hogy a kompozíció hőstabil legyen.

HU 214 669 Β

A találmány nyolcadik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítmény, amely a felületaktív anyagokra vonatkoztatva 5-20 tömeg% vizet, továbbá elektrolitot és szuszpendált szilárd bulidért tartalmaz, ahol a buildemek a felületaktív anyagokra vonatkoztatott össztömegaránya 1:1-4:1 és az elektrolit mennyisége elegendő ahhoz, hogy hőálló, nyírásnak ellenálló készítmény jöjjön létre, és amely készítmény centrifugálás hatására két fázisra, egy vizes fázisra, amely a felületaktív anyagok össztömegének több mint 50%-át tartalmazza, valamint egy szilárd fázisra válik szét.

A találmány kilencedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény stabil, önthető, detergens mosószerkészítményt képez, amely vízből, feloldott elektrolitból és a készítmény tömegére számítva 8-14 tömeg% felületaktív anyagból áll, valamint szuszpendált szilárd buildert és adott esetben szokásosan használt kisebb adalékanyagokat tartalmaz, amely készítmény centrifligálás hatására egy szilárd fázisra és egy folyadék fázisra válik szét, melynek a yield pontja nagyobb, mint 0,15 Pa.

A találmány tizedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény lényegében vízből, felületaktív anyagokból és elektrolitból áll, szilárd anyag szuszpendáló tulajdonsága van, ahol a felületaktív anyagok képesek stabil kompozíciót képezni az első konduktivitási minimumnál, valamint az elektrolit olyan mennyiségben van jelen, hogy a készítmény yield pontja nagyobb mint 0,15 Pa és a viszkozitása 136 sec-'-nél kevesebb, mint 0,28 Pascal.szekundum.

A találmány tizenegyedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított önthető, stabil, vizes alapú mosószerkészítmény lényegében vízből, elektrolitból, felületaktív anyagból és builderből áll, amely készítmény főleg elválasztható folyékony vizes fázisból, mely elektrolitnak legalább egy részét tartalmazza feloldott állapotban, továbbá a felületaktív anyagok összmennyiségének 50-80 tömeg%-át tartalmazza, valamint legalább egy elválasztható, diszpergált szilárd fázisból áll, amely szilárd fázis a buildemek legalább egy részét szilárd anyag formájában tartalmazza.

Előnyösen a domináns elválasztható vizes fázis legalább 401%, általában legalább 50 t%, például legalább 60 t%-át tartalmazza a teljes vízmennyiségnek.

A találmány tizenkettedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény önthető, stabil, vizes alapú mosószerkészítményt képez, amelynek hasznos tömege nagyobb, mint 35 tömeg% és pH-ja nagyobb, mint 9, amely készítmény vizet, feloldott elektrolitot legalább 5 tömeg% felületaktív anyagot és legalább 16 tömeg% buildert tartalmaz, ahol az elektrolit olyan mennyiségben van jelen, hogy a készítményt nyírással szemben stabillá tegye, de nem elegendő ahhoz, hogy a felületaktív anyagok lamelláris fázist képezzenek.

A találmány tizenharmadik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény vizes alapú folyékony mosószerkészítmény, amely elegendő mennyiségű felületaktív anyagot tartalmaz ahhoz, hogy egy felületaktív térkitöltő flokkulátumot képezzen, amely a vizes fázissal interdiszpergált szferulitokat és olyan mennyiségű elektrolitot tartalmaz, amely nem kevesebb, mint amennyi megfelel az első vezetőképességi minimumnak az elektromos vezetőképesség/elektrolit koncentráció diagramon, de azon koncentráció érték alatt marad, amelynél lamelláris fázis képződik, és elegendő ahhoz, hogy a készítményt nyíróerővel szemben ellenállóvá tegye.

A találmány tizennegyedik megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény önthető, stabil, mosószerkészítményt képez, amely vizet, elektrolitot, felületaktív anyagot és buildert tartalmaz, amely centrifugálás hatására legalább két fázissá válik szét, egy domináns vizes fázissá, amely a feloldott elektrolitot, az összes víznek legalább 10 tömeg%-át és a teljes felületaktív anyagtartalom 80-50 tömeg%-át tartalmazza; és egy szilárd fázissá, amely a builder legalább egy részét tartalmazza.

A találmány következő megközelítése szerint a találmány szerinti eljárással előállított készítmény egy stabil szferulitikus készítményt képez, amely felületaktív anyagokat, elektrolitot és vizet tartalmaz, és amelyből nem különül el egy tiszta vizes fázis 20 000 G-n, 90 percig tartó gyors G centrifugálás után sem.

Részletesebben a találmány szerinti készítmény stabil, önthető, folyékony mosószerkészítményt képez, amely vizet, hatóanyagokat és elektrolitot tartalmaz, ahol mindegyik találmány szerinti készítmény legalább néhány következő tulajdonsággal rendelkezik:

- szferulitikus fázist tartalmaz, amely a lúggal (lye) vagy az L[ fázissal interdiszpergálva van és előnyösen ko-folytonos a lúggal vagy az Lj fázissal;

- nem lamelláris;

- egy flokkulátum rendszert tartalmaz, amely előnyösen térkitöltő;

- a flokkulátum felületaktív anyagot tartalmazó részecskékből képződtek, amelyek szferulitok, és koncentrikus, felületaktív anyagból álló vázuk van, amely váltakozik a vizes, például lúgos fázissal; az ismétlődő térköz (60-100).10-¹⁰ m, előnyösen (76-90).10-¹⁰ m, általában (75-85).10-¹⁰ m, például 80.10-'° m;

- 0,5-5 pm nagyságú szferulitokat, előnyösen 0,6-5 pm átmérőjű szferulitokat tartalmaznak, amelyek az úgynevezett máltai kereszt textúrával rendelkeznek megfelelő nagyítású, keresztezett poláros fényben polarizációs mikroszkóp alatt vizsgálva;

- nyírás hatására viszkozitásuk csökken;

- a viszkozitás-csökkenés nagyobb, mint 0,35, általában nagyobb mint 0,4, igen gyakran nagyobb, mint 0,45 Pa.s, de előnyösen kisebb, mint 2 Pa.s, például 0,475-1,5, előnyösen 0,48-1,1 Pa.s.

- a funkcionális felületaktív anyagok hasznos tömege számottevő, általában nagyobb, mint 20 tömeg%, például 25-75 tömeg%, még általánosabban nagyobb, mint 30 tömeg%, előnyösen legalább 35 tömeg%, legelőnyösebben legalább 40 tömeg%;

HU 214 669 Β

- a builder és a felületaktív anyag tömegaránya nagy, például nagyobb, mint 1:1, előnyösen 1,2:1-4:1, még előnyösebben 1,4:1-4:1, legelőnyösebben 1,5:1-3,5:1;

- a készítmény tömegére számítva a felületaktív anyagok tömege nagyobb mint 5, előnyösen nagyobb, mint 8%;

- a felületaktív anyagok tömege a készítményre számítva kevesebb, mint 25%, előnyösen kevesebb, mint 20%, általában kevesebb mint 15%, előnyösebben kevesebb, mint 14,5%, legelőnyösebben kevesebb, mint 14%, például 10-13,5%;

- centrifugálás hatására egy egyfázisú, vizes fázist és egy szilárd fázist képeznek, ahol a vizes fázis yield pontja általában legalább 1, előnyösen legalább 0,15 Pa, például 0,2-1 Pa és általában a viszkozitásuk kisebb, mint 1,5 Pascal.szekundum 136 sec-'-en;

- a centrifugálás után az elsődlegesen képződő vizes fázisban a felületaktív anyagok koncentrációja a készítményben lévő felületaktív anyagok összkoncentrációjához viszonyítva nagyobb, mint; 501%, előnyösen nagyobb, mint 55 t%, például nagyobb, mint 601%, de kisebb, mint 901%, előnyösebben kisebb, mint 85 t%, például kisebb, mint 801%, például 75-65 t%;

- nem képződik tiszta lúgos (lye) fázis 90 percig tartó gyors G centrifugálás után sem;

- a készítmény pH-ja nagyobb, mint 8,5, előnyösen 9-13, például 9,5-12;

- a készítmény 0,5% száraz tömegre történő hígítás után egy mosófolyadékot ad, amelynek pH-ja nagyobb, mint 9,7, előnyösen nagyobb, mint 10, például 10,9-11,1;

- a lúgosság akkora, hogy legalább 0,8 ml 10 n sósav oldat szükséges ahhoz, hogy a 0,5 tömeg% száraz tömegű 100 ml mosófolyadék pH-ját 9-re csökkentse, előnyösen 1 ml, még előnyösebben 4-8 ml szükséges;

- a domináns vizes fázis megfelelő mennyiségű elektrolitot tartalmaz ahhoz, hogy az összes alkálifém és/vagy ammóniumkationok 1 literre vonatkoztatott koncentrációja legalább 0,3 g ion, előnyösen legalább 0,5, még előnyösebben legalább 1,2, például 2,0-4,5 g ion legyen;

- az elektrolit koncentrációja nagyobb, mint az a koncentráció, amely megfelel az első vezetőképességi minimumnak a vezetőképesség/elektrolit koncentráció diagramon;

- a vezetőképesség nem több, mint 2 mS-sel nagyobb, mint az első vezetőképességi minimumnál mért érték;

- az elektrolit koncentrációja kisebb, mint a lamelláris fázis képződéséhez szükséges koncentráció;

- az elektrolit koncentráció a fölött a minimum érték fölött van, amelynél egy stabil készítmény, továbbá előnyösen a fölött a minimum érték fölött van, amely fölött egy nyírással szemben stabil készítmény állítható elő;

- a készítmény nyírásra nem érzékeny;

- a készítmény hőstabil;

- a készítmény 40 °C-on stabil;

- a készítmény vezetőképessége 15 mS/cm alatt van;

- a készítmény legalább 15 tömeg%, előnyösen több mint 20 tömeg% bulidért tartalmaz;

- a builder legalább egy része nátriumtripolifoszfát;

- builderként alkálifém-szilikát és/vagy -karbonát, előnyösen nátrium-szilikát és/vagy nátrium-karbonát van jelen;

- a készítmény viszkozitása 136-· nyírósebességnél 0,1-2 Pascal.szekundum, előnyösen 0,2-1 Pascalszekundum, például 0,3-0,6 Pascal.szekundum;

- a készítmény yield pontja előnyösen legalább 0,1 még előnyösebben legalább 0,15, például legalább 0,2 előnyösen kevesebb, mint 3, például kevesebb, mint 2, még előnyösebben kevesebb, mint 1,5, általában kisebb, mint 1,0 Pa;

- a bulidért tartalmazó fázis olyan szilárd részecskéket tartalmaz, amelyeknek a maximális nagysága azon határ alatt van, amelynél a részecskék elkezdenek kiülepedni;

- a készítmény nyírással szemben stabil;

- a felületaktív anyagok (hatóanyagok) legalább két komponensből állnak, amelyek közül az egyik egy nem etoxilezett anionos felületaktív anyag, és a másik olyan hatóanyag, amely stabil habot képez, például egy éterszulfát-alkanol-amid vagy amin-oxid.

Elektrolitek és felületaktív anyagok kölcsönhatása Amikor a feloldott elektrolit koncentrációját a vizes felületaktív elegyben fokozatosan növeljük O-tól kiindulva, a kompozíció könnyen megkülönböztethető stádiumok sorozatán megy keresztül az alábbiak szerint.

1. Stádium

Elektrolit hozzáadására a vezetőképesség először a maximális értékig emelkedik, egyidejűleg a viszkozitás növekedik, majd a kezdetben tiszta, optikailag izotróp Lj fázisban szferulitok képződése indul el. A szferulitok mikroszkóp alatt jól láthatók, az úgynevezett máltai kereszt szerkezetet mutatják, ami általában a szferulitikus G fázis képződésére utal, az elegyet keresztezett polarizált fényben polarizációs mikroszkóp alatt vizsgálva. Ugyanakkor a neutron diffrakciós vizsgálat nem igazolja a G fázis vagy bármely más folyadékkristály fázis jelenlétét és egy micelláris szerkezetű készítménynek megfelelő képet ad.

Az első stádiumban a készítmények általában tiszták és stabilak, de nem képesek arra, hogy szilárd részecskéket szuszpendáljanak.

2. Stádium

A második stádiumban a vezetőképesség a növekvő elektrolit koncentrációval egyidejűleg csökken és a készítmény zavarossá válik. Gyors G centrifugálással a készítmény egy tiszta vizes fázissá és egy opálos „emulziós fázissá” válik szét, mely utóbbi fázis térfogata az

HU 214 669 Β elektrolit koncentráció növekedésével nő. A mikroszkóp alatt növekvő számú szferulit figyelhető meg, amelyek mérete kisebb, ezek laza flokkulátumokká aggregálódnak, melyeket optikailag izotróp rétegek választanak el. A flokkulátumok az elektrolit koncentráció növekedésével tömörebbek lesznek.

A neutron diffrakciós vizsgálatok eredményei a micelláris koncentráció csökkenésére és a nagyobb testek növekedő arányára utalnak, de nem mutatják, hogy jelentős mennyiségű G fázis lenne jelen. A 2. stádium szerinti készítmények zavarosak, instabilak és hamar kiülepszenek.

3. Stádium

További elektrolit hozzáadására vezetőképesség értéke minimumra esik vissza, majd emelkedni kezd. A szferulit flokkulátumok közötti terek eltűnnek, és a szferulitok egy térkitöltő flokkulátumot képeznek, amely belenyúlik a folyadék fázisba. A gyors G centrifugálás hatására nem különül el egy vizes fázis, még akkor sem, ha a centrifugálást 90 percen keresztül folytatjuk. A yield pont maximális értékre emelkedik, a készítmény nyírás hatására kevésbé viszkózussá válik, jelentős viszkozitás-csökkenés következik be.

A neutron diffrakciós vizsgálatokkal nem mutatható ki jelentős mennyiségű lamelláris fázis jelenléte. Az NMR spektrumok hasonlóan sem jelzik, hogy lényeges mennyiségű G fázis lenne jelen, a vizsgálati eredmények micelláris állapotban lévő felületaktív anyag alacsony koncentrációjára utalnak. Az elektronmikroszkópikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a szferulitoknak legalább egy része többszörös cseppet képez, ahol a héjak lényegében koncentrikusan rendeződnek el és a héjak legalább részben egymást fedik úgy, hogy a közöttük lévő terek általában szélesebbek, mint a normális G fázis esetén.

A 3. stádiumban a készítmények stabilak és képesek arra, hogy szilárd részecskéket szuszpendálva stabil szuszpenziót hozzanak létre. Az ilyen 3. stádiumhoz tartozó készítmények képezik a találmányunk tárgyát.

4. Stádium

Az elegyhez további adag elektrolitot adva a szferulitok mérete csökkenést mutat és a máltai kereszt szerkezet intenzívebbé válik. A szferulitok többé nem töltik ki a teret és diszkrét flokkulátumokat képeznek, amelyeket optikailag izotróp régiók választanak el. A yield pont és a viszkozitás csökkenés mérséklődik, konduktivitás maximumra emelkedik vagy elkezd kiegyenlítődni. A neutron diffrakciós vizsgálatok igazolják, hogy jelentős mennyiségben G fázisok vannak jelen. Gyors G centrifiigálás hatására egy tiszta bázikus fázis válik ki a zavaros elegyből. A készítmény instabil, kiülepedésre hajlamos és nem képes szilárd részecskéket szuszpendálni.

5. Stádium

További elektrolit hozzáadása nyomán a 86 614 számú európai szabadalmi leírásban ismertetett lamelláris típusú készítmény képződik; a készítmény viszkozitása viszonylag magas, amikor a víztartalmat egy stabil készítmény előállításához szükséges mennyiségre állítjuk be.

A fent említett lépéssorozat különböző felületaktív anyagok hozzáadása után jól nyomon követhető.

A jelen találmány szerinti előnyös készítmények a fenti sorozat harmadik stádiumához tartoznak. A harmadik és a második és a harmadik és a negyedik stádium között lévő készítmények félstabilak. Az ilyen készítményekben a felületaktív anyag olyan szferulit flokkulátumokat alkot, amelyek nem töltik ki teljesen a teret, amit az is mutat, hogy 90 perces gyors G centrifugálás hatására egy tiszta vizes fázis képződik, vagy pedig az ilyen készítményekben a szferulitok irreverzibilisen szétszakíthatok. Az ilyen készítmények noha stabilak is lehetnek, ha szobahőmérsékleten állnak, azonban instabillá válnak, amikor különböző környezeti hatásoknak, például nagy nyíróerőnek, magas vagy igen alacsony hőmérsékletnek vagy pH változásnak teszik ki őket. Ezen készítményeknek szilárd anyagokat szuszpendáló kapacitása is gyakran korlátozott. A szakirodalomban leírt készítmények közül számos ezen félstabil készítményekhez közé tartozik.

Azt tapasztaltuk, hogy általában azok a készítmények, amelyek a félstabilitás határán vannak, a jelen találmány szerinti kitanítás alapján módosíthatók úgy, hogy az elektrolit tartalom beállításával a 3. stádiumban ismertetett stabil állapot közelébe kerüljenek.

Centrifugálás hatására a 3. stádiumhoz tartozó találmány szerinti készítmények általában egy vizes fázisra, és egy másik fázisra válnak szét; a vizes fázis elektrolitot és 90-50, általában 80-50, még általánosabban 75-50, így például 70-55 tömegszázalékát tartalmazzák a teljes felületaktív anyagtartalomnak; a másik fázis 15-50 tömeg%-át tartalmazza a teljes felületaktív anyagtartalomnak a builder jelentős hányadával együtt. A találmány szerinti készítmények viszkozitása 136 sec-' nyírósebességnél általában 0,1-2, előnyösen 0,2-1,5, például 0,5-0,6 Pa.s és a viszkozitás-csökkenés 0,4-2, például 0,45-1,5 Pa.s.

A 3. stádium szerinti készítmények nyírással szemben nem érzékenyek és általában nyírással szemben stabilak. Ezzel ellentétben, nagy nyíróerő hatására a félstabil állapot határán levő készítmények instabillá válnak. Viszkozitásuk gyakran lényegesen megnövekszik akár viszonylag csekély nyíróerő hatására is és gyorsan kiülepednek. Ez a gyakorlatban az előállítás és a letöltés során problémákat jelenthet. A 3. stádiumhoz tartozó készítmények, melyek a találmányunk tárgyát képezik, általában magas pH-t mutatnak és 40 °C körüli vagy 5 °C alatti hőmérsékleten való tárolás esetén is stabilak, ellentétben számos félstabil készítménnyel. A találmány szerinti készítmények hőstabilak, akkor is, ha 100 °C-ra melegítjük őket.

A 3. stádiumhoz tartozó készítményeket neutron diffrakciós vizsgálatnak alávetve, ezek általában nem mutatják semmiféle jelét annak, hogy lamelláris fázis lenne bennük jelen; a negyedik lépés határán lévő készítmények némelyike azonban némi G fázis jelenlétét mutatja.

HU 214 669 Β

Úgy gondoljuk, hogy a fentiekben ismertetett viselkedés könnyen megmagyarázható azzal a feltételezéssel, hogy a felületaktív anyag fokozatosan megy át a micelláris struktúrából a szferulitikus szerkezetbe, ahogy az elektrolit koncentráció növekszik. Úgy gondoljuk, hogy a szferulitok kezdetben, többszörös cseppek formáját veszik fel, ahol kettős fázisok egymáshoz képest koncentrikusan helyezkednek el, de a fázisok közötti távolság szélesebb, és nem olyan szabályos, mint az ismert G fázisban.

Lehetséges, hogy két vizes fázis létezik, egy Lj és egy lúgos (lye) fázis, mely utóbbi fázis szintén egy L[ fázis lehet, de amely kevesebb micellát és több elektrolitot tartalmaz, mint az előbbi. A fázisok közül az egyik, valószínűleg a lúgos fázis, a cseppek közötti fázist képezheti.

Úgy találtuk, hogy az elektrolit tartalom növelésével és a hatóanyagtartalom csökkentésével olyan készítmények állíthatók elő, amelyek kevésbé viszkózusak, bár a stabilitásuk és a szilárd hasznos anyag tartalmuk ugyanakkora. Úgy gondoljuk, hogy ez annak a következménye, hogy a micelláris struktúrájú felületaktív anyagok aránya csökken anélkül, hogy a szferulitok mennyisége lényegesen csökkent volna. Az alacsonyabb micelláris tartalom csökkenti a viszkozitást, míg a szferulitikus fázis elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a stabilitást. A szferulitok mérete a stabilitással összefüggésben van. Azok a készítmények, amelyek 5 pm-es vagy annál nagyobb méretű szferulitokat tartalmaznak, kevésbé stabilak, mint azok, ahol a szferulitok többsége 0,5-5 pm méretű.

Az elektrolit tartalom növekedésével a szferulitok kisebbé és adott esetben tömörebbé válnak és hasonlítanak a szorosabb, szabályosabb szférikus G fázis elrendezéséhez. Ennek eredményeképpen a G fázisban lévő szferulitok már nem töltik ki a teret és a készítmény kiülepedésre hajlamossá válik.

Felületaktív anyagok (hatóanyagok)

A találmány szerinti készítmény előnyösen legalább 5 tömeg% felületaktív anyagot tartalmaz. Még előnyösebben a felületaktív anyagok a készítmény 5-20 tömeg%-át, például 8-15 tömeg%-át, tipikusan 10-14,5 tömeg%-át, különösen előnyösen kevesebb, mint 14 tömeg%-át, de gyakran több mint 13 tömeg%-át alkotják.

A hatóanyagok koncentrációja a találmány szerinti készítmények előállításában döntő lehet. Egy bizonyos minimális koncentráció alatt, amely az adott esetben jelenlévő hatóanyag rendszertől függ, a készítmény nem stabilizálható további elektrolit hozzáadásával; a maximális koncentráció meghatározása szintén fontos, hogy elkerüljük a túlzottan viszkózus készítmények előállítását.

A szakirodalomban ismertetett félstabil szferulitikus készítmények gyakran viszonylag nagy mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak. Ennek következtében a vizes szuszpendáló közeg viszkozitása viszonylag nagy, ami a szuszpendálható builder mennyiségét jelentősen korlátozza, tekintetbe véve azt, hogy a készítmény viszkozitásának növelése is általában korlátozott. így az ismert folyékony készítményekben a builder:hatóanyag arány alacsony a porokhoz viszonyítva, ami a mosási teljesítményt sokkal kedvezőtlenebbé teszi.

Egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy az ilyen készítményekben a hatóanyag tartalom csökkenthető anélkül, hogy a rendszer teljesen destabilizálódna. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy amennyiben az elektrolit koncentrációt megfelelőképpen növeljük, úgy a hatóanyag koncentrációja lényegesen csökkenthető, ugyanakkor a készítmény stabilitása azonos marad, vagy jobbá válik; a készítmény viszkozitása pedig csökken. Az ilyen közeg nagyobb mennyiségű buildert képes szuszpendálni anélkül, hogy elveszítené a megfelelő mobilitását; így a builder:hatóanyag arány nagymértékben növelhető, aminek révén az előállítási költség kedvezőbbé válik.

Általában lényegesen könnyebb szferulitikus flokkulátumokat előállítani felületaktív anyagok elegyéből, mint az egyes felületaktív anyagokból. Az olyan készítmények, amelyek egy vagy több nemetoxilezett anionos felületaktív anyagot, mint például alkil-benzolszulfonátot és/vagy alkil-szulfátot, valamint egy vagy több szilárd hab képzésére alkalmas (társ) ko-felületaktív anyagot, például alkil-éter-szulfátokat és/vagy etoxilezett nemionos felületaktív anyagokat vagy alkanol-amidokat vagy amidoximokat tartalmaznak, általában megfelelőbbek, mint azok a készítmények, amelyek csak egy felületaktív anyagot tartalmaznak önmagában. Kisebb mennyiségben etoxilezett nemionos felületaktív anyagok vagy amfoter felületaktív anyagok vagy kationos lágyítók is jelen lehetnek a készítményekben.

A felületaktív anyagok elegyeként példaként említjük meg azokat, amelyek egy vagy több, legalább kismértékben vízoldható szulfonsav vagy monoészterezett kénsavsót, például alkil-benzolszulfonátot, alkil-szulfátot, alkil-éter-szulfátot, olefínszulfonátot, alkánszulfonátot, alkil-fenolszulfátot, alkil-fenol-éter-szulfátot, alkiletanol-amid-szulfátot, alkil-etanol-amid-éter-szulfátot vagy α-szulfo-zsírsavat vagy ezek észtereit tartalmazzák, amelyekben legalább egy alkil- vagy alkenilcsoport van, ahol az alifás szénatomok száma 8-22, általánosabban 10-20. Az alkil- vagy alkenilcsoportok előnyösen egyenes szénláncú primer csoportok, de adott esetben szekunder vagy elágazó szénláncú csoportok is lehetnek. Az éter kifejezés poli(oxi-etilén)-, poli(oxi-propilén)-, gliceril- és kevert poli(oxi-etilén)-(oxi-propilén)- vagy kevert gliceril-(oxi-etilén)- vagy gliceril-(oxi-propilén)-csoportokra vonatkozik, amelyek általában 1-20 oxi-alkiléncsoportot tartalmaznak. Például, a szulfonált vagy szulfatált felületaktív anyagként szerepelhet nátrium-dodecil-benzolszulfonát, kálium-hexadecil-benzolszulfonát, nátrium-dodecil-dimetil-benzolszulfonát, nátrium-lauril-szulfát, nátrium-tallil-szulfát, kálium-oleil-szulfát, ammónium-lauril-monoetoxi-szulfát vagy monoetanol-amin-cetil- (10 mól etoxilát)-szulfát.

A jelen találmány szerinti készítményekhez alkalmas további anionos felületaktív anyagként például alkalmazhatók a paraffmszulfonátok, olefinszulfonátok, zsírsav-alkil-szulfo-szukcinátok, zsíralkil-éter-szulfo11

HU 214 669 Β

-szukcinátok, zsíralkil-szulfo-szukcinamátok, zsírsav-alkil-éter-szulfo-szukcinátok, acil-szarkozinátok, acil-tauridok, izotionátok, szappanok, például a sztearátok, pálinkátok, rezinátok, oleátok, linolátok és alkil-éterkarboxilátok. Anionos foszfát-észterek szintén használhatók. Minden esetben az anionos felületaktív anyag általában legalább egy alifás 8-22, előnyösen 10-20 szénatomos szénhidrogénláncot tartalmaz, és éterek esetén egy vagy több gliceril- és/vagy legfeljebb 20 etilén-oxi- és/vagy propilén-oxi-csoport van jelen.

Előnyösen anionos felületaktív anyagként nátriumsókat alkalmazhatunk. A kereskedelmi szempontból figyelembe vehető sók még a kálium-, lítium-, kalcium-, magnézium-, ammónium-, monoetanol-amin-, dietanolamin-, trietanol-amin- és alkíl-amin-sók, amelyekben maximum hét alifás szénatom található.

A felületaktív anyagok elegye adott esetben tartalmazhat nemionos felületaktív anyagokat, vagy kevésbé előnyös esetben csak ebből áll. Nemionos felületaktív anyagként például szerepelhet egy mono- vagy di(rövidszénláncú alkanol)-amin-[(10-22 szénatomos)alkanol]amidja, például kókusz-monoetanil-amid. Egyéb nemionos felületaktív anyagként jelen lehetnek például az etoxilezett alkoholok, etoxilezett karbonsavak, etoxilezett aminok, etoxilezett alkilol-amidok, etoxilezett alkil-fenolok, etoxilezett gliceril-észterek, etoxilezett szorbitán-észterek, etoxilezett foszfátészterek, valamint a fentiekben említett etoxilezett nemionos anyagok propoxilezett vagy etoxilezett és propoxilezett analógiái, melyekben 8-22 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport és maximum 20 etilén-oxi és/vagy propilén-oxi-csoport található vagy egyéb más nemionos felületaktív anyagot tartalmaznak, amelyet idáig egy por vagy folyadék detergens készítménybe kevertek, például az amino-oxidokat. Utóbbi általában legalább 8-22, előnyösen 10-20 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoportot tartalmaz, és maximum két rövidszénláncú, például 1-4 szénatomos, előnyösen 1-2 szénatomos alkil-csoportot.

A találmány szerinti készítményben előnyösek azok a hatóanyagok vagy hatóanyagkeverékek, amelyek HLB értéke 7-nél nagyobb, előnyösen nagyobb, mint 8, még előnyösebben nagyobb, mint 10, legelőnyösebben nagyobb mint 12, és előnyösen kisebb mint 18, előnyösebben kisebb mint 16, legelőnyösebben kisebb mint 15.

A találmány szerinti mosószerek némelyike kationos felületaktív anyagot, például kationos lágyítót és/vagy baktericidet tartalmazhat, általában a teljes hatóanyag mennyiség kisebb részeként. A találmány szempontjából értékes kationos lágyítók a kvatemer aminok, amelyeknek két hosszú, 12-22, előnyösen 16-20 alkil- vagy alkenilcsoportjuk van, vagy két rövid szénláncuk, például 1-4 szénatomos alkilcsoportjuk vagy egy rövid szénláncuk és egy benzilcsoportjuk. Ezek közé tartoznak az imidazolin és kvatemerizált imidazolinok, amelyekben két hosszú szénláncú alkilvagy alkenilcsoport van és az amido-aminok és a kvatemerizált amido-aminok, amelyekben két hosszú szénláncú alkil- vagy alkenilcsoport van. A kvaternerizált lágyítók általában anionok sói, amelyek növelik a vízoldhatóságot. Például a formiát, acetát, laktat, tartarát, klorid, metoszulfát, etoszulfát, szulfát vagy nitrát. A találmány szerinti készítményekben lágyítóként például szmektit agyagokat is alkalmazhatunk.

A találmányunk szerinti készítmények bizonyos amfoter felületaktív anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek tipikusan a kationos lágyítókban lehetnek jelen, de például a hatóanyagok kisebb részeként is előfordulhatnak a fentiekben leírt detergens típusok bármelyikében.

Az amfoter felületaktív anyagok például lehetnek betaionok, szulfo-betainok és foszfo-betainok, melyeket egy hosszú szénláncú alkil- vagy alkenilcsoportot tartalmazó megfelelő tercier nitrogén-vegyiilet és a megfelelő reagens, például klór-ecetsav vagy propánszulfon reagáltatásával állíthatunk elő. A tercier nitrogénatomot tartalmazó vegyületekre példaként az egy vagy két hosszú szénláncú alkil- vagy alkenilcsoportot, adott esetben egy benzilcsoportot és más szubsztituenst, például egy rövidszénláncú alkilcsoportot tartalmazó tercier aminokat, az imidazolinokat, amelyek egy vagy két hosszú szénláncú alkil- vagy alkenilcsoportot tartalmaznak, és az amido-aminokat, amelyek egy vagy két hosszú szénláncú alkil- vagy alkenilcsoportokat tartalmaznak, említhetjük.

Az adott területen jártas szakember tudja, hogy a fentiekben leírt felületaktív anyag típusokat csak a találmány szerinti készítményben alkalmas felületaktív anyagok példáiként említettük. Bármely olyan felületaktív anyag, amely a mosófolyadékban megfelelő funkciót lát el, alkalmazható. A fő típusait azoknak a felületaktív anyagoknak, amelyek kereskedelmileg hozzáférhetők, a „McCutcheon’s Emulsifíers and Detergents” (published by the McCutheon Division of Manufacturing Confectioners Publishing Company) tartalmazza.

Elektrolit

Az elektrolit jelentése azért lényeges, mert az a felületaktív anyaggal kölcsönhatásba lépve létrehoz egy szferulitikus rendszert. Az elektrolit koncentráció előnyösen nem elegendő ahhoz, hogy a sík szerkezetű kettős rétegek összekapcsolódjanak és nem gömbalakú, lamelláris szerkezetű fázisok képződjenek. Az ilyen lamelláris fázisok instabil vagy nyírás hatására instabil készítményeket eredményeznek, amennyiben a hasznos tömeg nem elegendő ahhoz, hogy a lamelláris fázisok egy stabil szerkezetet képezzenek a 8614 A számú európai szabadalmi leírás szerint. Ezen készítmények viszonylag erős mátrix tulajdonságai azonban általában nemkívánatosán magas viszkozitást eredményeznek. Egy adott felületaktív anyag tartalmú rendszer esetén azonban úgy találtuk, hogy ezen készítmények stabilizálhatok a találmány szerinti a megoldás segítségével úgy, hogy a készítménybe megfelelő mennyiségben egy elektrolitot adagolunk.

Amennyiben az elektrolit mennyisége nem elegendő, a készítmény instabil lesz, nyírással szemben érzékeny vagy hőérzékeny lesz és/vagy a rendszer viszkozitása nemkívánatosán magassá válik. Az elektrolit részarányát éppen ezért a felületaktív anyag jellege és a jelenlévő hidrotróp anyagok mennyisége alapján kell megválasztani annak érdekében, hogy a találmány szerinti készítményeket elő tudjuk állítani.

HU 214 669 Β

Az elektrolit optimális részarányát általában úgy határozzuk meg, hogy növekvő mennyiségben elektrolitot adunk a hatóanyagok vizes micelláris szerkezetű oldatához (általában 15-20 tömeg%-os oldatához), majd vizsgáljuk a rendszer egy vagy több fontos jellemző tulajdonságát, például a zavarosságot, konduktivitást, yield pontot, a polarizáló mikroszkóp alatt mutatott képét, valamint a gyors G centrifugálás során bekövetkező változásokat.

Amikor a 3. stádiumban leírt tulajdonságok jelentkeznek, például a készítmény zavarossá válik az első vezetőképességi minimumnál vagy annak közelében és szferulitflokkulátumok jönnek létre, amelyeket nem vesz körül tiszta izotróp környezet és a gyors G centrifugálás hatására nem válik ki semmiféle tiszta fázis, akkor a szferulitikus szerkezet kialakulása megtörtént.

Az elektrolit részarányát úgy állíthatjuk be az előnyös intervallumba, hogy megfigyeljük, milyen mennyiségű elektrolit szükséges ahhoz, hogy a 90 percig végzett gyors G centrifugálás hatására ne különüljön el tiszta fázis. Amennyiben a készítményt olyan piacra szánjuk, ahol a viszkozitás fontosabb, mint például az alacsony hőmérsékleten való tárolásra való alkalmasság, az előnyös elektrolit tartalomra beállított készítményt fokozatosan addig hígítjuk, amíg a megfelelő viszkozitást el nem éljük, vagy amíg az instabilitás jeleit nem észleljük. Amikor ez utóbbi észlelhető, további elektrolit hozzáadásával stabilizáljuk a készítményt.

Az elektrolit mennyisége előnyösen nagyobb, mint az első konduktivitási minimumnál mért elektrolit koncentráció a konduktivitás/elektrolit koncentráció görbén és megfelel annak a mennyiségnek, amely egy olyan készítmény előállításához szükséges, amelynek yield pontja a 0,15 Pa-nál nagyobb.

Elektrolitként előnyösen például karbonátokat, szilikátokat, pirofoszfátokat, polifoszfátokat, nitrilo-acetátokat és citrátokat alkalmazhatunk, melyek mindegyike builder is; az olyan elektrolitok esetében, mint például a karbonátok, a koncentráció növelését gyakran az oldhatósági határok korlátozzák. Ebben az esetben szükség lehet arra, hogy egy jobb oldékonyságú, de egyéb funkcióval nem rendelkező elektrolitot adjunk a készítményhez. Ilyen szempontból a nátrium-klorid és a nátrium-nitrát különösen előnyös.

Gyakran az elektrolitok részaránya a vizes fázisban olyan, hogy az alkálifém-, alkáliföldfém- és/vagy ammónium-kationok koncentrációja legalább 0,3, előnyösen legalább 1,2 vagy 2,0-4,5 g ion/1 legyen.

Builderek

A találmány szerinti előnyös készítményekben a builder normális körülmények között legalább részben diszkrét szilárd szuszpendált kristályok formájában van jelen. A kristályok nagysága általában akár 60 pm is lehet, előnyösen 1-50 pm.

Úgy találtuk, hogy azok a készítmények, amelyek builderként nátrium-tripolifoszfátot tartalmaznak, vagy főleg nátrium-tripolifoszfátot egyéb builderekkel együtt tartalmaznak azok a száraz tömegre vonatkoztatva szélesebb intervallumban mutatnak stabilitást és mobilitást, mint az egyéb más buildereket tartalmazó készítmények. Éppen ezért az ilyen készítmények az előnyösek.

A találmány szerinti készítményekben azonban egyéb builderek, például kálium-tripolifoszfátok, karbonátok, zeolitok, nitrilo-triacetátok, citrátok, metafoszfátok, pirofoszfátok, foszfonátok, EDTA és/vagy polikarboxilátok is lehetnek, adott esetben és előnyösen tripolifoszfáttal együttesen, keverék formájában. Az ortofoszfátok előnyösen mint kisebb részarányban jelenlévő komponensek vannak jelen tripolifoszfáttal keverékben, hasonlóképpen jelen lehetnek például az alkálifém-szilikátok és -karbonátok is.

A szilikátok és a karbonátok különösen előnyösek, mivel számos értékes tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek révén jön létre az a szabad lúgosság, amely a szennyező anyagokban lévő zsírok elszappanosításához szükséges. A szilikátok és karbonátok builderekként is viselkednek, és a szilikátok használata esetén a mosógépek alumínium felületeinek korróziója is csökkenthető. Ezenkívül elektrolitokként is viselkednek és részt vesznek a szferulitikus struktúrájú rendszer létrehozásában.

Általában, amikor szilikátokat alkalmazunk a találmány szerinti készítményekben, a nátrium-oxid:szilícium-oxid tömegarány 1:1-1:2 vagy 1:1,5-1:1,8. Azonban feltételezhető, hogy a nátrium-oxidnak (vagy más bázisnak) a szilícium-dioxidhoz vagy akár kovasavhoz viszonyított részaránya megfelelő a szükséges szilikátmennyiség biztosítására és a szükséges további alkalinitást valamely másik bázis, például nátrium-karbonát vagy -hidroxid hozzáadásával biztosíthatjuk. Azokhoz a készítményekhez, amelyeket nem mosógépekhez alkalmazunk, nem szükséges szilikátokat adni, amennyiben a készítmény bázikusságát más úton biztosítjuk.

A találmány szerinti készítmények közül nem zárjuk ki azokat, amelyekben a builder lényegében teljesen oldatban van, például nátrium-nitrilo-triacetát, nátriumcitrát, nátrium-szilikát vagy ezek keverékeinek esetét.

A builder általában a készítménynek legalább 15 tömeg%-át, előnyösen legalább 20 tömeg%-át alkotja. Előnyösen a builder és a felületaktív anyag tömegaránya nagyobb mint 1:1, előnyösen 1,2:1-4:1.

Kationok

Gazdasági szempontokból általában előnyös, ha a jelenlévő kationoknak legalábbis legnagyobb része nátriumion. így például előnyös builderként nátriumtripolifoszfát, előnyös, ha anionos felületaktív anyagként a szulfátéit vagy szulfonált anionos felületaktív anyagok nátriumsói, továbbá kiülepedést meggátló szerként, például karboxi-metil-cellulóz nátriumsói vannak jelen, de az alkáliák, például a szilikátok és karbonátok is előnyösen nátriumsóik formájában vannak jelen. Nátrium-kloridot, nátrium-nitrátot vagy más oldható szervetlen nátriumsót is adhatunk a készítményhez, hogy az elektrolit koncentrációt növeljük. Kalcium általában csak akkor van jelen, ha a hatóanyagként olyan felületaktív anyagokat használunk mint az olefin-szulfonátok vagy nemionos anyagok, amelyek kalcium jelenlétében nem csapódnak ki.

HU 214 669 Β

Magnéziumsók is jelen lehetnek, mert ezek általában összeférhetőbbek a felületaktív anyagokkal, mint a kalcium.

Lehetséges, de kevésbé előnyös, ha kálium-, ammónium-, rövidszénláncú amin-, alkanol-amin- vagy kevert kationokat alkalmazunk. Azonban az ilyen kationokat nagy mennyiségben tartalmazó készítmények az ár szempontjából kevésbé előnyösek, mint a hagyományos mosodai porok.

Lúgosság

A találmány szerinti készítmények előnyösen alkalikusak, és lúgos puffért tartalmaznak a pH-nak üveg kálóméi elektróddal mérve 8,5, előnyösen 9, még előnyösebben 9,2 fölötti értéken való tartására, pH értéke például 9,5-12, különösen előnyösen 10-11. Különösen előnyös, ha a készítményt 0,5 tömeg% száraz tömegre hígítva ennek pH-ja nagyobb, mint 9,7 előnyösen nagyobb, mint 10, különösen előnyösen 10,5-11,5 között van. A készítmények célszerűen olyan szabad alkalinitással rendelkeznek, amelynek 9 pH értékre való beállításához 0,4 ml, előnyösen legalább 0,8 ml, még előnyösebben 1-12 ml, például 3-10 ml, tipikusan 4-9 ml 10 n sósav szükséges egy 0,5 tömeg% szárazanyag tartalomra hígított 100 ml térfogatú oldat esetében; noha nagyobb bázikusságú készítmények kereskedelmi célokra szintén megfelelőek lehetnek. Általában az alacsonyabb bázikusságú készítmények a kereskedelmi célokra a gyakorlatban kevésbé alkalmasak, bár ezeket sem zárjuk ki a találmány szerinti készítmények köréből.

Lúgos pufferként előnyösen nátrium-tripolifoszfátot alkalmazunk, és a bázikusságot legalább részben nátrium-karbonáttal biztosítjuk. Az egyéb előnyös lúgos pufferek közé tartozik például a nátrium-szilikát.

Szolubilizálőszerek

Az ismert folyékony mosószerkészítmények általában jelentős koncentrációban tartalmaznak hidrotrópokat és/vagy vízzel elegyedő, hidroxilcsoportot tartalmazó oldószereket, például metanolt, etanolt, izopropanolt, glikolt, glicerint, polietilén-glikolt és polipropilénglikolt. Ezek azonban drágák és nem fúnkcionális komponensek. Ezen komponensek bizonyos körülmények között elősegíthetik a készítmény önthetőségét vagy azt, hogy a felületaktív anyag könnyebben képezzen szferulitikus szerkezetet. Éppen ezért a találmány szerinti készítmények lehetséges komponensei közül nem zárjuk ki őket, de előnyös, hogyha csak olyan mennyiségben vannak jelen, amely minimálisan szükséges a szferulitikus kompozíciók megfelelő önthetőségének biztosításához. Amennyiben nem különösebben kívánatos a jelenlétük, előnyösebb, hogyha ezek nincsenek a készítményben. Néha az oldószerek az illatanyagok vagy egyéb, általában alkalmazott kisebb mennyiségű komponensek oldószereiként szerepelnek.

Száraztömeg

A készítmény száraztömege hatással van a stabilitásra és az önthetőségre. Az optimális száraztömeg jelentősen változhat a készítmény típusától függően és nagyságát a kívánt viszkozitásnak megfelelően kell beállítani. Általánosságban úgy találtuk, hogy nem lehet stabil készítményt előállítani, ha a készítmény száraztömege 35 tömeg% alatt van, bár némely készítmény stabil lehet, noha száraztömege 30 tömeg% alatt van, néha mindössze 25 tömeg%. így nem zárjuk ki azt az esetet sem, hogy stabil kompozíciót lehessen előállítani mindössze 20 tömeg%-os száraztömeg tartalommal is.

A találmány szerinti készítmények száraztömege igen széles határok között változhat, miközben a készítmény stabil és önthető. Általában ez alatt az intervallum alatt kiülepedés, míg efölött az intervallum felett túl nagy viszkozitás észlelhető. A megfelelő intervallumot meghatározhatjuk egy adott készítmény esetében úgy, hogy olyan szuszpenziót állítunk elő, amelynek víztartalma minimálisan elegendő ahhoz, hogy a készítmény keverhető legyen. A készítményt fokozatosan hígítjuk és az egyes hígítások során kapott minták kiülepedését vizsgáljuk megfelelő időtartam alatt. Némely készítménynél a száraztömeg intervalluma előnyösen 30 vagy 35 tömeg%-tól 60 vagy 70 tömeg%-ig terjedhet, más esetekben ez a határ sokkal szűkebb, például 40-45 tömeg%.

Amennyiben a fenti módszerrel nem állapítható meg az, hogy milyen száraztömeg esetén állítható elő stabil, önthető készítmény, a készítményt a fentiekben leírt kitanítás szerint módosíthatjuk, például több nátrium-karbonátot, nátrium-szilikát oldatot vagy más elektrolitot adhatunk hozzá, amennyiben a készítmény az 1. stádium vagy 2. stádium szerinti tulajdonságokat mutatja, vagy az elektrolittartalmat csökkenthetjük, vagy hidrotrópot adhatunk hozzá, ha a készítmény a 4. vagy 5. stádium jellegzetességeit mutatja.

A készítmények előállítása

A találmány szerinti készítményeket általában könnyen előállíthatjuk az egyes komponensek összekeverésével. A találmány szerinti készítmények jellemző előnyös tulajdonsága, hogy nem destabilizálódnak nagy nyíróerők hatására, és nem is következik be a készítmény besűrűsödése.

A találmány szerinti készítmények előállításánál úgy járunk el, hogy a felületaktív anyagokat vízben feloldjuk; az oldat készítésnél figyelembe vesszük azt, hogy a készítményben annak össztömegére számítva 5-20 tömeg% felületaktív anyag van jelen.

Az így kapott oldathoz a felületaktív anyagot deszolubilizáló elektrolitot adagolunk, miközben az oldat vezetőképességét mérjük. A vezetőképesség értékét az elektrolit koncentrációjának függvényében görbén ábrázoljuk. Az elektrolitot mindaddig adjuk az elegyhez, míg egy vezetőképességi hullámvölgyet el nem érünk.

A buildereket olyan mennyiségben adjuk az elegyhez, hogy ezeknek a felületaktív anyagokhoz viszonyított tömegaránya 4:1 és 1:1 közötti, előnyösen 1,5:1 és 1:1 között legyen.

A vezetőképességi minimum elérése előtt, vagy ezt követően az elegyhez adagoljuk az egyéb adalékanyagokat.

HU 214 669 Β

Az így kapott tennék stabil és önthető. A stabilitás alatt azt értjük, hogy a készítményt 3 hónapig szobahőmérsékleten tárolva nem észlelhető a készítmény tömegére számolva 2%-nál nagyobb mértékű kiválás.

A stabilitást oly módon is ellenőrizhetjük, hogy az előállított készítményből vett mintát 20 000 G-n 5 percig centrifugáljuk. Amennyiben 5 perc eltelte után nem különül el tiszta fázis, úgy a készítmény stabil.

A fentiek szerint megállapított felületaktív anyag/elektrolit tömegarányt feljegyezzük, és azonos komponensek esetében ezen arány alapján stabil készítményt állíthatunk elő.

A találmány szerinti készítményeket oly módon is előállíthatjuk, hogy a hatóanyagokból először amennyiben szükséges, melegítéssel egy tiszta vizes Lj oldatot készítünk, amelyben a hatóanyagok koncentrációja megfelelő (így 5-20 tömeg%), majd az elektrolitot az L| oldatban feloldjuk, vagy a koncentrált elektrolit oldatot (előnyösen funkcionális elektrolittartalmát) adunk hozzá addig, amíg az elegy opálossá nem válik. Ezután az elegy egy mintáját 20 000 G-n 5 percen keresztül centrifugáljuk. Ha tiszta vizes fázist látunk, akkor még több elektrolitot adunk az elegyhez mindaddig, amíg a gyors G centrifugálás hatására már nem jön létre elkülönülő, lényegében tiszta, vizes fázis. Ekkor a hatóanyagnak a feloldott elektrolithoz viszonyított tömegarányát feljegyezzük. Az így kapott oldatban a felületaktív anyagok és elektrolitek tömegaránya megegyezik a vezetőképesség méréssel megállapított tömegaránnyal, amennyiben az előző művelethez használt komponensekkel azonosakat alkalmazunk.

Készítmény típusok

A találmány szerinti készítmények különböző típusait tekintve, megkülönböztetjük a nagy habzású szulfát vagy szulfonát típusú készítményeket és az alacsony habzású készítményeket.

A nagy habzású készítmények például tipikusan egy vagy több nem etoxilezett anionos felületaktív anyagot, például egy szulfát vagy szulfonát felületaktív anyagot, valamint egy vagy több társ felületaktív anyagot (melyek stabil habot képeznek), például etoxilezett anionos felületaktív anyagokat, vagy aminoxidot vagy zsíralkanol-amidot tartalmazhatnak. A hatóanyagok első komponense például a nem etoxilezett anionos felületaktív anyag, például egy 10-18 szénatomos alkil-szulfát és/vagy 10-14 szénatomos alkilbenzolszulfonát lehet. A második komponens vagy társ felületaktív anyag nátrium-( 10-20 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkil)-(l—10 mól éter)-szulfát vagy egy alkil-fenol-éter-szulfát, aminéter-szulfát, alkanol-amin-éter-szulfát vagy zsírsavéter-szulfát lehet, vagy ezenkívül a második komponens egy amin-oxidot vagy zsíralkilol-amidot tartalmazhat. A nem-etoxilezett anionos anyag és a társ felületaktív anyag tömegaránya általában 5:1-1:3, előnyösen 4:1-1:2, például 3:1-1:1 lehet. Kis mennyiségű (például maximum 1 tömeg% a készítmény tömegére vonatkoztatva) szappan is jelen lehet a textília áztatásának elősegítésére.

A nátrium- és alkil-szulfátokat vagy alkilbenzolszulfonátokat részlegesen vagy teljesen helyettesíthetjük a fenti készítményekben egyéb más szulfonát nem-etoxilezett felületaktív anyagokkal, például zsíralkil-xilol- vagy toluolszulfonátokkal, paraffmszulfonátokkal, olefinszulfonátokkal, szulfokarboxilátokkal, ezek észtereivel és amidjaival, például szulfo-szukcinátokkal és szulfoszukcinamátokkal. Az alkil-éter-szulfátokat teljesen vagy részlegesen helyettesíthetjük egyéb szulfátokkal, például alkil-feniléter-szulfátokkal, zsíracil-monoetanol-amid-éter-szulfátokkal vagy ezek keverékeivel.

A készítményben az etoxilátok kis részarányban lehetnek jelen, általában a hatóanyagok maximum 20 tömeg%-át teszik ki, előnyösen kevesebb, mint 15 t%-át, általában kevesebb, mint 10 t%-át.

A találmány egyik megvalósítási módja szerint stabil, önthető, szferulitikus készítményt állítunk elő, amely vizet, a készítmény száraztömegére számítva 12-40 tömeg% hatóanyagot és a készítmény száraztömegére számítva 20-80 tömeg% bulidért tartalmaz, mely builder legalább részlegesen szuszpendált szilárd részecskék formájában van jelen, valamint a készítmény legalább egy része feloldott elektrolitot tartalmaz. A fenti készítményben a hatóanyagok (A) 30-80 tömeg%-a nem alkoxilezett anionos szulfatált vagy szulfonált felületaktív anyag és (B) 20-70 tömeg%-a az összes felületaktív anyagnak legalább egy habstabilizáló felületaktív anyag és/vagy társ felületaktív anyag, például egy alkoxilezett anionos felületaktív anyag, egy alkanol-amid vagy egy amin-oxid.

Adott esetben, a fenti készítmény ezeken kívül tartalmazhat maximum 6%-ban a készítmény száraztömegére számítva szappant. Előnyösen a nem-alkoxilezett szulfatált vagy szulfonált anionos felületaktív anyag főként alkil-szulfátot vagy alkil-benzolszulfonátot, előnyösen nátrium-alkil-benzolszulfonátot, például 10-14 szénatomos alkil-benzolszulfonátot tartalmaz.

Az anionos felületaktív anyag alkil-benzolszulfonát és/vagy alkil-szulfát keverékét tartalmazhatja alkil-éterszulfáttal és/vagy alkil-fenol-éter-szulfáttal, például 1:3-5:1; tipikusan 1:2-4:1, előnyösen 1:1-3:1, például 2:1 tömegarányban.

Kis habzású készítmények úgy állíthatók elő, hogy a készítményben megfelelő habzásgátlókat alkalmazunk. A habzásgátlók kiválasztásakor vigyázni kell, mivel néhány kereskedelmileg hozzáférhető habzásgátló a találmány szerinti készítményekben a tárolás során elvesztheti a hatékonyságát, míg mások csak olyan koncentrációkban hatékonyak, amelyek a készítmény viszkozitását és stabilitását befolyásolják. Úgy találtuk, hogy az organo-polisziloxán és a kolloid szilicium-dioxid különösen alkalmasak a találmány szerinti készítményekben.

A találmány egy másik megvalósítási módja szerint stabil, önthető fluid, vízbázisú detergens készítményt állíthatunk elő, amely 12-40 tömeg% hatóanyagot tartalmaz a készítmény száraztömegére vonatkoztatva és amely hatóanyagoknak 30-90 tömeg%-át a száraztömegükre vonatkoztatva a nem-alkoxilezett szulfatált és/vagy szulfonált anionos felületaktív anyagok teszik

HU 214 669 Β ki; az alkil-éter-szulfát és/vagy az alkanol-amid és az amin-oxid egyensúlya a vizes fázisban, amely megfelelő mennyiségű elektrolitot tartalmaz, egy térkitöltő szferulitikus flokkulátum képződését eredményezi, amelyben a hatóanyagok a vizes fázissal interdiszpergálva vannak. A készítmény ezenkívül a builder szuszpendált részecskéit, legalább egy habzásgátló szer hatékony mennyiségét, és adott esetben a szokásos kisebb mennyiségű komponenseket tartalmazza.

A találmány egy másik megvalósítási módja szerint a találmány szerinti készítmény egy önthető, stabil detergens készítmény, amelynek hasznos tömege 30-50 tömeg%, amelyben a hatóanyagok száraztömege a készítmény száraztömegére vonatkoztatva 12-40%; ezenkívül legalább 30 tömeg% buildert tartalmaz a készítmény száraztömegére vonatkoztatva, a builder és a hatóanyagok tömegaránya nagyobb, mint 1,1:1, és ahol a hatóanyag 8-18 szénatomos alifás alkil-benzolszulfonátot és egy alkil-etanol-amidot, például 10-18 szénatomos alkil-monoetanol-amidot vagy dietanol-amidot tartalmaz, ahol az alkil-benzolszulfonát és az etanol-amid tömegaránya 1,5:1-4:2, míg a builder nátrium-tripolifoszfát, nátrium-karbonát, zeolit, nátrium-nitrilotriacetát, nátrium-szilikát vagy ezek keveréke és a feloldott builder mennyisége akkora, hogy a készítmény yield pontja nagyobb, mint 0,15 Pa.

A találmány egyik különösen előnyös megvalósítási módja szerint a találmány szerinti önthető, stabil folyadék detergens készítmény a következő komponensekből áll:

A - (i) nátrium-alkil-benzolszulfonát, mely 10-18; előnyösen 10-14 alifás szénatomot tartalmaz, (ii) nátrium-alkil-éter szulfát, mely alkilcsoportja átlagosan 8-18, előnyösen 10-14 szénatomot tartalmaz és 1-20, előnyösen 2-10, például 3-5 etilén-oxi és/vagy propilén-oxi csoportot tartalmazó keveréke, ahol i:ii aránya 10:1-1:10, előnyösen 10:1,5-10:5, különösen előnyösen 10:2-10:4.

B - egy builder a következők közül: nátriumtripolifoszfát, zeolit, nátrium-nitrilo-triacetát, és ezek keveréke, ahol B:A tömegaránya 1,1:1-4:1, előnyösen 1,2:1-3,5:1, különösen előnyösen 2:1-3:1.

C - egy elektrolit a következők közül: nátrium-karbonát, nátrium-szilikát, nátrium-nitrát, nátrium-klorid és ezek keverékei, ahol a koncentrációjuk 2-20 tömeg%, előnyösen 3-18, különösen előnyösen 2-15 tömeg% a készítmény tömegére számítva;

és ahol a készítmény hasznos tömege 30-50 tömeg%, előnyösen 35-50 tömeg%, például 38-45 tömeg%, és a készítmény előnyösen kisebb, de hatékony mennyiségben, tartalmaz kiülepedést gátló szereket, például nátrium-karboxi-metil-cellulózt, illatanyagokat, színező szereket és optikai fehérítő szert.

A fenti készítményben a nátrium kation adott esetben, de kevésbé előnyösen részben vagy egészben kálium-, lítium; avagy ammónium-ionnal helyettesíthető. Előnyösen a nátrium-tripolifoszfát a builder 40-95 tömeg%-át teszi ki, például 45-80 tömeg%-át. Előnyösen a készítmény legalább egy habzásgátlót tartalmaz, ha ez az automata mosáshoz szükséges.

A fenti készítmények adott esetben kisebb mennyiségben alkanol-amidot, például kókusz-monoetanolamidot vagy -dietanol-amidot, vagy etoxilezett nemionos felületaktív anyagot tartalmaznak.

A legáltalánosabban használt kiülepedést gátló szer a detergensek készítése során a nátrium-karboxi-metilcellulóz, amely a találmány szerinti készítményekben is jelen lehet, például olyan mennyiségben, amely a kívánt viszkozitással és stabilitással összhangban van. Általában a nátrium-karboxi-metil-cellulóz körülbelül 1% koncentrációban hatékony, és előnyös, hogyha nem haladja meg e koncentrációt, mivel nagyobb mennyiségekben a nátrium-karboxi-metil-cellulóz igen jelentősen emelheti a viszkozitását egy folyadék készítménynek és stabilitására is hatással lehet.

Egyéb kiülepedést gátló és/vagy szennyfelszabadító szerek például a kálium-, ammónium- és egyéb oldható karboxi-metil-cellulóz-sók, foszfonátok, metil-cellulóz, poli(vinil-pirrolidon), karboxi-metil-keményítő és hasonló polielektrolitok, melyek mindegyike helyettesítheti a nátrium-karboxi-metil-cellulózt.

Az optikai fehérítők adott esetben alkalmazhatók, de előnyös komponensei a találmány szerinti készítményeknek. Néhány korábban leírt készítménnyel ellentétben a találmány szerinti készítmények stabilitása nem függ az optikai fehérítők jelenlététől, és ezért bármely megfelelő, és az árát tekintve hatékony optikai fehérítőt választhatunk, vagy kihagyhatjuk a készítményből. Úgy találtuk, hogy az összes fluoreszkáló festék, melyet ez idáig optikai fehérítőként javasoltak, folyékony detergensekben alkalmazható ugyanúgy, mint sok olyan festék, amelyet ez idáig csak por detergensekben használtak. Az optikai fehérítők szokásos mennyiségben lehetnek jelen. Általában az optikai fehérítők koncentrációja 0,05-0,5, hatékony mennyiségük 0,075-0,3, általában 0,1-0,2 tömeg%. Alacsonyabb koncentrációban is alkalmazhatók, de ezek nem elég hatékonyak, míg a nagyobb koncentrációk esetén, bár ezeket sem zárjuk ki a találmány szerinti készítmények oltalmi köréből, az áruk magasabb, és néhány esetben a készítmény többi komponensével való összeférhetőségükkel is problémák lehetnek.

A jelen találmány szerinti készítményekben alkalmazható optikai fehérítőkre példaként a következőket említhetjük: etoxilezett 1,2-(benzimidazolil)-etilén; 2-sztiril-naft[l ,2-d]-oxazol; 1,2-bisz(5’-metil-2-benzoxazolil)-etilén; dinátrium-4,4 ’-bisz(6-metil-etanol-amin-3-anilino-l,3,5-triazin-2-il)-2,2’-sztilbén-diszulfonát; N-(2-hidroxi-etil-4,4’-bisz-(benzimidazolil)-sztilbén; tetranátrium 4,4’-bisz[4-bisz(2-hidroxi-etil)-amino-6-(3-szulfo-fenil)-amino-l,3,5-triazin-2-il-amino]-2,2’-sztilbén-diszulfonát; dinátrium-4-(6-szulfo-nafto[ 1 ’ ,2 ’ -d]triazol-2-il)-2-sztilbén-szulfonát; dinátrium-4,4’-bisz[4-(2’-hidroxi-etoxi)-6-amino-l,3,5-triazin-2-il-amino]-2,2’-sztilbén-diszulfonát; 4-metil-7-(dimetil-amino)-kumarin; és alkoxilezett 4,4 ’-bisz-(benzimidazolil)-sztilbén.

A találmány szerinti folyadék detergens készítményekben fehérítők is lehetnek adott esetben jelen, a kémiai stabilitástól és összeférhetőségtől függően. Kap16

HU 214 669 Β szulázott fehérítők a szuszpendált szilárd anyag részét képezhetik. A találmány szerinti készítményekben a peroxi fehérítők hatása fehérítő aktivátorok jelenlétével növelhető, például tetraacetil-etilén-diamin megfelelő mennyiségével. A fotoaktív fehérítők, mint például 5 cink- vagy alumínium-szulfonált ftálocianin, szintén alkalmazhatók.

Az illatanyagok és színezékek általában a mosodai detergensekben maximum 1-2 tömeg%-ban vannak jelen, és a jelen találmány szerinti készítményben is alkalmazhatók. Néha figyelnünk kell arra, hogy a megfelelő illatanyagot válasszuk ki, mivel a benne lévő oldószerek módosíthatják a készítményben lévő hatóanyagok viselkedését.

A találmány szerinti készítményben proteolitikus és amilolitikus enzimek, adott esetben szokványos mennyiségben jelen lehetnek, enzimstabilizátorokkal és hordozóanyagokkal együtt. Kapszulázott enzimek is szuszpendálhatók a készítményben.

Egyéb kisebb mennyiségű komponensként például habzásgátlókat, lúgokat, puffereket, csíramentesítőket, például formaldehidet, opálosítókat, például vinil-latex emulziót, inért dörzsanyagokat, például szilícium-dioxidokat és korróziógátlókat, például benzotriazolt alkalmazhatunk.

A találmány szerinti készítmények általában alkalmasak mosodai használatra. A kis habzású készítményeket különösen automata mosógépekben való használatra javasoljuk. A készítmények mosogatásra vagy kemény felületek tisztítására is alkalmazhatók, a kis 10 habzású termékek különösen alkalmasak mosogatógépekben.

A találmány szerinti készítmények ruhák mosására alkalmazhatók forró vízben vagy közepes vagy alacsony hőmérsékleten, például 50-80 °C-on, különösen 15 55-68 °C, vagy 20-50 °C-on, különösen 30—40 °C-on. Általában a készítményeket a mosóvízhez 0,05-3 száraztömeg koncentrációban adjuk hozzá a mosóvízre számítva. Ez a koncentráció előnyösen 0,1-2 t%, még előnyösebben 0,3-11%, például 0,4-0,81%.

A találmány szerinti készítményeket a következő táblázatokkal illusztráljuk.

Komponensek	Példák száma:
1	2	3	4	5	6
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	10	10	10	9.3	10
Kókusz-dietanol-amin	5	5	5	5	2.3	2.5
Nátrium-karbonát	5	5	5	5	4.6	5
N átrium-tripolifoszfát	25	25	18	27	16.7	18
Zeolit A	-	-	9	-	9.3	10
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	1.0	1.0	-	-	-	-
Nátrium-(C 12-1 s-alkil)-[(3mol) etoxi]-szulfát	-	-	-	-	2.3	2.5
Optikai fehérítőszer	0.15	0.15	0.15	0.15	-	0.15
C12-I8 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	-	-	-	-	1.8
Kevert mono- és di(Ci6-t8 alkil)-foszfát	-	0.5	-	-	0.5	-
Nemionos habzásgátló	-	2.0	-	-	-	-

Komponensek	Példák száma:
7	8	9	10	11	12
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	9.2	9.3	9.5	9.3	10
Kókusz-monoetanol-amid	5	4.6	4.2	4.2	4.2	5
Nátrium-karbonát	5	4.6	5.2	4.8	5.2	5
Nátrium-tripolifoszfát	25	23.5	19.0	18.1	18.5	18
Zeolit A	-	-	9.0	8.6	8.8	10
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	1.0	-	-	-	-	0.5
Optikai fehérítőszer	0.15	0.14	0.14	0.14	0.14	0.15
Kevert mono- és di(Ci6-i8 alkil)-foszfát	-	0.5	0.5	0.5	0.5	-
Nemionos habzásgátló	-	2.6	-	2.2	-	-
Szilikon habzásgátló	-	-	-	-	1.0	-

HU 214 669 Β

Komponensek	Példák száma:
13	14	15	16	17	18	19
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	10	9.2	10	10	8.7	9.0
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	5	5	3.7	5	5	3.9	4.0
Nátrium-karbonát	5	5	4.6	5	5	4.8	5
Nátrium-tripolifoszfát	25	25	23.1	18.0	18.0	18.4	19.0
Zeolit A	-	-	-	10	10	11.6	11.0
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	1.0	1.0	-	1.0	1.0	-	-
Ci 2-18 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	2.0	1.9	2.0	-	-	-
Kevert mono- és di(Ci6-i8 alkil)-foszfát	-	1.0	0.5	-	-	-	-
Optikai fehérítőszer	0.15	0.15	0.14	0.15	0.15	0.14	0.15
Szilikon habzásgátló	-	-	-	-	-	-	0.5
Nemionos habzásgátló	-	1.9	-	-	-	-	-

Komponensek	Példák száma:
20	21
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9.1	9.4
Nátrium-(Ci2-i4 alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	4.8	4.0
Nátrium-karbonát	5.0	4.6
Nátrium-tripolifoszfát	18.5	19.0
Zeolit A	9.0	10.0
C12-] 8 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	2.0
Kevert mono- és di(Ci6-i 8 alkil)-foszfát	0.5	0.5
Optikai fehérítőszer	0.15	0.15

Komponensek	Példák száma:
22	23	24
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9.2	7.8	8.3
Nátrium-(Ci2-i8 alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	9.2	7.8	4.1
Nátrium-karbonát	4.6	3.9	4.2
Nátrium-tripolifoszfát	6.9	5.9	15.0
Nátrium-nitrilo-triacetát	13.8	11.7	8.3
C12-18 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	1.7	-
Kókusz-dietanol-amid	1.8	1.6	-

Komponensek	Példák száma:
25	26
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9	8.6
Kókusz-monoetaníl-amid	-	1.4
Nátrium-karbonát	5	-
Nátrium-tripolifoszfát	19	25.3
Zeolit A	5	-
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	-	1.4

HU 214 669 Β

Komponensek	Példák száma:
25	26
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	4	2.3
Optikai fehérítőszer	0.15	0.13
Nátrium-szilikát (SiO2:Na2O, 1,6:1)	5	5.8
Szilikon habzásgátló	1	-

Komponensek	Példák száma:
27	28
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	8.8
Kókusz-monoetanol-amid	-	1.5
Nátrium-karbonát	5	5.8
Nátrium-tripolifoszfát	27	25.6
Optikai fehérítőszer	-	0.14
C12-14 alkil-(dimetil-amin)amin-oxid	5	2.3
Szilikon habzásgátló	1	-

Komponensek	Példák száma:
29	30	31	32	33	34	35
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	9	10	10	10	9.5	9.5
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	5	4	-	-	-	2.5	2.5
Kókusz-monoetanol-amid	-	-	-	-	5	1.5	1.5
Kókusz-dietanol-amid	-	-	5	5	-	-	-
Ci 2-18 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	2	-	-	-	-	-
Zeolit A	22	17	24.5	17	30	22	22
Nátrium-karbonát	10	15	7.5	-	-	10	-
Nátrium-tripolifoszfát	-	-	-	15	2.5	-	-
Nátrium-nitrilo-triacetát	-	-	-	-	-	-	10

Komponensek	Példák száma:
36	37	38
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10	7.4	8.2
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	-	1.9	-
Kókusz-monoetanol-amid	5	1.2	4.1
Zeolit A	17	24.8	26.4
Nátrium-tripolifoszfát	15	-	-
Nátrium-szilikát (SiŰ2:Na2O 1,6:1)	-	11.6	8.2

Komponensek	Példák száma:
39	40	41	42	43	44	45
Nátrium-(Cio-l4 lineáris alkil)benzolszulfonát	5.0	6.5	7.0	6.1	10.9	5.2	8.0
Kókusz-dietanol-amid	4.0	4.8	3.5	3.8	3.0	7.0	6.0

HU 214 669 Β

Komponensek	Példák száma:
39	40	41	42	43	44	45
Nátrium-karbonát	5.0	4.0	4.4	3.8	5.0	4.3	4.8
Nátrium-tripolifoszfát	25.0	20.2	21.9	19.1	24.7	21.7	18.1
Zeolit A	8.0	-	-	-	-	-	8.6
N átrium-karboxi-meti 1-cellulóz	1.0	0.8	0.9	0.8	1.0	-	-
2-faggy ú-1 -metil-1 -(faggy úamido-etil)-imidazolin-metilszulfát	0.75	0.6	2.0	1.1	0.75	0.65	0.75
Optikai fehérítőszer	0.15	0.12	0.13	0.11	0.15	0.13	0.14
Kevert mono- és di(C]6— 18 alkil)-foszfát	0.5	-	-	-	-	0.43	0.5
Szilikon habzásgátló	-	1.0	1.0	1.0	1.0	-	-

Komponensek	Példák száma:
46	47	48
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	8.8	10.0	10.0
Kókusz-monoetanol-amid	3.5	4.0	4.0
Nátrium-karbonát	4.4	-	-
Nátrium-tripolifoszfát	16.7	19.0	19.0
Zeolit A	7.9	9.0	9.0
Nátrium-szilikát (SiO2:Na2O, 1:1, 1,6:1)	-	5.0*	5.0**
Optikai fehérítöszer	0.13	0.15	0.15
Kevert mono- és di(Ci6_is alkil)-foszfát	0.44	0.5	0.5

Komponensek	Példák száma:
49	50	51	52
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9.5	10.0	10.0	10.0
Kókusz-monoetanol-amid	4.2	4.0	-	-
Nátrium-karbonát	-	-	5.0	5.0
Nátrium-tripolifoszfát	18.1	19.0	25.0	25.0
Zeolit A	8.6	9.0	-	-
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	-	-	1.0	1.0
Kókusz-dietanol-amid	-	-	5.0	5.0
Optikai fehérítőszer	0.14	0.15	0.15	0.15
Kevert mono- és di(Ci6-i 8 alkil)-foszfát	0.5	0.5	-	-
Trinátrium-szulfoszukcinát	-	-	1.0	-
Nátrium-etilén-diamin- tetrakisz(metenofoszfonát)	-	-	-	0.5
Trinátrium-ortofoszfát	2.9	5.0	-	-

Komponensek	Példák száma:
53	54	55	56	57	58
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	10.6	10.6	10.6	10.6	10.6	10.6
Kókusz-monoetanol-amid	2.5	1.7	2.5	2.5	1.7	1.7

HU 214 669 Β

Komponensek	Példák száma:
53	54	55	56	57	58
Nátrium-karbonát	-	4.6	-	-	4.6	4.6
Nátrium-szilikát (SiO2:Na2O, 1,6:1)	6.4	-	6.4	6.4	-	-
Nátrium-tripolifoszfát	13.7	14.9	13.7	13.7	14.9	14.9
Zeolit A	9.0	10.0	9.0	9.0	10.0	10.0
Nátrium-karboxi-etil-cellulóz	1.0	1.0	-	1.0	1.0	-
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	0.7	1.2	0.7	0.7	1.2	1.2
Optikai fehérítöszer	0.14	0.14	0.14	0.14	0.14	0.14
Szilikon habzásgátló	1.0	1.0	-	-	-	-

Komponensek	Példák száma:
59	60	61	62	63	64	65
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9.3	9.3	9.5	9.4	8.9	9.2	9.2
Kókusz-dietanol-amid	3.5	3.5	2.4	2.75	5.2	3.5	3.5
Nátrium-karbonát	5.8	5.8	5.9	5.9	5.6	5.8	5.8
Nátrium-tripolifoszfát	29.0	18.0	29.7	29.5	27.8	28.9	28.8
Zeolit A	-	11.0	-	-	-	-	-
Nátrium-kar boxi-metil-cellulóz	-	-	-	-	-	0.1	0.2
Optikai fehérítőszer	0.14	0.14	0.14	0.14	0.14	0.14	0.14

Komponensek	Példák száma:
66	67	68	69	70
Olajsav	-	-	8.5	8.3	9.1
Nátrium-hidroxid	-	-	0.91	0.88	0.97
Nátrium-xilolszulfonát	-	-	0.5	0.5	0.5
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	9.1 9	7.9	-	-	-
Kókusz-dietanol-amid	3.4	1.8	3.2	3.0	3.3
N átrium-karbonát	5.7	5.8	4.2	4.9	2.4
Nátrium-tripolifoszfát	17.1	17.3	14.0	13.6	14.8
Zeolit A	11.4	11.6	9.4	9.1	9.9
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	0.14	0.15	1.6	1.5	1.7
Nátrium-(Ci2-i8-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szulfát	-	2.0	-	-	-
Optikai fehérítöszer	0.14	0.14	0.15	0.15	0.16
Kevert mono- és di(C 16-18 alkil)-foszfát	0.47	0.48	1.6	1.5	1.7
Nemionos habzásgátló	0.95	1.0	-	-	-
C12-I8 alkohol-[(8 mól) etoxilát]	-	-	3.0	2.9	3.1

Komponensek	Példák száma:
72	73
Olajsav	6.8	6.1
Nátrium-hidroxid	0.7	0.65
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	2.85	2.2

HU 214 669 Β

Komponensek	Példák száma:
72	73
Kókusz-dietanol-amid	3.65	3.7
Nátrium-tripolifoszfát	29.2	29.8
Nátrium-klorid	1.7	2.0

Komponensek	Példák száma:
74
Nátrium/C ii-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	7.8
Nátrium/C 12-18-alkil)-[(3 mól) etoxij-szulfát	2.6
N átrium-tripolifoszfát	23.4
Nátrium-karbonát	5.0
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	1.0
Optikai fehérítőszer	0.15
Illatanyag oldott festék	q.v.

Komponensek	Példák száma:
75	76	77	78	79	80	81	82	83	84
Nátrium-(Cio-i4 lineáris alkil)benzolszulfonát	8.4	7.0	7.0	6.0	9.0	14.2	9.6	7.4	5.0	9.0
Nátrium-(Ci2-i8-aIkil)-[(3 mól) etoxij-szulfát	2.8	3.0	3.0	3.0	2.7	1.9	0.6	-	-	4.0
Ci2-i8-alkohol-[8 mól) etoxilát]	1.9	-	-	-	-	-	-	-	-	-
Kókusz-dietanolamid	-	-	-	2.0	0.9	-	-	-	-	-
Kókusz-monoetanol-amid	-	-	-	-	-	-	2.3	3.7	3.4	-
Nátrium-faggyú-metil-észter- szulfonát	-	-	-	-	-	-	-	-	3.4	-
Kevert mono- és di(C ió-i 8 alkil)-foszfát	-	-	-	-	-	-	-	-	0.4	-
Nátrium-karbonát	4.6	5.0	5.0	7.5	6.8	6.6	-	6.9	4.2	7.5
Nátrium-szilikát	2.3	5.0	5.0	5.0	4.5	2.8	5.6	-	-	-
Nátrium-klorid	0.9	-	-	-	-	-	-	-	-	-
Nátrium-tripolifoszfát	17.7	21.5	18.0	8.0	9.0	17.0	21.0	20.2	15.9	25.0
Zeolit A	4.6	-	4.0	12.0	9.0	-	-	-	7.6	-
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	-	-	-	-	-	-	0.9	0.9	-	-
Optikai fehérítőszer	0.14	0.15	0.15	0.15	0.15	0.14	0.14	0.14	0.13	0.1
Szilikon habzásgátló	0.46	-	1.0	-	-	-	0.9	0.9	-	1.0

A példákban felsorolt készítményeket oly módon állítottuk elő, hogy a komponenseket a vezetőképességi mérésekkel egyidejűleg elegyítettük, a vezetőképesség/elektrolit koncentráció görbén az elegyet egy vezetőképességi minimumra állítottuk be.

A példákban ismertetett készítmények stabilak és önthetőek, 40 °C-on való tárolás után stabilak voltak és nem voltak nyírásra érzékenyek. Hőstabilak voltak, és a 83. példa szerinti készítmények kivételével nyírásstabilaknak is bizonyultak.

A stabilitást szobahőmérsékleten 3 hónapi tárolás után ellenőrizve azt tapasztaltuk, hogy a készítményekből ezek tömegére számítva 2%-nál nagyobb tömegű kiválás nem következett be.

A rajzok a vezetőképesség (konduktivitás), yield pont (folyási határ) és viszkozitás változását mutatják az elektrolit koncentrációtól és a hatóanyagtól függően.

Az 1. ábra szerinti görbe egy olyan vizes, 20,6 tömeg%-os hatóanyag oldatnak a konduktivitását mutatja, ahol a hatóanyag 2 tömegrész nátrium-dodecilbenzolszulfonátot és 1 rész nátrium/12-18 szénatomos alkil)-(3 mól etoxi)-szulfátot tartalmaz a nátrium-szilikát különböző koncentrációja függvényében. A nátrium-oxid: szilícium-dioxid moláris aránya 1. A vízszintes tengelyen lévő számok a készítményben jelen lévő

HU 214 669 Β szilikát mennyiségét mutatják a szilárd anyagok tömegszázalékában kifejezve.

és 7 t% közötti mennyiségű szilikát hozzáadására egy lényegében tiszta, optikailag izotróp, tipikusan 1. stádiumú készítmény képződik. Az A és B pontok között a 2. stádiumnak megfelelő készítményt kapunk, amely zavaros, instabil és nem térkitöltő szferulit flokkulátumokat tartalmaz. A B és C pont között a 3. stádiumnak megfelelő készítmény jön létre; amely a jelen találmány tárgyát képezi. Ezek zavaros, stabil készítmények, amelyek lényegében térkitöltő szferulit flokkulátumokból állnak, és gyors G centrifugálás hatására csak egy folyadék fázis jön létre. A C pont után a 4. stádium szerinti készítményeket kapjuk, amelyek szférikus G fázisú, nem térkitöltő flokkulátumokat tartalmaznak, amely készítmények nem stabilak. Látható, hogy a 3. stádium szerinti stabil készítményeket az első konduktivitási minimum környékén kapjuk.

A 2. ábra azt mutatja, hogy nátrium-nitrát hozzáadására ugyanez a vizes hatóanyagrendszer miként változik. A C pont után a 4. stádium szerinti állapotban egy második konduktivitási maximum lép fel, amelyet egy második konduktivitási minimum követ, ami körülbelül a D pontnál az 5. stádium szerinti lamelláris készítmény képződésére utal.

A 3. ábra a viszkozitás, konduktivitás és yield pont (folyás határ) változását mutatja, amikor nátrium-karbonátot adunk ugyanehhez a hatóanyag rendszerhez. A bal oldali tengely a viszkozitást jelzi 136 szekundum-'-nél Pascal.szekundumokban (a zárójelben lévő számok a konduktivitást mutatják milliSiemens.cm-'-ben); a jobb oldali skála a yield pontot mutatja Pa-ban, a vízszintes tengely az össz-nátrium-karbonát százalékos mennyiségét mutatja a készítmény teljes tömegére vonatkoztatva és a nátrium-karbonát száraztömegében kifejezve.

Nátrium-karbonát adagolása esetén a konduktivitás görbén (szaggatott vonal) minimum nem észlelhető. Ez annak a következménye, hogy a nátrium-karbonát oldhatósági határát elértük, és ezt követően a további karbonát hozzáadásának hatására az szuszpenzió formájában kiválik és így nem növeli az oldott elektrolit koncentrációt. Éppen ezért 4. stádium nem észlelhető. A yield pontban észlelhető éles emelkedés (jobb oldali csúcs) megfelel a 3. stádium B pontjának.

A 4. ábra a nátrium-dodecil-benzolszulfonát és kókusz-monoetanol-amid egymáshoz viszonyított részarány változtatásának hatását mutatja egy olyan készítményben, amely nátríum-dodecil-benzolszulfonátot, nátrium-tripolifoszfátot, nátrium-karbonátot és vizet tartalmaz 0,2:0,5:0,1:1,0 tömegarányban. A vízszintes irányú tengely a kókusz monoetanol-amid és nátrium-dodecil-benzolszulfonát tömegarányát mutatja. A függőleges tengely a konduktivitást jelzi mS.cm-'-ben (körökkel jelezve az ábrán) és a viszkozitást Pascal.szekundum 10-ben (háromszögekkel jelezve az ábrán).

Az 5. ábra hasonló viszonyt mutat, ahol a kókuszmonoetanol-amint nátrium-(12—18 alkil)-(3 mól etoxi)szulfáttal-helyettesítjük. A vízszintes skála az éter-szulfát és az alkil-benzolszulfonát tömegarányát mutatja.

A 4. és 5. ábra azt mutatja, hogy hogyan állíthatunk elő találmány szerinti készítményt a hatóanyagok változtatásával.

A 6. ábra a konduktivitás (mS.crrr¹) változását mutatja, amikor nátrium-nitrátot adunk különböző arányban egy detergens készítményhez, amely szuszpendált butidért tartalmaz és a következő összetétellel rendelkezik:

Tömeg%

Nátrium-dodecil-benzolszulfonát 9

Nátrium-(C₁₂_₁₈-alkil)-[(3 mól) etoxi]- 4

-szulfát

Szilikon habzásgátló 1

Illatanyag 0.6

16-18 szénatomos kevert mono- és 0,5 dialkil-foszfát

Optikai fehérítőszer 0,15

Nátrium-tripolifoszfát 19

Zeolit A 12

Mivel a mérés elején már oldott tripolifoszfát van jelen az oldatban, az 1. stádium nem figyelhető meg ezen a görbén. A konduktisvitás az A maximumról a B pontra esik vissza, ahol a 3. stádium szerinti szerkezet képződik.

A 7. ábra ugyanennek a rendszernek a yield pontját mutatja (Pa); a 8. ábra a viszkozitást jelzi 136 cm-'-nél (alsó görbe) illetve 21 cm-'-nél (felső görbe), valamint a viszkozitás csökkenést (középső görbe) Pascal.szekundum. 10-ben.

A 9. ábra a konduktivitás változását mutatja, nátrium-szilikát különböző koncentrációjának függvényében egy olyan oldatban, amely 20,6 tömeg% nátriumdodecil-benzolszulfonátot és kókusz monoetanolamidot tartalmaz 10:4 tömegarányban.

Itt sem figyelhető meg az 1. stádium kialakulása, mivel a hatóanyagok nem oldódnak tökéletesen vízben szobahőmérsékleten. A készítmény éppen ezért zavaros és instabil az elektrolit hiánya következtében.

A 10. és 11. ábra a 78,000 illetve 150,000-szeres nagyításban mutatja a készítményeket fagyasztás után.

A mikrofelvételeket a Lancaster egyetemen készítettük transzmissziós elektronmikroszkóp alatt a következő minták vizsgálatakor:

A minta összetétele a következő volt:

Tömeg%

Nátrium-dodecil-benzolszulfonát 11,8

Nátrium-(Ci₂_₁₈-alkil)-[(3 mól) etoxi]-szul- 5,2 fát

Nátrium-szilikát (Na₂O:SiO₂ 17,4

1,6:1 molarányban)

Víz egyensúlyhoz szükséges

A mikrofelvételek azt mutatják, hogy a szferulitok 0,2 és 1 mikrométer közötti átmérőjűek, ami bizonyítja azt, hogy többszörös cseppek vannak jelen koncentrikus elrendezésben, ahol az egyes fázisok közötti tér 80.10^-10 m, amely magában foglalja a felületaktív anyag héjának vastagságát és az egy hozzá csatlakozó vizes réteg vastagságát.

HU 214 669 Β

Claims (1)

1. Eljárás stabil, önthető, folyékony mosószer készítmények előállítására, amely készítmények szobahőmérsékleten tárolhatók legalább 3 hónapig anélkül, hogy a készítményekből 2 tömeg%-nál nagyobb kiválás következne be, amely készítmények előállításához vizet, legalább 2 tömeg% ismert felületaktív anyagot és a felületaktív anyagot deszolubilizáló elektrolitsókat adunk, azzal jellemezve, hogy a felületaktív anyagokat vízben oldjuk, ahol a felületaktív anyagnak a készít10 mény össztömegére számított mennyisége 5 és 20 tömeg% között van, majd a kapott vizes oldathoz a felületaktív anyagokat deszolubilizáló elektrolitokat adagolunk mindaddig, 5 amíg az oldat elektromos vezetőképessége az elektrolit növekvő koncentrációjának függvényében mérve egy vezetőképességi hullámvölgyet nem mutat, amelynek során a buildereket a vizes oldathoz keverjük az elektrolit adagolása előtt, azt követően vagy azzal egyidejűleg, ahol a buildereknek a felületaktív anyagokhoz viszonyított tömegaránya 4:1 és 1:1 közötti, előnyösen 1,5:1 és 1:1.

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

3. ábra

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

HU 214 669 Β

Int. Cl.⁶:

10. ábra χ ΑδΌοο