HU208000B - Process for producing isoxazol-4,5-dicarboxylic acid-diesters - Google Patents

Process for producing isoxazol-4,5-dicarboxylic acid-diesters Download PDF

Info

Publication number
HU208000B
HU208000B HU906307A HU630790A HU208000B HU 208000 B HU208000 B HU 208000B HU 906307 A HU906307 A HU 906307A HU 630790 A HU630790 A HU 630790A HU 208000 B HU208000 B HU 208000B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
alkyl
dicarboxylic acid
formula
isoxazole
reaction
Prior art date
Application number
HU906307A
Other languages
German (de)
English (en)
Other versions
HUT55370A (en
HU906307D0 (en
Inventor
Thomas Kuekenhoehner
Hans Theobald
Klaus Ditrich
Norbert Goetz
Michael Steiniger
Original Assignee
Basf Ag
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Basf Ag filed Critical Basf Ag
Publication of HU906307D0 publication Critical patent/HU906307D0/hu
Publication of HUT55370A publication Critical patent/HUT55370A/hu
Publication of HU208000B publication Critical patent/HU208000B/hu

Links

Classifications

    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D413/00—Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, at least one ring having nitrogen and oxygen atoms as the only ring hetero atoms
    • C07D413/02—Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, at least one ring having nitrogen and oxygen atoms as the only ring hetero atoms containing two hetero rings
    • C07D413/04—Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, at least one ring having nitrogen and oxygen atoms as the only ring hetero atoms containing two hetero rings directly linked by a ring-member-to-ring-member bond
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D261/00—Heterocyclic compounds containing 1,2-oxazole or hydrogenated 1,2-oxazole rings
    • C07D261/02—Heterocyclic compounds containing 1,2-oxazole or hydrogenated 1,2-oxazole rings not condensed with other rings
    • C07D261/06—Heterocyclic compounds containing 1,2-oxazole or hydrogenated 1,2-oxazole rings not condensed with other rings having two or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D261/10—Heterocyclic compounds containing 1,2-oxazole or hydrogenated 1,2-oxazole rings not condensed with other rings having two or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hetero atoms or with carbon atoms having three bonds to hetero atoms with at the most one bond to halogen, e.g. ester or nitrile radicals, directly attached to ring carbon atoms
    • C07D261/18—Carbon atoms having three bonds to hetero atoms, with at the most one bond to halogen

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Heterocyclic Carbon Compounds Containing A Hetero Ring Having Nitrogen And Oxygen As The Only Ring Hetero Atoms (AREA)
  • Plural Heterocyclic Compounds (AREA)
  • Agricultural Chemicals And Associated Chemicals (AREA)

Description

A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok - a képletben
R1 jelentése adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-8 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, fenil-(2-4 szénatomos alkenilj-csoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-(l—4 szénatomos alkil)-csoport, adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenoxicsoport, pirazolil-, tetrahidrofuranil-, tienil-, tetrahidropiranil-, piridil-, dioxolanil- vagy izoxazolilcsoport, és az említett heterociklusos csoportok adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituáltak,
R2 és R3 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport -, valamint új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek előállítására.
Az izoxazol-származékok, köztük az izoxazol-4,5dikarbonsav-diészterek is előállíthatók a (IV) általános képletű nitril-oxidoknak kettős és különösen hármas kötésekre történő 1,3-dipoláris cikloaddíciójával az [A] reakcióvázlat szerint.
Minthogy a reakcióhoz szükséges (IV) általános képletű nitril-oxidok nagyon reakcióképesek, és csak néhány stabilis nitril-oxid-vegyülete ismeretes, az [A] reakcióvázlat szerinti reakcióhoz szükséges nitril-oxidokat általában in situ magában a reakcióelegyben kell előállítani.
A nitril-oxidok előállításához általában a megfelelően szubsztituált nitro-metil-vegyületekből indulunk ki, amelyek aktiválószerekkel, így fenil-izocianáttal, ecetsavanhidriddel vagy acetil-kloriddal, katalitikus vagy sztöchiometrikus mennyiségű bázis, így nátriumacetát, nátrium-alkoholátok vagy terc-aminok jelenlétében adduktumokat képeznek, amelyek a reakció körülményei között instabilisak és spontán szétesnek a megfelelő nitril-oxidokra [lásd Chem. Pharm. Bull. 26, 3254-3256 (1978); Chem. Pharm. Bull. 28, 3296-3303 (1980); Tetrahedron 30, 1365-1371 (1974); Tetrahedron 42, 3825-3840 (1986); Bull. Chem. Soc. Jpn. 59, 2827-2831 (1986)]. A (IV) általános képletű nitril-oxidok előállíthatók továbbá a megfelelő nitro-metil-származékokból savkatalizált vízlehasítással [Bull. Chem. Soc. Jpn. 57, 2531-2534 (1984)].
Az izoxazol-származékok előállításának ezek a módszerei azzal a hátránnyal járnak, hogy sok nitrometil-származék nem kismértékben toxikus, és előállításuk részben költséges és gyakran gazdaságtalan. A nitro-metil-származékoknak a megfelelő nitril-oxidokká, majd az illető izoxazol-származékokká való átalakításánál továbbá jelentős mennyiségű különböző melléktermék is keletkezik, amelyeknek elválasztása komoly költségeket okoz. Következésképpen ezek az eljárások nem alkalmasak arra, hogy ipari méretekben alkalmazzuk azokat.
Ez okból eljárásokat dolgoztunk ki, amelyek az izoxazol-származékok előállításához szükséges nitriloxid-származékokat a megfelelő aldoximoknak szervetlen hipokloritok segítségével történő oxidációjával állítják elő. Ezeknek az eljárásoknak [lásd a DE-A 2754832 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratot és a Synthesis 508-509 (1982)-t] az az előnye, hogy a nitril-oxidok a megfelelő aldehideken keresztül könnyen hozzáférhető aldoximokból állíthatók elő. Hátránya ezeknek az eljárásoknak azok korlátozott alkalmazhatósága. így eddig ilyen módon csak alkil- vagy arilszubsztituensekkel szubsztituált izoxazol-származékokat lehetett előállítani, de izoxazol4,5-dikarbonsav-diésztereket nem. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az ezeknek a vegyületeknek az előállításához dipolarofil reagensként szükséges acetilén-dikarbonsav-diészterek önmagukban annyira reaktívak, hogy szabad állapotban az illető aldoximokkal már a hipoklorit oxidálószer távollétében is nagyon hevesen reagálnak [lásd az A) összehasonlító kísérletet], Különösen katalitikus mennyiségű bázis jelenlétében - a hipohalogenitek bázikusan reagálnak - ez a reakció ellenőrizhetetlenül és csaknem robbanásszerű hevességgel indul be [lásd a B) összehasonlító kísérletet].
Minthogy az izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek a növényvédő szerek előállításánál intermedierként szolgálnak, felmerült egy olyan eljárás kidolgozásának a szükségessége, amely lehetővé teszi azok olcsó előállítását könnyen hozzáférhető kiindulási vegyületekből, például aldoximokból. Feladat volt továbbá olyan új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diésztereket találni, amelyek növényvédő szerek előállításánál intermedierként használhatók.
Ennek megfelelően eljárást dolgoztunk ki az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterek - a képletben
R1 jelentése a fenti,
R2 és R3 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport előállítására, oly módon, hogy egy (II) általános képletű aldoximot egy (III) általános képletű acetilén-dikarbonsav-diészterrel oldatban, egy hipohalogenit vizes oldatának jelenlétében pH = 5 és 10 között reagáltatunk.
Előállítottuk továbbá az (I) általános képletű, új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékokat, amelyek képletében
R1 jelentése 3-8 szénatomos alkilcsoport, halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, fenil-(2-4 szénatomos alkenil)-csoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-(l—4 szénatomos alkil)-csoport, tetrahidrofuranil-, tetrahidropiranil- vagy dioxolanil-csoport, és az említett heterociklusos csoportok adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituáltak,
R2 és R3 jelentése egymással egyező vagy egymástól különböző 1-4 szénatomos alkilcsoport.
A találmány szerinti eljárással először vált lehetségessé az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diésztereket a (II) általános képletű aldoximokból és a (III) általános képletű acetilén-dikarbonsav-diészterekből a [B] általános reakcióegyenlet szerint előállítani.
HU 208 000 Β
Ennél a reakciónál a (Π) általános képletű aldoximot a hipohalogenit a megfelelő nitril-oxiddá oxidálja, ami nagyon reakcióképes 1,3-dipólus, és amelyet az ugyancsak a reakcióközegben jelenlévő dipolarofil acetilén-dikarbonsav-diészter a keletkezéskor folyamatosan egy 1,3-dipoláros cikloaddíciós termék formájában megköt, majd abból az (I) általános képletű izoxazol-származék képződik.
A találmány szerinti eljárásban hipohalogenitként általában hipobromitokat és hipokloritokat, előnyösen az utóbbiakat használunk. Erre a célra használhatjuk a hipoklórossav vagy a hipobrómossav vizes oldatait, azonban előnyösebb az alkálifém- vagy alkáliföldfémhipokloritok vagy -hipobromitok, például a nátrium-hipoklorit, kálium-hipoklorit, kalcium-hipoklorit, magnézium-hipoklorit, stroncium-hipoklorit, bárium-hipoklorit vagy a megfelelő hipobromitok használata. Különösen előnyös a nátrium-, kálium- és kalcium-hipoklorit alkalmazása, éspedig ezeknek a kereskedelmi forgalomban lévő vizes oldatai formájában. Természetesen különböző hipohalogenit-oldatok keverékeit is felhasználhatjuk a találmány szerinti eljárásban.
Minthogy a hipohalogeniteket általában vizes oldatok formájában adjuk a reakcióelegyhez, a (III) általános képletű acetiléndikarbonsav-diészterek viszont rendszerint nem vagy csak kevéssé oldódnak a vizes fázisban, ennél az elegyítésnél rendszerint két fázis keletkezik. Annak a megakadályozására, hogy a (III) általános képletű acetiléndikarbonsav-diészter már a (II) általános képletű aldoxim-származékkal reagáljon, ezeket a kiindulási vegyületeket célszerűen egy szerves oldószerben oldjuk. Ehhez felhasználhatunk olyan oldószereket, amelyek a vizes fázissal nem elegyednek, de olyanokat is, amelyek mindkét fázisban, a szerves és a vizes fázisban is oldódnak, és így homogén reakcióközeget képeznek.
A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas oldószerek lehetnek például alkoholok, így metanol, etanol, propanol vagy izopropanol; ketonok, így aceton vagy 2-butanon; éterek, így dietil-éter, metil-terc-butil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán; szénhidrogének, így pentán, hexán, ciklohexán, petroléter, paraffinolaj vagy ligroin; halogénezett alifás szénhidrogének, így metilén-diklorid, kloroform, szén-tetraklorid, diklór-etán, triklór-etán, tetraklór-etán vagy perklór-etán; aromás vegyületek, így benzol, toluol, xilolok vagy klór-benzolok; észterek, így etil-acetát; valamint az Ν,Ν-dimetil-formamid, N-metilpirrolidon, dimetil-szulfoxid, szulfolán stb. Természetesen oldószerelegyek is használhatók.
Az aidoxim-, illetve az acetiléndikarbonsav-diészter oldatok koncentrációja a mindenkori oldószerben általában nem kritikus a találmány szerinti eljárás sikere érdekében, azaz ezeknek a vegyületeknek híg és viszonylag tömény oldatai is használhatók. Magától értetődik, hogy az aidoxim- vagy az acetiléndikarbonsav-diészter-oldatok alkalmazott koncentrációja ezeknek a kiindulási vegyületeknek a mindenkor alkalmazott oldószerben való oldékonyságától is függ. Mégis célszerűen 0,1-tői 2 mólosig terjedő oldatait használjuk az aldoximoknak, illetve az acetilén-dikarbonsav-diésztereknek.
Ha vízzel nem elegyedő oldószereket alkalmazunk, akkor a reakció sikeres lefutása szempontjából előnyös lehet a reakcióközeghez fázistranszfer katalizátorokat adni, így kvatemer ammónium- vagy foszfóniumsókat, például trietil-benzil-ammónium-kloridot, trimetil-benzil-ammónium-bromidot, trifenil-benzil-ammóniumkloridot, metil-tributil-ammónium-jodidot, tetrabutilammónium-hidrogén-szulfátot vagy benzil-tributilfoszfónium-bromidot, általában 0,1-10 g/1 reakciőelegy mennyiségben. Ha ilyen két- vagy adott esetben többfázisú rendszer van jelen, akkor célszerű a reakcióelegyet különösen intenzíven keverni.
A hőmérséklet, amelynél a reakciót végrehajtjuk, tág határok között változhat. A reakció rendszerint már -15 ’C-nál vagy az alatti hőmérsékleteken végbemegy és a hőmérséklet-tartomány felső határát elvileg csak az alkalmazott oldószer forráspontja korlátozza, minthogy a reakciót célszerűen atmoszferikus el végezzük. Előnyösen 0 és 40 ’C közötti hőmérséklet-tartományban dolgozunk. A reakciót megemelt nyomásnál is végrehajthatjuk, különösen önmagától megemelkedett nyomásnál, előnyös azonban az atmoszferikus nyomásnál végzett munka.
A találmány szerinti eljárás sikere, különösen a bevezetőben vázolt, valamint néhány további mellékreakció elkerülése érdekében különösen fontos a reakciót 5 és 10 közötti, különösképp előnyös 6 és 8 közötti pH-tartományban végezni, azaz kétfázisú rendszerrel végzett munka esetén a vizes fázis pH-értéke ezen a pH-tartományon belül legyen, míg homogén reakcióeleggyel végzett munka esetén ennek a vizes-szerves elegynek a pH-ja legyen a megadott tartományban.
A vizes-, illetve a vizes-szerves oldat kívánt pH-értékét célszerűen már a hipohalogenit hozzáadása előtt beállítjuk pufferanyagok vagy pufferoldatok segítségével. Azután a hipohalogenit hozzáadása során a pH-értéket előnyösen folyamatosan ellenőrizzük, és szükség esetén további puffer, vagy sav, vagy lúg hozzáadásával, a kívánt pH-tartományon belül, lehetőleg konstans értéken tartjuk.
Pufferanyagokként elvileg bármely olyan pufferrendszer alkalmazható, amely képes a megadott pHtartományban pufferhatást kifejteni. Előnyösen azonban hagyományos pufferanyagokat alkalmazunk, így nátrium-hidrogén-karbonátot, nátrium-acetátot vagy a nátrium-dihidrogén-foszfát/dinátrium-hidrogénfoszfát pufferrendszert. A pufferanyagokat szilárd formában adhatjuk a reakcióelegyhez, célszerűen azonban pufferoldatokat használunk. A pufferoldatok töménysége elvileg tetszés szerint választható, hogy azonban ne kelljen túl nagy folyadékmennyiséggel dolgozni, általában 0,1 és 1 moláris közötti pufferoldatokat alkalmazunk.
A reakció kivitelezésénél általában úgy járunk el, hogy a reakciórendszer valamennyi komponensét, a hipohalogenit kivételével, oldjuk a vizes-szerves elegyben, és ezután intenzív keverés és a pH értékének folyamatos ellenőrzése mellett az elegyhez hozzáadjuk a hipohalogenit oldatot. A hipohalogenit hozzáadásának optimális sebessége általában az átalakítandó reak3
HU 208 000 Β tánsok reaktivitásához igazodik, és azt célszerűen egy előkísérletben állapítjuk meg.
Érzékeny, azaz különösen reakcióképes (II) és/vagy (ΠΙ) általános képletű kiindulási anyagok reakciójánál előnyös lehet ezek közül az anyagok közül csak az egyiket oldani a pufferolt reakcióoldatban, és a másik reaktánst a hipohalogenittel egyidejűleg hozzáadagolni. Egy másik lehetőség erre az esetre abban áll, hogy a (Π) vagy (III) általános képletű reaktánsok közül az egyiket teljes egészében, a másikat azonban csak kis részben, például a szükséges mennyiség tizedrészében oldjuk a kiindulási oldatban, és ennek a reaktánsnak a maradékát a hipohalogenittel egyidejűleg adjuk a reakcióelegyhez. A hipohalogenitoldat hozzáadását előnyösen úgy szabályozzuk, hogy a reakcióelegyben ne keletkezzen stacioner koncentrációjú hipohalogenit vagy nitril-oxid.
Az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsavdiészter-származék előállításához célszerűen ekvimolekuláris mennyiségű (II) általános képletű aldoximot és (III) általános képletű acetiléndikarbonsav-diésztert reagáltatunk a hipohalogenittel. Ahipohalogenitet sztöchiometrikus mennyiségben adhatjuk a reakcióelegyhez, rendszerint azonban kis feleslegben, kétszeres feleslegig terjedő mennyiségben adagoljuk a reakcióoldathoz. Gyártástechnológiai okokból adott esetben előnyös lehet a reakciót sztöchiometrikusnál kisebb mennyiségű hipohalogenit - a (II) általános képletű vegyüiet móljaira vonatkoztatott mintegy 50-90 mól% hipohalogenit - alkalmazására korlátozni. Ugyanígy lehetséges sztöchiometrikusnál kisebb vagy nagyobb mennyiségű (II) vagy (III) általános képletű reaktánssal dolgozni.
A találmány szerinti eljárás egyébként nem igényel technológiai különlegességeket, így a további adatok feleslegesek. Az eljárás a szokásos gyártástechnológiával - csőreaktorok vagy sorba kapcsolt keverős reaktorok alkalmazásával - folyamatosan is működtethető. Minthogy az (I) általános képletű izoxazol-származékok általában szerves oldószerekben oldódnak előnyösen, a reakcióelegy feldolgozása, és az izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származék izolálása rendszerint hagyományos módon, extrakcióval, desztillációval vagy kristályosítással elvégezhető. A hipohalogenit feleslegét, ami a feldolgozást zavarhatja vagy nehezítheti, redukálószerek, így vas(II)-szulfát, tioszulfátok, vagy szulfitok hozzáadásával elbonthatjuk.
A találmány szerinti eljáráshoz szükséges (II) általános képletű aldoximok vagy ismertek, vagy általánosan ismert eljárásokkal (lásd például Houben-Weil, Methoden dér organischen Chemie, 10/4 kötet, 55-66. oldal, Thieme, Stuttgart 1968) a megfelelő aldehideknek hidroxil-aminnal való reagáltatásával előállíthatók. A (II) általános képletű aldoximok természetesen mind azok cisz- vagy transz-izomer formájában, mind ezen sztereoizomerek elegyeinek formájában alkalmazhatók. Az acetiléndikarbonsav-diészterek a kereskedelemben kaphatók vagy ismert módszerekkel nyerhetők (lásd például Organic Syntheses, Coll. Vol. 4, 329. oldal).
A találmány szerinti eljárás az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok előállítására gyakorlatilag általánosan alkalmazható.
Az új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok intermedierekként szolgálnak az új gyomirtó hatású izoxazol-5-karbonsavamidok előállításánál, miként azt a 89105 924.8 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés tartalmazza.
Az új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok R1’ alkilcsoportjai egyenes vagy elágazó szénláncúak lehetnek. Különösen előnyösek a belőlük előállított gyomirtó szerek hatásossága szempontjából a 3 és 4 szénatomos alkilcsoportok, különösképp az izopropil-, a szek-butil- és az izobutilcsoport.
Az új (I) általános képletű vegyületek R1 2-6 szénatomos alkenilcsoportjai úgyszintén lehetnek egyenes vagy elágazó szénláncúak. Különösen előnyös a belőlük előállított növényvédő szerek hatásossága szempontjából a vinilcsoport és az izopropenilcsoport.
Előnyös R1 cikloalkilcsoport a ciklopropilcsoport.
Különösen előnyös szubsztituált R1 alkilcsoport az 1-3 szénatomos alkoxi-metil-, az l,l-di-(l-3 szénatomos)-alkoxi-metil-, az a-(l-3 szénatomos)-alkoxi-etil-, az a-(l-3 szénatomos)-alkoxi-propil- és az a-(l-3 szénatomos)-alkoxi-butil-csoport, valamint az 1-3 fluor-, klór- vagy brómatommal szubsztituált etil-, propil-, izopropil-, izobutil-, szek-butil- és butilcsoport.
A heterociklusos R1 csoportokat tartalmazó (I) általános képletű új izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészterszármazékokban R1 jelentése tetrahidrofuranil-, tetrahidropiranil- és dioxolanilcsoport lehet.
Példák
A) összehasonlító kísérlet:
1,8 g (0,01 mól) acetiléndikarbonsav-dietil-észtert és 0,59 g (0,01 mól) acetaldoximot szobahőmérsékleten összekeverünk, amikor is az oldat pillanatszerűleg sárgára színeződik. Az elegy 8 percen belül 60 ’C-ra melegszik, és ekkor a reakcióelegyet az edény száraz jeges acetonos hűtőfürdővel (-60 ’C) történő hűtésével lehűtjük. 1 1/2 óra elteltével mintát veszünk a kapott kátrányszerű termékből és azt analizáljuk. A gázkromatogram szerint számos vegyüiet keletkezik. Acetaldoximot nem lehet kimutatni.
B) összehasonlító kísérlet:
g acetiléndikarbonsav-dimetil-észtert és 5 g acetaldoximot összekeverünk, és ehhez a keverékhez egy csepp 10 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot cseppentünk. Az elegy sárgára színeződik, és 20 másodpercen belül 150-200 °C-ra (!) melegszik úgy, hogy a reakcióelegy forrásba jön és az edényből kifröcsköl. A reakció befejeztével a lombikban fekete, kátrányszerű massza marad vissza, amit nem vizsgálunk tovább.
1. példa g (1,0 mól) acetaldoxim, 17,8 g (0,1 mól) dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, 15,6 g (0,1 mól) nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, 400 ml metilén-diklorid és 400 ml víz elegyét 0 ’C-ra hűtjük. A vizes fázis pH-értékét 7-re állítjuk, majd 14,2 g (0,1 mól) acetilén4
HU 208 000 Β dikarbonsav-dimetil-észtert adunk az elegyhez. 0 és 10 ’C közötti hőmérsékleten erélyes keverés közben egyidejűleg, de egymástól elválasztva, ehhez az elegyhez 2 óra alatt hozzácsepegtetünk 128 g (0,9 mól)
420 ml metilén-dikloridban oldott acetiléndikarbonsav-dimetil-észtert és 420 ml 13,4 tömeg%-os vizes nátrium-hipoklorit oldatot, mialatt a pH-t állandóan ellenőrizzük és sósav vagy nátronlúg hozzáadásával konstans értéken tartjuk. Ezekután még további 93 ml nátrium-hipoklorit oldatot (0,2 mól) csepegtetünk az elegyhez, amelyet még 2 órán át keverünk. A vizes fázist ezután elválasztjuk és metilén-dikloriddal kétszer extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk.
így 3-metil-izoxazol-4,5-dikarbonsav-dimetil-észtert kapunk 98%-os kitermeléssel.
A terméket további tisztítás céljából vákuumdesztilláljuk. Ez után a tisztítási fokozat után a kitermelés 89,5%.
Olvadáspont: 34-35 °C.
2. példa
100 ml metilén-dikloridot, 400 ml vizet, 17,8 g (0,1 mól) dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot és 15,6 g 25 (0,1 mól) nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot összekeverünk és a vizes fázis pH-értékét 6,5-re állítjuk. 15 ’Con 142 g (1,0 mól) acetiléndikarbonsav-dimetil-észtert, majd 5,9 g (0,1 mól) acetaldoximot adunk hozzá. Ezután egyidejűleg, de egymástól elkülönítve, 3 óra alatt, inten- 30 zív keverés és a reakcióelegy pH-értékének folyamatos ellenőrzése közben 550 ml metilén-dikloridban oldott 53,2 g (0,95 mól) acetaldoximot és 550 ml 13,4 tömeg%os vizes nátrium-hipoklorit oldatot csepegtetünk az elegyhez. E reaktánsok hozzáadása után még 2 órán át 35 keverjük a reakcióelegyet, amit az 1. példában leírt módon dolgozunk fel. Kitermelés: 91,5%.
3. példa ml metilén-dikloridban oldott 4,2 g (0,03 mól) 1- 40 etil-pirazol-4-aldoximot 0 °C-on egymás után 6,4 g (0,045 mól) acetiléndikarbonsav-dimetil-észterrel és 0,1 g trietil-benzil-ammónium-kloriddal elegyítünk. Ezután egy óra alatt 50 ml 12 tömeg%-os nátrium-hipoklo5 rit oldatot csepegtetünk az elegyhez. Ennek befejezte után a reakcióelegyet egy éjszakán át keverjük, majd azt az 1. példában leírt módon feldolgozzuk. A nyers terméket kovagélen végzett kromatográfiával tisztítjuk; eluens: ciklohexán: etil-acetát (3:1 térfogat/térfogat-arányú ele10 gye). A termék 3-(l-etil-4-pirazolil)-izoxazol-4,5-dikarbonsav-dimetil-észter. Kitermelés: 80%. (Az ’H-NMR adatokat lásd a táblázatban.)
4-29. példa (A táblázatban 4-29. sorszámú vegyületek.)
A 2. példához hasonlóan hajtjuk végre az bán 4-29. sorszámú vegyületek előállítását. Ezeknak a reakcióknak az eredményeit tartalmazza az 1. táblázat. Ez a táblázat az előállított (I) általános képletű izoxazol20 származékok felsorolásán kívül adatokat tartalmaz a reakció-hőmérsékletről, a kitermelésről, az olvadáspontról - amennyiben a vegyületeket kristályosán nyerjük ki -, illetve a forráspontról - amennyiben a termékeket desztilláljuk -, valamint ezen vegyületek 250 MHz-es készülékkel, deuterokloroformban (CDC13) kapott 1 H-NMR spektrumainak legfontosabb adatairól.
A táblázatban a következő rövidítéseket alkalmazzuk.
Me: metil-
Et: etil-
iPr: c-Pr: t-Bu: izopropil- ciklopropil- terc-butil-
Ph: s: d: fenil- szingulett dublett
t: q: m: triplett kvadruplett multiplett
1. táblázat
Példa R1 r2-r3 Reakció hőmérséklet CC) Kitermelés Op7Forr.p. Az ’H-NMR spektrum adatai (deuterokloroformban),
1 Me Me 0-10 89,5% 34-35 °C 2,5 (s, 3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
2 Me Me 15 91,5% 34-35 ’C Id. 1. példa
3 Me 0 80% - 1,52 (t, 3H), 3,86 (s, 3H), 3,96 (s, 3H), 4,25 (q, 2H), 7,95 (s, IH), 8,08 (s, IH).
4 Me Me 0 83% 34-35 ’C Id. 1. példa
5 Me Me 25 78% - id. 1. példa
6 Et Me 5-10 91% 115 ’C/0,5 mbar 1,3 (t, 3H), 2,9 (q,2H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
HU 208 000 Β
Példa R1 R2-R3 Reakció hőmérséklet CC) Kitermelés OpVForr.p. Az *H-NMR spektrum adatai (deuterokloroformban),
7 i-Pr Me 0-5 93% 90 °C/0,2 mbar 1,4 (d, 6H), 3,2-3,5 (m, IH), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
8. i-Pr Me 20-25 94% - ld. 7. példa
9 c-Pr Me 10 73% - 0,9-1,2 (m, 4H), 2,1-2,4 (m, IH), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
10 t-Bu Me 0-10 83% 99-101 °C/0,3 mbar 1,4 (s,9H), 3,9 (s, 3H), 3,95 (s, 3H).
11 Me 10 92% 120 °C/0,2 mbar 1,6 (d, 3H), 3,35 (s, 3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,7 (q, IH).
12 — 0 Me 5-10 53% - 3,5 (s, 6H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 5,7 (s, IH).
13 u. Me 0-5 89% - 1,9-2,5 (m,4H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 3,8-4,0 (m, 2H), 5,3 (dd, IH).
14 d Me 0-5 98% - 1,8-2,5 (m,2H), 3,9 (s,3H), 4,0 (s, 3H), 3,7-4,3 (m, 5H).
15 α Me 0-15 93% - 1,5-2,1 (m,6H), 3,5-3,7 (m, IH), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,04,1 (m, IH), 4,7-4,8 (dd, IH).
16 °α Me 0-10 98% - 1,8-2,1 (m,4H), 3,2-3,4 (m, IH), 3,4-3,6 (m, 2H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,0-4,2 (m, 2H).
17 <>- Me 0-10 44% - 0,8 (s, 3H), 1,3 (s,3H), 3,6 (d, 2H), 3,8 (d, 2H), 3,95 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 5,8 (s, IH).
18 Fxr Me 0-5 95% - 3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 4,2 (s, 2H), 6,9-7,1 (m, 2H), 7,1-7,4 (m, 2H).
19 Ph Et 20 99% - 1,3 (t, 3H), 1,4 (t, 3H), 4,4 (q, 2H), 4,5 (q, 2H), 7,3-7,6 (m, 3H), 7,6-7,8 (m, 2H).
20 α Me 10-15 97% - 2,3 (s, 3H), 3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,2-7,5 (m, 4H).
21 Xi Me 0-5 93% - 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,0-7,2 (m, 2H), 7,6-7,8 (m, 2H).
22 c,xx Me 0-5 89% - 3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 7,3-7,6 (m, 3H).
23 or Me 0-5 83% - 3,75 (s, 3H), 3,8 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 6,9 (d, IH), 7,1 (t, 1H),7,5 (dt, IH), 7,7 (dd, IH).
24 O Me 0-5 65% - 3,95 (s,3H), 4,0 (s, 3H),7,4 (m, IH), 7,8 (dt, IH), 8,1 (d, IH), 8,7 (d, IH).
25 Cl Me 0-5 58% - 3,9 (s, 3H), 4,1 (s, 3H), 7,4-7,5 (m, IH), 8,0-8,1 (m, IH), 8,78,8 (m, IH), 8,9-9,0 (m, IH).
26 Me 0-5 69% - 1,3 (d,6H), 3,0-3,2 (m, IH), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 6,9 (s, IH).
HU 208 000 Β
Példa R> r2-r3 Reakció hőmérséklet CC) Kitermelés Op/Forr.p. Az *H-NMR spektrum adatai (deuterokloroformban),
27 Me 0-10 57% - 3,95 (s, 3H), 4,0 (s, 3H),7,2 (d, IH), 7,3-7,7 (m, 6H).
28 Λ Me 0-10 26% - 2,2 (s, 3H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H), 5,4 (s, IH), 5,5 (s, IH).
29 uu Me 0-10 37% - 3,95 (s,3H), 4,0 (s, 3H), 7,1-7,2 (m, IH), 7,5-7,6
30 Cl— Me 0-10 88% - 2,1-2,3 (m,2H), 3,1 (t, 2H), 3,6 (t, 2H), 3,9 (s, 3H), 4,0 (s, 3H).
31 Et Et 0-10 87% 98-100 “C/0,15 mbar 1.2- 1,5 (m, 9H), 2,9(q,2H), 4.3- 4,5 (m, 4H).
32 i-Pr Et 0-10 81% 103-106 -(70,15 mbar 1,2-1,5 (m, 12H), 3,2-3,4 (m, IH), 4,3-4,5 (m,4H).
SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (5)

1. Eljárás az (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok a képletben
R1 jelentése adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-8 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, adott esetben halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált feniícsoport, fenil-(2—4 szénatomos alkenil)-csoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-(l-4 szénatomos alkil)-csoport, adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenoxicsoport, pirazolil-, tetrahidrofuranil-, tienil-, tetrahidropiranil-, piridil-, dioxolanil- vagy izoxazolilcsoport, és az említett heterociklusos csoportok adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituáltak,
R2 és R3 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (Π) általános képletű aldoximot - R1 a fenti jelentésű - egy (ΠΙ) általános képletű acetiléndikarbonsav-diészterrel - R2 és R3 a fenti jelentésű - oldatban, egy hipohalogenit vizes oldatának jelenlétében, pH = 5 és 10 között, 0-40 °C-on reagáltatunk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hipohalogenitként nátrium-hipokloritot, káliumhipokloritot és/vagy kalcium-hipokloritot használunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót pH = 6 és 8 közötti pH-tartományban végezzük.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót 0 és 20 °C közötti hőmérsékleten végezzük.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás olyan (I) általános képletű izoxazol-4,5-dikarbonsav-diészter-származékok előállítására, amelyek képletében R1 jelentése 3-8 szénatomos alkilcsoport, halogénatommal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, fenil-(2—4 szénatomos alkenil)-csoport, adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-(l—4 szénatomos alkil)-csoport, tetrahidrofuranil-, tetrahidropiranil- vagy dioxolanil-csoport, és az említett heterociklusos csoportok adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituáltak,
R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően helyettesített kiindulási vegyületeket reagáltatunk.
HU906307A 1989-10-03 1990-10-02 Process for producing isoxazol-4,5-dicarboxylic acid-diesters HU208000B (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
DE3932915A DE3932915A1 (de) 1989-10-03 1989-10-03 Verfahren zur herstellung von isoxazol-4,5-dicarbonsaeure-diestern

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU906307D0 HU906307D0 (en) 1991-04-29
HUT55370A HUT55370A (en) 1991-05-28
HU208000B true HU208000B (en) 1993-07-28

Family

ID=6390708

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU906307A HU208000B (en) 1989-10-03 1990-10-02 Process for producing isoxazol-4,5-dicarboxylic acid-diesters

Country Status (7)

Country Link
EP (1) EP0421226B1 (hu)
JP (1) JP3148226B2 (hu)
CA (1) CA2026761C (hu)
DE (2) DE3932915A1 (hu)
ES (1) ES2066075T3 (hu)
HU (1) HU208000B (hu)
IL (1) IL95774A (hu)

Families Citing this family (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
HUT56835A (en) * 1990-03-21 1991-10-28 Basf Ag Process for the production of izoxazole-4,5-dicarbonic acid -diesthers

Family Cites Families (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE2754832A1 (de) * 1977-12-09 1979-06-13 Basf Ag Verfahren zur herstellung aliphatischer nitriloxide

Also Published As

Publication number Publication date
HUT55370A (en) 1991-05-28
CA2026761C (en) 2001-01-02
HU906307D0 (en) 1991-04-29
DE3932915A1 (de) 1991-04-11
CA2026761A1 (en) 1991-04-04
EP0421226A3 (en) 1991-06-26
DE59008184D1 (de) 1995-02-16
JPH03130272A (ja) 1991-06-04
EP0421226B1 (de) 1995-01-04
IL95774A0 (en) 1991-06-30
JP3148226B2 (ja) 2001-03-19
IL95774A (en) 1994-12-29
ES2066075T3 (es) 1995-03-01
EP0421226A2 (de) 1991-04-10

Similar Documents

Publication Publication Date Title
RU2378261C2 (ru) Способ получения солевого соединения (4,5-дигидроизоксазол-3-ил)тиокарбоксамидина
JP2002514630A (ja) イソオキサゾリン−３−イルアシルベンゼンの製造方法
EP0019388B1 (en) Preparation of trifluoromethyl-substituted phenols and phenates and the preparation, from these phenols and phenates, of nitro- and trifluoromethyl-substituted diphenyl ethers
EP0781764B1 (en) Process for producing alkoxyiminoacetamide derivative
SU563120A3 (ru) Способ получени производных 1-фенокси-3-аминопропан2-ола или их солей
HU208000B (en) Process for producing isoxazol-4,5-dicarboxylic acid-diesters
CZ20031662A3 (cs) Způsob výroby 4-halogenalkylnikotinnitrilů
US4200757A (en) Process for the production of 3-aminoisoxazoles
US4359428A (en) Preparation of fluorinated anthranilic acid and anthranilonitrile
JPH1129555A (ja) ピラゾリノン誘導体の製造法
US6657074B1 (en) Process for the preparation of acylated 1,3-dicarbonyl compounds
US5473069A (en) Preparation of isoxazole-4,5-dicarboxylic diesters
PL211016B1 (pl) Sposób wytwarzania cyklicznych diketonów
DE69928107T2 (de) Heterozyklus mit thiophenol gruppe, intermediate zur herstellung und herstellungsverfahren für beide stoffgruppen
US6372915B1 (en) Process for producing oxazole compound
US4510329A (en) Process for preparing cyclopentenolones
US4254279A (en) Ester resolution process
JP3388046B2 (ja) チエニルエーテル誘導体の製造方法
KR900001081B1 (ko) 4-아실-5-피라졸릴 4-톨루엔 술포네이트 유도체의 제법
JPH0657698B2 (ja) ピラゾ−ルオキシム誘導体及びその製造方法
IE49120B1 (en) Process for the manufacture of 5-mercapto-1,2,3-triazoles
KR20020051926A (ko) 2-(2-하이드록시페닐)-2-(알콕시이미노)-ｎ-메틸아세트아미드 유도체의 제조방법
JPH11140062A (ja) ２−置換５−ホルミルチアゾール類の製造方法
PL142923B1 (en) Process for preparing 3-hydroxy-5-methyl-isoxazole
UA71664C2 (uk) Спосіб одержання ефірів арилімінометилкарбамінової кислоти

Legal Events

Date Code Title Description
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee