HU207734B

HU207734B - Process for producing phosphates and sulfates of 4'-demethyl-epipodophyl-lotoxin-glycozides and pharmaceutical compositions containing them

Info

Publication number: HU207734B
Application number: HU895601A
Authority: HU
Inventors: Takeshi Ohnuma; Tetsuro Yamasaki; Hideo Kamei; Takayuki Naito; Mark G Saulnier
Original assignee: Bristol Myers Squibb Co
Priority date: 1988-10-31
Filing date: 1989-10-30
Publication date: 1993-05-28
Also published as: NO894304L; OA09141A; JPH02178299A; EP0367189A3; KR920001692B1; YU207389A; HUT51286A; AU624189B2; PL161731B1; JPH0585558B2; NZ231187A; PT92152B; IL92149A0; FI895087A0; CN1042362A; NO171728B; ZA898224B; NO171728C; DK540089D0; PT92152A

Description

A leírás terjedelme: 14 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 207 734 Β

Ο li

-Ο-Ρ-Χ általános képletű csoport, ahol I

OH

X jelentése -OH csoport vagy (X) általános képletű csoport, amelyben R¹ jelentése egyezik a fent megadottal,

R⁴ jelentése hidroxilcsoport, -O-SO₂-R⁶ általános képletű csoport, ahol

R⁶ jelentése egyezik a fent megadottal, vagy -O-P (OH)₂ csoport,

II o

azzal a megkötéssel, hogy R³ és R⁴ jelentése egyidejűleg nem lehet hidroxilcsoport.

Az új vegyületek daganatgátló hatásúak.

A találmány tárgya eljárás új, daganatgátló hatású 4’epipodofillotoxin-glükozid-foszfát- és -szulfonát-származékok, valamint hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására.

Az (I) általános képletű, daganatgátló hatású 4’-demetil-epipodofillotoxin-glükozidokat - amelyek a természetes eredetű (Π) képletű podofillotoxin származékai és előállításukat a 3 524 844 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik. Megállapították, hogy az olyan (I) általános képletű etopozid - amelyben R¹hidrogénatomot és R² metilcsoportot jelent - továbbá a tenipozid, amely olyan (I) általános képletű vegyület, ahol R¹ hidrogénatomot és R² 2-tienilcsoportot jelent, számos daganat - így a kissejtes tüdődaganat, petefészek-, here-, emlő-, húgyhólyag-, agydaganat, valamint a nem limfocitás leukémia és a Hodgkin-betegség - kezelésére alkalmazható.

A 4547567 és 4716221 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírások ismertetik a (III) általános képletű vegyületeket, ahol X¹ és X² közül az egyiknek a jelentése hidroxil-csoport, míg a másik amino-, monoalkil-aminovagy dialkil-amino-csoportot jelent. Az ismertetés szerint e vegyületek vízben igen jól oldódnak.

Seligman és munkatársai [Cancer Chemotherapy Reports I. rész, 59,233 (1975)] ismertetik a (IV) képletű podofíllotoxin-foszfát-dinátriumsó előállítását. E foszfátvegyületet azonban a prosztata savas foszfatázenzime nem hidrolizálja, és toxicitása sem csekélyebb, mint a podofillotoxin alapvegyületé.

A találmány tárgya eljárás az új (V) általános képletű, daganatgátló hatású vegyületek - ebben a képletben R¹ jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport;

R³ jelentése hidroxilcsoport, -O-SO₂-R⁶ általános képletű csoport, ahol

R⁶ jelentése hidrogénatom, 1-5 szénatomos alkilcsoport vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált feniícsoport, vagy

II

-O-P- X általános képletű csoport, ahol I

OH

X jelentése -OH csoport vagy (X) általános képletű csoport, amelyben R¹ jelentése egyezik a fent megadottal, R⁴ jelentése azonban csak hidroxilcsoport lehet;

R⁶ jelentése egyezik a fent megadottal, vagy -O-P (OH)₂ csoport, il azzal a megkötéssel, hogy R³ és R⁴ jelentése egyidejűleg nem lehet hidroxilcsoport; valamint az R³ és/vagy R⁴ szubsztituensben sóképzésre alkalmas csoportot tartalmazó (V) általános képletű vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállítására.

Azt találtuk, hogy a fenti meghatározásnak megfelelő (V) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik az emberek és emlősállatok rosszindulatú daganatainak a növekedését gátolni képesek.

Az új (V) általános képletű vegyületeket a találmány értelmében óly módon állítjuk elő, hogy

- egy (I) általános képletű vegyületben - ahol R¹jelentése egyezik a fent megadottal - a 4’-helyzetű fenolos hidroxil-csoportot védőcsoporttal látjuk el;

- az így kapott, 4’-helyzetben védett fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó köztiterméket

a) R³ helyén -O-P(O)(OH)2 vagy -O-SO2-R⁶ csoportot tartalmazó (V) általános képletű vegyület előállítása esetén egy R⁶-SO2-L vagy (R⁷O)₂-P(O)-L általános képletű vegyülettel - ahol L valamely, a reakció folyamán kilépő szubsztituenst, előnyösen klóratomot képvisel, R⁶ jelentése egyezik a fent megadottal, R⁷ jelentése pedig a foszfátcsoport átmeneti megvédésére alkalmas csoport, előnyösen benzil-oxikarbonil-, 2-tetrahidropiranil-, 2,2,2-trikIór-etoxi-karbonil-, benzil-, terc-butil-, terc-butoxi-karbonil- vagy feniícsoport - reagáltatjuk, vagy

b) R³ helyén -O-P(OH)-X

II általános képletű csoportot és ebben X helyén egy (X) képletű csoportot tartalmazó (V) általános képletű - vagyis a szűkebb körű (VI) általános képletnek megfelelő - vegyületek előállítása esetén foszfor-oxi-kloriddal és egy R⁷-OH általános képletű alkohollal - ahol R⁷ jelentése egyezik a fent megadottal - reagáltatjuk, majd a kapott termékből, a 4’-helyzetű fenolos hidroxilcsoport védőcsoport és a foszfátcsoport R⁷ védőcsoportját eltávolítjuk;

- és/vagy kívánt esetben az ízomerelegy alakjában kapott (V) általános képletű vegyület izomerjeit szétválasztjuk;

HU 207 734 Β

- és/vagy kívánt esetben egy kapott, az R³ és/vagy R⁴ szubsztituensben sóképzésre alkalmas csoportot tartalmazó vegyületet ismert módon gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítunk.

A kiindulási anyagként alkalmazott (I) általános képletű 4’-demetil-epipodofillotoxin-glükozidok a 3 524844 számú egyesült államokbeli leírásban ismertetett eljárásokkal állíthatók elő, amelyre leírásunkban hivatkoztunk.

A találmány szerinti eljárás során első lépésként a cukomész hidroxilcsoportja származékainak elkészítése céljából a reakcióképes fenolos hidroxilcsoportot védőcsoporttal kell ellátnunk. Az (I) általános képletű vegyületek 4’-helyzetű fenolos hidroxilcsoportját ismert eljárásokkal - például éter, acetál vagy észter alakjában - védhetjük. A fenol-védőcsoport megválasztása nem korlátozott, mivel bármely szokásos, ismert védőcsoportot alkalmazhatunk. A védőcsoport megválasztását, valamint a csoport bevezetését és eltávolítását kézikönyvek tárgyalják, például J. F. W. McOmie „Protective Groups in Organic Chemistry” című monográfiája (Plenum Press, 1973). A fenolcsoport védelmére célszerűen alkalmazhatunk terc-butil-, benzil-, 2-tetrahidropiranil-, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil- és különösen benzil-oxi-karbonil-csoportot.

Az így kapott, védett (I) általános képletű 4’-demetil-epipodofillotoxin-glükozid-származék cukorrészében a hidroxilcsoportot ismert módon alakíthatjuk foszfátokká, szulfátokká vagy szulfonátokká, azaz találmány szerinti vegyületekké. E reakciók általában nem regiospecifíkusak, s így a 2”-, 3”- és a 2”,3”-biszszármazékok keveréke, valamint foszforilezés esetében a (VI) képletű vegyület foszfát-dimerje is képződik. A termékeknek ezt a keverékét önmagában ismert módszerekkel - például oszlopkromatográfiával - különíthetjük el az egyes komponensekre. A reakciósorban e keverék komponensekre különítésének helye nem kritikus jellegű.

A foszforilezést úgy végezhetjük, hogy egy 4’helyzetben védett fenolos hidroxilt tartalmazó (I) általános képletű vegyületet közömbös (inért) szerves oldószerben - például diklór-metánban vagy acetonitrilben - savmegkötőszer, előnyösen valamilyen tercier amin, például piridin vagy diizopropil-etil-amin jelenlétében P(O) (hal)₃ általános képletű foszfor-halogeniddel reagáltatunk. A közbenső termékként kapott diklór-foszfátok keverékét helyben hidrolizálva kapjuk a foszfát-monoésztereket; ha ezt a hidrolízist valamilyen bázis - például nátrium-hidrogén-karbonát - jelenlétében végezzük, akkor a foszfát-monoészter megfelelő sóját kapjuk. Ezt követően eltávolítjuk a 4’-helyzetű fenolos hidroxil védőcsoportját, s így kapjuk a találmány szerinti foszfátszármazékokat.

A közbenső termékekként kapott diklór-foszfátokat foszfát-triészterekké is átalakíthatjuk úgy, hogy azokat R⁷OH általános képletű alkohollal kezeljük, amelyben R⁷ foszfát-védőcsoportot jelent. Foszfát-védőcsoport például - a korlátozás jellege nélkül - lehet: adott esetben egy vagy több halogénatommal szubsztituált

1-5 szénatomos alkilcsoport; adott esetben egy vagy több 1-5 szénatomos alkilcsoporttal, halogénatommal vagy nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoport; vagy olyan fenil-(l-5 szénatomos alkil)-csoport, amelynek fenilrésze adott esetben a fentiek szerint szubsztituált. A foszfát-triésztert úgy is előállíthatjuk, hogy egy 4’helyzetben védett fenolos hidroxilt tartalmazó (I) általános képletű vegyületet közömbös szerves oldószerben, savmegkötőszer jelenlétében (R⁷O)2P(O)-L általános képletű vegyülettel kezelünk. A foszfát-triészterből az R⁷ csoport adott esetben eltávolítható, s így foszfátmonoésztert kapunk, amely könnyen átalakítható gyógyászati szempontból elfogadható sójává úgy, hogy bázissal, például nátrium-hidrogén-karbonáttal kezeljük. A foszfát-triészterben az R⁷ csoportot megválaszthatjuk úgy, hogy a fenolos hidroxil védőcsoportjával egy időben eltávolítható legyen; vagy úgy, hogy az egyik védőcsoport szelektíven, a másiknak a változása nélkül eltávolítható legyen.

Szulfátszármazékokat úgy állíthatunk elő, hogy egy 4’-helyzetben védett fenolos hidroxilt tartalmazó (I) általános képletű vegyületet kén-trioxiddal vagy annak valamilyen komplex vegyületével - például piridinkén-trioxid-komplexszel - közömbös szerves oldószerben, környezeti hőmérsékleten reagáltatunk. A fenolos hidroxil védőcsoportja a szokásos módon távolítható el, s így a kívánt termékhez jutunk. A szulfátszármazékok könnyen átalakíthatók gyógyászati szempontból elfogadható sóikká egy, a kívánt kationt szolgáltató vegyület segítségével.

A találmány szerinti szulfonátszármazékokat hasonló módon állíthatjuk elő úgy, hogy egy 4’-helyzetben védett fenolos hidroxilt tartalmazó (I) általános képletű vegyületet R⁶SO₂-L általános képletű vegyülettel reagáltatunk. E reakciót közömbös szerves oldószerben, savmegkötőszer jelenlétében, körülbelül -20 °C-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérséklettartományban hajtjuk végre. Ezt követően a fenolos hidroxil védőcsoportját eltávolítva jutunk a kívánt végtermékhez.

Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti vegyületek szintézise nem korlátozható a fentebb részletezett eljárásokra és reagensekre, hanem más olyan módszerekre is vonatkozik, amelyek segítségével 4’-demetil-epipodofillotoxin-glükozidok cukorrészébe foszfát- vagy szulfonátcsoport vezethető be. A reakciókörülmények természetesen a kiinduló anyagoktól függően változnak, a tapasztalt szakember azonban ezeket indokolatlan kísérletezés nélkül is megállapíthatja.

A találmány szerinti vegyületek emlősállatok - beleértve az embert is - rosszindulatú daganatai növekvésének a gátlására alkalmazhatók. Egyes vegyületek - különösen a foszfát- és szulfátszármazékok - a 4’-demetilepipodofillotoxin-glükozidok „prodrug” származékainak (előanyagainak) tekinthetők, amelyek in vivő körülmények között e vegyületet befogadó gazdaegyedben endogén hatásra, vagy exogén faktorok hatására a hatóanyaggá (azaz az aktív anyavegyületté) alakulnak át. Ezek a prodrugok adagolhatok önmagukban vagy olyan szerrel kombinálva, amely képes az aktív forma felszabadítására

HU 207 734 Β in vivő körülmények között; például olyan enzimekkel együtt, amelyek a foszfát- vagy szulfát-csoport lehasítására képesek. E célra alkalmas enzimek például a foszfatázok - így az alkalikus foszfatáz - és szulfatázok, például az aril-szulfatáz enzim. Az enzim valamilyen tumorspecifikus antitesthez kapcsolva enzim-antitest konjugátummá alakítható, amely a daganatos gazdaegyednek a prodrug adagolása eló'tt, azzal egy időben, vagy az után adagolható. A prodrug és az antitest-enzimkonjugátum kombinációja előnyös lehetőség a találmány szerinti szulfát-prodrugok adagolására.

A biológiai hatás vizsgálata A találmány szerinti vegyületek egyes képviselőinek egérre átültethető P388 leukémiára kifejtett daganatellenes hatását vizsgáltuk. Nőstény, 5 hetes CDF, törzsű egereket intraperitoneálisan 0,4 ml, 10⁶ limfocitás P388 leukémiasejtet tartalmazó, hígított ascites-folyadékkal oltottunk. A vizsgálandó vegyületeket az

1. napon egyszeri dózisban intraperitoneálisan adagoltuk, majd az állatokat 45 napig figyeltük. Meghatároztuk a kezelt állatok átlagos túlélési idejének százalékos növekvését a kezeletlen kontrollállatokhoz viszonyítva, és ezt T/C %-értékként fejeztük ki (T/C megfelel a „treated/control” kifejezésnek). Daganatgátló hatásúnak tekintettük azokat a vegyületeket, amelyek T/C értéke 125 vagy nagyobb. Az in vivő kiértékelés eredményeit az I. táblázatban foglaltuk össze; e táblázatban csak a maximális T/C %-értékeket és a maximális hatást biztosító dózisokat tüntettük fel.

I. táblázat

A P388 leukémiára kifejtett daganatgátló hatás

A vegyület	Dózis mg/kg/nap	Átlagos túlélési idő T/C %
Etopozid	120	250
XI.	120	185
XII.	30	120
XIII.	30	125
XVII.	60	195
XVIII.	30	115
XIX.	30	100
XXIII.	120	175
XXIV.	60	130
XXVI.	30	130
XXVII.	120	105
XXVIII.	10	105

A találmány szerinti vegyületek citotoxicitását B16 melanómasejteken vizsgáltuk. B16 melanómasejteket Eagle-féle minimál-táptalajon - amelyet 10% borjúmagzat-szérummal és 60 gg/ml kanamicinnel egészítettünk ki - a logaritmikus fázis eléréséig szaporítottunk, majd a daganatsejteket összegyűjtöttük, és 96 üreget tartalmazó mikrotitráló lemez üregeibe oltottuk a vizsgálandó anyagokkal együtt; e célra 3,0x10⁴ sejt/ml méretű inokulumot alkalmaztunk. Ezután a lemezeket 37 °C hőmérsékleten, 95% levegőt és 5% szén-dioxidot tartalmazó nedves atmoszférában 72 órán át inkubáltuk. A fenti sejttörzzsel szemben mutatott citotoxikus hatást az élő sejtek neutrálvörössel történt megfestése után 540 nm hullámhosszon kolorimetriásan határoztuk meg, és az IC₅₀-értékben (ez az a koncentráció, amely a sejtszaporodást 50%-ban gátolja) adtuk meg. Citotoxikus hatástól mentesnek tekintettük azokat a vegyületeket, amelyek IC₅₀ értéke 100 pg/ml-nél magasabbnak adódott.

II. táblázat

A B16 melanómasejtekre in vitro kifejtett citotoxikus hatás

A vegyület	IC₅₀ pg/ml
Etopozid	0,21
xi·	2,2
XII.	20
XIII.	37
XVIII.	5,4
XIX.	30
XXIII.	0,32
XXIV.	29
XXVI.	8,0

A jelen találmány olyan módszert tesz lehetővé, amelynek segítségével emlősállatok daganatait gátolhatjuk. E módszer abban áll, hogy a daganatos betegségben szenvedő gazdaegyednek egy (V) általános képletű daganatgátló vegyület daganatgátlás szempontjából hatásos dózisát adagoljuk. E célra a találmány szerinti hatóanyagot a szokásos utakon - például intravénásán, intramuszkulárisan, intraarteriálisan, a nyirokfolyadékba, közvetlenül a daganatba, valamint orálisan - adagolhatjuk. Bizonyos esetekben a hatóanyagot antitest-enzim konjugátummal kombinálva adagolhatjuk, amely a hatóanyagot in vivő aktív formájává alakítja át.

A találmány révén lehetővé válik továbbá olyan gyógyászati készítmények előállítása, amelyek hatóanyagként egy (V) általános képletű vegyületet gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal összekeverve tartalmaznak. A daganatgátló hatású készítményt bármely formában előállíthatjuk, amely a kívánt adagolási módnak megfelel. E készítmények lehetnek orális adagolásra alkalmas szilárd készítmények, például tabletták, kapszulák, pilulák, porok és szemcsék; orális adagolás céljára alkalmas folyékony készítmények, például oldatok, szuszpenziók, szirupok vagy elixírek; és parenterális adagolás céljára alkalmazható készítmények, például steril oldatok, szuszpenziók vagy emulziók. E készítményeket előállíthatjuk továbbá steril, szilárd alakban, amelyet közvetlenül használat előtt steril vízben, fiziológiás konyhasóoldatban vagy más steril, befecskendezhető közegben oldunk.

HU 207 734 Β

A szakterületen jártas szakember könnyen megállapíthatja az optimális dózist és adagolási időrendet egy adott emlős gazdaegyed esetében. Nyilvánvaló, hogy a szükséges dózis az adott készítményformától, az adott hatóanyagtól, az adagolás útjától és annak helyétől, valamint a gazdaegyedtől és a kezelendő betegségtől függően változik. A vegyületek hatását számos tényező módosíthatja: figyelembe kell venni például a beteg korát, testtömegét, nemét, étrendjét, az adagolás időpontját, módját, a kiválasztás sebességét, a beteg állapotát, hatóanyag-kombinációkat, a betegség súlyosságát és a beteg esetleges érzékenységét.

A találmány szerinti eljárást az alábbi, nem korlátozó jellegű kivitli példákban részletesen ismertetjük.

7. példa

a) 4’-O-(Benzil-oxi-karbonil)-etopozid (VII. vegyület) előállítása

5,88 g (10 mmól) etopozid, 10 ml piridin és 100 ml diklór-metán oldatához -15 °C-on 30 perc alatt 1,98 ml (15 mmól) benzil-(klőr-formiát)-ot adagolunk, utána az elegyet egy órán át -15 °C-on keverjük, majd előbb 5%-os sősavoldattal, utána vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, és ismét vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert lepároljuk. Az így kapott 8,05 g nyersterméket szilikagélből készült oszlopon tisztítjuk. Eluálőszerként 5% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazunk. így az a) lépés cím szerinti termékét színtelen, félszilárd termékként 6,93 g (96%) hozammal kapjuk. Op.: 152-155 °C. IR-színkép (Nujol) v_max cm^-1: 3200-3600 (OH), 1760 (lakton, 4-O-(benzil-oxi-karbonil), 1600 (aromás). 'H-NMR-színkép (CDC1₃,60 MHz, δ ppm): 7,36 (5H, s, OCO₂CH₂P/2), 6,81 (IH, s, 5-H), 6,50 (IH, s,

8-H), 6,25 (2H, s, 2’- és 6’-H), 5,94 (2H, széles s,

O-CH₂-O), 5,23 (2H, s, -OCOC77₂Ph), 4,89 (IH, d, J=4 Hz, 4-H), 3,66 (6H, s, 3’, 5’-OCH₃), 2,83,0 (2H, m, 2,3”-OH, D₂O-val cserélhető), 1,38 (3H, d,J=5Hz, 7”-CH₃).

b) 4’-O-(Benzil-oxi-karbonil)-etopozid foszfonilezése

280 μΐ (3 mmól) foszfor-oxikloridot lassú ütemben 1,511 g (2,1 mmól) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid, 10 ml száraz diklór-metán és 10 ml piridin elegyéhez adagolunk, majd a reakcióelegyet 0 °C-on 45 percig keverjük. Ekkor 620 μΐ (6 mmól) benzil-alkoholt adunk hozzá, szobahőmérsékleten hagyjuk felmelegedni, 2 órán át keverjük, 50 ml diklór-metánnal hígítjuk, vízzel mossuk, és nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepárolva 2,40 g nyers, félszilárd terméket kapunk, amely három komponenst tartalmaz (szilikagélen a vékonyréteg-kromatogram Rf-értékei: 0,66,0,54, illetve 0,46). E komponenseket szilikagélen oszlopkromatográfiával választjuk el, eluálőszerként 1% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazunk. A '0,66 Rf-értékű frakciókat egyesítjük, és vákuumban bepároljuk. így 435 mg (21%) 4’Ó-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-foszfát-dibenzil-észtert (Vili. vegyület) kapunk. A 0,54, illetve 0,46 R_rértékű frakciókat összegyűjtve és vákuumban bepárolva 352 mg (21%) bisz[4’-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-O-]-foszfátbenzil-észtert (IX. vegyület) és 262 mg (13%) 4’-O(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”-foszfát-dibenzil-észtert (X. vegyület) kapunk.

IR-színkép (nujol) V_max cm^-1:

VIII. vegyület: 3300 (széles), 1760,1600

IX. vegyület: 3300 (széles), 1760,1600

X. vegyület: 3350,1760,1600

c) Etopozid-2”- és 3”-foszfát-dinátriumsó és bisz(etopozidil-3”-)-foszfát-nátriumsó előállítása

270 mg 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”foszfát-dibenzil-észter, 20 ml metanol és 20 ml etilacetát oldatát 50 mg 10%-os csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében atmoszféranyomáson egy órán át hidrogénezzük, utána a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Az így kapott 188 mg félszilárd terméket etil-acetáttal alaposan eldörzsölve halványbama por alakjában 145 mg (79%) etopozid3”-dihidrogén-foszfátot kapunk. E termékből 135 mgot 33,6 mg nátrium-hidrogén-karbonát 2 ml vízzel készült oldatában oldunk, és az oldatot liofilizáljuk. így szürkés por alakjában 140 mg etopozid-3”-foszfát-dinátriumsót (XI. vegyület) kapunk, amelynek HPLC elemzéssel mért hatóanyag-tartalma 95% (LiChrosorb RP-18 töltet, eluálőszerként 70% metanol-víz elegyet alkalmazunk), op.: 262-263 °C (bomlás közben). IR-színkép (nujol) v_max cm^-1: 3377 (széles), 1762, 1615

UV-színkép (metanol) nm (ε): 238 (váll, 13000), 285 (4010)

Tömegszínkép m/z: 713 (M+H)⁺.

A fentebb leírt eljárással 97 mg 4’-O-(benzil-oxikarbonil)-etopozid-2”-foszfát-dibenzil-észtert hidrogénezve 70 mg (kb. 100%) etopozid-2”-foszfát-dinátriumsót (XII. vegyület) kapunk szürke por alakjában, amelynek hatóanyag-tartalma HPLC elemzés alapján 95%, op.: 255-257 °C (bomlás közben). IR-színkép (KBr) v_max cm'¹: 3460,1772,1615 UV-színkép nm (ε): 240 (váll, 12600); 284 (3740) Tömegszínkép m/z: 713 (M+H)⁺, 735 (M+Na)⁺

Ugyanígy 135 mg bisz[4’-O-(benzil-oxi-karbonil)etopozid-3 ”-1 -foszfát-benzil-észtert hidrogénezve mg (58%) bisz(etopozid-3”-]-foszfát-nátriumsót (ΧΙΠ. vegyület) kapunk halványszürke por alakjában, amelynek HPLC elemzéssel mért hatóanyag-tartalma 95%, op.: 265-266 °C (bomlás közben).

IR-színkép (KBr) v_max cm^-1: 3460,1772,1620 UV-színkép (metanol) 7^,^ nm (ε): 240 (váll, 24600), 285 (7730)

Tömegszínkép m/z: 1262 (M+H)⁺, (M+Na+1)⁺

2. példa

a) 4’-O-(Benzil-oxi-karbonil)-etopozid tozilezése

2,2 g (3 mmól) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid [az 1. példa a) lépésében kapott termék] és 50 ml száraz piridin oldatához 0 °C hőmérsékleten 200 mg 4-(dimetil-amino)-piridint és 870 mg (4,6 mmól) tozil-kloridot adunk, majd a reakcióelegyet 3 napon át szobahőmérsékleten keverjük. Ekkor 4 A méretű molekulaszitát és további 870 mg (4,6 mmól) tozil-klori5

HU 207 734 Β dót adunk az elegyhez, további egy héten át szobahőmérsékleten keverjük, és utána a csapadékot kiszűrjük. A szűrletet diklór-metánnal hígítjuk, és rendre vízzel, 5%-os sósavval, vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, majd ismét vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. így 2,35 g szilárd nyersterméket kapunk, amely három komponenst tartalmaz (szilikagélen a vékonyréteg-kromatogram R_rértékei 0,8, 0,6, illetve 0,4). E komponenseket szilikagélen oszlopkromatográfiával választjuk el, eluálószerként 2% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazunk. A 0,8 R_rértékű frakciókat egyesítjük és vákuumban bepároljuk. így 602 mg (19%) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”,3”-ditozilátot (XIV. vegyület) kapunk színtelen por alakjában. A 0,6 Rf-értékű, illetve 0,4 Rf-értékű frakciókat ugyanígy kezelve 690 mg (26%) 4’-O-(benzil-oxikarbonil)-etopozid-3”-tozilátot (XV. vegyület) és 156 mg (6%) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid2”-tozilátot (XVI. vegyület) kapunk higroszkópos, színtelen por alakjában.

A 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-tozilát jellemzői:

Op.: 145-148 °C

Elemzés: C^H^OpSxS H₂O összegképlet alapján: számított: C 56,77%; H 5,41%; S 3,44%;

talált: C56,84%; H 4,91%; S 3,90%.

A 4’-0-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”-tozilát jellemzői:

Op.: 135-139 °C

Elemzés: C₄₄H₄₄O₁₇Sx3 H₂O összegképlet alapján: számított: C56,77%; H5,41%; S 3,44%;

talált: C56,61%; H 4,89%; S 3,70%.

A 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”,3”-ditozilát jellemzője:

Op.: 149-152 °C

b) Etopozid-3”-tozilát, etopozid-2”-tozilát és etopozid-2”,3 ’’-ditozilát előállítása mg (0,05 mmól) 4’-0-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3 -tozilát 2,5 ml, 4:1 arányú etanol-aceton keverékkel készült oldatát 40 mg 10%-os csontszenes palládium jelenlétében atmoszféranyomáson keverés közben egy órán át hidrogénezzük, utána a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. így színtelen por alakjában 42 mg (körülbelül 100%) etopozid-3”-tozilátot (XVII. vegyület) kapunk, amelyet metanolból átkristályosítva színtelen, kristályos termékhez jutunk. E termék a HPLC elemzés alapján 90% hatóanyagot tartalmaz, op.: 175-178 °C.

IR-színkép (KBr) v_raax cm^-1: 3500 (széles), 1780,1600 UV-színkép (metanol) nm (ε): 245 (váll, 10260), 284 (3900)

Elemzés: C₃₆H₃₈O₁₅S összegképlet alapján:

számított: C 58,21%; H5,16%; S 4,32%;

talált: C 57,80%; H5,14%; S 4,43%.

100 mg (0,09 mmól) 4’-0-(benzil-oxi-ka.rbonil)etopozid-2”-tozilátot a fenti eljárással hidrogénezve 114 mg (körülbelül, 100%) etopozid-2”-tozilátot kapunk (XVIII. vegyület) színtelen por alakjában. E terméket metanolból átkristályosítva higroszkópos, kristályos anyagot kapunk, amely a HPLC elemzés alapján 90%-os tisztaságú, op.: 210-212 °C.

IR-színkép (KBr) v_max cm”¹: 3500 (széles), 1780, 1600 UV-színkép (metanol) L_max nm (ε): 243 (váll, 4560), 282 (1450)

Elemzés: C₃₆H₃₈O₁₅SH₂O összegképlet alapján: számított: C 56,83%; H5,30%; S4,2í%;

talált: C 56,87%; H5,37%; 5 4,19%.

Ugyanígy eljárva 80 mg (0,08 mmól) 4’-O-(benziloxi-karbonil)-etopozid-2”,3”-ditozilát hidrogénezésével 72 mg (körülbelül 100%) etopozid-2”,3”-ditozilátot (XIX. vegyület) kapunk színtelen por alakjában. E terméket metanolból átkrístályosítva színtelen, kristályos anyagot kapunk, amelynek tisztasága HPLC elemzés alapján 90%-os, op.: 169-171 °C.

IR-színkép (KBr) v_max cm”¹: 3400 (széles), 1770,1600 UV-színkép (metanol) nm (ε): 245 (váll, 11750), 284(3840).

3. példa

a) 4’-0-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid mezilezése 1,00 g (1,4 mmól) 4’-0-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid 50 ml piridinnel készült oldatához 270 μΐ (2,8 mmól) mezil-kloridot adunk, és a reakcióelegyet másnapig szobahőmérsékleten keverjük, utána etil-acetáttal hígítjuk, ezt az oldatot előbb vízzel, majd 5%-os sósavval, utána vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, végül ismét vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Az így kapott 1,4 g szilárd nyerstermék három komponenst tartalmaz (szilikagélen a vékonyréteg-kromatogram R_rértékei: 0,51, 0,44, illetve 0,40). E komponenseket szilikagélből készült oszlopon választjuk el, eulálószerként 1% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazunk. A 0,51 Rf-értékű frakciókat egyesítjük, és vákuumban bepároljuk. így 440 mg (36%) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”,3”-dimezilátot (XX. vegyület) kapunk. A 0,44, illetve 0,40 Rf-értékű frakciókkal ugyanígy eljárva 314 mg (32%) 4’-O-(benziloxi-karbonil)-etopozid-3”-mezilátot (XXI. vegyület), illetve 248 mg (26%) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid2”-mezilátot (XXH. vegyület) kapunk színtelen por alakjában.

A 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-mezilát jellemzői:

Op.: 167-170 °C,

Elemzés: C_3gH₄₀O_]7Sx0,5 H₂O összegképlet alapján: számított: C 56,36%; H4,98%; S 3,96%;

talált: C 56,23%; H5,06%; S 4,14%.

A 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”-metilát jellemzői:

Op.: 159-161 °C, higroszkópos

Elemzés: C₃₈H₄₀O₁₇Sx3 H₂O összegképlet alapján: számított: C 55,13; H5,ll%; 5 3,87%;

talált: C 55,29%; H5,00%; 5 4,00%.

A 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”,3”-dimezilát jellemzői:

Op.: 226-228 °C.

Elemzés: C₃₉H₄₂O₁9S₂x0,5 H₂O összegképlet alapján: számított: C 52,76%;. H4,77%; S7,22%;

talált: C 52,78%; H 4,77%; S7,31%.

HU 207 734 Β

b) Etopozid-3”-mezilát és etopozid-2”-mezilát előállítása mg (0,07 mmól) 4’-(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-mezilát 2,5 ml 4:1 arányú etanol-aceton elegyével készült oldatát 30 mg 110%-os csontszenes palládium jelenlétében atmoszféranyomáson 1 órán át keverés közben hidrogénezzük, utána a katalizátort kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk. így színtelen por alakjában etopozid-3”-mezilátot kapunk (XXHI. vegyűlet), amelynek tisztasága HPLC elemzés alapján 90%-os, op.: 226-229 °C.

IR-színkép (KBr) v_max cm^-1: 3500 (széles), 1770,1610 UV-színkép (metanol) nm (ε): 740 (váll, 12900), 286 (3950)

Ugyanezzel az eljárással 30 mg (0,04 mmól) 4’-O(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-2”-mezilát hidrogénezésével 23 mg (94%) etopozid-2”-meziláthoz jutunk (XXIV. vegyűlet), amely színtelen por, HPLC elemzés alapján 95%-os tisztaságú, op.: 179-181 °C.

IR-színkép (KBr) v_max cm^-1: 3500 (széles, 1770,1620 UV-színkép (metanol) nm (ε): 240 (váll, 12200), 285 (3950).

4. példa

Etopozid-3”-difenil-foszfát (XXVI. vegyűlet) előállítása

350 mg (0,5 mmól) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)etopozid és 322 mg (1,2 mmól) difenil-foszfonil-klorid elegyét szobahőmérsékleten 2 napig keverjük, utána 50 ml diklór-metánt adunk hozzá, és rendre vízzel, majd 10%-os sósavval, végül vizes nátriumhidrogén-karbonát oldattal mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepárolva 290 mg nyers, félszilárd 4’-O(benzil-oxi-karbonil)-etopozid-3”-difenil-foszfátot (XXV. vegyűlet) kapunk. E termékből 190 mg-ot oldunk, és 10%-os csontszenes palládium jelenlétében atmoszféranyomáson, keverés közben hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után a szűrletet vákuumban bepárolva 131 mg nyers, félszilárd terméket kapunk, amelyet szilikagélből készült oszlopon kromatografálunk. Eluálószerként 1% metanolt tartalmazó diklór-metánt használva 59 mg (20%) cím szerinti vegyületet (XXVI. vegyűlet) kapunk, amelynek tisztasága HPLC elemzés alapján 80%-os, op.: 126-130 °C.

IR-színkép (nujol) cm¹: 3350,1770,1600 Tömegszínkép m/z 820 (M⁺).

5. példa

Etopozid-3”-szulfát-nátriumsó és etopozid-2”-szulfát-nátriumsó előállítása

500 mg (0,69 mmól) 4’-O-(benzil-oxi-karbonil)etopozid 20 ml száraz piridinben készült oldatához argongáz alatt 330 mg (2,07 mmól) piridin-kén-trioxid komplexet adunk, a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd további 250 mg (1,59 mmól) piridin-kén-trioxid komplexet teszünk hozzá, és a keverést még 15 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk. Ekkor a reakcióelegyet vákuumban, 40 °C alatti hőmérsékleten bepároljuk, és az így kapott nyers, olajszerű, 1,2 g tömegű terméket szilikagélből készült oszlopon kromatografáljuk. Eluálószerként 2% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazva 411 mg terméket kapunk, amely a 2”- és 3”-szulfát keveréke. E keverékből 400 mg-ot (0,49 mmól) 15 ml, 4:1 arányú etanol-aceton elegyben oldva 400 mg 10%-os csontszenes palládium jelenlétében, atmoszféranyomáson keverés közben hidrogénezünk, majd a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. így 370 mg terméket kapunk, amely a regioizomerek keveréke; ezt a keveréket C_lg fordított fázisú oszlopkromatográfiával különítjük el a komponenseire, így 52 mg (16%) 3”-szulfátot (XXVII: vegyűlet), 107 mg (32%) 2”-szulfátot (XXVIII. vegyűlet) és 138 mg fentiekből álló keveréket kapunk. A 3-szulfátot Dowex 50W (Na⁺-fázis) oszlopon vezetjük át, és eluálószerként vizet alkalmazunk, majd a vízoldható frakciókat liofilizáljuk. így színtelen por alakjában kapjuk a XVII. vegyűlet megfelelő nátriumsóját. Ugyanígy eljárva színtelen por fonnájában jutunk a XXVIII. vegyűlet nátriumsójához.

A XXVII: vegyűlet jellemzői:

Op.: 223-225 °C, HPLC elemzés alapján 90%-os tisztaságú.

IR-színkép (KBr) v_max cm^-1: 3440,1770,1620 UV-színkép (metanol) nm (ε): 240 (váll, 11600),

284 (3670)

Tömegszínkép m/z: 691 (M+H)⁺, 713 (M+Na)⁺

A XXVIII. vegyűlet jellemzői:

Op.: 246-247 °C, HPLC elemzés alapján 95% tisztaságú. IR-színkép (KBr) v_max cnr *: 3450,1770,1620 UV-színkép (metanol) nm (ε): 240 (váll, 11200),

285 (3650)

Tömegszínkép m/z: 691 (M+H)⁺, 713 (M+Na)⁺

Az alábbi táblázatban tüntettük fel az 1-5. példákban előállított vegyületek szerkezetét.

(V) általános képletű vegyületek és a 4’-OH csoporton egy R⁵ csoporttal védett köztitermék

A példa sorszáma	Vegyűlet	R¹	R³	R⁴	R⁵
la)	VII.	ch₃	-OH	-OH	CBZ*
lb)	VIII.	ch₃	(BzO)₂PO₂-	-OH	CBZ
lb)	X.	ch₃	OH	(BzO₂)PO₂-	CBZ
le)	XI.	ch₃	(NaO)₂PO₂-	-OH	H

HU 207 734 Β

A példa sorszáma	Vegyület	R¹	R³	R⁴	R⁵
le)	XII.	ch₃	-OH	(NaO)₂PO₂-	H,
2a)	XIV.	ch₃	pCH-j-CgHj-SOj-	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	CBZ
2a)	XV.	ch₃	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	OH	CBZ
2a)	XVI.	ch₃	-OH	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	CBZ
2b)	XVII.	ch₃	_PCH₃-CgH₄-SO₃	OH	H
2b)	XVIII.	ch₃	OH	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	H
2b)	XIX.	ch₃	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	pCH₃-C₆H₄-SO₃-	H
3a)	XX.	ch₃	CH₃SO₃-	CH₃SO₃-	CBZ
3 a)	XXL	ch₃	ch₃so₃-	OH	CBZ
3a)	XXII.	ch₃	OH	CH₃SO₃-	CBZ
3b)	XXIII.	ch₃	CH₃SO₃-	OH	H
3b)	XXIV.	ch₃	OH	CH₃SO₃-	H
4.	XXV.	ch₃	(PhO)₂PO₂	OH	CBZ
4.	XXVI.	ch₃	(PhO)₂PO₂	OH	H
5.	XXVII.	ch₃	NaSO₃-	OH	H
5.	XXVIII.	ch₃	OH	NaSO₃-	H

*CBZ - benzil-oxi-karbonil-csoport Bz - benzilcsoport

Egy (VI) általános képletű vegyület Na-sója és a 4’-OH csoporton R⁵ és a foszfátcsoporton R⁷ csoporttal védett köztitermék

A példa sorszáma	Vegyület	R>	R⁵	R⁷
lb)	IX.	ch₃	CBZ	CBZ
le)	XIII.	ch₃	H	Na-

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

1. Eljárás az (V) általános képletű vegyületek ebben a képletben

R¹ jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport;

R⁶ jelentése hidrogénatom, 1-5 szénatomos alkilcsoport vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy

-O-P--X általános képletű csoport, ahol I

OH

R⁶ jelentése egyezik a fent megadottal, vagy -O-P(OH)₂ csoport, ⁰ azzal a megkötéssel, hogy R³ és R⁴ jelentése egyidejűleg nem lehet hidroxilcsoport;

35 valamint az R³ és/vagy R⁴ szubsztituensben sóképzésre alkalmas csoportot tartalmazó (V) általános képletű vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállítására, azzal jellemezve, hogy

- egy (I) általános képletű vegyületben - ahol R¹

40 jelentése egyezik a fent megadottal - a 4’-helyzetű fenolos hidroxil-csoportot védőcsoporttal látjuk el;

- az így kapott 4’ helyzetben védett fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó köztiterméket

a) R³ helyén -O-P(O)(OH)₂ vagy -O-SO₂-R⁶ cso45 portot tartalmazó (V) általános képletű vegyület előállítása esetén egy R⁶-SO2-L vagy (R⁷O)2P(O)-L általános képletű vegyülettel - ahol L valamely, a reakció folyamán kilépő szubsztituenst, előnyösen klóratomot képvisel, R⁶ jelentése egye50 zik a fent megadottal, R⁷ jelentése pedig a foszfátcsoport átmeneti megvédésére alkalmas csoport, előnyösen benzil-oxi-karbonil-, -tetrahidropiranil-, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-, benzil-, terc-butil-, terc-butoxi-karbonil- vagy fenilcsoport - reagáltat55 juk, vagy

b) R³ helyén-O-P(OH)-X

II

O általános képletű csoportot és ebben X helyén egy (X) képletű csoportot tartal60 mazó (V) általános képletű - vagyis az (V) általá8

HU 207 734 Β nos képletű vegyületek szűkebb körébe tartozó (VI) általános képletnek megfelelő - vegyületek előállítása esetén foszfor-oxi-koriddal és egy R⁷-OH általános képletű alkohollal - ahol R⁷ jelentése egyezik a fent megadottal - reagáltatjuk, majd a kapott termékből a 4’ helyzetű fenolos hidroxilcsoport védőcsoportját és a foszfátcsoport R⁷ védőcsoportját eltávolítjuk;

- és kívánt esetben az izomerelegy alakjában kapott (V) általános képletű vegyüiet izomerjeit szétválasztjuk;

- és/vagy kívánt esetben egy kapott, az R³ és/vagy R⁴ szubsztituensben sóképzésre alkalmas csoportot tartalmazó vegyületet ismert módon gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vergyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására, ahol az (V) általános képletben R¹ jelentése metil-csoport, R³ jelentése -OP(O) (OH)₂ általános képletű csoport, R⁴ és R⁵ jelentése egyezik az 1, igénypontban megadottal, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R³ és R⁴jelentése egymástól függetlenül hidroxilcsoport, -OSO2R⁶ vagy -OP(O)(OH)2 általános képletű csoport, amelyekben R⁶ jelentése ugyanaz, mint az 1. igénypontban, azzal a megkötéssel, hogy R³ és R⁴egyidejűleg hidroxil-csoportot nem jelenthet, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására, ahol az (V) általános képletben R³ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidroxilcsoport vagy -OP(O)(OH)₂ általános képletű csoport, azzal a megkötéssel, hogy R³ és R⁴ egyidejűleg hidroxilcsoportot nem jelenthet, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

5. Az 1. igénypont szerinti olyan (V) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására, ahol az (V) általános képletben R³hidroxilcsoportot és R⁴ -OP(O)(OH)₂ csoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

6. A 2. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására, ahol az (V) képletben R⁴hidroxilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

7. Az 5. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyületek dinátriumsóinak az előállítására, ahol az (V) általános képletben R³ és R⁴jelentése ugyanaz, mint az 5. igénypontban, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

8. A 6. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyületek dinátriumsóinak az előállítására, ahol az (V) általános képletben R⁴ és R³jelentése ugyanaz, mint a 6. igénypontban, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyüiet és gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállítására, ahol az (V) általános képletben R² hidrogénatomot, R¹ metilcsoportot, R³-OSO3H csoportot és R⁴ hidroxilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (V) általános képletű vegyüiet és gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállítására, ahol az (V) általános képletben

R¹ metilcsoportot, R⁴ -OSO₃H csoportot és R³hidroxilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagot alkalmazzuk.

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (VI) általános képletű vegyüiet, és gyógyászati szempontból elfogadható sói előállítására, ahol a (VI) képletben R¹metilcsoportot jelent, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagot alkalmazzuk.

12. A11. igénypont szerinti eljárás olyan (VI) képletű vegyüiet nátriumsójának az előállítására, ahol a (VI) képletben az R* a 11. igénypontban meghatározott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagot alkalmazzuk.

13. Eljárás daganatgátló hatású gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított (V) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható sóját a gyógyszerkészítésben szokásos hígító-, vivőés segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.