HU200090B

HU200090B - Intraosseous implant

Info

Publication number: HU200090B
Application number: HU863783A
Authority: HU
Inventors: Axel Kirsch
Original assignee: Axel Kirsch
Priority date: 1985-09-03
Filing date: 1986-09-02
Publication date: 1990-04-28
Also published as: ZA866635B; IL79353A0; EG17999A; RU1812977C; CN86105320A; DD248733A5; JP2557047B2; DE3672091D1; AU591697B2; EP0216031B2; CA1272621A; HK62291A; DE3531389A1; IN167391B; ES2000797A6; IL79353A; KR870002817A; KR930008473B1; EP0216031B1; AU6214186A

Description

A találmány tárgya intraosszeális implantátum, amelynek mereven ülő és adott esetben levehető fogpótláshoz használható, alaptesttel összekapcsolható, rögzitófejes implantátumoszlopot is magában foglaló rögzítő szerkezetrésze van.

Ilyen implantátumokat növekvő mértékben alkalmaznak annak érdekében, hogy a részleges vagy teljes protéziseket a beteg állkapcsán tartósan rögzíthessék és ezáltal teljesen működőképes, a fogpótlással kiegészített illetve helyettesített fogsort kapjanak, ami a beteg szántára lehetővé teszi az ételek tökéletes szétrágásat és ezáltal egy egészségi szempontból fontos funkciót lát el. A helyes rágás, különösen nyers étel a viszonylag szilárd élelmiszerek, mint pl. korpás kenyér esetén az emésztési folyamatnak fontos első lépcsőfoka, ezért számításba kell venni azt is, hogy a rosszul ülő teljes vagy részleges protézis azzal a veszéllyel jár, hogy a beteg a rágási nehézségek miatt nem, vagy csak korlátozott mértékben vesz magához olyan fiziológiailag fontos élelmiszereket, mint friss saláták, gyümölcsök és főzelékfélék,

A fogpótlást az ismert implantátumoknál rögzítőfejjel csavarozzák össze. Ezeknél az implantátumoknál egy főként a fogpótlás egyik fogának rágófelületéből kiinduló csavar a rögzltófejnek egy előkészített menetes furatába van becsavarva.

Bebizonyosodott, hogy sok ilyen esetben egyszerű csavarkötés nem elégséges a fogpótlásnak a rögzitőfejen való biztosításához, mivel a csavaroknak hajlama van arra, hogy rágómozgásoknál a változó terhelések hatására meglazuljanak. Ezért a betegnek fel kell keresnie a fogorvost, hogy a fogpótlást újból megerősittesse. A csavarkötés meglazulása különösen akkor zavaró, ha fogpótlásnál egy fogról van szó, ami elfordulhat, és ennek az lehet a következménye, hogy ez a fog és/vagy a vele szemben lévő fog megsérül,

A GB 2 063 680 szabadalmi leírás olyan állkapocsba ültethető protézist ismertet, amely a fenti hátrányt olyan megoldással küszöböli ki, amelynél a fogpótlás az implantátumoszlopnak a fogpótlás irányában elkeskenyedő, négyszögkeresztmetszetű fejrészen van rögzítve. Az implantátumoszlop egy rugalmasan alakítható közbenső elem révén van az alaptesthez oldhatóan kapcsolva, miáltal biztosított a rágómozgás közben keletkező erők csillapítása és a természetes fogmozgékonyság. Problémát jelent azonban ennél a megoldásnál is a fogpótlás elkészítése, rögzítése és később esetlegesen szükségessé váló cseréje. Az implantátumoszlophoz mereven csatlakozó fejrész nem teszi lehetővé a fog pontos illesztését a szomszédos fogakhoz és további kellemetlen hatásként jelentkezik, hogy a fogpótlás minden egyes levétele és felhelyezése sérti az alaptestet körülzáró foginyt.

A technika jelenlegi állásából kiindulva a találmány feladata olyan javított implantótum létrehozása, amelynél a beültetett alaptestben bármikor cserélhető a fogpótlás, vagy akár az implantátumoszlop is, anélkül hogy a foginy sérülést szenvedne, illetve amelynél a fogpótlás pontosan illeszthető a szomszédos fogakhoz.

A találmány szerint ezt a feladatot olyan intraosszeális implantátummal tudjuk megoldani, amelynek a beültetett alaptest nyitott végébe helyezhető és váll révén az alaptest felső szélére fektethető, központosító szakasszal kialakított távtartó hüvelye van. Ezt a távtartó hüvelyt az alaptest begyógyulása után annak nyitott felső végébe helyezünk úgy, hogy válla révén az alaptest felső szélére fekszik, úgy hogy az alaptest a távtartó hüvely révén meghosszabbodik.

A találmány szerinti implantátumnál alkalmazott implantátumoszlop kialakítható előnyösen a rögzítőfejjel együtt rugalmasan deformálható műanyagból levő egydarabos viszkoelasztikus műanyag alkatrészként is. Az implantátumoszlop ilyenkor kizárólag egydarabos alkatrészként kialakított viszkoelasztikus közbenső elemen keresztül kapcsolódik az alaptesthez és a távtartóhüvelyhez.

A találmány szerinti, alaptesttel, távtartó hüvellyel, rugalmasan formálható közbenső elemmel és rögzitófejes implantátumoszloppal rendelkező implantátummal oly módon járunk el, hogy először az állkapocscsontban levő, pontos illesztésű furatban a fémes alaptestet csontosán begyógyulni hagyjuk. Adott esetben a furattal határosán egy vagy több résszerű bővítést is képezhetünk az elvileg hengeres alaptest oldalsó lapátainak felvétele céljából. Azután az implantátum begyógyult alaptestébe a központosító kötéssel kialakított távtartó hüvelyt helyezzük, amely vallóval felfekszik az alaptest felső szélére. Ezt követően rugalmasan alakítható közbenső elemet a távtartó hüvely felső szélére felfekvő vállal becsavarjuk az alaptest belső menetébe. Ezután becsavarjuk az implantátumoszlop közbenső elemébe, amely vállával a közbenső elem felső oldalára fekszik fel, és amelynek a váll felett előnyösen kúpos illesztő felületű rögzítőfeje van. A rögzítőfejben menetes furat van, amivel például egy korona csavarozható össze. A rögzítőcsavar a korona anyagán a rágási felülettől kiindulva átnyúlik és a rögzítőfej belső menetében helyezkedik el. Az implantátumoszlop rögzítőfeje tehát a fogpótlás rögzítésére szolgál. A fogpótlás lehet egy egyes fog (egy korona), egy híd, illetve részleges vagy teljes protézis. Egy nagyobb részprotézist vagy egy teljes protézist egy vagy több további implantátum révén járulékosan is rögzítünk. A távtartó hüvely különös előnye, hogy az alaptestet, amely az újra záródó nyálkahártya alá az állkapocscsontba begyógyult, a nyálkahártya felső széle fölé mereven meghosszabbítja, úgy hogy azt azok

HU 200090 D az alakváltoztató mozgások sem ingerük, amiket a rugalmasan alakítható közbenső elem tesz lehetővé.

A találmány szerinti implantátumnál az implantátumoszlopot a beteg állkapcsának és/vagy fogainak a fogpótlás előkészítése céljából fontos lenyomat készítésénél lenyomatoszloppal helyettesítjük, amely adott esetben egyidejűleg helyettesítheti a rugalmas közbenső elemet és a távtartó hüvelyt is.

Azt találtuk, hogy a fogászati laboratóriumban ilyen lenyomat alapján történő mintakészítésnél gyakran előfordul, hogy a rőgzítőfej tengelyének a már mereven és csontosán begyógyult alaptest tengelyhelyzete révén adott helyzete nem optimális abból a szempontból, hogy a fogpótlást a rögzítőfejhez erősítő rögzitócsavar a lehető legpontosabban a fog rágófelületének közepén feküdjön. Mivel a fogpótlást a beteg még meglévő fogaihoz, illetve a más implantátumokra már rögzített fogpótláshoz pontosan hozzá kell igazítani, gyakran nem marad más lehetőség, mint a rögzítőcsavart a fogpótlásnak egy másik, kedvezőtlenebb helyén elhelyezni. Azok a kísérletek sem bizonyultak eredményesnek, amelyek révén ezt a problémát az implantátumoszlop alapteste és a rögzítőfej közé helyezett, formálható nyakkal próbálták megoldani, mivel a deformálható nyak később, a fogpótlás terhelésénél is nemkívánt deformációra volt hajlamos.

Az előzőekben ismertetett problémából kiindulva a találmány feladata az is, hogy a mintán való munkánál, azaz a fogpótlásnak a beteg meglevő fog- és állkapocsviszonyainak figyelembevételével való pontos behelyezésénél egyszerű lehetőséget teremtsünk ahhoz, hogy a rögzitőfej tengelye az arra rögzített fogpótláshoz viszonyítva optimális helyzetet vegyen fel. A minta a beteg fog- és állkapocsviszonyait utánozza.

Ezt a feladatot előnyösen úgy oldjuk meg, hogy az implantátumoszlopot és rögzítőfejet tartalmazó rögzítő szerkezetrésznek golyórészből és ehhez képest elforgatható golyófészekből álló gömbcsuklós szerkezetrésze van.

A találmány szerinti implantátum lényeges előnye, hogy a gömbcsuklós elrendezés segítségével a rögzítőfej az implantátum alaptestéhez képest finoman beálütható, úgy hogy a mintán az alaptest tengelyének helyzete és a rögzitőfej szükséges helyzete közötti bizonyos eltérések kiegyenlíthetők, ami eddig nem volt lehetséges, mert egyrészt az alaptest és a rögzitőfej egymáshoz viszonyított helyzete és beállítása már előre meg volt határozva, és mert másrészt a fogpótlás és a rögzitőfej egymáshoz viszonyított elhelyezése nem tette lehetővé a szabad finom beállítást. (Elvileg például a rögzitőfej golyórésze is egy darabban készülhetne az implantátum alaptestével, azonban egy ilyen kialakítás a gyakorlatban alig lehetne alkalmazható, mivel előnyösnek bizonyult az, ha a rögzítőfejet csak utólag rögzítjük és már csontosán és mereven begyógyult implantátum alaptesthez. I

A gömbcsuklós szerkezetrész elemei közül az egyik elem célszerűen az implantátumoszlopon, a másik elem pedig a rögzítőfejen van. Különösen előnyös, ha a gömbcsuklós szerkezetrész golyórésze az implantótumoszlopnak az alaptesttel ellentétes végén és golyófészke a rögzítőfejen van elhelyezve. Ezáltal a golyófészek elforgathatóan kapcsolódik a golyórésszel és a fogpótlással oldhatóan erősíthető össze. Ilyen kialakítás esetén ugyanis a mintánál lehetőség van arra, hogy a rögzítőoszlop tengelyét úgy állítsuk be, hogy ennek helyzete a fogpótlásnak mind az alaptestre, mind a természetes fogakra vagy más implantátumokra való erősítéséhez, mind egy egyedi fog pontos beillesztéséhez is optimális legyen. Ha a rögzítőfej tengelyének kellő helyzetét megtaláljuk, akkor a golyófészket mereven rögzítjük a golyórészhez, a gömbcsuklós szerkezetrészt tehát a rögzítőfej tengelyének beállítása során, illetve után rögzítjük, reteszeljük.

A golyórész és a golyófészek közötti mozgatható kapcsolódás létrehozására lényegében több lehetőség van, így például a kapcsolódás létrehozható csavarkötés segítségével, amely adott határokon belül bizonyos játék révén lehetővé teszi a golyófészeknek a golyórészhez viszonyított beállítását. A megfelelő helyzet elérése után a csavarkötés erős meghúzása révén a golyórész és a golyófészek egymással összeerösíthetö.

Különösen előnyös azonban, ha a golyófészek a golyórészt alakzáróan körülfogja. Ekkor a golyófészek fémből van és az alsó, alaptest felé néző vége sugárirányban, hengerlés révén befelé van hajlítva úgy, hogy a bepermetezett alsó vég a golyórész legnagyobb átmérösíkját körülfogja és ez alá nyúlik. így a golyófészek egydarabos konstrukciójú és a gömbcsuklós szerkezetrész csak két elemből, a golyórészböl és a golyófészekból áll. Az alakzáró kapcsolódás a golyófészek alakításán kívül más módon is létrehozható, például azáltal, hogy a golyófészket a golyórész egyik oldalára helyezzük és ebben a helyzetben egy ellendarabbal kötjük össze, például összecsavarozzuk, amely ellendarab a goiyórész másik, alsó oldalára fekszik fel.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a golyófészek menetes furattal van ellátva és a golyófészek menetes furatába a golyófészket golyórészhez képest a rögzitőfej hossztengelye és az alaptest hossztengelye közötti szükség szerint választott szöghelyzetben rögzítő rögzitócsavar van becsavarva. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a golyófészekben a menetes furat könnyen előállítható és a rögzitócsavar meghúzásával még arra is szolgálhat, hogy egy a fogpót-35

HU 200090 I!

lást rögzítő csavar belső végével kapcsolódjon, úgy hogy a gőmbcsuklós szerkezetrész rögzítéséhez csak egy egyszerű, járulékos, viszonylag rövid rögzítőcsavar szükséges.

A találmány szerinti implantátumnak egy különösen előnyös kiviteli alakjánál maga az implantátumoszlop bizonyos határokon belül rugalmasan alakítható műanyagelem, amelyen a golyórész azzal egydarabot képezve van kialakítva, úgyhogy a gőmbcsuklós szerkezetrésznek ez a része is bizonyos mértékig rugalmasan alakítható, ami arra használható, hogy a golyórész és a golyófészek viszonylagos mozgékonyságát a golyórész reteszelése előtt például szorítócsavar segítségével olymértékben korlátozzuk, hogy a golyófészeknek a golyórészhez viszonyított helyzetbeállítása után a gömbcsuklós szerkezetrész részei egymáshoz viszonyított helyzetüket maguktól nem tudják megváltoztatni.

Ezenkívül vagy ehelyett lehetséges továbbá a golyófészek olyan kialakítása, hogy az a golyórészt bizonyos előfeszültséggel fogja át, amely esetben a golyófészek belső illetve alsó végén - adott esetben úgy, mint egy szorítóhüvelynél - golyórész felszíne felé, befelé előfeszített ujjak lehetnek. Egy ilyen kialakításnál fennállna annak a lehetősége is, hogy a gömbcsuklós szerkezetrész elemeit egymással oldhatóan reteszeljük, amely esetben az ujjakat a reteszelés utáni húzóerők hatására előálló, nemkívánatos kitágulás, szétnyílás ellen a golyórész kerületén levő helyzetükben például egy rugalmas gyűrűvel biztosíthatjuk.

A találmány további részleteit és előnyeit az alábbiakban rajzok segítségével ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti implantátum egy előnyös kiviteli alakjának hosszmetszete, a

2. ábra a találmány szerinti implantátum implantátumoszlopot is magában foglaló rögzítő szerkezetrésze egy példaképpeni kiviteli alakjának hosszmetszete, a

3. ábra a rögzítő szerkezetrész egy további kiviteli alakjának hosszmetszete, a

4. ábra a rögzítő szerkezetrész még egy további kiviteli alakjának hosszmetszete, az

5. ábra a találmány szerinti implantátum egy további kiviteli alakjának hosszmetszete, ahol az állkapocs-csontba helyezett alaptest és a

4. ábra szerinti rögzítő szerkezetrész is látható, a

6. ábra a találmány szerinti implantátum implantátumoszlopot is magában foglaló rögzítő szerkezetrésze egy további lehetséges megoldásának hosszmetszete, a

7.	ábra	a rögzítő szerkezetrész lehetséges megoldását vázlatos metszet és a	további mutató
8,	ábra	egy további megoldású szerkezetrész metszete.	rögzítő
	Az 1	. ábrán látható találmány	szerinti

implantátumnak 10 alapteste van, amely a beteg kezelése során az állkapocs-csontban levő, előkészített furatba illesztve helyezhető és itt körülbelül három hónapon belül a csontba begyógyul. A 10 alaptest előnyösen titánból készül és a felső végén tükörfényesre van csiszolva, az alsó része pedig előnyösen az 1. ábrán látható módon érdes, amit például recézéssel vagy homokszórással lehet előállítani, de ki lehet alakítani titán vagy hidroxilapatit plazmabevonattal is. A 10 alaptest felül nyitott és belső menettel van kiképezve, amibe a kiviteli példánál közvetlenül a 20 implantátumoszlopot csavarjuk be, amelynek a szára a hossz egy részén külső menettel van ellátva, amely a 10 alaptest belső menetébe csavarható. A 20 implantátumoszlop felső végén 22 rögzitőfej van, amelynek kúpos 23 illesztőfelülete és belső 24 anyamenete van. A 22 rögzitőfejen 26 fog van elhelyezve, amelyet szárával a belső 24 anyamenetbe kapcsolódó 28 rőgzitöcsavar révén rögzítünk. A 20 implantátumoszlop is készülhet például titánból, azonban előnyösen a bevezetőben említett okokból - olyan visco-elasztikus anyagból készül, amely a felhasználási célnak megfelelő rugalmas tulajdonságokkal és méretekkel rendelkezik. Az 1. ábra szerinti implantátum lényeges előnye, hogy a kúpos 23 illesztőfelület a fogpótlásnak, illetve a 26 fognak megfelelően kialakított, azaz szintén kúpos illesztőfelületével erős dörzs- és alakzáró kötést alkot, ami a 28 rögzítőcsavar meghúzása után a kioldódást megakadályozza.

A 2. ábra szerinti példaképpeni kiviteli alaknál a 20 implantátumoszlop 22 rögzítőfején 29 csavar segítségével 22d golyórész van felcsavarva, amelyben a kúpos 22 rögzitőfej felfogásához kúpos mélyedés van. Ebben az esetben a 22 rögzitőfej tehát nem közvetlenül szolgál a fogpótlás rögzítésére, mint az

1. ábra szerinti kiviteli példánál, hanem közvetve, először a 22d golyórészt tartja, amely a 22a golyófészekbe illeszkedik. A 22a golyófészek a külső 22’ rögzítőfej aljában van kiképezve. A 22' rögzitőfejen is kúpos 23’ illesztőfelület van, amely lehetővé teszi a fogpótlás biztos tartását. Hangsúlyozni kell, hogy a 22 és 22’ rögzitöfejben levő 23, illetve 23’ illesztőfelületek - főként ha kúposak - a fogpótlásnak akkor is előnyös és megbízható rögzítést biztosítanak, ha ez nincs csavarral rögzítve, hanem csak fel van helyezve vagy fel van ragasztva. A 22d golyórész a gömbcsuklós szerkezetrész egyik elemét képezi, a másik elem pedig a külső 22’ rögzitőfej, amelyben a 22a golyófészek van kialakítva.

A 22’ rögzítőfej előnyösen titánból készül és olyan 22a golyófészke van, amely a 22d golyórészt úgy fogja körül, hogy annak legnagyobb átmérőjű vízszintes A síkja alá nyúlik, azaz alsó belső széle az A sík alatt van. Ez az állapot a külső 22’ rőgzítöfej fémből való kialakításánál egyszerűen elérhető oly módon, hogy a külső 22' rőgzítöfej alsó szélét befelé hengereljük, ahogy ez a 2. ábrán látható. A 22a golyófészek fölött a 22’ rögzitőfejnek 22b kúpos fejrésze és ebben központos 22c menetes furata van (4. ábra), amibe 35’ rőgzitőcsavar van becsavarva. A 35’ rögzítőcsavart a 22d golyórész felé csavarva ez a 22d golyórészt a golyófészekben rögzíti és ezáltal a gömbcsuklós szerkezetrészt reteszeli és így a gömbcsuklós szerkezetrész elemei, azaz a 22d golyórész és a 22a golyófészek a megfelelő egymáshoz viszonyított helyzetbe kerülnek, és ezt megtartják. A 22’ rögzítőfejen most már elhelyezhető egy 26 fog, illetve korona, amely dörzszáróan a 22’ rögzítőfejen tartható vagy erre felragasztható. Ha a 35’ rőgzitőcsavar hernyócsavar kialakítású, akkor a 22' rögzítőfejben levő menet felső része alkalmazható a 26 fogat vagy koronát tartó 28 rögzítőcsavar becsavarásához is. Ha a 28 rőgzitőcsavar hoszszát megfelelően határozzuk meg, akkor ez a rőgzitőcsavar szolgálhat mind a 26 fog illetve koiúna, mind a gömbcsuklós szerkezetrész rögzítésére is. Mindenesetre előnyös, ha gondoskodunk arról, hogy a 28, illetve 35’ rögzítőcsavar belső vége konkáv gömbsüveget képezzen és a 29 csavar feje egy konvex gömbsüveg legyen, mert ezáltal lehetségessé válik a gömbcsuklós szerkezetrész reteszelése olyan keresztirányú erők keletkezése nélkül, amelyek a gömbcsuklós szerkezetrész elemeinek beállított kölcsönös helyzetét a reteszeléskor megváltoztatnák.

A 3. ábra szerinti példaképpeni kiviteli alak annyiban felel meg a 2. ábra szerintinek, hogy itt is van egy gömbcsuklós szerkezetrész, amelynél az elemek a 2. ábra szerinti kialakításúak és ugyanúgy működnek együtt. A 2. ábra szerinti megoldástól eltérően azonban a kúpos mélyedés nem közvetlenül a 20d golyórészen van, hanem a 20d golyórésszel összeerösített 36 talprészen. Ez a 36 talprész a belső rögzítőfejen ül. Ezenkívül a 20d golyórésznek 37 csavarrésze van, amelynek felső vége a 20d golyórészbe előnyösen sajtoló illesztéssel van helyezve, és ennek alsó, illetve belső végéhez 38 szétfeszítő tüske csatlakozik, amelynek átmérője valamivel nagyobb, mint az ezt befogadó simafalú furat átmérője. A 38 szétfeszítő tüske a 20 implantátumoszlop külső menetét szorosan benyomja a 10 alaptest belső menetébe, úgy hogy a 10 alaptest és a 20 implantátumoszlop között egy különösen biztonságos kötést kapunk főként akkor, ha a 20 implantátumoszlop rugalmasan alakítható műanyagból van.

A 2. ábra szerinti kiviteli alaktól eltérően a 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a 20d golyórész és 20 implantátumoszloppal egydarabként van kialakítva. Ezáltal megszűnik annak szükségessége, hogy saját rögzítőszerkezeteket alkalmazzunk a 20d golyórész és a 20 implantátumoszlop összeerősítésére.

A 4. ábra szerinti 20 implantátumoszlop 16 távtartóhüvelyre fekszik, amely a 10 alaptest felső végének meghosszabbítását képezi. A 16 távtartógyűrűnek központosító szakasza van, amely a 10 alaptestbe nyúlik és 16a vállbán végződik, amely a 10 alaptest homlokfelületére fekszik föl.

Az 5. ábrán látható, találmány szerinti beültetett implantátum implantátumoszlop szerkezete az ismertetett, 4. ábra szerinti szerkezetnek felel meg. A következőkben az

5. ábra segítségével részletesebben ismertetjük, hogy hogyan kell a találmány szerinti implantátummal dolgozni. A beteg kezelése során először a lényegében hengeres 10 alaptesttel a 12 állkapocscsontban előkészített furatba pontos illesztéssel behelyezzük és ez itt körülbelül 3 hónapon belül a csontba begyógyul. A 10 alaptest felső, nyitott végét a gyógyulási folyamat alatt egy nem ábrázolt zárócsavar révén lezárva tartjuk, amely zárócsavar felett a felnyitott 14 nyálkahártya ismét összenő. Ha a 10 alaptest begyógyult, akkor a zárócsavar fölött a 14 nyálkahártyát ismét felnyitjuk és a 30 alaptest nyitott végébe helyezzük a 16 távtartó hüvelyt ügy, hogy a 16 távtartó hüvely a 16a váll révén a 3 0 alaptest felső szélére fekszik. Ezután a 10 alaptest belső menetébe egy lenyomatducot (nem ábrázolt) csavarunk. Ha ez megtörtént, a lenyomatduc becsavart állapotában levesszük a beteg fogazatának és állkapcsának lenyomatát, illetve formáját és a lenyomat segítségével elkészítjük a mintát. A minta alapján azután elkészítjük a mindenkor szükséges fogpótlást, egyszerű esetben a koronát, amelynél azonban a mintában olyan implantátumoszlopot alkalmazunk, amelynek a

4. ábra szerint a felső végén gömbcsuklós szerkezetrész van, amelynek segítségével a 22 rőgzítöfej megfelelő tengelyirányba állítható. A gömbcsuklós szerkezetrész reteszelése már a mintában megtörténik, miután a fogpótlás különböző részeit a megfelelő kölcsönös helyzetbe hoztuk. Amint az 5. ábra mutatja, a 10 alaptest és a 20 implantátumoszlop C tengelye a külső 22’ rőgzítöfej B tengelyével tompaszöget zár be.

A 6. ábrán látható, találmány szerinti implantátumnál a 10 alaptest szintén távtartó hüvellyel van meghosszabbítva és a 20 implantátumoszlop szintén műanyag alkatrészként van kiképezve, amelyen vele egydarabot képező 20d golyórész van. A golyórésznek felső részén 39 mélyedés van, amely a 22’ rőgzítöfej 22c menetes furatához csatlakozik. Ha megtaláltuk a gömbcsuklós szerkezet elemeinek helyes helyzetét, akkor a 22c menetes

HU 200090 Β furaton keresztül bakelizálható műanyag masszával, például kis gömbök alakjában kiformált anyaggal töltjük ki a 39 mélyedést és a 22c menetes furat környező részét. Ha a műanyag kibakelizált állapotba jut, akkor ez a gömbcsuklós szerkezetrész elemeit a kívánt helyzetben rögzíti.

Végül a 7. és 8. ábra az implantátumoszlop szerkezetének két olyan további változatát mutatja, amelyek lényegében az 1. és 4. ábra szerintieknek felelnek meg, azonban mindkét megoldásnak olyan 42 furata van, amely adott esetben a 20 implantótumoszlop belső végéig nyúlik, és a 42 furatba 38 szétfeszítő tüske van betolva.

A 7. és 8. ábra szerinti kiviteli alakoknál a 38 szétfeszítő tüskét hordozó csavarok egyedül azt a célt szolgálják, hogy a 20 implantátumoszlop anyagát a 38 szétfeszítő tüske terében kifelé nyomják oly módon, hogy a 10 alaptest és a 20 implantótumoszlop között megbízható, elfordulás ellen védő biztosítás jöjjön létre.

Összefoglalva megállapítható, hogy a találmány szerinti implantátumokkái való mereven rögzített fogpótlások készítésénél a laboratóriumban rövidebb munkaidő mellett nagyobb pontosság és jobb minőség érhető el, aini végül is a beteg javát szolgálja és jelentős előrelépést jelent a fogorvosi kezelésben.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Intraosszeális implantátum, amelynek fogpótláshoz használható, fémes alaptest vakfuratába oldhatóan becsavarozható, rögzitőfejes implantátumoszlopot is magában foglaló rögzítő szerkezetrésze van, amelynél az implantótumoszlop alaptesttel ellentétes végével kapcsolódó rögzitőfejnek a fog irányában szűkülő illesztőfelülete van, továbbá a rögzítőfej és az alaptest között viszkoelasztikus csillapítóelem van, azzal jellemezve, hogy az alaptest (10) nyitott végébe helyezhető és váll (16a) révén az alaptest (10) felső szélére fektethető, központosító szakasszal kialakított távtartóhüvelye (16) van.
2. Az 1. igénypont szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy az implantótumoszlop (20) előnyösen a rögzítőfejjel (22) együtt rugalmasan deformálható műanyagból levő egydarabos viszkoelasztikus műanyag alkatrészként van kialakítva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy az implantótumoszlop (20) kizárólag egy egydarabos alkatrészként kialakított viszkoelasztikus közbenső elemen keresztül kapcsolódik az alaptesthez (10) és a távtartóhüvelyhez (16).
5 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy az implantátumoszlopot (20) és rögzítőfejet (22) tartalmazó rögzítő szerkezetrésznek golyórészből (20d) és a golyórészhez (20d) képest

10 elforgatható golyófészekből (22a) álló gömbcsuklós szerkezetrésze van.

5. A 4. igénypont szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a gömbcsuklós szerkezetrész elemei közül az egyik elem az imp15 lantátumoszlopon (20), és a másik elem a rögzítőié jen (22) van.
6. Az 5. igénypont szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a gömbcsuklós szerkezetrész golyórésze (20d) az implantátumoszlo20 pon (20), és golyófészke (22a) a rőgzítőfejen (22) van.
7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a golyórészt (20d) alakzáróan körülfogó golyó25 fészke (22a) van.
8. A 7. igénypont szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a golyófészek (22a) fémből van és ennek alsó, alaptest (10) felé néző vége sugárirányban, hengerlés révén

30 befelé van hajlítva úgy, hogy a golyórész (20d) legnagyobb átmérőjű vízszintes síkját (A) körülfogó és ez alá nyúló módon van kialakítva.
9. A 4-8. igénypontok bármelyike sze35 rinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a golyófészek (22a) menetes furattal (22c) van ellátva és a golyófészek (22a) menetes furatába a golyófészket (22a) golyórészhez (20d) képest a rögzítőfej (22) hossztengelye (B) és

40 az alaptest (10) hossztengelye (C) közötti szükség szerint választott szöghelyzetben rögzítő rögzítőcsavar (35’) van becsavarva.
10. Az 5-9. igénypontok bármelyike szerint implantátum, azzal jellemezve, hogy a

45 golyórész (20d) az implantátumoszlopon (20) azzal egydarabot képezve van kialakítva.
11. A 2-10. igénypontok bármelyike szerinti implantátum, azzal jellemezve, hogy a műanyag alkatrészként kialakított iraplantá50 tumoszlop (20) szétfeszítő tüskét (38) befogadó furattal (42) van ellátva, ahol a szétfeszítő tüske (38) átmérője nagyobb, mint a , furat (42) átmérője és a szétfeszítő tüske i (38) rögzítőcsavar (37, 40) végén van elhe55 . lyezve.