HU188115B - Eljárás takarmányozásra alkalmas additív kompozíció előállítására - Google Patents

Abstract

Az eljárással egyszerű módon állíthatnak elő egyszerű vagy összetett.gyomrú állatok számára alkalmas, fehérjét és szénhidrátot tartalmazó, természetes és/vagy szintetikus 15-85% nedvességtartalmú takarmányt úgy, hogy 5-15 súly% szulfit szennylúgot vagy lignin-szulfonátot, 9-25 súly% formaldehidet és 30-60 súly%-nyi mennyiségben egy vagy több alkánsavat és adott esetben 1-10 suly% stabilizátort tartalmazó vizes oldattal kezelik (1 tonna takarmányhoz 5-50 liter oldatot adva), mely kezelés a takarmány tartósságát kedvezően befolyásolja és csökkenti a takarmány bendőben történő lebomlását.

Description

A találmány egy- vagy kétgyomrú állatok számára alkalmas, növényi vagy szintetikus eredetű takarmány kompozíciók előállítására vonatkozik. Közelebbről a találmány olyan takarmány kompozíciók előállítására vonatkozik, amelyek alkalmazásakor a tápanyagok kisebb sebességgel és csökkentett mértékben bomlanak le hasznosulás nélkül a kérődző haszonállatok előgyomrában vagy bendőjében és/vagy az egygyomrú állatok vakbelében vagy belében élő mikroorganizmusuk hatására.

A leírásban a „tápanyag” kifejezésen mindazokat a természetes vagy szintetikus eredetű anyagokat értjük, melyek haszonállatoknál fehérje- és/ vagy energiatermelésre fordítódnak.

A találmány szerinti eljárással előállított takarmánykompozíció hasznosítása eredményeképpen a takarmányhasznosulás fokozódik az állatok hús-, tej-, illetve más állati termék-, például gyapjúhozamánál. Tulajdonképpen annak a hatásfoknak a növelése a cél, amellyel az állatok a fenti célokból a fehérjét és zsírt átalakítják, miközben a szokásos fiziológiai funkcióik működnek.

Ismeretes, hogy az állatok optimális életműködéséhez esszenciális tápanyagként aminosavak, peptidek és polipeptidek, továbbá lipidek és keményítő szükségesek. Azonban kérődzők esetén a bendő vagy előgyomor jelenléte (melyekben a baktériumok és protozonok kevert kultúrája található) a tápanyagok hasznosulása szempontjából problémát okoz, mert a kevert kultúra hatására ezek olyan mértékben alakulhatnak át vagy módosulhatnak, hogy a gazdaállat szempontjából kisebb tápértékűek és energiájúak lesznek, és így a gazdaállat optimális fiziológiái állapotához szükséges esszenciális tápanyagellátás kedvezőtlenül módosul. Bár a gazdaállat ismert módon rendelkezik azon képességgel, hogy a testszövetet aminosavakká és energiaforrássá, például zsírrá.és glükózzá alakítsa át e tápanyagok táplálékbeli hiányának fedezése céljából, azonban ez az átalakítás az állat fiziológiai állapotát kedvezőtlenül befolyásolhatja és metabolikus eredetű rendellenességeket, például acetonémiát, ketózist vagy acidózist okozhat, amelyek teljesítménycsökkenést, sőt elhullást is eredményezhetnek.

A fehérje bendőbeli lebomlásának csökkentésére korábban már javasolták hő, formaldehid és más hasonló cserzőanyagok használatát, jóllehet változó és gyakran előre nem látható eredménnyel.

így az 1 099 583 sz. brit szabadalmi leírás olyan természetes vagy szintetikus eredetű cserzőágensekre vonatkozik, amelyek a fehérjéket komplexekké alakítják és ezen komplexek a tápcsatornában proteolitikus enzimek hatására disszociálnak, ugyanakkor a bendőben lévő lebontással szemben védelmet biztosítanak.

Az 1 137 213 sz. brit szabadalmi leírában ismertettek szerint például a formaldehid és a formaldehid-polimerek a fehérjejellegű anyagok felszínével komplexet képezve csökkentik azok oldhatóságát valamint a bendőben lévő mikrobiális hatásra bekövetkező lebomlással szemben érzékenységüket is.

Ismeretes továbbá, hogy egyrészt a fehérjék bendőben való lebomlásának mértéke az előgyomorban vagy a bendőben található mikrobiális populá2 ció típusától függ, másrészt hogy ez a proteolitikus hatás csak bizonyos amilolitikus vagy keményítőt redukáló baktériumokra jellemző.

A kérdődző állatoknak az egygyomrúákhoz hasonlóan a megfelelő emésztéshez glükózra van szükségük, mely szokásos körülmények között keményítőt tartalmazó takarmányból jut a szervezetükbe. A keményítő bendőben végbemenő szükségtelen mikrobiológiai átalakulása nemcsak a fehérjék lebomlását eredményezi, hanem megfosztja a gazdaállatot az esszenciális glükóztól is.

Lévén a fehérje is indirekt glükózforrás (a glükoneogenézis útján ugyanis glükózzá alakulhat) a keményítő káros átalakulása következtében tovább csökken a glükózellátás, mely végül is veszélyes fiziológiai állapotot, acetonémiát, ketózist vagy acidózist okozhat.

A keményítő bendőbeli káros mikrobiológiai átalakulása csökkenti továbbá a táplálék fibrózus hán adának a bendőben lévő mikrobák hatására bekövetkező, kedvező irányú mikrobiológiai átalakulásának mértékét is, mivel az ez utóbbi átalakítást végző baktériumok száma a keményítő mikrobiológiai átalakulásával együttjáró csökkent mértékű savasság következtében csökken. Ez ráadásul az ecetsav termelésének alacsonyabb szintjét eredményezi, míg az emésztőgyomorban a propionsav mennyisége növekszik. A tejtermelő tehenek esetén ez a tejzsír-szint csökkenésével, és így kedvezőtlen gazdasági következményekkel jár együtt. A termelők általában megkísérlik házi takarmányfajták, elsősorban fű és fűfélék használatát optimalizálni, mert ezek területegységre vonatkoztatottan a legnagyobb fehérje- és energiahozamúak; így bármilyen tényező, amely a takarmányok fehérjeszintjét csökkenti, a kérődzők tápanyagellátását vagy az állati termékekké átalakulás hatásfokát gazdaságossági szempontból kedvezőtlenül érinti.

A kérődzők esetén a lebomlással szemben védett ken ényítő jelentőségére Hacrae és Armstrong hívják r'el a figyelmet (Brit. J. Nutr. 23, 377, 1969). Bizonyítják, hogy a takarmányban lévő keményítőszerű anyagnak csak mintegy 8-10%-a éri el a vékonybelet a-glükóz-polimer alakjában, és járul így hozzá a glükózigény kielégítéséhez. Ez azonban még részben sem elégséges a glükózszükséglet kielégítésére, és így a fennmaradó rész vonatkozásában íz állat a glükoneogenézísre utalt.

A glükoneogenézishez fehérjére, zsírra és propionsavra van szükség, ezért a glükózigény fedezése szempontjából az ezen anyagok táplálékbeli növelése elvileg kívánatos. Figyelembe véve azonban, hogy ezek az dnyagok nemcsak költségesek, hanem a gazdaságosabb és kedvezőbb takarmányok hatásosságát is csökkentik, elhagyásuk jelentősége nyilvánvaló.

A találmány fehérjét és szénhidrátot tartalmazó ak rmánykompozíció olyan előállítására vonatkozni, amelynek során a takarmányt a következő öss-etételű vizes oldattal kezeljük:

súly% szulrit szennylúg vagy lignin-szulfonát 5—15 előnyösen 5-9 formaldehid (HCHO) 9-25 egy vagy több alkánsav 30-60

188 115

Γfonna takarmányhoz 5-50 liter vizes oldatot használunk. Szerves savként 1-6 szénatomos alkánsavakat, például ecetsav és izovajsav vagy propionsav és izovajsav vagy’ecetsav és propionsav elegyeit használjuk.

A találmány szerinti eljárás végrehajtása a takarmány szemcséinek tartósságát előnyösen befolyásolja, valamint a takarmány bendőbeli lebomlási fokát csökkenti.

A találmány szerinti eljárás eredményeképpen a gazdaszervezet α-glükóz-polimer szükségletét egyrészt a keményítő, hemicellulóz és lipid frakcióknak a bendőbeli lebomlásától való megvédése révén közvetlenül, másrészt fehérjefrakciónak a bendőben történő proteolizissel szembeni védelmével közvetetten kedvezőbb módon elégítjük ki. Továbbá a tehenek tejszintézise szempontjából előnyös zsírsavak - ecetsav és vajsav - hozzáférhetőségét is kedvezően befolyásolhatjuk olyan módon, hogy kedvező mikrobiológiai átalakítást biztosítunk és így a takarmányféleségek, elsősorban a fű és fűfélék hasznosulás! fokát javítjuk. A jobb a-glükóz-polimer ellátás révén lehetővé válik, hogy az állat a szöveti raktárakban lévő zsírt anélkül alakítsa át tejzsírrá és energiáváj hogy acetonémia, ketózis vagy acidózis következzék be - így az állati ellátásban nagyobb hányadban használhatunk szálastakarmányt, mely gazdasági előnyökkel jár.

A találmány szerint α-glükóz-polimer keményítő és hemicellulóz prekurzorjait nagyobb mennyiségben tartalmazó takarmányféleségeket, előnyösen magokat, szemtermékeket, maniókát és ehhez hasonlókat, vagy az ezeket a prekurzorokat tartalmazó szálastakarmányt, például füvet és füféléket így silótakarmányt, szénát, szárított füvet, kukoricát és kukoricasilót, valamint gabonatermésből készített silót - használunk az eljárás során. Továbbá zsírokat és fehérjéket, keményítőt vagy hemicellulózt tartalmazó szintetikus takarmányokat is, például fermentációval kapott mikrobiális fehérjéket is használhatunk.

Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerint kezelt termékek nem várt módon méregteienítik a nedves gabonaféléken gyakran előforduló penészek toxinjait, és ezáltal a termék biztonságos fogyasztását teszik lehetővé. A találmány további előnye abban áll, hogy a nedves magok a veszélyes bakteriális és gombanövekedés gátoltsága miatt - konzerválódnak.

A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről.

1. Példa

Az alábbi oldat-kompozíciók több mint egy éven át 35 °C hőmérsékleten mutatott stabilitását, továbbá konzerváló hatásukat nedves, egész szemcséken vizsgáljuk;

összetevők az oldat száma

(az összetételt súly/,-bán adjuk meg)	4	5
1	2	3
Formaiin1 28	41	55	55	55
Izcvajsav 25	22	25	-
Ecetsav 32	21	5		30
Lignon-szulfonát2 7,5	7.5	7,5
Cukoralkohol3	-	-	30
Stabilizáló4 7,5	7,5	7,5	15	15

1. 6,8 s/s% metanolt tartalmazó 37 s/s„-os formaldehid oldal.

2. 12-55 s%-nyi lignoszulfitol (lignoszullin), 20-60 s% lignózt (cukrok), 18 25 s„ hemicellulózt és cukorsavakat, például lignocer savat és 4 12„ szerves savakat (nagyobb mennyiségben 1 6 szénatomos alifás karbonsavakat), kisebb mennyiségbei nátrium-szulíitot és/vagy dioxánt tartalmazó vizes oldat.

3. Xilitel, arabinolt, munnítol, szorbitol, dűlőitől és ramnitot tartalmazó, nyírfából kivont cukoralkoholok elegye.

4. 30 s/s%-os, karbamidot és ulropint 10.1 arányban tartalmazó vizes oldal.

Az 1-es és a 3-as számú oldat esetén némi polimerizáció mehet végbe, a többihez képest kevésbé stabilisak.

Ha az 1-es, 2-es és 3-as számú oldatok az ajánlott propionsav mennyiséghez képest annak 1,25-szörösél tartalmazzák, akkor hasznos, penész-ellenes tartósító hatásúak.

A 4-es számú oldat pedig a penészek és élesztők növekedését fokozza.

Az 5-ös számú oldatnak egész magok esetén nincs tartós konzerváló hatása, azonban hatásosnak bizonyul, ha a magokat silózás előtt a formaldehid veszteség elkerülése céljából összetörjük.

A lebomlási in vivő tesztekben kapott eredmények a 2-es számú oldat esetén (a tesztekéi a 2. példában ismertetjük) váratlanul igen kedvezőek, arra utalva, hogy a komponensek között szinergizmus van, mely kedvező eredmények az egyedi komponensek aktivitásából nem következnek. Hasonló effektus figyelhető meg keményítő és szerves anyag lebomlásakor.

2. Példa

Az 1. táblázatban feltüntetett arányokban, egész zabon (melynek nedvességtartalma 35/,,) az alábbi kezeléseket végeztük (a kezelt mintákat a teszt előtt néhány hónapig tároljuk).

-3188 115

I. Táblázat

Kísérlet jele

Kezelés

A nyers fehérjéből _A , visszanyert

Arany HCHO (1 tonna) _(gHCHOy₁₀₀ g nyers fehérje} szemléltetjük. Az ábra azt szemlélteti, hogy a lignon-szulfonát hozzáadására létrejövő, szinergizmuson alapuló védőhatás nem korlátozódik a fehérje-lebomlásra, hanem általában kiterjed a szárazanyagra is, ide sorolva a takarmánykeményítő és hemicellulóz frakcióit.

Á	propionsav	15,1
B	szárított mag
C	2-es oldat (1. példa)	18,4	0,9
D	2-es oldat	25,0	1,7
E	4-es oldat	2,8*	0,8
F	4-es oldat	4,8*	1,2

3. Példa

A 2. példa szerint kezelt magokkal (A-D kísérlet, I. táblázat) kasztrált birkákat táplálunk standard 4 x 4-es latin négyzetben elrendezett vizsgálatban. Alaptápként naponta 512 g szénát adunk minden állatnak.

IV. Táblázat * = közelítő érték

A fenti dózis-arányokat úgy választottuk meg, hogy a formaldehidet összehasonlítható mennyiségekben adagoljuk.

Birkákat zabbal standard in sa'cco módszerrel olyan módon táplálunk, hogy a mintákat permeábilis nejlon zsákba helyezzük és a birka fisztulázott bendőjébe tesszük. A zsákból 2,5 és 9 óra múlva mintát veszünk. Az A, C és D kísérlet esetén a tárolási idő kb. 5 hónap.

A különböző inszertálási periódusok után a különféle kezelések esetén kapott nyers fehérjeveszteségeket a II. táblázatban foglaljuk össze.

II. Táblázat

Kísérlet 2 óra 5 óra 9 óra jele után a nyers fehérjeveszteség (s%-ban)

A	86,91	87,37	86,19
B	85,40	88,69	88,05
C	63,80	64,06	87,91
D	59,06	62,84	87,66
E	78,23	87,17	88,79
F	79,67	87,56	87,93

Az 1. ábrán a II. táblázat adatait grafikusan szemléltetjük. Az adatokból kitűnik, hogy a legkedvezőbb eredményt a C és D kísérlet esetén kapjuk - azon kísérletekhez képest is, melyeknél formaldehidet használunk.

A III. táblázatban a teljes szárazanyag-veszteséget tüntetjük fel.

III. Táblázat

Kísérlet	2 óra	5 óra	9 óra
jele	után a szárazanyag-veszteség (s%-ban)
A	67,80	67,18	69,39
B	64,78	65,36	67,97
C	56,89	0,13	68,92
D	57,57	58,72	63,53
E	63,14	67,21	67,61
F	61,49	66,77	67,41

A 2. ábrán a III. táblázat adatait grafikusan

Emészthetőség Kezelés

(asszimiláció s%20 bán)	A	B	C	D
Szerves anyag	73,9	73,0	73,7	72,0
Nyers fehérje	73,4	74,5	72,6	69,6
Nyers zsír	91,4	91,9	92,1	90,1
25 N.É.Zs.*	78,8	78,5	80,1	79,1
Nyers rostos	40,8	35,4	32,3	27,4

anyag

Egyensúlyi adatok:

Nitrogén (g/nap)	1,2	1,5	2,0	1,8
Nitrogén (N%	6,1	8,4	10,1	9,2

felvétel)

Magok nitrogén analízise (szárazanyag alap) teljes N%

Ammónia N	1,8	0,8	1,1	0,3
Oldható N	26,9	31,1	9,9	9,0

*Nem észterezett zsírsavak ₄₀ AIV. táblázat alapján a magok 2-es oldattal való kezelése (C-vel és D-vel való kezelés) a tárolás idején a fehérje-nitrogén ammóniává és oldható nitrogénre történő lebomlására szignifikánsan pozitív hatású. E hatáok a nitrogén-egyensúlyban - a nyers fehérjének, az ezen kezelések miatt bekövetkező ⁵ csökkent emészthetősége ellenére - mért kedvező változásban nyilvánulnak meg.

Meglepő módon, a 2. példában a 2-es számú oldattal kezelt magok esetén a szárazanyag-veszteség csökkent sebessége nem jut kifejezésre a N.É.Zs. (nem észterezett zsírsavak) szervesanyagának teljes emészthetősége csökkenésében, hanem valójában a nitrogén egyensúlyban szignifikáns javulást eredményez.

A 2-es számú oldat dózisszintjének összehasonlító vizsgálata alapján (C és D kezelések) az optimális szintet hozzávetőleg a C kezelés esetén kapjuk, azonban a túldozírozás sem kritikus a hatás szempontjából.

4. Példa

Őrölt szárított zabot csak formaiinnal vagy az 1. példa szerinti 2-es vagy 4-es számú oldattal keze65 lünk olyan mennyiségekben, hogy a kezelés után

188 115

100 g nyers fehérjére vonatkoztatottan 0,8 g formaldehid legyen elkülöníthető az Official Methods of Analysis, AOAC 31.189 (1980) 530. oldal szakirodalmi helyen ismertetett módszerrel. További kezelést (az L*kezelést) végzünk, amikor is 35%-os nedvességtartalmú friss egész zabszemeket a nedves állapotban való penészedés nélküli tároláshoz szükséges dózisban a 2-es számú oldattal kezeljük. Ez esetben 100 g nyers fehérjére vonatkoztatottan 1,2 g formaldehid különíthető el.

V. Táblázat

Kísérlet jele	Kezelés	Arány 1/tonna.	A ny.rs fehérjből kapott HCHO (gHCHt)/100 g nyers Ichérje)
E			-
G	4-es számú oldat	5,3	0,8
H	2-es számú oldat	7,0	0,8
I	Formaiin	2,9	0,8
L	2-es számú oldat	21,4	1,2

A kísérlet során az őrölt zab mintákat a fehérjeveszteség meghatározása céljából az 1. példa szerinti módon in sacco teszttel vizsgáljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy az α-glükóz-polimer veszteség sebességét is méijük. Az eredményeket a VI-IX. táblázatban foglaljuk össze.

VI. Táblázat

Az α-glükóz-polimer fogyása súly%-ban

In sacco A bendőbeli idő (óra)	E	Kezelési mód	L
G	H	I
0	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0
1	87,3	92,0	93,3	93,3	37,4
2	97,2	91,4	88,9	97,1	33,6
4	95,2	98,2	90,1	96,7	53,9
8	97,9	97,5	96,1	97,6	75,1
24	100,0	100,0	99,6	99,8	99,5

VII. Táblázat Az α-glükóz-polimer fogyása a különböző
	kezelések után
Kezelési	Kezelések
mód E	G H	I	L
E	(NS) X	(NS)	XXX
G	XX	(NS)	XXX
H		XXX	XXX
I	-	-	XXX

NS nem-szignifikáns

X = P < 0,05 XX = P < 0,01 XXX = P < 0,001

VIII. Táblázat

A teljes nitrogénfogyás in sacco módszerrel (súlyban kifejezve)

A
bendő-		Kezelési mód
beli idő	E	G	H	I	L
(óra)
0	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0
1	83,3	70,8	75,6	78,7	27,5
2	84,7	73,2	72,3	81,2	38,8
4	87,6	80,8	72,2	86,5	50,8
8	89,2	84,9	85,0	86,0	61,8
24	92,1	90,9	91,0	92,4	82,0

IX. Táblázat

A teljes nitrogénfogyás különböző kezelések után

Kezelési Kezelési mód

mód	E	G	H	I	L
E	—	XX	X	(NS)	XXX
G	-	-	(NS)	X	XXX
H		-	-	(NS)	XXX
I	-	-	-	-	XXX

Az előbbi adatok önmagában formaldehidnak (I kezelés) vagy formaldehid vagy cukor-alkohol kombinációjának (G kezelés) vagy 2-es számú oldatnak (H kezelés) száraz zabszemekre gyakorolt hatásához képest a 2-es számú oldat nedve zabszemekre gyakorolt szignifikáns hatását (L kezelés) szemléltetik. Az L kezelés esetén a nyers fehérjéből való nagyobb arányú formaldehid elkülönítés az oldat és nagyobb arányú formaiin együttes alkalmazásának eredménye.

A formaiinnak a 2-es számú oldatban lévő savlignon-szulfonát elegy jelenlétében kapott szinergetikus hatása egyértelműen következik az a-glükózpolimer és teljes nitrogén-veszteség sebességének méréséből.

A bendőben az energia-fehérje viszony a fermentációs mechanizmus esszenciális részét képezi. Ideális esetben a mag keményítőtartalmának felszabadulása gyorsabb, mint a nitrogéntartalomé. Ezen összefüggést olyan módon vizsgálhatjuk meg, hogy a Ví-IX. táblázatokban megadott inkubációs idő alatt mind a keményítő- (mint a-glükóz-polimer), mind pedig a fehérje (mint teljes nitrogén) veszteségre vonatkozó egyedi mag-kezelések regressziós meredekségét összehasonlítjuk. A legszignifikánsabb keményítő : fehérje viszonyt az L kísérlet esetén kapjuk, és feltehető, hogy ez a kezelés a bendőben stabilis mikroba környezetet teremt. Formalinos kezelések (I kezelés) esetén nem kapunk hasonló összefüggést.

5. Példa

25%-os nedvességtartalmú egész árpát a X. táblázat szerint kezeljük.

-5188 115

X. Táblázat

Kísérlet jele	< Kezelési mód	Arány (1/tonna)
A	propionsav	10
B	2-es számú oldat	11
C	3-as számú oldat	12,5

A mintákat négy hónapon át tároljuk, majd őröljük és birkákon in sacco módszerrel (a 2. példa szerint) két különböző alapdiétát használva teszteljük.

A XI. táblázatban a különböző inszertációs periódusok után, a különféle kezelések hatására kapott nyers fehérje, szerves anyag és száraz anyag veszteséget tüntettük fel.

XI. Táblázat

In sacco módszerrel meghatározott szárazanyag, szerves anyag és nyers fehérje veszteség súly%-ban

Idő Kezelési Veszteség (súly%)

(óra) alap	mód
Siló tápanyag	Száraz- Nyers fe- Szerves
anyag	hérje	anyag
2	A	66,1*	45,1··’	66,2
5		77,3··	68,7***	-
9		82,3·*	80,5***	82,7
2	B	53,3	16,3	53,4
5		53,8	18,3	54,0
9		64,1	35,4	64,3
2	C	53,9	17,3	53,8
5		51,5	16,5	51,9
9		61,4	27,8	61,6

Széna alaptápanyag

A
2		74,7***	60,6***	75,2
5		78,4**	69,5***	78,8
9	B	82,6*	93,8***
2		45,5	18,7	45,3
5		59,3	24,9	-
9	C	72,5	49,7	—
2		44,6	18,1	44,2
5		59,5	23,7	-
9		69,8	41,4	69,9

Az A kezelési mód szignifikancia szintje, szemben a megfelelő B és C kezeléssel, azonos időszakra vonatkoztatottan:

* - p < 0,05, ♦* - p < 0,01, **♦ - p < 0,001

A XI. táblázat a magok 2-es számú oldattal való kezelésének mind a szárazanyag, mind pedig a nyers fehérje bendőbeli lebomlásának a propionsavas kezeléshez viszonyított, kifejezetten szignifikáns hatását szemlélteti. Ha a 2-es számú oldatot nagyobb arányban használjuk (C kezelési mód), 9 óra után a fehérjeveszteség tekintetében a kisebb arányban történő alkalmazásához képest (B kezelési mód) szignifikáns különbséget kapunk, ezzel szemben nincs szignifikáns különbség a szárazanyag és szervesanyag veszteség tekintetében.

A nedves magok több mint négy hónapig való megfelelő minőségi eltartásához azonban a C kezelési módban használt 2-es számú oldat alkalmazási szintje szükséges.

6. Példa

A 2-es számú oldat (1. példa) és propionsav nedves zabszemek eltarthatóságára gyakorolt hatását a XII. Táblázatban hasonlítjuk össze:

XII. Táblázat

35%-os nedvességtartalmú zabszemek tárolása

Kísér- let jele	Kezelési mód	Alkalmazott arány (1/tonna)	Hőmérséklet fC) Tárolási idő
A	Propionsav	15,1	1 4 5 8 11 15 22 19 18 14 10 10
B	2-es sz. oldat	18,9	24 21 20 16 12 12
C	2-es sz. oldat	23,1	24 22 21 16 13 13
D	2-es sz. oldat	31,8	25 23 21 16 13,5 13

A XII. táblázat adatai alapján nedves zabszemek megfelelő tárolását a csak propionsavval végzett kezelés esetén ajánlott szintnek 1,25-szörösében alkalmazott 2-es számú oldat biztosítja. Egyik kezelés után sem tapasztaltunk penészesedést. A B-D kezelések esetén tapasztalt magasabb hőmérsékletemelkedés a magok keményítő komponense és a 2-es számú oldat alkotói között végbemenő kémiai reakció következménye.

Más nedves magokkal is hasonló eredményeket kapunk.

7. Példa

Kb. 200 tonnányi halomba rakott 21% nedvességtartalmú árpát 2-es számú oldattal, a 2. példában javasolt arányban kezelünk. A kezelt magokat - a farmokon szokásos tárolási körülmények között - kb. 6 hónapon át tároljuk, miközben a hőmérsékletet gyakran ellenőrizzük, és a vett mintákban előforduló penészes anyagot megszámoljuk. A kapott adatokat a XIII. táblázatban foglaljuk össze:

XIII. Táblázat

A tárolt magokon előforduló penész-anyagok

	Inkubációs hőmérséklet (*C)
25 37	55
Penész	2,8x10* 1x10*
Actinomycetes	-	2x 102
Élesztő	5x10* 3,7x10*	-

188 115

8. Példa

60% nedvességtartalmú egész zabot fusareum graminearummal - mely a sertések vulvo-vaginitis betegségének kórokozója - inokulálunk, majd 2 héten át 20-24 ’C hőmérsékleten, 70%-os relatív páratartalom mellett tárolunk. 2 nap múlva a hőmérsékletet 5 °C-ra állítjuk be, és ellenőrizzük a zearalenone néven imert mikotoxin keletkezését, majd őrlést végzünk. A fertőzött őrölt magokból kapott új mintákat propionsavval (0,08 ml/g szárazanyag koncentrációban) vagy 2-es számú oldattal (0,12 ml/g szárazanyag koncentrációban) kezeljük, illetve a kontroll mintákat nem kezeljük.

A XIV. táblázatban a minták 0, 3, 14 és 28 nap utáni zearalenone tartalmát - ppm-ben kifejezve foglaljuk össze.

XIV. Táblázat

Zearalenone tartalom (ppm) Kezelési mód Tárolási idő (nap)

0* 3 14 28

Kontroll (kezdetben) Propionsav 2-es sz. oldat

1594,4 1659,8 2189,9 1973,3

1594,4 1409,0 1406,5 1365,0

1594,4 554,2 294,9 108,0 * A kezelés előtt

Kezelési mód	Tárolási idő (nap)	Mért adatok
uicrus- súly (mg)	vála- dék*	nyitott* vagina
Kezeletlen	28	113,3	+ ( + )	2
Propionsav	0	111,9	+ +	1
	3	103,8	+	2
	14	113,5	+ + +	4
	28	121,9	+ +	3
2-es sz. oldat	0	111,9	+ +
	3	81,4	< + )
	14	50,9		-
	28	37,4	-	-

+ nem sok + + mérsékelt + + + bőséges * nyitott vaginájú állatok száma (mely az elvetélés mérője)

A takarmányhoz hozzáadandó oldat mennyisége főként a nedvességtartalomtól függ, bár más tényezők - például a tárolási idő hosszúsága, a magok állapota és az additívum eloszlásának egyenletessége - is fontosak, és általában 5 és 501/tonna közötti mennyiségben változhat. Jól szabályozott körülmények között - melyek hasonlóak a találmány szerinti kísérletek során alkalmazottakhoz - a 2-es számú oldatot magok esetén célszerűen az alábbi dózisban használjuk.

XVI. Táblázat

9. Példa

A 8. példa szerinti mag-mintákkal patkányokat táplálunk, abból a célból, hogy a kezelések zearale- ³⁵ nőne koncentrációra és a vulvo-vaginitis előfordulásra gyakorolt módosító hatását meghatározzuk. Egyenként öt-öt patkányból álló csoportokat naponta 0,25 g-nyi mintákkal 5 napon át táplálunk, majd az állatokat leöljük és a minták ösztrogén ⁰ hatását meghatározzuk oly módon, hogy megmérjük az uterus súlyát, a vaginális váladékot, valamint megállapítjuk, hogy a vagina nyitott-e vagy sem.

A mérési eredmények - amelyeket a XV. táblá- ⁴⁵ zatban foglaltunk össze - a magok 2-es számú oldattal való kezelésének az előbbi paraméterekre gyakorolt igen szignifikáns hatását szemléltetik, a kezeletlen vagy a propionsavval kezelt magokhoz képest. A 2-es számú oldat alkalmazása esetén elve- ⁵⁰ télés nem fordult elő.

XV. Táblázat

A kezelt magok zearalenone koncentrációjának hatása patkányokban kiváltott vulvo-vaginitis ⁵⁵ előfordulására , . Mért adatok Tárolási

Kezelési mód idő ^uterus' _vá|_a. nyitott* __ (nap) dék· vagina “

Kezeletlen

0	111,9	+ +	1
3	109,5	+ ( + )	3
14	112,6	+ +	2

Magok nedvességtartalma (súly%)	Dózis (1/tonna)
16	7,0
18	8,0
20	9,5
22	10,5
24	12,0
26	13,0
28	14,5
30	16,5
32	18,0
40	25,5
50	36,0

Szabadban - mezei körülmények között vagy nagyobb tárolási idő esetén magasabb dózisokat kell használnunk.

10. Példa

Szárított, 7% nedvességtartalmú tarlórépa-pogácsát az 1. példában ismertetett összetételű 2. oldatta) kezelünk 0,8 g formaldehid/100 g nyers fehérje arányban (lásd a 4. példát). A szárazanyagnak cs a nyers fehérjének kérődzők általi lebonthatóságát az in sacco módszerrel tanulmányozzuk. A kezelés célja az, hogy az állat a takarmányt jobban hasznosítsa azáltal, hogy a bendőben a lebomlás gátolva és késleltetve van. A kezelt tarlórépát a kezeletlennel összehasonlítjuk és a kapott eredményeket a XVII. és XVIII. táblázatokban adjuk meg.

-7188 115

ΑΊ77. Táblázat

A takarmány százalékos összetétele

	Kezeletlen tarlórépa -pogácsa	Kezelt tarlórépa -pogácsa
száraz anyag	92,4	92,3
nyers fehérje	23,1	23,3
nyers zsír	37,5	36,8
nyers rost	10,4	10,4

XVIII. Táblázat

Tarlórépa-pogácsa in sacco emészthetősége

Inkubációs idő	Szárazanyag	Nyers fehérje
kezelt	kezeletlen	kezelt	kezeletlen
2 óra	22,0	35,3	15,8	36,0
5 óra	25,0	43,4	21,7	56,6
9 óra	33,4	49,1	29,8	63,7
24 óra	60,7	69,5	59,6	81,4

A XVIII. táblázat adataiból látható, hogy a 2. oldattal végzett kezelés a száraz, fehérjetartalmú takarmánynak kérődzők általi emészthetőségét kedvezően befolyásolja.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás egyszerű vagy összetett gyomrú állatok számára alkalmas takarmány előállítására, azzal jellemezve, hogy fehérjét és szénhidrátot tartalmazó, természetes és/vagy szintetikus, 15-85% nedvességtartalmú takarmányt 5-15 súly% szulfit szennylúgot vagy lignin-szulfonátot, 9-25 súly% formaldehidet és 30-60 súly%-nyi mennyiségben egy vagy több alkánsavat és adott esetben legfel⁵ jebb 10 súly% stabilizátort tartalmazó vizes oldattal kezelünk, 1 tonna takarmányra vonatkoztatva 5-50 liter vizes oldatot használva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy alkánsavként 1-6 szénatomos alkánsavá10 kát használunk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savként ecetsav és izovajsav elegyét használjuk.
4. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezik _Ve, hogy savként propionsav és izovajsav elegyét használjuk.
5. 5. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savként ecetsav és propionsav elegyél használjuk.

   ²⁰
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy stabilizátorként karbamidot, metanolt és uropint önmagukban vagy együttesen használunk.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy stabilizátorként 0,1-1 súly%-nyi mennyi25 ségben metanolt használunk.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy stabilizátorként legfeljebb 5 síily%-nyi mennyiségben karbamidot is használunk.

   30
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hogy stabilizátorként legfeljebb 1 súly%-nyi mennyiségben utropint is használunk.
10. 10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti el35 járás módja, azzal jellemezve, hogy hogy szulfit szennylúgot vagy lignin-szulfonátot 5-9 súly%-nyi mennyiségben használunk.