HU185597B

HU185597B - Anti-freezing and ice-solving composition

Info

Publication number: HU185597B
Application number: HU113883A
Authority: HU
Inventors: Gertrude Kaes
Original assignee: Lang Und Co Chemisch Tech Prod
Priority date: 1982-04-01
Filing date: 1983-04-01
Publication date: 1985-02-28
Also published as: ATA129882A; AT372102B; CS226983A2; EP0091427B1; DE3362377D1; CS252459B2; EP0091427A1

Description

A találmány fagyásgátló és jégoldó szerre vonatkozik, amely vízben oldódó ammónium- és/vagy szulfátioriokat tartalmaz.

Fagyásgátló és jégoldó szereket a fagypont csökkentésére használnak, egyrészt szilárd jég képződé- 5 sének megakadályozására, másrészt a már keletkezett jég olvasztására. Az ilyen célokra szervetlen sók például nátrium-klorid, magnézium-klorid, kálium-foszfátok, ammónium-foszfátok, ammónium-nitrát, alkáli föld-fém-nitrátok, magnézium- 10 nitrát, ammónium-szulfát, alkáli-fém-szuífátok, továbbá szerves vegyületek, így rövid szénláncú alkoholok, glikolok, glicerin, laktátok vagy karbamid használatos.

A fagypontot csökkentő hatás mellett a fagyás- 15 gátló és jégoldó szerek alkalmazása során ezeknek főleg a különböző szerkezeti anyagokra kifejtett korrozív hatásukat, valamint a környezetvédelmi szempontokat kell figyelembe venni. A legolcsóbb és ezért eddig a leggyakrabban alkalmazott jégol- 20 dó- és fagyásgátló anyagok a nátrium-klorid, a kalcium-klorid, és a magnézium-klorid. Vizes közegben oldott klórtartalmuk miatt az említett sók nemcsak a vasat és egyéb fémeket, valamint a betont és a kőfalakat korrodálják erősen, hanem a 25 növényzetet is jelentős mértékben károsítják. A Szórósók, illetve sóoldatok klórtartalma megnehezíti p fövények, fák gyökerein keresztül történő vízfelvét ele A felvett kl^ridok a levelekbe jutva ott károkat okoznak, azaz a levelek a szélek felől meg- 30 bámulnák, majd idő előtt lehullanak. Az eső és az olvadó Író a lehullott levelekből a kloridokat kimossa, így a káros kloritJ-körfolyamat újból elkezdődik. Károsan hathatjjak az oldatok a gépkocsialvásakra, cipőkre, ruházati cikkekre, háziállatok 35 mancsaira is. ,

Szerves jégoldó- és fagyásgátló anyagok alkalmazása esetép a korrózió veszélye kisebb, ugyanis szárpos szerves vegyület kevésbé agresszív a szerkezeti anyagokkal szemben, és inhibitorok hozzáadá- 40 savai fémekkel szembeni korrozivitásuk még tovább csökkenthető. Gazdasági megfontolások mellett — a.szerves vegyületek többnyire lényegesen drágábbak az olvadáspontot csökkentő szervetlen v’együletekhez képest — sok termék esetén 45 színjén környezetvédelmi szempontok kerülnek előtérbe, így például 4 gépkocsik hűtőrendszerében gyakran alkalmazott Eaonoetilén-glikol a szennyvízben kifejezetten káros. Az alkoholoknak szintén lehet mérgező'h^tása, mint ahogy ez a me- _;>θ tilalkohol esetén így isjfan, ntáírészi alkalmazásuk — különösen a kisfbb.aaAlsúlyú alkoholok esetén — erőteljes illékénys^gak miatt kellemetlen szaghatást és tűzveszélyt-ü^eUet. Emellett a jegesedés gátasa nem tartós. Hteáuyo^ továbbá, hogy a le- ₅₅vegő oxigénje az egy vagy többértékű alkoholokat karbonsavvá oxidálhatja, és ezek még jobban korrodálják a fémeket, szerkezeti anyagokat. Ez okbóú szerves fagyásg^Öó szerekhez puffer-anyagokat, így kálium-fosz^tokat, bóraxot, továbbá a qq fémek korrózióját gátló adalékokat, például benzo- vagy tolil-trtazpiL foszfátoké, alkánol-aminfo^zfátokát vagy mohWátpkat jsudnak. Ebből kitűnik, hogyrbiwny)P«d£flMfítt>k alkalmazása a fagyájgátló és jégmadár sxecek területén ismert. ₆₅Hangsúlyozni kívánjuk; azonban, hogy ezeket a foszfátokat sohasem NHf SOrionok mellett alkal2 mázták azzal a céllal, hogy a betont az ammóniumés/vagy szulfát ionokkal szemben védjék.

Az említett fagygátló és jégoldó szerek tipikus példája a 969 345 sz. kanadai szabadalmi leírásban ismertetett jégmentesítő. Az ilyen szereket egyebek között például repülőtereken, a felszálló és leszálló pályák biztonságának növelésére alkalmazzák. A 981440 sz. kanadai szabadalmi leírás szerinti összetétel formamidot, karbamidot, vizet és kromátot tartalmaz. Mai ismereteink szerint a formamid a kromát-sók — az egészségre ártalmas, illetve a szennyvizeket szennyező hatásuknál fogva — a nevezett célra már nem használhatók. Jég- és hófedte felületek gyors olvasztására az 1459639 sz. NSZK-beli közzétételi iratban formamid és formamid-származékok, vízben oldódó egyértékű alkoholok és glikoléterek elegyét javasolják. A 184118 sz. csehszlovák szabadalmi leírás szerinti folyékony jégoldószer, amely etanolnak karbamiddal és inhibitorokkal alkotott elegye, elsősorban repülőterek és utak fagyás- és jégmentesítésére használatos.

A 2933 318 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratból ismert a nátrium-klorid/káliurn-klorid kalciumoxiddal, kalcium-karbonáttal, magnézium-oxiddal és/vagy magnézium karbonáttal kombinált alkalmazása. A mész és a dolomit oldhatatlan részt képez, de emellett káros oldható kloridok is jelen vannak. Számos publikáció a kősó (NACL) korrozív hatásának csökkentésével foglalkozik, így például a 2847 350 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás 0,1—10% mésznitrogén adagolását javasolja; a mésznitrogén a fémek korrodálását gátolja ugyan, azonban a növényekre, állatokra építőanyagokra kifejtett káros hatást nem képes kivédeni. Ez érvényes a 2161 522 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat szerinti olvasztósóra is, amely 80—99,9 s% kloridokat és korrózió elleni inhibitort tartalmaz.

A klorid-tartalmú jégmentesítő- és fagyásgátlószerekkel kapcsolatos részletezett problémák miatt már régóta voltak törekvések más anyagok, így például ammónium-szulfát, karbamid, nátriumnitrát alkalmazására, különböző inhibitorokkal való kombinációban (2980620 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás).

Tűzoltó folyadékok befagyásának meggátlása céljából a 2102933 sz. francia szabadalmi leírás szerint karbamid, ammónium-klorid, -foszfát és -szulfát elegyét alkalmazzák. A 3 624243 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban karbamid, ammónum-nitrát és etilénglikol, elegyét javasolják jégmentesítő gyanánt.

A fenti összetételekről állítják, hogy a vas és különösen a könnyűfémek korrózióját gátolják. A karbamid önmagában viszonylag kevéssé agreszszív, sajnálatos módon azonban —8 °C alatti hőfokon már nincs jégmentesítő hatása; a vizes oldat kriohidrátja —11,5 °C-on képződik.

A vizes oldatok fagypontját erősen csökkentő, így alacsony hőfokon is jó jégoldó hatással rendelkező ainmóniumsók a betont, minden falazatot, azaz minden kalciumtartalmú építőanyagot, tehát betonból készült autópályákat, hídszerkezeteket, szennyvizcsöveket, csatornákat oly mértékben támadják meg, hogy számos európai országban a talaj és a víz ammóniumsó-tartalmát rendeletileg korlátozzák. Az ÖNÖRM B 33Ö5 például az alábbiak szerint osztályozza a vizeket:

mg/1 NH/ alatt nem támadja a betont

15—30 mg/1 csekély mértékben támadja

30—60 mg/1 erősen támadja mg/1 felett igen erősen támadja a betont.

Az ammóniumsók ugyanis kioldják a betonból a kalcium-hidroxidot, aminek során ammónia szabadul fel. Ugyan a szabvány a szulfát-tartalom szerint az alábbi fokozatokat különbözteti meg:

nem némiképp erősen igen erősen támadja a betont (mg/1)

portlandcement
és vasalt portlandcement	200	200—300	300—400	400
nagykohócement szulfátálló	400	400—500	500—600	600
cement*	600	600—1500	1500—3000	3000

* Boguc szerint számítva legfeljebb 3% írikalcium-aluminátot tartalmaz.

A szulfátok a cementkő trikalcium-aluminátjával térfogatnövekedés közben reagálnak, ami repedéseket okoz.

Amennyiben ammóniumsókat alkalmaznak fagygátló- és jégoldó szerként, a fent megadott értékeket gyakorlatilag sosem tudják betartani. Az ammónium-szulfát (amely olcsó és a szükséges mennyiségben hozzáférhető) ammónium- és szulfát-tartalma miatt mind a kalciumhidroxidot, mind az aluminátot tartalmazó építőanyagot megtámadja.

A találmány feladata olyan fagyásgátló és jégoldó szer kidolgozása, amely növényekre, állatokra, emberekre lehetőleg ne hasson károsan, a víz befagyását —20 °C alatti hőfokon is gátolja, ugyanakkor szerkezeti anyagokat, különösen betont, falazatot és egyéb kalcium-tartalmú építőanyagokat ne támadjon meg, szilárdságukat, szerkezetüket ne károsítsa. További követelmény, hogy a szer vasra és könnyűfémekre kifejtett korrozív hatása lehetőleg csekély legyen.

A találmány szerinti fagyásgátló és a jégoldó szerre elsősorban az jellemző, hogy 20 °C-on 100 g vízbe 0,1 g-nál kisebb mennyiségben beoldódó kalcium-vegyíileteket képező anionokat, valamint 1000 prn-nél kisebb micellákat képező szerves és/vagy szervetlen anyagokat tartalmaz.

A találmány lényege tehát abban van, hogy az ammónium- és/vagy szulfát-vegyületeket tartalmazó fagyásgátló és jégoldó szer olyan anionokat tartalmaz, amelyek vízben messzemenően nem oldódó kalciumvegyületeket képeznek, így vizes oldatban lényegében sem a kalciumhidroxid az ammónium-ionokkal, sem a trikalcium-aluminát a szulfát-ionokkal nem tud reagálni. A találmány szerinti szer ezen védőhatását a pórusokat elzárni képes adalékok még fokozzák, hiszen az építőanyagok rendszerint számos pórust, repedést tartalmaznak, és a micellákat képező adalékok nem engedik az ammónium- és/vagy szulfát-tartalmú vizet a pórusokba szivárogni.

Vízben lehetőleg csak csekély mértékben oldódó kalciumvegyületeket képező sók például az alábbiak: ammónium- és/vagy alkáli-fémfoszfátok, valamint szerves mono- és polikarbonátok. A fluoridok és szilikofluoridok szintén messzemenően nem oldódó kalciumvegyületeket képeznek, de környezetvédelmi szempontok az említett anionok alkalmazhatóságát korlátozhatják.

A kalciumhidroxid — CA(OH)₂ — oldhatósága 18 °C-on 0,118 g CAO, illetve 0,152 g CAÍOHh, és a gipsz — CASO₄-2H₂O — oldhatósága 0,2036 g 100 g vízben. Az ammónium-ionokkal reagálni képes, vízben oldódó kalciumhidroxid képződésének akadályozása céljából a találmány szerint tehát az ammóniumsókat tartalmazó fagyásgátlóval érintkező felületekben lévő kalcium oldhatatlan vegyületté alakul. Ugyanez az elv a beton trikalciumáluminát-tartalma kapcsán is érvényesül. A megadott mértékben oldhatatlan kalciumvegyületek például az orto-foszfátok. A kalciumion és a PO₄-anion vizes közegben történő reagálása során CaHPCh képződik, amelynek 24,5 °C-on mért oldhatósága 0,02 g/100 g vízben. Ammónia járulékos jelenléte esetén vízálló hidroxilapatit — Ca₃(PO₄)2 · Ca(OH)2 — keletkezik, amely — mint ismeretes — a fogzománc (fogak) legnagyobb részét képezi.

A szerves karbon- és polikarbonsav-anionok hasonlóan oldhatatlan kalciumsókat képeznek, és a kalcium-vegyületek. oldhat «lansága többnyire a szénlánc hosszúságával arányosan növekszik. A monokarbonsav-vegyületek, így például a palmitin- és/vagy sztearinsav alkálifém- és ammónium szappanainál előnyösebb lehet a dikarbonsavak sói, így a maion-, borostyánkő-, glutár-, adipinsav kálium- és ammóniumsói alkalmazása, tekintettel arra, hogy a vízben oldódó dikarbonsavsók többnyire önmagukban is fagyásgátló és a víz olvadáspontját csökkentő hatással rendelkeznek, tehát az ammónium- és/vagy szulfáttartalmú fagyásgátló kompozíció hatását fokozzák.

A találmány értelmében alkalmazható adalékok a szulfát-tartalmú fagyásgátló esetén a gipsz képződését is gátolják, ugyanis a szekunder kalciumfoszfát oldhatósága csupán mintegy 1/10-ét teszi ki a gipszének.

A vízben oldódó kalcium-vegyületeket tartalmazó építőanyagok védelmét tehát olyan adalékokkal valósítjuk meg, amelyek — a kalcium-hidroxidlioz, trikalcium-alumináthoz és gipszhez képest — oldhatatlanok vízben. A kellő mennyiségű adalék a kalcium-hidroxid és az ammóniumsók reakcióját, illetve a gipsz képződését lényegében meggátolják.

Az említett adalékok, különösen az orto-foszforsav, valamint a szerves dikarbonsavak sói lényegesen drágábbak az ammónium-szulfátnál. Az építőanyagok felülete legalább mikroméretben porózus és repedt, a fagyásgátló behatolhat, hosszabb időn át reagálhat az építőanyag alkotórészeivel. Kielégítő védőhatás eléréséhez egyrészt a drága védőanyagok viszonylag nagy részaránya volna szükséges, másrészt az építőanyag és a fagyásgátló reakciója következtében térfogatváltozások léphetnek fel az anyagban, amit lehetőleg meg kell akadályozni. Meglepő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti adalékok, azaz a vízben kolloid diszperziót képező anyagok, például nagydiszperzitású kovasav, vagy nagy fajlagos felületű alumínium- vagy magnézium-szilikát, valamint nagy mólsúlyú szerves vegyüíetek a kompozícióban levő foszfátok, dikarbonsav-sók, stb. építő3 anyagot védő hatását szinergetikusan fokozzák, feltehetőleg azért, mert a nagy mólsúlyú, nagydiszperzitású, illetve nagy agglomerációs fokú anyagok legalább az építőanyag felületén a pórusokat eltömik és így az ammónium- és/vagy szulfát-tartalmú fagyásgátlónak az anyag belsejébe való behatolását lehetetlenné teszik. Ez a tényező a kompozíció védőhatását fokozza, illetve azonos védőhatás mellett a drága adalékok mennyiségének csökkentésére nyílik lehetőség.

A találmányt az alábbi példákkal ismertetjük közelebbről. A százalékos adatok tömeg-százalékok, az ettől való eltérést külön jelöljük.

30—35% adipinsavat, 40—45% glutársavat és 20—25% borostyánkősavat tartalmazó dikarbonsav-elegy káliumsójának (a fagyásgátlóra számítva) 10%-át 20% vízben feloldjuk. A poralakú keveréket és az oldatot együttesen visszük ki az eljegesedett úttestre. A módszer előnye az, hogy sem a szél, sem az úton haladó járművek nem tüntethetik el a fagyásgátlót, így gyorsabban hat. A kezelt műtárgyakon (utak és hidak) a szokásos 15—20 g/m²felhasználási mennyiség mellett semmilyen elváltozás, gipszképződés, a kalciumvegyületek kioldása nem volt észlelhető. A szert —26 °C-ig lehetett eredményesen használni.

7. példa

50% ammónium-szulfát, 39,5% karbamíd, 10% diammónium-foszfát és 0,5% nagydiszperzitású kovasav (átlagos részecskeméret 12 pm, kereskedelmi név: „Aerosil 200”) keverékét keverőben homogenizáljuk. A szilárd halmazállapotú fagyásgátló és jégoldó szer 100 g-ját összekeverjük 200 g darabokba tőrt jéggel. Az elegy hűtésekor megállapítható, hogy —15 °C-on a jég olvad, majd további hűtés hatására —24 °C-on megdermed (a kriohidrát képződésének hőmérséklete). Azonos feltételek mellett a karbamid —8 °C-on olvadást, majd —11,5 °C-on megdermedést okoz.

Építőanyagokat a szer hatásának tettünk ki kétéves téli alkalmazásnak megfelelő módon. Semmilyen károsodást nem tapasztaltunk, a felületek változatlanok maradtak.

2. példa

Porított karbamidból, ammónium-szulfátból és diammónium-foszfátból keveréket készítünk, amelynek elemzési adatai az alábbiak: SO?= 42,98%, NH,⁺ = 16,61%, PO?= 3,30% és szerves karbon - 7,53%, valamint 2,00% oldhatatlan maradék, amelynek átlagos szemcsemérete 0,2 pm (kereskedelmi név: Kaophile 2). 135x200 mm méretű, 5 cm vastagságú jégtáblát a fenti keverék 0,405 g-jával (=15 g/m²) beszórunk, majd a tábla olvadását 20 °C-on megfigyeljük. A fagymentesítő 30 másodperc alatt behatol a jég felületébe, majd 3 perc alatt eléri a tábla alsó oldalát; hat perc elteltével a tábla felúszik, majd 8 perccel a beszórás után olvadni kezd. A kősó (NaCÍ) megfelelő értékei: 30 mp, 3,5 perc, 8,5 perc és 14 perc, tehát a találmány szerinti kompozíció olvasztó hatása a klorid-tartalmú szórósókét felülmúlja. Ugyanakkor a találmány szerinti fagyásgátló az építőanyagokat hosszú idejű behatás esetén sem károsítja, míg a kősó azonos idő alatt (3x6 hónap) a kísérleti betonlapot erősen kikezdte.

3. példa

83,5% ammónium-szulfát, 15,00% karbamid és 1,5% 5 mikron átlagos szemcseméretű hidrofil kovasav (kicsapással előállítva, kereskedelmi név: Sipernat 22 S) keverékét homogenizáljuk. Az adipinsav előállításakor melléktermékként keletkező,

4. példa

Az 1. példa szerint járunk el, de nagydiszperzitású kovasav helyett 0,5% mintegy 4000000 mólsúlyú etilén-oxid-polimert (kereskedelmi név: Polyoxy WSR 301) alkalmazunk. A jégmentesítő hatás, valamint a beton- és kőfelületek védelme az 1. példában leírtakkal azonos.

5. példa

45% karbamid, 45% ammónium-szulfát és 9% kálium-hidrogén- és káliumdihidrogén-foszfát 1:1 arányú elegy ének, valamint 1% 0,021 mikron átlagos részecskeméretű, diszperz kovasav (kereskedelmi név: Hi-Sil T 600 Silicon Thickner) keverékét fagymentesítő hatás és építőanyagokra gyakorolt hatás szempontjából vizsgáltuk. A jégmentesítő hatás —20°C-ig érvényesül. Az építőanyagok emelt hőfokon (30 °C-ig) végzett tartós kísérletek után sem mutattak elváltozásokat.

6. példa

80% ammónium-szulfát, 19% szarvasagancs-só (ammónium-karbonát + ammónium-hidrogén-karbonát) és 1% kb. 600 mólsúlyú nátrium-poliakrilát (kereskedelmi név: Good-rite K—739) elegyét alkalmazzuk fagyásgátló- és jégoldó szerként. Jégmentesítő hatása, valamint az építőanyagokra gyakorolt védőhatása a 2. példa szerinti termékével azonos.

7. példa

35% ammónium-nitrát, 10% diammóniumfoszfát és 3% kolloid kovasav-diszperzió (szárazanyag-tartalom mintegy 30%, átlagos S1O2részecskeméret 8 pm; kereskedelmi név: Nalcoag 1130) vizes oldata kb. —25 °C-ig folyékony állapotban marad, és hidegközvetítő közeg (hőcserélő közeg) gyanánt is előnyösen alkalmazható. A folyékony nem korrodálja a fémeket, és a kalciumtartalmú építőanyagokat nem támadja meg.

A) Alkalmazási példa

Az 1. példa szerinti jégoldó- és fagyásgátló szer laboratóriumi vizsgálata céljából a készítmény 3%-os vizes oldata hatásának 6 hónapon keresztül olyan járdaalapokat tettünk ki, amelyeknek a kopásnak kitett felületében üreges mikrogömbökkel előidézett mesterséges légpórusok voltak. A vizsgált oldatot havonta cseréltük. Kontrollként azonos lapokat csapvizben (kémhatás semleges, 5 12 °NK) áztattunk. A fél év elteltével azt állapítottuk meg, hogy a vizsgált lapok valamennyi éle és sarka egyenes vonalú és éles maradt, elvetemedés, repedés vagy lehasadás nem történt.

A 6 hónapon keresztül a 3%-os vizes oldatnak 10 kitett lapok húzó-hajlítószilárdsági középértéke

2,30 kg/dm¹ átlagos sűrűség mellett 11,6 N/mm²volt; a tiszta csapvizes kísérlet értékei: 2,39 kg/dm³és 11,7 N/mm².

Tekintettel arra, hogy az 1. példa szerinti készít- 15 mény oldata — magas ammónium- és szulfát-ion tartalma ellenére — a máskülönben szóró- és kősókra igen érzékeny lapokra semmilyen befolyást nem gyakorolt, az említett féléves vizsgálat után a próbatesteket még egy további hónapon keresztül 20 + 40°C-on tettük ki a 3%-os oldat hatásának. A fokozott igénybevétel ellenére a sarkok és élek változatlanul egyenes vonalúak és élesek maradtak. Elvetemedés, repedés, lehasadás nem történt. Ebből látható, hogy a találmány szerinti fagyásgátló 25 és jégoldó szer erősen légpórusos betonfelületek esetén is tökéletes védelmet nyújt a szulfát- és ammónium-ionok támadása ellen. Összehasonlító vizsgálatban az 1. példa szerinti készítményt foszfát és nagydiszperzitású kovasav nélkül alkalmaz- 30 tűk. Már szobahőmérsékleten végzett szabványvizsgálat után is a húzó-hajlítószilárdság erősen csökkent, emellett repedések, lehasadások és elvetemedések keletkeztek.

B) Alkalmazási példa

Ipari kősó (NaCl), illetve az 1. példa szerinti fagyásgátló és jégoldó szer vizes oldatának 40 1000—1000 cm³-jében 20 °C-on, mechanikai keverés mellett feketelemezből vágott fémcsíkokat tároltunk 10 napon át. Az 5%-os nátrium-klorid-oldatban tárolt lemezek 470 mg/dm² · nap súlycsökkenést mutattak, míg a találmány szerinti fagyás- 45 gátló 5%-os oldatában tárolt lemezcsíkok esetén a súlycsökkenés csak 4,5 mg/dm³ · nap volt.

Az oldatokból (és egy járulékosan készített 5%os vizes karbamidoldatból is) 4 nap elteltével kiszűrtük a korróziós csapadékot, elhamvasztattuk 50 és oxidhamuként megmértük. A kiindulási lemezcsíkok súlyára vonatkoztatva az alábbi mennyiségű oxidhamut találtuk:

NaCl: 1,80% karbamid: 0,20% ⁵⁵

1. példa szerint: 0,05%.

A találmány szerinti készítmény a kevéssé vízoldható kalciumvegyületeket képező anionokat — a készítmény összsúlyára vonatkoztatva — előnyösen 0,5—50 s%, különösen előnyösen 2—25 s% mennyiségben, a nagydiszperzitású anyagokat pedig 0,1—25 s%, különösen előnyösen 0,25—5 s% mennyiségben tartalmazza. A diszperz rendszereket képező anyagok előnyösen polielektrolitok, különösen nagyobb mólsúlyú pölietilén-oxidok, poliakrilátok vagy poliakrilamidok is lehetnek.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Fagyásgátló és jégoldó szer, amely vízben oldódó ammónium- és/vagy szulfátionokat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy 20 °C-on 100 g vízbe 0,1 g-nál kisebb mennyiségben beoldódó kalciumvegyületeket képező anionokat, valamint vizes közegben 1000 grn-néí kisebb agglomerált szemcsékből álló diszperz rendszereket (micellákat) képező szerves és/vagy szervetlen anyagokat tartalmaz.
2. Az 1. igénypont szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a vízben nehezen oldódó kalciumvegyületeket képező anionok mennyisége 0,5—50 s%, előnyösen 2—25 s%, és a nagydiszperzitású anyagok mennyisége 0,1—25 s%, előnyösen 0,25—5 s%, a szer összsúlyára vonatkoztatva.

Az 1. igénypont szerinti szer azzal jellemezve, hogy a vízben nehezen oldódó kalciumvegyületeket képező anionként foszfátot tartalmaz.
4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a vízben nehezen oldódó kalciumvegyületeket képező anionként szerves karbonés/vagy polikarbonsav anionját tartalmazza.
5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a vízben nehezen oldódó kalciumvegyületcket képező anionként legalább 3 szénatomot tartalmazó dikarbonsav anionját tartalmazza.
6. Az 5. igénypont szerinti szer, azzaíjellemezve, hogy a szerves dikarbonsav-aniont a maion-, borostyánkő-, glutár- és/vagy adipinsav káliumés/vagy ammóniumsói alakjában tartalmazza.
7. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a vízben nehezen oldódó kalciumvegyületeket képező anionként fluorid- vagy szilikofluorid-aniont tartalmaz.
8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti szer, azzal jellemezve, hogy az agglomerált rendszert képező anyagként nagydiszperzitású kovasavat tartalmaz.
9. A 7. igénypont szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a diszperz rendszert képező anyagként magnézium- és/vagy alumínium-szilikátot tartalmaz.
10. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti szer, azzal jellemezve, hogy a diszperz rendszert képező anyagként polielektrolitokat, így különösen nagyobb mólsúlyú polietilénoxidot, poliakrilátot vagy poliakrilamidot tartalmaz.