HU184623B - Process for preparing new 4-deacetoxy-4-substituted-indole-dihydroindole derivatives - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új 4-dezacetoxi-4-szubsztituált hidroxi- vagy acetoxi-indol-dihidroindol-származékok előállítására, a megfelelő 4-dezacetoxiA -oxo-indoldihidroindolok redukciójával, melyeket adott esetben előzőleg a megfelelp 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-indol-dihidroindolok oxidációjával kapunk.

A 4-dezacetoxi-4-szubsztituált-indol-dihidro-indolok és származékai mint antimitózisos szerek használhatók.

A. vinka alkaloidok, a dimer indol-dihidroindoiok egy csoportja, jelentős kereskedelmi és kísérleti kermoterápiás gyógyszerek, melyek rákos daganatok, szarkóma és leukémia kezelésére alkalmasak. Ezeket a szereket egyedül, és más rákellenes szerekkel kombinálva használják. A vinka alkaloidokat magába foglaló vegyületek a Vinca rosea leveleiből nyerhetők ki, melyek származékai ezek kémiai módosításával, újabban, a dimer alkaloidok a két „monomer” indol összekapcsolásával, módosított Polonovski reakcióval állíthatók elő: Langlois és Potíer, Tetrahedron Letters, 1099 (1976); Potier és munkatársai, J. C. S. Chem. Comm., 670 (1975); Kutney és munkatársai, Heterocycles, 3, 205 (1975) és Atta-urRalrman, Tetrahedron Letters, 2351 (1976).

Az ismert vinka alkaloidok többsége az I általános képlettel jellemezhető.

Az I általános képlet esetén a vinblasztinnal

R¹ jelentése acetoxicsoport,

R² jelentése metilcsoport,

R³ jelentése hidroxilcsoport,

R⁴ jelentése etilcsoport, és

R⁵ jelentése hidrogénatom;

a vinkrisztinnél

R¹ jelentése acetoxicsoport,

R² jelentése formilcsoport,

R³ jelentése hidroxilcsoport.

R⁴ jelentése etilcsoport, és

R⁵ jelentése hidrogénatom.

E vegyület másnéven az 1-dezmetil-l-formilvinblasztin.

Az előbbi alkaloidokat a következő irodalmak írják le:

VLB (vinkaleukoblasztin, vinblasztin): 3 097 137. számú amerikai szabadalmi leírás;

Vinkrisztin. (leurokrisztin vagy VCR); a 3 205 220. számú amerikai szabadalmi leírás.

A Vinca rosea-bói kinyerhető 4-dezacetoxi vinblasztin-t a 3 954 773. számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti.

Az előbbi alkaloidok közül a vinblasztin és a vinkrisztin ismert kereskedelmi gyógyszer, melyeket rosszindulatú betegségek, különösen a leukémia és hasonló betegségek kezelésére használnak. Ezen kereskedelmi vegyületek közül a vinkrisztin a legaktívabb, és leukémia kezelésére használható szer, de a legkisebb arányban van jelen a Vinca rosea antineoplasztikus alkaloidjai közül. Jovanovics és munkatársai (3 899 493. számú amerikai szabadalmi leírás) egy hasznos oxidációs eljárást dolgoztak ki a sokkal nagyobb arányban jelenlévő VLB alkaloid vinkriszténné történő átalakítására krómsawai acetonban és ecetsavban, mintegy —60 °C hőmérsékleten. Hasonló eljárást alkalmaznak a leuroformin (Nformil-leurozin) előállítására ieurozínből (811 110 számú 2 belga szabadalmi leírás). A leuroformin jelenleg Európá bán főleg a leukémia és áttételes mielóma kezelésére klinikai kipróbálás alatt áll.

A vinblasztin és a vinkrisztin kémiai módosítása során a 4-acetoxi-csoportot 4-dezacetil-vinblasztinná (DAVLB) zagy 4-dezacetil-vinkriszténné hidrolizálják (DAVCR), majd ezután más acilcsoporttal és amino-acil-csoporttal az újraészterezik (3 392 173 és 3 387 001 számú amerikai egyesült államokbeli, szabadalmi leírások), és a 3 észtercsoportot amidcsoporttal helyettesítik (837 390 számú belga szabadalmi leírás). Az egyik 4-acil-származékot, a 4-N,N-dimetil-glicin-észtert klinikailag is kipróbálták, és ez utóbbinál, a vindezit (4-dezacetil-vinblasztin .3 karboxamid) jelenleg különböző neoplazma ellen klinikailag vizsgálják.

A vinblasztin molekula más kémiai módosítása, mint a 18' metoxi-karbonil-csoport hidrolízise és dekarboxilezése, valamint az N-oxid, vagyis a pleurozin (leurozin-Noxid) képzése a rákellenes aktivitás csökkenését eredményezi. A vinblasztin —60 °C-nál magasabb hőmérsékleten végzett oxidatív reakciója semleges vagy bázikus oldatban kemoterápiásán inaktív vegyület, a íí képletű vinamidin képződését eredményezi.

A vinblasztin oxidációja mangán-dioxiddal acetonban vagy diklór-metánban szobahőmérsékleten szintén vinamidint ad. Ezt az alkaloidot találták a Vinca rosea leveleinek alkaloid-frakcióiban [Tafur és munkatársai, J. Pharm. Sci. 64, 1953 (1975)], bár az itt felírt kémiai szerkezet (II képlet az 1956. oldalon) nem helyes, viszont a vegyület fiziko-kémiai vizsgálata, az NMR-, IRés tömegspektrum adatai az előbbi képlet helyességét igazolja. A vinamidin a vinblasztin oxidatív reakciójával keletkezik, melyben előbb a vicinális 4',5'-dihidroxiszármazék, glikolszármazék képződik, majd ebből tovább oxidálva, a két hidroxilcsoport közötti (4',5'kötés) hasítással, az előbbi II képletű nyitott gyűrűs származék képződik.

A 4-dezacetil-vinblasztin és más 4-dezacetil-vegyületek, vagyis amelyeknél az I általános képletben az R¹ hidroxilcsoport, Jovanovics alacsony hőmérsékletű krómsavas oxidációjával nem oxidálódnak megfelelő 4-oxo-származékká (Cullinan, 723 350 alapszámú bejelentés). Elméleti megfontolások a hidroxilcsoport karbonilcsoporttá való oxidálásának nehézségeit igazolják. A 4-helyzetű szénatomot tartalmazó gyűrű egy helyzetben rögzített, mivel a gyűrű négy szénatomja a molekula vindolin részének más gyűrűivel kondenzált. Ahhoz, hogy a szekunder hidroxilcsoport karbonilcsoporttá oxidálódjon, a 4-helyzetű szénatom kctésszögének tetraéderes szögből (108°) sp² szöggé (120°) kell átalakulnia. Egy ilyen változás a kondenzált gyűrű környezetében jelentős gyűrűfeszülést idézne elő.

A jelen találmány tárgya eljárás onkológiailag aktív indol-dihidroindol alkaloidok 4a-származékainak előállítására, melyek a kereskedelemben kapható gyógyszerekkel, mint a vinblasztinnal és vinkrisztinnél összehasonlítva eltérő tumorellenes spektrummal, vagy csökkent, vagy eltérő mellékhatással, vagy mind a kettővel rendelkeznek. A 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztin értékes közbenső termék a 4a-hidroxi-származékok előállításánál.

A találmány tárgya eljárás az V általános képletű 4dezacetoxi-4-indoi-dihidroindol-származékok, mely képletben

R² metil- vagy formilcsoport,

R⁶ hidrogénatom,

184 623

R⁷ jelentése hidroxilesoport, vagy, ha R² metilcsoport, R⁷ acetoxicsoport is lehet, vagy

R² metilcsoport és

R⁶ és R⁷ együttesen oxocsoportot alkot, előállítására oly módon, hogy a VI képletű 4-dezacetoxi4a-hidroxi-vinblasztint dicíklohexil-karbodiimid foszforsavas dimetil-szulfoxiddal készített oldatával vagy N-klórszukcinimiddel és dimetil-szulfiddal folyadékfázisban oxidálunk, és kívánt esetben az így keletkezett III képletű 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztint lítium-alumínium-te rc-butoxiláttal inért vízmentes oldószerben redukáljuk, és kívánt esetben az V általános képletű l-dezmetil-4dezacetoxi-l-formil-4a-hidroxi-vinkrisztin előállítására, ahol R² formilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxilcsoport, az így keletkezett V általános képletű 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-vinblasztint, ahol R² metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxilesoport, krómtrioxiddal oxidáljuk, és/vagy kívánt esetben az V általános képletű 4-dezacetoxi-4a-acetoxi-vinblasztin előállítására, ahol R² metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ acetoxicsoport, egy keletkezett 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-indol-dihidroíndol-származékot, ahol R^s hidrogénatom és R⁷ hidroxilcsoport, ecetsavanhidriddel reagáltatunk.

A III képletű 4-dezacetoxi 4-oxo-indol-dihidroindolvegyületek előállítására a VI képletű 4/3-hidroxi-vegyületet előnyösen Moffat reagenssel (dimetil-szulfoxid, diciklohexil-karbodiimid és ortofoszforsav) oxidáljuk. Ezt a reagenst Pfitzner és Moffat közli, J. Am. Chem. Soc., 85, 3027 (1963), 87, 5661,5670 (1965), lásd még Fieser and Fieser, Reagenst fór Organic Synthesis, 1, 304,2, 162 (John Wiley and Sons., Inc., 1967).

A találmány szerinti III általános képletű 4-oxo-vegyületek szintézisének Moffat reagenssel való lefolytatásához a VI képletű 4j3-hidroxi-vegyületet, mint szabad bázist, és diciklohexil-karbodiimidet dimetil-szulfoxidban szobahőmérsékleten oldjuk és a foszforsavat ezután hozzáadjuk. A reakcióelegyet addig keverjük, míg tiszta oldat nem lesz (5-10 perc). A lombikot ezután ledugaszoljuk, és szobahőmérsékleten állni hagyjuk (5-6 óra), mely idő alatt a reakció lényegében befejeződik. A reakció végét vékonyrétegkromatográfiás analízis mutatja. A kívánt termék kinyerésére a reakcióelegyet hígított kénsawal hígítjuk, az elegyet szűrjük, és a kívánt diciklohexil-karbamidot 1 %-os vizes kénsawal mossuk. A szűrletet 14 n vizes ammónium-hídroxid-oldattal meglúgosítjuk, és vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, mint metilén-dikloriddal vagy éterrel extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, szárítjuk, és az oldószert bepárlással eltávolítjuk. A kívánt 4-oxo-vegyületet tartalmazó maradékot kromatográfiával, grádiens-eluciós kromatográfiával, vagy pH grádiens-extrakcióval tisztítjuk. Ez utóbbi eljárás előnyösebb.

Moffat reagens alkalmazásával lefolytatott előbb említett oxidációban a reagenst célszerűen feleslegben használjuk. Például, a diciklohexil-karbodiimidből 2-10szeres és az ortofoszforsavból 2-5-szűrös felesleget alkalmazunk. A dimetil-szulfoxidot egyaránt mint reagenst és oldószert mindig 10 - 20-szoros feleslegben használjuk. A kiindulási anyag 1 móljára számítva előnyös 6—7 mólfelesleg diciklohexil-karbodiimid és 2,5-3 mólfelesleg ortofoszforsav alkalmazása. A reakció 20—50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen mintegy 20 °C hőmérsékleten folytatható le. Amint várható volt, minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabb a reakció. Bár, 25 °C-kal magasabb hőmérsékleten a termék túlzott bomlása következhet be. Másrészről, 20 °C hőmérsékleten a reakció nem megy olyan gyorsan végbe, és az oxidációs eljárás befejezéséhez 5—7 óra is szükséges lehet. Természetesen hosszabb reakcióidő szükséges alacsonyabb reakcióhőmét séklet alkalmazásánál.

Másik oxidáiószer az N-klór-szukcinimid és dimetiiszulfid kombinációja, melyet egy tercier aminnal, például trietil-aminnal együtt használunk. Használható azonban bármely más, a szakember számára ismert oxidálószer is.

Λ találmány szerint alkalmazott VI általános képletű 4-oxo-vegyuletek előállítására használt kiindulóanyagok a megfelelő 4-acetátok hidrolízisével állíthatók elő. A VI képletű vegyület 4-acetil-származéka ismert vegyület (3 097 137. számú amerikai szabadalmi leírás).

A jelen találmány további szemléltetésére a következőjellemző példák szolgálnak.

1. Példa

4-Dezacetoxi-4-oxo-vinblasztin

Λ reakcióelegy elkészítéséhez 3,0739 g 4-dezacetilvinblasztint és 5,8929 g diciklohexil-karbodiimidet 20 ml dirnetil-szulfoxidhoz adunk, majd 5 ml dimetilszu'foxidban oldott 1,2185 g vízmentes ,‘ortofoszforsavat adunk hozzá. A lombikot ledugaszoljuk és a teljes oldódásig rázogatjuk. A reakcióelegyet 5 óra hosszat szobahőmérsékleten (18-22 °C) tartjuk, majd jég és 1%-os vizes kénsavoldat elegyére öntjük. A kicsapódott diciklohexil-karbamidot leszűrjük és 1%-os vizes kénsavoldattal mossuk. A vizes fázist 14 n vizes ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk és az elegyet többször metilén-dikloriddal extraháljuk. Az egyesített metilén-dikloridos extraktumokat szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A kapott 4-dezacetoxi4-oxo-vinbiasztmt tartalmazó 2,6534 g maradékot 1% os vizes kénsavoldatban oldjuk, az oldatot szűrjük, és a szűrletet az előbbi módon 14 n ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk. Az elegyet metilén-dikloriddal extraháljuk, szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. Az anyag egy részét vékonyrétegkromatográfiával szilikagélen 1:1 etil-acetát . etanol oldószerelegy alkalmazásával vizsgáljuk, mely lényegében egy foltot mutat. A maradékot az előző kromatográfiás elválasztásból kapott 298 mg hasonló maradékkal egyesítjük, és az egyesített anyagokat 400 ml 0,1 mól citromsav-pufferben (pH = 2,35) oldjuk, majd pH grádiensex-rakcióval szétválasztjuk. A savas oldatot 400 ml benzollal extraháljuk, és a pH-t 3,0-ra beállítjuk. Az oldatot ismét 400 ml benzollal extraháljuk, majd a műveletet többször megismételve, a pH-t fokozatosan növeljük. A következő táblázat első oszlopa az oldat ph-értékét, és a második oszlop a benzol eltávolítása után, a frakcióval kapott anyag súlyát mutatja. Mindegyik frakciót az előző módon vékonyrétegkromatográfiával, a 4-dezacetoxi-4-oxo-vinbIasztin jelenlétére analizáljuk.

A pH 3 0-5,0 frakciókat az előzőleg kromatografálássai kapott 4-dezacetoxi4-oxo-vinblasztin átkristáiyosításá’iak szűrleteiből kinyert anyaggal egyesítjük, és az egyesített frakciókat az előző módon,400 ml0,1 mól citrom3

-334 623

I. Táblázat

Vizes fázis	Extraliált termék
pH-ja	mg súlya
2,35	205,8 (elöntjük)
3,0	167,1
3,5	270,6
4,0	6714,
4,5	740,1 (egyesijük)
5,0	257,7
5,5	123,0
6,0	66,7
6,5	26,7
7,0	23,8 (elöntjük)
7,5	12,8
8,0	22,7
9,0	17,8

sav pufferben oldjuk. A második pH grádiens-extrakciós eljárást az előbbi módon folytatjuk le azzal a különbséggel, hogy némely esetben 400 ml benzollal egynél több extrakciót végzünk. A 2. táblázat az extrakciós eljárás eredményeit mutatja. Az első oszlop a vizes fázis pH

értékét, a második oszlop a 400 ml benzollal végzett extrakciók számát, és a harmadik oszlop az oldat bepárlása után kapott extrahált termék mg súlyát mutatja.
	2. Táblázat
Vizes fázis	Extrakciók	Extrahált termék
pH értéke	száma	mg
2,35	3	252,4 (elöntjük)
2,75	2	97,1
3,15	1	114,2
3,55	1	276,1
4,00	3	1154,2
4,5	1	213,2
5,0	1	89,7
5,5	1	32,2
6,0	1	18,7
8,0	1	13,5

A pH 4,0 frakció 1,1542 g, melyet metanol-víz elegyből kristályosítunk. Ezzel 854,3 mg kristályos 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztint kapunk. Az IR- és NMR-spekírumok a megadott kémiai szerkezettel megegyeznek. PMR-spektrum: (60 MHz):

(CDC1₃, delta): 10,2 (széles s, 1, C₃-0H); 8,04 (széles s, 1, indol N-H); 7,43-7,65 (m, 1, C_n. -H), 7,07,22 (ni, 3, C₁₂--,4-H): 6,68 (s, 1, C₁₄-H); 6,15 (s, 1, C,₇-H); 5,63-5,83 (m, 2, C₆₍₇-H); 3,88 (s, 3, C_j5-OCH₃); 3,75 (s, 3, C₃-CO₂CH₃); 3,59 (s, 3, C₁₈'~CO₂CH₃); 2,73 (s, 3, Ν,-CH-,); 0,088 (2t, 6, C4\4’-H).

IR-spektrum:

(CHCI3): 3436 (gyenge), 2985 (közepes), 2924 (közepes), 1721 (erős), 1616 (közepes), 1497 (közepes), 1453 (közepes),! 1427 (közepes), 1221 (nagyon erős, 4 széles), 1126 (gyenge), 1088 (gyenge), 920 (közepes), 786 (közepes, nagyon széles), 7Π (közepes, széles), 660 (gyenge) cm^-1.

2. Példa

4-Dezacetoxi-4-oxo-vinbla$ztin előállítása

2,47 g 4-dezacetil-vinblasztint, 37 ml toluolt és 7,4 ml ínetilén-dikloridot tartalmazó oldatot készítünk. 30 ml toluolban 1,29 g N-klór-szukcinimidet szuszpendálunk, és a szuszpenziót nitrogénáramban hűtés közben keverjük. Ehhez a szuszpenzióhoz 1,06 ml (0,9 g) dimetil.zulfidot csepegtetünk, és az elegyet 15 percig tovább keverjük. Ezután az N-klór-szukcinimid és dimetil-szulfid toluolos elegyhez 5 perc alatt, 0 °C hőmérsékleten, a 4-dezacetil-vinblasztin oldatát hozzácsepegtetjük. (Oldószerből a következő térfogatokat használjuk: a kiindulási anyag súlyának 15-szörösét toluolból súly/térfogat, a kiindulási anyag súlyának háromszorosát N-klór-szukcinimidből súly/térfogat és a dimetil-szulfid feleslegére). A reakcióelegyhez 0 °C hőmérsékleten, 5-6 óra keverés után 2,02 ml (1,47 g) trietil-amint adunk, és az elegyet további 0,5 óra hosszat szobahőmérsékleten keveijük, majd egy éjjelre hűtőszekrénybe tesszük. A vékonyrétegkromatográfia azt mutatja, hogy a kiindulási anyag, a 4-dezacetíl-vinblasztin elfogyott, és a reakcióelegy lényegében egy foltot mutató anyagot tartalmaz. A reakcióelegyet éter és metilén-diklorid elegyével hígítjuk, majd a szerves fázist háromszor vízzel mossuk és szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítva 2,39 g sárga szilárd 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztint kapunk. Ezt az anyagot 240 g I aktivitású szilikagélen kromatografáljuk. Az oszlopot 400 ml részletekben 1 :1 metilén-diklorid : etilacetát eleggyel eluáljuk, melyekhez 9, 13,5, 20, 30 és 45% metanolt adunk. 700 ml eluátum levétele után 20 m!-es frakciókat veszünk. A 21-45 frakciókat egyesítve, és az oldószert bepárolva 1,28 g sárgásbarna szilárd 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztiní kapunk.

3. Példa

4-Dezacetoxi-4ot-hidroxi-vinblasztin

76,6 mg 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztinból ás 0,90 ml vízmentes tetrahidrofuránból oldatot készítünk. Az oldat készítéséhez és a reakció levezetéséhez használt minden felszerelést szárítószekrényben szárítunk. Az előbbi oldathoz 76,2 mg LiAlH(terc-BuO)₃-at adunk, és a reakcióelegyet zárt lombikban, szobahőmérsékleten és nitrogénatmoszférában 22 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyhez 0,11 g ammónium-szulfát és 0,17 ml víz oldatát és diatómaföldet adunk, majd az elegyet diatómaföldön szüljük. A nuccspasztát tetrahidrofuránnal mossuk. A tiszta színtelen szűrletet vákuumban betöményítjük, és a 4-dezacetoxi-4ahidroxi-vinblasztint tartalmazó maradékot metilén-dikloridban oldjuk. A metilén-diklorid ledesztiilálásával 78,6 mg fehér szilárd anyagot kapunk, mely vékonyrétegkromatográfiával főképp egy foltot mutat. A maradékot 20 g Woelrn szilikagélen, 30 ml-ként 6, 9, 13,5, 20, 30 és 45% metanolt tartalmazó 2:1 arányú benzol: kloroform eluálóelegy alkalmazásával kromato-41

184 623 grafáljuk. A frakciókat 10 ml-ként vesszük. A 7-12 frakciókat egyesítjük, az oldószert ledesztilláljuk, így 55,1 mg világossárga szilárd anyagot kapunk, mely vékonyrétegkromatográfiával lényegében egy foltot mutat. Etanolból átkristályosítva 28,8 mg pelyhes fehér 5 kristályos anyagot kapunk. Az eljárással előállított 4dezacetoxi-4a-hidroxÍ-vinblasztin a következő fizikai jellemzőkkel rendelkezik.

PMR-spektrum (100 MHz):

S(COC1₃), 8,23 (bs, 1, indol N-H), 7,4)3-7,61 (m, 1, 10

C„-H), 7,01-7,22 (m, 3, C,₂'~m'-H) 6,59 (s, 1,

C₁₄-H), 6,05 (s, 1, C_n-H), 5,ó6—5,77 (m, 2,

C₆,7-H), 4,02 (d, J = 3, 1, C„~H), 3 88 (s, 3, C_i5-0CH₃), 3,75 (s,3,C₃~CO₂CH₃). 3,73 (bs,l, C₂-H),

3,59 (s, 3, C₁₈,~C0₂CH₃), 2,85 (s, 3, N~CH₃), 0,98 15 és 0,87 (2t, J = 7,6, C_21>21--H).

Infravörös-spektrum:

v(CHCl₃) = 3465, 3005, 1724, 1616, 1500, 1458,

1432 cm ¹.

Ultraibolya-spektrum: 20

X(EtOH) = 214(4 46X10%, 288, 296 nm. Tömegspekírum:

m/e 768 (M%, 737, 709, 651,543, 154.

4. Példa ²⁵ l-Dezmet!.l-4-dezacetoxi-l-fortnil-4a-hidroxí-vÍnblas.ziiii

76,8 mg 4-dezacetoxi-4a-hidroxivinblasztint 10 ml acetonban oldunk, és. hozzáadunk 43,5 μΐ savoldatot, 30 melyet 19,9 ml vízből és 2,5 ml 18 m kénsavból készítünk. A sav hozzáadására azonnal csapadék képződik.

A savas reakcióelegyet —60 °C hőmérsékletre hűtjük, és 4 perc alatt 90 mg króm-trioxidot, 1 ml jégecetet és 0,1 ml vizet tartalmazó oxidáló oldatot csepegtetünk 35 hozzá. A reakcióelegyet -60 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten 20 percig keverjük, majd —70 °C hőmérsékletre hűtjük, Az elegyhez 2 ml 14 n vizes ammóniumhidroxidot adunk, és 50 ml jeges vízre öntjük. A vizes fázist 3-szor kloroformmal extrabáljuk, majd az egyesi- 40 tett extraktumokat hígított nátrium-hidrogén-szulfitoldattal mossuk és szárítjuk. Az oldószer ledesztillálásával 61,6 mg világossárga szilárd maradékot kapunk.

A maradékot 20 g Woelin I aktivitású szilikagélen kromatografáljuk. A kromatogramot 30 ml részletekben 1 :! 45 metilén-diklorid : etil-acetát elegyben eluáljuk, melyek 4, 6, 9, 13,5, 20 és 30% metanolt tartalmaznak. Az eluálással 10 ml-es frakciókat veszünk le. A 15—20 frakciókat egyesítve 34,8 mg fehér szilárd l-dezmetil-4dezacetoxi-l-formil-4a-hidroxi-vinbíasztint kapunk. 50

5. Példa

4-Dezacetoxi-4a-acetoxi-vinblasztin gg

440 mg 4-dezacetoxí-4a-hidroxi-vinblasztin, 6 ml ecetsavanhidrid és 6 ml piridin elegyét szobahőmérsékleten 17 óra hosszat állni hagyjuk. Az llló alkotórészeket ezután vákuumban, 30 °C hőmérsékleten eltávolítjuk. A képződött olajos 4-epi-VLB-í metilén-dikloridban θθ oldjuk, és a szerves fázist hideg vízzel mossuk. A vizes fázist elválasztjuk és metilén-dikloriddal extraháljuk.

Ezt a metilén-dikloridos extraktumot az eredeti szerves fázishoz adjuk, és az egyesített oldatokat szárítjuk. Az oldószer Jedesztillálásával 4-epi-VLB maradékot kapunk, 65 melyet 20 g szilikagélen (I aktivitású) kromatografálunk, és növekvő mennyiségű, 9, 13,5, 30 és 45% metanolt tartalmazó 1:1 metilén-diklorid: etil-acetát eleggyel eluálunk. Vékonyréteg-kromatográfiával vizsgálva a kívánt terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert eltávolítjuk. A kapott maradék sárga szilárd anyag mely a következő fizikai jellemzőkkel rendelkezik; PMR-spektrum (100 MHz):

5(CDC1,) 8,41 (széles s, I, indol N-H), 7,39-7,58 (ni 1, C„-H), 7,0-7,3 (m, 3, C,₂--,₄’-H), 6,58 (s,

1, C₁₄-H), 6,03 (s, 1, C₁₇-H) 5,49-5,82 (m, 2,

C₆ 7-H), 4,56 (s, 1, C₄-H), 3,79 (s, 3, C₁₅-OCH₃),

3,55 (s, 3, C₃-CO₂CH₃), 3,60 (s, 3, C₁₈'-CO₂CH₃),

2,90 (s, 3, N-CH₃), 1,25 és 0,90 (2t, J = 7, 6,

C21,21'—H).

Infravörös-spektrum:

p(CHC1₃) => 3450, 3000, 1730, 1225 cnf¹ Ultraibolya-spektrum:

X(EtOA) = 214 (4,46X10%, 288, 296 nm. Tömegspektrum: m/e 810 (M%, 779, 751,469, 295,154.

A találmány szerinti vegyületek a kínai hörcsög petefészek sejtjeiben mitózisos inhibitorok. Különösen a 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-vinblasztin közelítőleg megfelelő mitózisos gátlást mutat, mint a vinblasztin-szulfát, vagy a 4-dezacetil-vinblasztin, 0,01 pg/ml-nél alacsonyabb aktivitással.

A találmány szerinti V általános képletű vegyületek, tumorellenes szerek. Ezt bizonyítja az egerekbe átültetett tumorral szembeni aktivitás. Ennek meghatározására, feljegyeztük a gyógyszer intraperitoneális adagolását sz adott dózisszinten a tumor beültetése után 7-10 nappal, vagy másként, a beültetés utáni első, ötödik és kilencedik napon.

A következő 3, táblázat több kísérlet eredményét adja meg, melyben az egerekbe átültetett tumort a találmány szerinti vegyületekkel eredményesen kezeltük.

A táblázat első oszlopa a vegyület nevét, a második oszlop a transzplantált tumort, a harmadik oszlop a dózisszintet, vagy a dózisszint-tartományt, és az adagolási napok számát, és végül a negyedik oszlop a tumor növekedésének %-os gátlását, vagy a túlélési idő elhúzódási %-át mutatja, például B16. (A GLS aGardner limfo3. Táblázat

Vegyület

Tumor mg/kg X nap

Százalékos gátlás vagy a túlélési idő elhúzódása

4-dezaceíoxi-4ahidroxi-vinblasztin l-dezmetil-4-dezacetoxi-l-formil4a hidroxi-vinkrisztin-szulfát

6,0X10 100 (7 nap) toxikus GLS 3,0X10 91 (7 nap) 78 (II nap)

1,5X10 35 (7 nap) 25 (11 nap)

B16 9,0X3 toxikus

6,0X3 90

3,0X3 65

755 3,0X10 38

6,0X i 0 100 (7 nap) toxikus GLS 3,0X10 100(7 nap) 100 (11 nap)

1,5X10 36 (7 nap) 29 (11 nap) *határozatlan túlélő

-5184 623 szarkoma; a CA755 az adenokarcinóma és aB16 a mehnóma rövidítése.)

A találmány szerinti vegyületek tumorelienes szerként való alkalmazása vagy parenterális, vagy orális adagolással történhet. Orális dózisra, az V általános képletű bázis nem toxikus savval képezett gyógyászatilag elfogadható sóját, mint szulfátsót, megfelelő mennyiségben keményítővel vagy más vivőanyaggal keveqük és egymásba dugható zselatinkapszuiába töltjük, melyek mindegyike 7,5-50 mg aktív alkotórészt tartalmaz. 10 Hasonlóan az antineoplasztikusan aktív só keményítővel, kötőanyaggal és csúsztatóanyaggal keverhető és 7,5—50 mg sót tartalmazó tablettákká préselhető. A tabletták vájattal is készíthetők, ha alacsonyabb, vagy osztott dózist szükséges alkalmazni. A parenterális adagolás azonban előnyösebb. Ebből a célból, 1-10 mg/ml V általános képletű indol-dihidroindol sóját, mint szulfátsóját tartalmazó izotóniás oldatokat alkalmazzuk. A vegyületeket 0,01—1 mg/kg, előnyösen 0,1-1 mg/kg testsúlyarányban, a gyógyszer aktivitásától és toxicitásától függően, hetenként egyszer vagy kétszer, vagy minden második héten adagoljuk. A terápiás dózis eléréséhez egy másik, a testfelülettel arányos dózison alapuló módszer is alkalmazható, melyben a gyógyszert 0,1-10 mg/m² testfelület dózissal minden hetedik vagy tizennegyedik napon adagoljuk.

A találmány szerinti vegyület klinikai használatában, a klinikai orvos ugyanúgy használná a vegyületet, ugyanazon a módon és azonos vivőanyagban, és valószínűleg ugyanolyan típusú tumorok ellen, mint a .vinkrisztint vagy a VLB-t. Az alkalmazott dózisszint rámutatna a különbségre, melyet a kísérleti egerek tumorjának kezelésénél a dózisszintben találnak. A találmány szerinti vegyületek dózisszintje kevesebb mint a vinkrisztin és a vinblasztin dózisszintje. A klinikai tesztben, mint más tumorellenes szereknél, különleges figyelmet érdemei a találmány szerinti daganatellenes vegyületek hatása a tíz , jelzett” tumor ellen, melyet a „The Design of Clinical Trials in Cancer Therapy” Staquet kiadó (Futura Publishing Company, 1973) 266. oldala tárgyal.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás V általános képletű 4-dezacetoxi-4-szubsztituált-indol-dihidroindoi-származékok előállítására, ahol R² metil- vagy formilcsoport,

   R⁶ hidrogénatom,

   R⁷ jelentése hidroxilcsoport, vagy ha R² metilcsoport, R⁷ acetoxicsoport is lehet, vagy

   R² metilcsoport és

   R⁶ ás R⁷ együtt oxocsoportot alkot, azzal jellemezve, hogy a VI képletű 4-dezacetQxi-4/?-hidroxi-vinbiasztint diciklohexil-karbodiimid foszforsavas dimetil-szulfoxiddal készített oldatával vagy N-klór-szukcinimiddel és díinetilszulfiddal folyadékfázisban oxidáljuk, majd kívánt esetben a kapott III képletű 4-dezacetoxi-4-oxo-vinblasztint 6C litium-aiumínium-terc-butoxiiáítal inért vízmentes oldószerben redukáljuk, és kívánt esetben az V általános képletű 1-dezmetil4 dezacetoxi l -fonnil-4a-hidroxi-vinkrisztin előállítására, 5 ahol R² formilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxilcsoport, az így keletkezett V általános képletű 4-dezacetoxi-4a-hidroxÍ-vinblasztint, ahol R² metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxilcsoport, krómtrioxiddal oxidáljuk, és/vagy kívánt esetben az V általános képletű 4-dezaC3toxi-4ü!-acetoxi-vinblasztin előállítására, ahol R² metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ acetoxicsoport, egy keletkezett 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-indo!-dihidroindolszármazékot, ahol R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxil15 csoport., ecetsavanhidriddel reagáltatunk.

   (Elsőbbsége: 1978. november 4.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás V általános képletű 4-dezacetoxi-4-szubsztituált-indol-dihidroindol-származékok előállítására, ahol

   20 R² metil- vagy formilcsoport,

   R⁶ hidrogénatom,

   R⁷ jelentése hidroxilcsoport, vagy ha R² metilcsoport, R⁷ acetoxicsoport is lehet, azzal jellemezve, hogy III képletű 4-dezacetoxi-4-oxo25 vinblasztint litium-alumínium-terc-butoxiláítal inért vízmentes oldószerben redukálunk, és kívánt esetben az V általános képletű 1-dezmetil4-dezacetoxi-l-formil-4a-hidroxi-vinkrisztin előállítására, ahol R² formilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxíi30 csoport, az így keletkezett V általános képletű 4-dezacetoxi-4a-hidroxi-vinbiasztint, ahol R⁷ metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ hidroxilcsoport, krómtrioxiddal oxidáljuk, és/vagy kívánt esetben az V általános képletű 4-dez35 acetoxi-4a-acetoxi-vinblasztin előállítására, ahol R² metilcsoport, R⁶ hidrogénatom és R⁷ acetoxicsoport, egy keletkezett 4-(lczacetoxi-4ahidroxiindoldihiürcindol· származékot, ahol R⁶ hidrogénatom és R² hidroxil· csoport, ecetsavanhidriddel reagáltatunk.

   40 (Elsőbbsége: 1978. március 27.)
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás az V általános képletű vegyületek szűkebb körét képező 111 képletű 4-dezacetoxi-4-oxo-indol-dihidroindol-szárroazék előállítására, azzal jellemezve, hogy a VI képletű 4-dezacetoxi-4/345 hidroxi-vinblasztiní diciklohexil-karbodiimid foszforsavas dimetil-szulfoxiddal készített oldatával vagy N-klórszukcinimiddel és dimetil-szulfiddal folyadékfázisban oxidáljuk.

   (Elsőbbsége: 1977. november 7.)

   50 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy litium-aluminium-terc-butoxiláttal végzett redukció során inért oldószerként tetrahídro-furánt vagy dietilétert használunk.

   (Elsőbbsége: 1978. március 27.)

   55 5. Az 1. és 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Iitíum-alumínium-terc-butoxiiáttal végzett redukciót vízmentes tetrahidro-furánban szobahőmérsékleten és nitrogén-atmoszférában 22 óra hosszat tartó keveréssel végezzük.

   (Elsőbbsége: 1978. március 27.)