HU180530B - Színes bevonóanyag különböző felületek bevonására és eljárás a bevonóanyag felhordásár - Google Patents

Description

Δ találmány tárgya: színes bevonóanyag különböző felületek, elsősorban külső vagy belső felületek több színű bevonására, illetve képzőművészeti alkotások vagy díszítő minták létrehozására szemcsés adalékanyagból és kötőanyagból, valamint eljárás a bevonóanyag felhordására.

Különböző épületek, objektumok külső falainak, illetve belső tereinek díszítésére számos megoldás ismert. Az építészeti belső terekben alkalmazott művészeti síktechnikák, például a freskó, a seccó, a mozaik, a színes üvegablak, a különböző zománctechnikák, a gipszmárvány intarzia, a faintarzia vagy a különböző műanyag festékek.

A freskó és secco nagyon munkaigényes technikák, és a mai avantgarde festészeti stílusokhoz nem megfelelő eljárások. A mozaik a mai művészeti törekvéseknek jó kifejezője lehet, viszont az alkotóelemek sajátságából adódan aprólékos munkát igénylő, kissé merev festői hatást nyújtó technika. A színes üvegablak beépítési helye nagyon korlátozott, mindenképp függ az épület szerkezetétől, homlokzati kialakításától, és csak olyan falon helyezhető el, amely egyben külső fal is, továbbá színhatása csak természetes megvilágítás mögül érvényesül. A zománctechnikák alkalmazási területe korlátozott, mivel nagy, színes méretekben hatásuk „építészet-idegen” jellegű lehet. A gipszmárvány intarzia a mode'rn építészetben nem nyer létjogosultságot, így a modern murális művészet sem igényli ezt a technikát. A faintarzia igen kedvelt technika a murális alkotásokban, és mivel az építészetnek is lényeges anyaga a fa, a faintarzia mint képzőművészeti falfelület nagyban növelheti az építészeti tér esztétikai értékét. Hátránya, hogy korlátozott festői hatás érhető el vele, mivel a színskála is igen korlátozott mértékű. A műanyag festékeket murális célokra ritkán használják, mért a festészet terén ismert akrilátok általában „szemcse” nélküli festékek, így nem adnak rusztikus, masszív, tartós felületet.

Külső felületek díszítésére ugyancsak többféle szabadtéri síktechnika ismert, sgrafitto, mozaik, tűzzománccal színezett fémlemez, anyagában színezett vagy mintás beton, műanyag festékek stb.

A mozaikkal, a tűzzománc technikákkal és a műanyag festékekkel kapcsolatban ugyanaz mondható el, mint korábban a belső terek díszítésére vonatkozóan. A sgrafitto technika alkalmazását erősen korlátozzák az éghajlati viszonyok, így Magyarországon sem célszerű külső felületeken alkalmazni. A mintás betonnal csupán a szürke árnyalatait lehet megvalósítani, a beton színezése pedig a festékek gyenge minősége miatti foltosodások, valamint a nehéz kivitelezés miatt a gyakorlatban nem terjedt el.

189 530

I

-1Á

180 530

Alkalmaznak az építészetben olyan keverékanyagot is, amely építészeti műtárgyak burkolására, valamint önálló építőelemként történő felhasználásra alkalmas. Ilyen megoldást ismertet például az 530 945. sz. svájci szabadalmi leírás. Az ebben bemutatott anyag szervetlen zúzalékból áll, amelyet műanyag diszperzió köt össze. Készíthetők az anyagból homogén építőelemek, továbbá rétegelt elemek is. Ez a megoldás azonban díszítésre, főként pedig képzőművészeti alkotások létrehozására nem alkalmas, minthogy az adalék- és töltőanyagok semleges színűek, vagy vegyes színekben esetlegesen fordulnak elő a masszában. Ugyancsak változó az őrlemény szemcsenagysága is, ami építőelemek kialakításánál nem jelent problémát, díszítő bevonatként történő felhasználását azonban kizárja. Hátránya még a megoldásnak az is, hogy a kívánt szilárdság elérése érdekében hőkezelést igényel.

Olyan megoldás is ismert (lásd a H/1995. sz. magyar közzétételi iratot), amely színes homlokzati bevonat képzésére alkalmas. Ez a keverék ugyancsak ásványi őrleményből és kötőanyagból áll, önálló építőelemként azonban nem használható fel, csupán idő- és időjárásálló textúrájú felületképzésre. A kötőanyagként vagy védőrétegként alkalmazott műanyag diszperzió biztosítja a bevonat ellenállását az időjárás viszontagságaival szemben, az ásványi őrlemény pedig alkalmas különböző színek létrehozására.

Minthogy azonban ez a keverék is az őrlemény szemcsenagysága, valamint az alapanyag fizikai tudajdonságai, idő- és fagyállósága szempontjából meglehetősen inhomogén, díszítések vagy képzőművészeti alkotások kialakítására, építészeti belső tereken vagy táblákon történő alkalmazásra nem megfelelő, időállósága pedig — a keverékben használt anyag minőségétől függően — változó.

A jelen tanulmánnyal olyan színes bevonóanyag kialakítása a célom, amellyel mind külső felületek, mind belső építészeti terek, sőt táblák vagy panelek is bevonhatók, mégpedig több színben, díszítő, illetve képzőművészeti alkotások formájában, és amely külső falfelületen alkalmazva is kellően színtartó és időálló.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottam meg, hogy a szemcsés adalékanyagból és kötőanyagból álló bevonóanyag 55—65 térfogatszázalék adalékanyagot és 35—45 térfogatszázalék kötőanyagot tartalmaz, ahol az adalékanyag adott színű kő- vagy kőagyagőrlemény egyetlen frakciója, a kötőanyag pedig viszkózus akrilát kopolimer diszperziós műgyanta.

Ha a kiválasztott frakció 2 vagy 3 mm szemcsenagyságú, a bevonóanyag 60—65 térfogatszálokra 0,2—0,3 mm szemcsenagyságú frakciót használunk, a bevonóanyagnak 55 térfogatszázalék adalékanyagot kell tartalmaznia. Kötőanyagként előnyösen alkalmazható sztrirol-akrilsav-észter alapú műgyanta. A megadott térfogatszázalékon mindig az anyagok halmaztérfogatát értem.

Általában a találmány szerinti bevonóanyag felhasználásakor festékanyag felhasználása föo lösleges, esztétikailag ugyanis kedvezőbb az építőanyagok természetes színeit mutató bevonat, speciális esetekben azonban nincs akadálya annak sem, hogy a keverék festékanyagot, pig5 menteket is tartalmazzon. Ez esetben a porfesték mennyisége legfeljebb 20 térfogatszázalék lehet, legfeljebb 40 térfogatszázalék kőőrlemény mellett.

A találmány szerinti bevonóanyagot úgy visz0 szűk fel a különböző felületekre, hogy az adalékanyag és kötőanyag kimérése után az adalékanyagot nedvesítjük, majd a nedvesített adalékanyagot és a kötőanyagot, valamint adott esetben a festéket összekeverjük, és az adott felület minden részletére kiterjedő nyomóerő alkalmazása mellett kézi úton felhordjuk. A műveletek során ügyelni kell arra, hogy a bevonóanyag „földnedves állapot” és az ún. „kevéssé képlékeny konzisztencia” között legyen. A nedΌ vesítés azért igen fontos, hogy az őrlemény ne vonja el összekeve'rés után a vizes műgyanta víztartalmát, valamint azért is, hogy a kőzetszemcsék színe teltebbé váljék. A keverést oxidációmentes szerszámmal végezzük. Általában ;5 elegendő egy-két perces keverés ahhoz, hogy a kőrészecskék minden oldalukon és élükön bevonódjanak a diszperzióval, és egyenletes eloszlású szuszpenziót képezzenek. Ez azért szükséges, hogy felhordáskor mind a felületre, mind egy0 máshoz a lehető legnagyobb mértékben tapadjanak a szemcsék.

A felhordás ugyancsak oxidációmentes szerszámmal és oxidációmentes felületre történik, mintegy 1—3 kg nyomás kifejtése mellett. Az 5 anyagot vízszintes felületen lapogatással, nyomással tömörít jük, függőleges felületre gyors mozdulattal visszük fel, és mindjárt nyomással, simítással tömörítjük. A különböző színű bevonóanyagok felrakása után a bevonatot 10—30 C° ) hőmérsékleten, legalább 4 órán át szárítjuk.

Szükség esetén a keverék felhordása előtt a bevonandó felületet simítótapasszal vonjuk be, hogy az egyenetlenségeket és felületi hibákat eltüntessük. Ha a bevonandó felület nedvszívó, a 5 bevonat felvitele előtt célszerű mélyalapozóval felületkezelést végezni. Mélyalapozóként előnyösen alkalmazható vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres folyékony műgyanta. Célszerű a mélyalapozót vízzel hígítani, legfeljebb 1:1 ) arányban.

A bevonóanyag előállítását általában célszerű közvetlenül a felhordás előtt elvégezni, lehet azonban a már elkészített keveréket tárolni is.

A tárolást feltétlenül légmentesen lezárt és > oxidálódásmentes anyagból készült edényben kell végezni.

A kőőrlemény készítéséhez színben lényegében homogén és fényálló (azaz nem fakuló), és erőteljes színű, erős tónusértékű kőzeteket hasz) nálunk. A különböző műanyag habarcsok színeit ugyanis az esetek túlnyomó többségében a kőzetek alapszíne határozza meg. Általában csupán olyan esetekben használunk porfestékeket, amikor a kívánt színű zúzalék nem áll rendelkezés^ re (például aranypor).

-2180 530

Megjegyzem, hogy nem csupán természetes ásványokból készített őrlemény használható fel a találmány szerinti megoldáshoz, hanem különböző építési anyagok, illetve kőagyagféleségek, például klinker, burkolótéglák, keramitkő, metlachi stb. is alkalmazhatók. Az anyag kiválasztásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy külső felületek bevonásához fagyálló és legalább 5—7 Brinell keménységű kőőrleményt alkalmazzunk. Koptatóhatásnak kitett belső felületekhez (például padló vagy embermagasságban levő díszítés) hasonló keménységű anyag szükséges.

A találmány szerinti megoldás nagy előnye, hogy alkalmas mind figurális, mind nonfiguratív kompozíciók létrehozására épületek, objektumok külső vagy belső falfelületein, vagy akár külön táblákon, paneleken. Az eljárás alkalmazása igen könnyen elsajátítható, ugyanakkor a természetes anyagok által biztosított színek és a képsíkon belüli plasztikai játékok a képzőművész számára rendkívül tág lehetőséget biztosítanak.

Előnye a megoldásnak az is, hogy rendkívül időálló és viszonylag olcsó. Ugyanakkor esztétikus: szemcsés, kissé fénylő, nem repedező bevonatot alkot. Igen nagy előnye továbbá, hogy a vízgőzt átengedi, tehát a fal természetes légzését nem gátolja.

A találmány szerinti megoldás számos további előnnyel is rendelkezik. A műtermi előállítás lehetővé teszi, hogy a műalkotás elkészítése mind térben, mind időben függetleníthető legyen az épület kivitelezésétől, továbbá az alkotás mobilitását is biztosítja. Ugyanez vonatkozik az előregyártott panelekre is.

A találmány szerinti színes bevonóanyag — mint mondottam — felvihető a különböző felületekre műteremben, üzemben vagy a beépítés helyén külső, illetve belső falfelületekre.

A műteremben készülő murális alkotásokat a falfelületekre erősíthető lapokon, paneleken készítjük el. Az alkalmazott panelek lehetnek egy-egy teljes műalkotás vagy díszítőelem hordozói, nagyobb méretű alkotások esetén azonban a művet célszerű feldarabolva, külön paneleken elkészíteni, és a felhasználás helyén öszszeilleszteni. Ezekhez a pannókhoz célszerű alap a rétegelt fa, a farostlemez és a pozdorjalemez. Ezen anyagok előnye, hogy kis súlyuk miatt a bevonati réteg készítése során is könynyen mozgathatók, továbbá, hogy vékony válaszfalakra is felszerelhetek. A rétegelt fa használatának további előnye, hogy ha a kompozíció úgy kívánja, szabadon, vakolás nélkül maradhatnak bizonyos felületi részek, hiszen a fa anyagának szépsége az esztétikailag támasztott legnagyobb igényeket is kielégíti.

A 'rétegelt lemez vastagsága a panelek méretétől függ, a panelek méretét viszont a képzőművészeti alkotás méretei és komopozíciója határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a panelek csatlakozása a felszerelt alkotáson hálós rajzolatként jelentkeznek, a kompozíció feldarabolásának optimális módját az alkotóművész hivatott meghatározni.

A fatáblák felületét, minthogy a fa nedvszívó, mélyalapozóval célszerű átitatni. Előnyösen alkalmazható vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres mélyalapozó, amit laposecsettel viszünk fel a felületre. A folyékony műgyanta gyökérszerűen beszívódik a rostok közé, és ennek hatására a fafelület telítetté válik. A mélyalapozó így megnöveli a bevonati anyag, valamint az alapfelület közötti tapadóerőt. Az alapozó bevonat száradása a falemezen szobahőmérsékleten legfeljebb 1 órát igényel. Ezután megtörténhet a bevonatréteg felhordása.

A faanyag kiválasztásakor ügyelni kell arra is, hogy repedések lehetőleg ne legyenek benne, ha ezek mégis előfordulnának, akkor glettanyaggal, simítótapasszal kell eltüntetni azokat.

Rétegelt lemez, illetve fa anyagú alapfelületet általában elég egyszer átitatni mélyalapozóval, de ha más felülettel, például gipszalappal dolgozunk, az alapozást többször meg kell ismételni. Igen fontos, hogy a mélyalapozóval átitatott felület matt maradjon. Ennek érdekében a mélyalapozót vízzel hígítani kell. A hígítás mértéke általában nem haladhatja meg az 1:1 arányt. A hígítás mértékét próbálgatással lehet optimálisan meghatározni.

Az alapozó bevonat megszáradása után lehet elkezdeni a vakolat, a fedő réteg felhordását. Az eljárás során előnyös, ha az alap vízszintes, jól alátámasztott helyzetben van. A bevonóanyag felvitelekor ugyanis — mint már mondottam — a kellő tapadás biztosításához viszonylag nagy nyomóerőt kell kifejteni, és ez lényegesen kőnynyebb a panel vízszintes helyzetében. Előnye még az ilyen pozíciónak, hogy nincs leszóródás, tehát az anyagveszteség is kevés. A masszát a felületen nem szabad elkenni, tömöríteni kell, hogy az adalékanyag-részecskék szorosan egymás mellé kerüljenek, és a bevonatban minimális legyen a hézagtérfogat. Minél tömörebb a bevonat, annál jobb fedő tulajdonsággal rendelkezik. A bedolgozás tehát alapos és precíz munkát igényel még akkor is, ha mélyalapozóval fokoztuk a tapadást.

Természetesen készíthetők díszítő bevonatok nem csupán fa-, hanem egyéb, például fémlemezekre is. Nyilvánvaló, hogy a fémlemezeket, nem lévén nedvszívóak, mélyalapozóval kezelni fölösleges.

Ha a találmány szerinti bevonóanyagot a helyszínen visszük fel a falra, akkor a bevonandó felület általában vakolt tégla, beton, műkő, gipsz, azbesztcement, fa stb. A vakolati massza alatt sima, egyenletes felületet kell biztosítani. Régebbi vagy nedvszívó falakat ugyanúgy mélyalapozóval kell átitatni, mint ahogy a fatáblákat. Ha a falfelületen egyenetlenségek vagy repedések vannak, itt is simítótapasszal kell ezeket eltüntetni. A tapasz száradása után végezzük a díszítő vakolat felhordását.

A vakolat felvitelét függőleges felületre is csak kézi úton lehet elvégezni, minthogy a massza korábban említett konzisztenciája — földnedves és kevéssé képlékeny állapot közötti átmenet — gépi felhordáshoz nem megfelelő.

I

180 530

A vakolatot egyenletes rétegben, kis foltokban rakjuk fel a falra, hogy a lepergés minimális legyen, majd a felületre azonnal tömö'rítjük körkörös simítással. Itt is hangsúlyozom, hogy valamennyi alkalmazott szerszámnak oxidációmentes anyagból kell készülni.

Célszerű a különböző színű bevonóanyagok felvitele előtt színtervet készíteni (u. i. egyes színmezők száradás utáni színmódosítása csak újabb réteg felvitelével lehetséges), továbbá célszerű a kontúrokat a falfelületre felrajzolni. Rajzszénnel való rajzolás esetén a felesleges szénport a falfelületről le kell verni.

Felhasználható a találmány szerinti bevonóanyag házgyári panelek készítéséhez is. Az épületek előregyártott vasbeton homlokzatain, falpaneljein művészeti terv alapján készíthető képzőművészeti alkotás. Ezt az épületelem gyártási helyén (üzemben) a beépítést megelőző időben készítjük el lényegében a helyszíni felhordással megegyező technológiával. A különbség lényegében csak annyi, hogy a bevonóanyagot nem függőleges, hanem vízszintes helyzetű elemre kell felhordani, és ez meggyorsítja az eljárás technológiáját.

A találmány további részleteit kiviteli példákon ismertetem.

1. példa

Külső falra készítettünk nagy méretű falképet. Ehhez 3 mm szemcsenagyságú őrleményt használtunk fel. Az őrleményt szürke, barna és vörös tömött mészkőből, sárga dolomitból, zöld kloritpalából és fehér márványból készítettük, pofás kőzúzógépen. A megfelelő frakciót szitasoron válogattuk ki.

A bevonóanyag-keverék 50% őrleményt és 40% kötőanyagot tartalmazott. Kötőanyagként viszkózus sztirol- és akrilsavészter alapú akrilát kopolimer diperziós műgyantát alkalmaztunk. Az ő'rlemény nedvesítése után végeztük el a keverést. Ehhez faládát és rozsdamentes acél keverőlapátot alkalmaztunk.

A felhordás kézi úton történt, közvetlenül a falra. A falképet két rétegből alakítottuk ki, így a vakolatréteg vastagsága 6 mm volt.

A szárítás körülbelül 20 C° melegben történt. 5 óra múltán a vakolat teljesen megszilárdult.

2. példa

Középület belső falára készítettünk díszítéseket. A felhasznált anyag vörös márvány, fehér dolomit, fekete gabró, kék ankerit, zöld egirin, valamint néhány egyéb színű mettlachilap 2 mm frakciójú őrleménye volt.

A díszítés elkészítése során először a fal egyenetlenségeit tüntettük el, mégpedig ugyanezen anyagok 0,2—0,3 mm-es frakcióiból készített glettanyaggal. Mind a kisebb, mind a nagyobb szemcsenagyságú adalékanyaghoz viszkózus sztirol- és akrilsavészter alapú akrilát kopolimer diszperziós műgyantát alkalmaztunk kötőanyagként. Az adalékanyag és a kötőanyag térfogataránya a glettanyagban 55%:45%, a nagyobb szemcsenagyságú anyagban 60%:40% volt.

A mintázat kialakítását a körvonalak felrajzolásával kezdtük. Ezután a színes gletteléssel készítettük el tulajdonképpen a díszítés színtervét. Ennek során figyelembe kellett venni, hogy a finom szemcséjű másszák mindig világosabb á'rnyalatúak, mint az ugyanazon anyagból származó durva szemcséjű habarcsok. A kőzetek mintegy 1 mm nagyságú őrleménye ugyanis még megtartja a kőzetrönk eredeti színét, ezen méret alatt azonban a szemcsenagyság csökkenésével párhuzamosan kivilágosodik az őrlemény színe.

A glettelő anyagot alkotó őrleményt nedvesítés után — mely lényegében vízzel való bepermetezésből állt — üvegedényben üvegrúddal kevertük össze, miután a kötőanyagot is hozzáadtuk. A glettelést rozsdamentes acél spatulyával végeztük.

Az alapréteg megszáradása után készítettük el a második bevonatréteget. Ennek elkészítési és felhordási technológiája lényegében megegyezett az 1. példában bemutatottal.

A találmány szerint felhordott színes vakolat a 25 C° hőmérsékletű helyiségben 4 óra alatt megszáradt.

3. példa

Belső tér díszítésére készítettünk nagyméretű pannót műteremben, A bevonóanyagot 9 mm vastagságú rétegelt falemezekre vittük fel. Az egyes lemeztáblák mérete 70x110 cm volt.

A bevonóanyagot klinker, mettlachi, tégla és keramitkő-hulladék 2 mm-es frakcióiból készítettük. Kötőanyagként itt is viszkózus sztirol- és akrilsavészter alapú akrilát kopolimer diszperziós műgyantát alkalmaztunk. Az adalékanyag és a kötőanyag térfogataránya 60%:40% volt. A nedvesítést és keverést üvegedényben, üvegrúddal végeztük.

A bevonóanyag felhordása előtt a fatáblákat vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres mélyalapozóval itattuk át. A mélyalapozót vízzel hígítottuk 1:0,7 arányban.

Az alapozó száradása után (50 perc múlva) a bevonóanyagot rozsdamentes acélspatulyával vittük fel a fatáblákra, és kézzel történő alapos betapasztás után szobahőmérsékleten körülbelül 5 órán át hagytuk száradni. Ezután a táblákból a helyszínen állítottuk össze a képet. A szerelést a fal szerkezetébe facsomagok által felerősített fa keretvázra csavarozással végeztük. A csavarozási helyeket utólag a megfelelő színű maszszával bevontuk.

4. példa

Az előző példában bemutatotthoz hasonló faliképet készítettünk, ugyancsak műteremben. A panelek ezúttal nem fatáblák, hanem sárgaréz lemezek voltak. A felhasznált anyagok a 2. példában bemutatottak voltak, de ezúttal csak a 0,2—0,3 mm-es frakciót alkalmaztuk. A képhez pedig arany porfestéket is felhasználtunk. Ezt kevertük hozzá oly módon, hogy a porfesték— kőő'rlemény—kötőanyag arány 15:40:45 térfogatszázalék volt. A nedvesítést és a keverést ezúttal is üvegedényben üvegrúddal, a felhordást pedig rozsdamentes acélspatulyával végeztük.

180 530

A kép a 3. példában bemutatottól abban is különbözött, hogy a színfoltokat nem csupán egymás mellett, egy síkban helyeztük el, hanem egymás mellé és egymásra hordtuk fel. így több síkú, különböző rétegvastagságú felületet készítettünk, amelynek plasztikai játéka relief hatást biztosított.

A lemezek szárítását kályha fölött, körülbelül 30 C°-on végeztük, mintegy 4 órán át. Ezután a lemezeket az előző példában bemutatotthoz hasonlóan a falra illesztett vázra erősítettük fel.

5. példa

A találmány szerinti megoldást házgyári panelek készítésénél is kipróbáltuk, 8—9 m² nagyságú paneleket készítettünk a hagyományostól alig eltérő technológiával. A panel felületképzése ugyanis általában fehér zúzott kővel történik. Ha ún. szendvics szerkezetű panelt készítenek, ennek külső kéregbetonrétegét szórják be kőzúzalékkal. A találmány szerinti megoldás alkalmazásakor a kőzúzalékot hagytuk csupán el, és helyette alkalmaztuk a díszítő vakolatréteget. Az alatta levő kéregbetont sima felülettel alakítottuk ki, hogy megfelelő alap legyen a műanyag vakolat számára. Ezúttal 4 mm szemcsenagyságú frakciót alkalmaztunk. A felhasznált anyagok, valamint ia keverés és a felhordás technológiája megegyezett az 1. példában leírttal, azzal az eltéréssel, hogy a felhordást az előnyösebb vízszintes helyzetben lehetett elvégezni.

A bemutatott példákból világosan látszik, hogy a találmány szerinti megoldás rendkívül széleskörűen felhasználható, és a díszítés, illetve képzőművészeti alkotások kialakítása számára igen kedvező. További előnyös tulajdonsága, hogy vízzel könnyen tisztítható, és rendkívül időálló. Alkalmazásával nem csupán épületek belső vagy külső felületein alakíthatók ki képzőművészeti alkotások, hanem a találmány szerinti anyag és technológia felhasználásával műteremben készített panelek is tetszőleges helyen elhelyezhetők. Előregyártóit lakótelepi paneleknek a találmány szerint történő előállításával a lakótelepek egyhangúsága szüntethető meg. Ezen túlmenően középületek homlokzatain vagy reprezentatív belső tereiben is igen szép látványt adhat egy-egy művészi falkiképzés a találmány szerinti sokszínű, rusztikus műanyag vakolattal. Az anyag és a technológia lehetőséget ad mind figurális, mind nonfiguratív kompozíció alkotására, bármely stílusirányzat tolmácsolására, minthogy az eljárás könnyen elsajátítható és egyszerűen alkalmazható.

Szabadalmi igénypontok

Claims (17)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Színes bevonóanyag különböző felületek, elsősorban több színű külső vagy belső falfelületi részek bevonására, illetve képzőművészeti alkotások vagy díszítő minták létrehozására szemcsés adalékanyagból és viszkózus kötőanyagból, azzal jellemezve, hogy 55—65 térfogatszázalék adalékanyagból és 35—45 térfogatszázalék kötőanyagból áll, ahol az adalékanyag adott színű kő vagy kőagyagőrlemény egyetlen frakciója, a kötőanyag pedig akrilát kopolimer diszperziós műgyanta.

   4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti beteli alakja, azzaljellemezve, hogy 60—65 térfogatszázalék adalékanyagot tartalmaz, amely
2. 2 mm vagy 3 mm szemcsenagyságú frakció.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti bevonóanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 55 térfogatszázalék adalékanyagot tartalmaz, amely 0,2—0,3 mm szemcsenagyságú frakció.
4. 4. Az 1—3. igénpontok bármelyike szerinti bevonóanyag kiviteli alakja, azzal jellemezv e , hogy a kötőanyag sztirol- és akrilsavészter alapú műgyanta.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti bevonóanyag kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy festékanyagot tartalmaz.
6. 6. Eljárás az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti színes bevonóanyag felhordására, amelynek so'rán az adalékanyagot és a kötőanyagot kimérjük és összekeverjük, majd a bevonandó felületre kézi úton: spatulyával, illetve vakolókanállal és simítóval felrakjuk, azzal j ellemezve, hogy a kimérés után az adalékanyagot nedvesítjük, a keveréshez nem oxidálódó szerszámot alkalmazunk, a felrakást oxidálódásmentes felületre, a felület minden részletére kiterjedő nyomóerő alkalmazása mellett, ugyancsak oxidálódásmentes szerszámmal végezzük, majd a felvitt bevonóanyagot 10—30 C° hőmérsékleten legalább 4 órán át szárítjuk.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a keverék felrakása előtt a bevonandó felületet simítótapasszal vonjuk be.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja, azzal jellemezve, hogy a bevonandó felületet mélyalapozóval kezeljük.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy folyékony állapotú vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres mályalapozót alkalmazunk.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve,hogy a mélyalapozót vízzel hígítjuk, legfeljebb 1:1 arányban.
11. 11. A 6—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja, azzal j el lémé z v e, hogy a bevonóanyagot táblára vagy táblákra rakjuk fel.
12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a bevonóanyaggal ellátott táblát vagy táblákat külső vagy belső falfelületre erősítjük.
13. 13. A 6—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja, azzal jellemezve, hogy a bevonóanyagot előregyártóit épületelemekre rakjuk fel.
14. 14. A 6—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatositási módja, azzal jelle5

    -511

    I mez ve, hogy a bevonóanyagot belső falfelületre közvetlenül rakjuk fel.
15. 15. A 6—10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a bevonóanyagot külső falfelületre közvetlenül rakjuk fel.
16. 16. A 6—15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a keverést közvetlenül a felhordás előtt végezzük.
17. 17. A 6—15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a keveréket légmentesen lezárt oxidálódásmentes anyagból készült edényben tároljuk.

    Λ kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 83. 32 210 Petőfi Nyomda, Kecskemét— Felelős vezető: Ablaka litván igazgató