HU177271B

HU177271B - Process for preparing neamine-6-0- and -3-0-d-glycosyl analogues

Info

Publication number: HU177271B
Application number: HU76UO124A
Authority: HU
Inventors: Barney J Margerlein
Original assignee: Upjohn Co
Priority date: 1975-09-08
Filing date: 1976-09-08
Publication date: 1981-08-28
Also published as: AU506262B2; SU700066A3; FR2322608B1; ZA764726B; CH626896A5; FR2355852B1; US3996205A; PL111474B1; FR2355852A1; NL7609874A; PL192253A1; CA1067899A; AU1662676A; FR2322608A1; GB1530643A; BE845942A; DE2638794A1; JPS5233649A

Description

A találmány tárgya eljárás a neamin 6-0- és 3’-O-D-gliikozil-analógjainak előállítására. Ezek az új vegyületek értékes antibakteriális hatással rendelkeznek.

A 2-dezoxi-sztreptamin-vázat tartalmazó, mikrobiológiai úton előállított aminoglükozid okban az 5-O-helyzethez pentofuranozil-szubsztituens vagy a 6-O-helyzethez hexopiranozil-szubsztituens kapcsolódik. Az 5-O-helyzethen pentofuranozil-szubsztituenst tartalmazó antibiotikumok közül példaként a paromomicint, a neomicint, a lividomicint és a ribosztamicint, a 6-0-helyzetben hexo- 1 piranozil-szubsztituenst tartalmazó antibiotikumok közül pedig példaként a kanamicin B-t és a gentamicin Cj_a-t említjük meg. A neam inhoz szerkezetileg hasonló, a 6’helyzetben azonban amino-csoport helyett hidroxil-csoportot tartalmazó paromamin 6-0-pentafuranozil-szár- 1 mazékainak előállítását a Tetrahedron Letters 46, 4013 (1974) közlemény ismerteti.

A találmány tárgya eljárás új aminoglükozidok és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik, továbbá a fenti vegyületek szintézisében alkalmazható közbenső termékek 2 előállítására. A találmány szerinti eljárással pontosabban ^a neamin 6-0- és 3’-O-D-glükozil-analógjait és az e vegyületek szintézisében alkalmazható közbenső termékeket állítjuk elő. A találmány szerinti eljárással előállítható új aminoglükozid-vegyületek antibiotikus hatással rendel- 2 feznek.

A találmány szerinti eljárás hét alapműveletből áll:

0) a kiindulási neamin-aglükon amino-csoportjait védjük ; (2) a kapott vegyület 5-ös és 6-os helyzetű hidroxilesoportjait ketálképzéssel védjük; (3) a vegyület 3’- és 3 gfiikozil-analógjainak előállítására

4’-helyzetű hidroxil-csoportjait célszerűen p-nitro-benzoil-kloriddal acilezzük; (4) a ketál-védőcsoportot lehasitjuk; (5) a kívánt cukor-csoportot ismert Koenigs-Knorr glükozilezési reakcióval a neamin-vázhoz kapcsoljuk; (6) a 5 neamin 3’-O-D-glükozil-analógjainak előállítása esetén az

5,6-ketáI-védőcsoportot szelektíven eltávolítjuk és (7) kívánt esetben a védőcsoportokat és/vagy a nitrobenzoilcsoportot lehasítjuk. A neamin 3’-O-D-glükozil-analógjainak előállítása esetén a fenti szintézis (3) és (4) lépését 0 elhagyjuk.

A találmány szerinti eljárás számos új jellemzővel rendelkezik, és igen előnyösen alkalmazható az új aminoglükozidok előállítására. A találmány szerinti eljárás során az amino-csoportokat a szokásos benziloxikarbonil-cso5 portok helyett trifluoracetát-csoportokkaí védjük. F védőcsoport a benziloxikarbonil-csoportnál egyszerűbben alakítható ki és könnyebben hasítható le (a trifluoracetilcsoport enyhe lúgos hidrolízissel egyszerűen eltávolítható); a trifluoracetil-származékok a megfelelő benziloxikarbo0 nil-vegyületeknél lényegesen jobban oldódnak szerves oldószerekben, így a trifluoracetil-származékok a benziloxikarbonil-vegyületeknél könnyebben kezelhetők és tisztíthatok (ez elsősorban a kromatográfiás tisztításnál érvényesül); továbbá, figyelembe véve hogy a trifluoracetil5 származékok illékonyabbak a benziloxikarbonil-vegy illetéknél, e vegyületek gázfázisú kromatográfiával is elemezhetők. és ezáltal a szintézis könnyebben kézbentarthatóvá válik. A szakirodalom adatainak figyelembevételével rendkívül meglepő az is, hogy a találmány szerinti eljárás során 0 a ketálképzés igen nagy szelektivitással zajlik le. A Bull.

Chem. Soc. Japan 42, 537 (1969) szakcikk adatai szerint a benziloxikarbonil-védőcsoportot hordozó neamin ketálozása során monoketálok elegye képződik, amelyből az egyes komponensek csak igen nehezen különíthetők el.

A korábbiakban röviden ismertetett hat eljárási lépést az (A) reakcióvázlaton mutatjuk be. Az (A) reakcióvázlaton feltüntetett 5. lépésben az áttekinthetőség érdekében egy meghatározott cukor-rész kapcsolását szemléltetjük, megjegyezzük azonban, hogy ugyanezzel a módszerrel tetszés szerinti más cukor-részeket is kapcsolhatunk a védett neamin-molekulához.

A fent ismertetett új aminoglükozid-antibiotikumok előállításához kiindulási anyagként neamint használunk fel.

Az eljárás első lépésében a neamin négy amino-csoportjára védőcsoportokat viszünk fel. Különösen előnyös védőcsoportnak bizonyult a trifluoracetil-csoport. A trifluoracetil-védőcsoportokat hordozó neamint általában úgy állítjuk elő, hogy a neamint acetonitriles szuszpenzióban, szerves bázis, például trietilamin jelenlétében trifluorecetsavanhidriddel reagáltatjuk. A trifluorecetsavanhidridet 15 ±5 C’-on, körülbelül 30 perc alatt adagoljuk be, majd a reakcióelegyet körülbelül 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, végül az oldószert vákuumban lepároljuk. A kapott terméket etilacetátos extrakcióval és etanolból végzett kristályosítással különítjük el.

A védett amino-csoportokat hordozó neamin előállításához trifluorecetsavanhidrid helyett pentafluorpropionsavanhidridet, továbbá S-etil-trifluortioacetátot is felhasználhatunk. Oldószerként acetonitril helyett etilacetátot, vagy a termékeket oldó egyéb folyadékokat is alkalmazhatunk. A reakciót 0 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a reakcióidő a reakció hőmérsékletétől függően változik; minél alacsonyabb hőmérsékletet alkalmazunk, annál hosszabb időt igényel a reakció. Az 1. lépésben kapott temeket önmagában ismert módon különíthetjük el. Extrakciós oldószerként előnyösen etilacetátot használunk fel, azonban egyéb, vízzel nem elegyedő oldószereket, például butilacetátot is alkalmazhatunk.

A találmány szerinti eljárás 2, lépésében az 1. lépésben kapott vegyületet 5,6-ketáljává alakítjuk. Előnyösen úgy járunk el, hogy az 1. lépésben kapott (2) általános képletű vegyületet acetonitril és trifluorecetsav jelenlétében, forralás közben 2,2-dimetoxi-propánnal reagáltatjuk. A reakció körülbelül 0,75 órát vesz igénybe. Ezután a reakcióelegyhez a savas katalizátor eltávolítása céljából hidroxilformájú IRA—45 anioncserélő gyantát adunk, majd a kapott (3) általános képletű monoketál-vegyületet ismert kromatográfiás módszerekkel elkülönítjük a reakcióelegyből.

A 2. lépésben reagensként 2,2-dimetoxi-propán helyett egyéb dialkoxi-(rövidszénláncú)-alkánokat is felhasználhatunk. E vegyületek 1—8 szénatomos alkil-csoportokat tartalmazhatnak. A rövidszénláncú alkil-csoporthoz célszerűen két azonos alkoxi-csoport kapcsolódhat, a kapcsolódó alkoxi-csoportok azonban egymástól eltérőek is lehetnek. A reagensként felhasználható dialkoxi-(rövídszénláncú)-alkánok közül példaként a következőket soroljuk fel: 2,2-dietoxi-propán, 2,2-dipropoxi-propán, 2,2-dibutoxi-propán, 2,2-dipentoxi-propán, 2,2-dihexiloxi-propán, 2,2-diheptiloxi-propán, 2,2-dioktiloxi-propán, dimetoxi-metán, 3,3-dimetoxi-pentán, 4,4-dimetoxi-heptán, 2-etoxi-2-metoxi-propán.

A 2. lépésben savas katalizátorként trifluorecetsav helyett p-toluolszulfónsavat, továbbá erős ásványi savakat, így sósavat vagy kénsavat is felhasználhatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy a savas katalizátort ne alkalmazzuk túl nagy mennyiségben, ebben az esetben ugyanis a kívánt monoketál-vegyület helyett diketál-vegyület képződik. A diketál-vegyületeket ismert módon, szelektív metanolízissel alakíthatjuk át a megfelelő monoketálokká; reagensként metanolt és savas katalizátort, például trifluorecetsavat használhatunk fel.

A 2. lépésben felhasznált savas katalizátort célszerűen úgy távolítjuk el, hogy a reakció lezajlása után az elegyhez hidroxil-formájú Amberlite IRA—45 ioncserélő gyantát adunk. A savas katalizátor megkötéséhez egyéb anioncserélő gyantákat, például Dowex 2, Dowex 20, Amberlite IRA—400, Amberlite IRA—410, Amberlite IRA—401, Duolite A—102 vagy Permutit S.l kereskedelmi nevű gyantát is felhasználhatunk. Az említett anioncserélő gyanták előállítását a Kunin: „Ion Exchange Resins” c. szakkönyv (2. kiadás, kiadó: John Wiley and Sons, Inc., 1958) 84., 88. és 97. oldala ismerteti.

A 2. lépésben felhasznált savas katalizátort bázisokkal képezett oldhatatlan sói formájában is eltávolíthatjuk. A sóképzéshez bázisként például báriumkarbonátot, ólomkarbonátot vagy hasonló vegyületeket használhatunk fel.

A találmány szerinti eljárás 3. lépésében a (3) általános képletű vegyületek 3’- és 4’-helyzetű hidroxil-csoportjait önmagukban ismert módszerekkel acilezzük. Acilező reagensként p-nitro-benzoilkloridot használunk fel, ebben az esetben ugyanis ultraibolya fényben látható (4) általános képletű acilezett termékek képződnek. Az acilezett termékek e tulajdonsága a találmány szerinti eljárás 5. lépése során igen előnyösen hasznosítható. Az acilezést savmegkötőszerek, például aminok, így piridin, kinolin vagy izokinolin, vagy pufferhatású sók, így nátriumacetát jelenlétében hajtjuk végre. Savmegkötőszerként előnyösen piridint használunk fel.

A találmány szerinti eljárás 3. lépésében kapott (4) általános képletű vegyületek ketál-csoportját enyhe savas hidrolízissel hasítjuk le. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (4) általános képletű vegyületek körülbelül 66%-os ecetsavval készített oldatát körülbelül 4 órán át 65 C°-on tartjuk. A kapott (5) általános képletű vegyületeket az oldószer.eltávolítása után ismert kromatográfiás módszerekkel különítjük el.

A találmány szerinti eljárás 4. lépésében ecetsav helyett egyéb gyenge savakat, például propionsavat vagy oxálsavat is felhasználhatunk. Savként csak olyan vegyületeket alkalmazhatunk, amelyek az észter-kötést nem hidrolizálják. Ha a ketál-csoport lehasításához erősebb savakat, például trifluorecetsavat, sósavat, kénsavat vagy triklórecetsavat használunk fel, a reakciót a fent ismertetettnél alacsonyabb hőmérsékleten és rövidebb idő alatt hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete a felhasznált savtól függően körülbelül 10 C° és 100 C° közötti érték lehet.

A találmány szerinti eljárás 5. lépésében az (5) általános képletű vegyületeket az ismert Koenigs-Knorr módszer szerint glükozilezzíik. A reakciót minden esetben vízmentes körülmények között kell végrehajtanunk. A vízmentes körülményeket előnyösen úgy biztosíthatjuk, hogy a reakcióelegyről benzolt desztillálunk le, és a reakciót vízmentes nitrogén-atmoszférában hajtjuk végre. Egy előnyös módszer szerint az (5) általános képletű vegyületeket higanyll)-cianid katalizátor jelenlétében, a reakcióelegy forralása közben, nitrometán és benzol elegyében reagáltatjuk a kialakítandó cukor-résznek megfelelő cukorvegyülettel (pel177271 dául a megfelelő bromiddal vagy kloriddal). A cukorvegyületek a hidroxil-csoportokat célszerűen acetil-csoporttal védett formában tartalmazzák, a hidroxil-csoportokhoz azonban védőcsoportként benzil-csoportok is kapcsolódhatnak. Ez utóbbi védőcsoportokat a reakció lezajlása után hidrogenolízissel távolíthatjuk el.

A találmány szerinti eljárás 5. lépésében oldószerként célszerűen nitrometánt alkalmazunk, a katalizátorként felhasznált higany(II)-cianid ugyanis ebben az oldószerben viszonylag jól oldódik. Oldószerként továbbá etilacetátot, acetonitrilt és dimetilformamidot is felhasználhatunk, tekintettel arra, hogy a higany(II)-cianidot ezek a vegyületek is megfelelő mértékben oldják.

Higany(II)-cianid helyett katalizátorként egyéb higanv(II)-sókat, például higany(Il)-bromidot vagy higany(II)-kloridot, továbbá higany(II)-oxidot is felhasználhatunk. Katalizátorként ezüstsókat, így ezüstkarbonátot, ezüstperklorátot és hasonló vegyületeket is alkalmazhatunk.

A találmány szerinti eljárás 5. lépését körülbelül szobahőmérséklet és a felhasznált oldószer forráspontja közötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre.

Teljes mértékű reakció biztosítása céljából a cukor-bromidot vagy -kloridot fölöslegben alkalmazzuk. 1 mól (5) általános képletű vegyületre vonatkoztatva legalább 2 mól, előnyösen azonban körülbelül 10 mól cukor-bromidot vagy -kloridot használunk fel. A cukorvegyületeket azonban nem alkalmazhatjuk túl nagy fölöslegben, ebben az esetben ugyanis a termék elkülönítésével kapcsolatban nehézségek lépnek fel.

A találmány szerinti eljárás 6. lépésében a (6) általános képletű vegyületek védőcsoportjait hasítjuk le. Az észtereket és az amino-védőcsoportokat előnyösen egyszerre távolijuk el hidrolitikus úton. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (6) általános képletű vegyület metanollal készített oldatát 2 n nátriumhidroxid-oldat jelenlétében körülbelül 15 percig visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a metanolt vákuumban lepároljuk, a maradékhoz vizet adunk, és a (7) általános képletű vegyületet ismert ioncserés módszerekkel elkülönítjük. Nátriunihidroxid helyett egyéb erős bázisok, például káliumhidroxid, báriumhidroxid vagy ammóniumhidroxid vizes oldatait is felhasználjuk. Az eljárásban 2 n-nál hígabb vizes lúgoldatokat is alkalmazhatunk. A védőcsoportok szelektív lehasításának biztosítására előnyösen nem alkalmazunk 2 n-nál lényegesen töményebb lúgoldatokat.

A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeket ismert módon l-N-(a-hidroxi-ü)-amino)-acil-származékaikká alakíthatjuk. Az így kapott vegyületek — amelyeket a következőkben 1-N-AHBA-származékoknak nevezünk — fokozott antibiotikus aktivitással rendelkeznek, és az alapvegyületeknél kevésbé dezaktiválódnak enzimek hatására. Az új 1-N-AHBA-származékokat ennek megfelelően az alapvegyüle teke vei azonos hatásterületen antibiotikumokként alkalmazhatjuk.

Az l~N-AHBA-származékok előállítása során a fent ismertetett módon előállított új vegyületeket 3—5 szénatomos, az α-helyzetben L-konfigurációjú hidroxil-csoportot es az ω-helyzetben amino-csoportot tartalmazó karbonsavakkal reagáltatjuk. Az így előállított termékek a (XII) általános képletnek felelnek meg — ahol X és Y egyike hidrogénatomot, másika pedig szubsztituált glükozil-csoportot jelent, és n értéke 0, 1 vagy 2.

Az 1-N-AHBA-származékok előállításának első lépéséοεπ az alapvegyűlet 6’-helyzetű amino-csoportjára védőcsoportot viszünk fel például oly módon, hogy az aminoglükozidot vizes dimetilformamidban N-benziloxikarbonil-szukcinimiddel reagáltatjuk. Az így kapott 6’-N-benziloxikarbonil-aminoglükozidot ezután a kívánt karbonsavval vagy reakcióképes származékával szelektíven 1-N-acilezzük. Reagensként például L-(-)-Y-benziloxikarbonilamino-a-hidroxi-vajsav-N-hidroxi-szukcinimidésztert használhatunk fel, és a reakciót víz és etilénglikol-dimetiléter elegyében hajthatjuk végre. A kapott vegyület benziloxikarbonil-védőcsoportjait hidrogenolízissel hasíthatjuk le; hidrogénátvivő katalizátorként például csontszénre felvitt palládiumot alkalmazhatunk. Az eljárást a J. Antibiotics 25. 695 (1972) közlemény és a 3781 268 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti.

Az 1-N-AHBA-származékokat az Adv. Appl. Microbiol. 18. 174 (1973) közleményben ismertetett módszerrel is előállíthatjuk.

Az 1-N-AHBA-csoportot a találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként felhasznált (1) képletű neaminba is beépíthetjük. Az 1-N-AHBA-neamint a J. Antibiotics 26, 365, 351 (1973) közlemények ismertetik. Ebben az esetben a 3’-O- és 4’-()-észter előállításával egyidoben az a-hclyzetű hidroxil-csoportot p-nitro-benzoilkloriddal védenünk kell. A védőcsoportot a reakció lezajlása után a korábban ismertetett módszerekkel távolíthatjuk el.

A találmány szerinti eljárás 5. lépésében reagensként glükozilhalogenideket használunk fel. A glükoziihalogenidek a Wolfrom és Szarek: „The Carbohydrates” című szakkönyv (szerk.: Pigman és Horton, kiadó: Acadenuc Press, New York, 1972) 1A. kötetének 239. oldalán található meghatározás szerint „olyan szacharid-származékok, amelyekben az aldóz vagy a ketóz anomer centrumában lévő hidroxil-csoport helyén halogénatom található”. A találmány szerinti eljárásban reagensként olyan, a fenti meghatározásnak egyébként megfelelő glükozilhalogenideket használunk fel, amelyek (a) 5—8 szénatomot tartalmaznak, és a szénatomokhoz a hidroxil-csoportok változó konfigurációban kapcsolódhatnak; (b) az la- vagy 1βhelyzetben klóratomot vagy brómatomot tartalmaznak; (c) a jelenlévő hidroxil-csoportokat acilát-csoportok (így acetát- vagy benzoát-csoportok) formájában vagy benziléter-csoportok formájában tartalmazzák; és (d) a glükozilhalogenidek amino-, alkilamino- vagy dialkilamino-cukor-származékok, például 2-amino-2-dezoxi-, 3-amino-3dezoxi-, 4-amino-4-dezoxi-, 5-amino-5-dezoxi-, 6-amino-6-dezoxi- vagy 2,6-diamino-2,6-didezoxi-cukor-származékok, illetve a megfelelő N-monoalkil- vagy N,N-dialkil-vegyületek lehetnek. A glükozil-halogenidek kémiáját a „The Amino Sugars” című szakkönyv (kiadó: Academic Press, New York, 1969) 1A. kötete, valamint az „Advances in Carbohydrate Chemistry című szakkönyv (kiadó: Academic Press, 1955) 10. kötetének 247-- -254. oldala részletesen ismerteti.

A találmány szerinti eljárásban reagensként felhasználható glükozilhalogenidek a (II) és (III) általános képleteknek felelnek meg — ahol

Z jelentése klóratom vagy brómatom, és

R, jelentése hidroxi-csoport vagy acetoxi-csoport.

Reagensként előnyösen alkalmazhatjuk azokat a (II) és (III) általános képletű glükozilhalogenideket, amelyekben

Z klóratomot vagy brómatomot jelent, és R! jelentése acetoxi-csoport, vagy a (II) és (III) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező (XIII) és (XIV) általános képletű származékokat.

A találmány szerinti eljárás során például a következő glükozilhalogenideket használhatjuk fel:

2.3.4.6- tetra-O-acetil-a-D-glükopiranozil-klorid,

2.3.4.6- tetra-O-acetil-P-D-glükopiranozil-klorid,

2,3,5-tri-O-acetil-a-D-ribofuranozil-klorid, és

2.3.4.6- tetra-O-acetil-a-D-gliikopiranozil-bromid.

A'· felsorolt glükozilhalogenideket a „The Amino Sugars” című szakkönyv (szerk.: R.W. Jeanloz, kiadó: Academic Press, New York, 1969) IA. kötetének 204. oldala, valamint az „Advances in Carbohydrate Chemistry” című szakkönyv (kiadó: Academic Press, 1955) 10. kötetének 147—154. oldala ismerteti.

A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek az (I) általános képlettel — amelyben

T jelentése hidrogénatom vagy polifluor-(l—6 szénatomos) alkanoilcsoport, előnyösen trifluor-acetil-csoport,

R hidrogénatomot vagy nitro-benzoil-csoportot jelent,

X jelentése hidroxil-, —OR vagy G csoport,

X’ jelentése hidroxil- vagy' G csoport, azzal a megkötéssel, hogy közülük csak az egyik, de mindenképpen valamelyikük G csoportot jelent,

G jelentése (a) vagy (c) képletű glükozil-csoport, és az utóbbi két csoportban R! hidroxil- vagy acetoxi-csoportot jelent — jellemezhetők.

A neamin 6-O-D-glükozil-analógjai a (IV) általános képletnek felelnek meg — ahol

R jelentése hidrogénatom vagy nitro-benzoil-csoport, és G jelentése (a) vagy (c) általános képletű csoport, amelyekben 1% hidroxil-csoportot vagy acetoxi-csoportot jelent.

Azokban az (I) általános képletű 6-O-D-glükozil-neamin-származékokban, amelyekben G hattagú gyűrűt tartalmazó glükozil-csoportot jelent, a glükozil-csoport csak D-glükozil-csoporttól eltérő lehet.

A találmány szerinti eljárással előállítható 3'-O-D-glükozil-5,6-ketál-neamin-származékok -a (XV) általános képletnek felelnek meg — ahol T jelentése polifluor-(l—6 szénatomos) alkanoilcsoport, és G jelentése (a) vagy (c) általános képletű csoport, amelyekben R, jelentése a fenti.

A találmány szerinti eljárással előállítható 3'-O-D-glükozil-neamin-származékok az (V) általános képletnek fe5 lelnek meg — ahol

T jelentése hidrogénatom vagy polifluor-(l—6 szénatomos) alkanoilcsoport, és

G jelentése (a) vagy (c) általános képletű csoport, amelyekben R, hidroxil-csoportot vagy acetoxi-csoportot 10 jelent.

A fent ismertetett új közbenső termékek új aminoglükozid-antibiotikumok előállításához használhatók fel. A találmány szerinti eljárással előállítható új aminoglükozidantibiotikumok antibakteriális hatással rendelkeznek, így 15 különféle baktériumok növekedésének megakadályozására használhatók fel.

A találmány szerinti eljárással előállított néhány új vegyület in vitro körülmények között meghatározott antibakteriális aktivitás-adatait az 1. táblázatban ismertetjük. 20 A vizsgálatokat az általánosan ismert papírkorong-módszerrel, 12,5 mm átmérőjű korongok felhasználásával végeztük.

1. táblázat

--------------------------------------------------------Vegyület Gátló zóna átmérője, mm (képlet B. cereus B. subtilis száma) 5 mg/ml* 10 mg/ml* 5 mg/ml* 10 mg/ml*

30 (7β)	25	34	35	38
(7α)	25	32	32	34
(11)	—	16 ·

* A vizsgált hatóanyag koncentrációja

Az új hatóanyagok antibakteriális hatását ismert mikroelemzési módszerrel, 1 mg/ml koncentrációjú hatóanyagoldatok felhasználásával is megvizsgáltuk. Tenyésztési közegként a következő összetételű BHI-agart (a Difco Laho40 ratories cég [Detroit, Michigan, Amerikai Egyesült Államok] terméke) használtuk fel:

2. táblázat

Minimális gátló koncentráció-értékek (mcg/ml)

Mikroorganizmus	(9)	Vizsgált vegyületek	Neamin kontroll*
(7a) Neamin kontroll	(7β)*
S. aureus 284 UC 76	125	1000	125	1000	62.5
S. aureus UC 570	250	500	250	1000	62,5
S. aureus UC 746	250	1000	250	500	62,5
S. hemolyticus UC 152	3,9	31,2	3,9	62,5	7,8
St. faecalis UC 694	> 1000	> 1000	1000	> 1000	500
E. coli UC 45	250	500	62,5	500	125
P. vulgáris UC 93	500	1000	250	500	125
K. pneumoniae UC 58	62,5	62,5	7,8	62,5	15,6
S. schottmuelleri UC 126	250	500	62,5	250	62,5
Ps. aeruginosa UC 95	> 1000	> 1000	> 1000	> 1000	> 1000
D. pneumoniae UC 41	> 1000	> 1000	> 1000	> 1000	> 1000

* Más napon, más mintákkal végzett kísérletek.

Az UC-számok a felsorolt mikroorganizmusok deponálási számai; a mikroorganizmusokat a The Upjohn Company törzsgyűjteményében helyeztük letétbe.

borjú-agyvelő, infúzió	200 g
marhaszív, infúzió	250 g
Bacto proteóz-pepton (Difco)	10 g
Bacto dextróz (Difco)	lg
nátriumklorid	5 g 5
dinátriumfoszfát	2,5 g
agar	15g

A tenyésztést 37 C -on, 20 órán át végeztük. Az eredményeket a 2. táblázatban ismertetjük.

A (7β), (7α), (9), (11) és (14β) képletű vegyületeket egy további kísérletsorozatban a fent ismertetett körülmények között újabb vizsgálatoknak vetettük alá. Összehasonlító anyagként neamint használtunk fel. E kísérletek eredményeit a 3. táblázatban közöljük.

3. táblázat

Minimális gátló koncentráció-értékek (meg ml)

Mikroorganizmus	(9)	Vizsgált vegyületek	(14β)	Neamin kontroll
(H)	(7a)	Neamin kontroll	(7β)
S. aureus UC 76	125	1000	62,5	31,2	500	1000	31.2
S. hemolyticus UC 152	3,9	1000	7,8	2,0	250	1000	3.9
S. faecalis UC 694	1000	1000	1000	500	1000	1000	500
D. pneumoniae UC 41	125	1000	125	62.5	1000	1000	31,2
E. coli UC 45	250	1000	62,5	62,5	1000	1000	62,5
K. pneumoniae UC 58	31,2	1000	7,8	7,8	250	500	3.9
S. schottmuelleri UC 126	62,5	1000	125	62,5	500	1000	31,2
Ps. aeruginosa UC 95	1000	1000	1000	1000	1000	1000	1000
P. vulgáris UC 93	125	1000	125	15,6	1000	1000	62.5
P. mirabilis A—63	500	1000	500	250	1000	1000	250
P. morganii UC 3186	125	1000	125	31.2	iOOO	1000	62.5
P. rettgeri UC 339	1000	1000	1000	500	1000	1000	1000
S. marcescens UC 131	500	1000	250	125	1000	1000	250
S. flexneri UC 143	500	1000	125	62.5	1000	1000	62.5
S. tvphi TG 3	250	1000	62.5	31.2	1000	1000	15.6

A (14β) képletű vegyület antibakteriális aktivitását a korábban ismertetett agarlemezes módszerrel egyéb mikroorganizmusokkal szemben is megvizsgáltuk. A vizsgálatok eredményeit a 4. táblázatban ismertetjük.

4. táblázat

Minimális gátló koncentráció-értékek (mcg/ml)

Mikroorganizmus	Hígí- tatla n	Hígitási arám
1:2 1:4	1:8
B. cereus UC 3145	25.5	24	21	18
B. subtilis UC 564	37	35,5	33	30,5
S. aureus UC 76	25	2.3	21	17.5
P. vulgáris UC 93	26	22	19,5	16
Ps. aeruginosa UC 95	20	17	14	—
E. coli UC 51	27	24.5	22	18
S. lutea UC 130	25	22.5	19	15
K. pneumoniae UC 57 31	29	27	23

A telsorolt adatokból megállapítható, hogy a (7α), (7β), (9), (11) és (14β) képletű vegyületek Bacillus cereussal szemben jó antibakteriális hatást fejtenek ki, ennek megfelelően e vegyületek gyapjú-nemezlapok kezelésére használhatók fel. Amint ismert, a Bacillus cereust fertőzött papíripari gyapjú-nemezlapokból különítették el. A (7α), (7β), (9) és (14) képletű vegyületek Bacillus subtilis-szel szemben is jó hatást fejtenek ki, így ezek a vegyületek selyemhernyók Bacillus subtilis-fertőzéseinek kezelésére, továbbá halak és haltartályok Bacillus subtilis-okozta kellemetlen ^szagának megszüntetésére vagy visszaszorítására alkal mazhatók. Az (5α), (5β), (9) és (14β) képletű vegyületek Staphylococcus aureus-szal szemben erős antibakteriális 35 hatást fejtenek ki, így konyhai edények fertőtlenítésére használhatók fel. Az Escherichia coli-val szemben hatásos vegyületek az Escherichia coli-okozta iszapképződés megakadályozására használhatók fel papíripari berendezésekben, e vegyületek továbbá a Trichomonas foetus, Tricho40 monas hominís és Trichomonas vaginalis-tenyészetek

Escherichia coli-fertőzésének megelőzésére és ennek megfelelően a tenyészetek élettartamának fokozására is alkalmasak. A Streptococcus haemolyticus-szal szemben hatásos vegyületek a Streptococcus haemolyticus-szal szeny45 nyezett konyhai edények, szerszámok és felületek fertőtlenítésére használhatók fel. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek továbbá minden olyan mikroorganizmus növekedésének meggátlására alkalmasak, amelyekkel szemben hatásosnak bizonyultak.

A találmány szerinti eljárással előállított új aminoglükozid-antibiotikumokat kívánt esetben sztöchiometrikus mennyiségű nem-toxikus, gyógyászatilag alkalmazható savakkal reagáltatva sóikká alakíthatjuk. A. sóképzéshez felhasználható savak közül példaként az ecetsavat, sósavat, 55 kénsavat, maleinsavat, foszforsavat, salétromsavat, hidrogénbromidot, aszkorbinsavat, almasavat és citromsavat említjük meg.

A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 60 Amennyiben egyebet nem közlünk, a példákban feltüntetett %-os értékek súly%-ot, az oldószer-elegyekkel kapcsolatban közölt mennyiségi arányok pedig térfogatarányokat jelentenek.

A példákban ismertetésre kerülő vegyületek fizikai ál65 landolt a következő módszerekkel határoztuk meg: az ol177271 vadáspontot Thomas—Hoover készüléken mértük. Az infravörös abszorpciós spektrumot Perkin—Elmer gyártmányú, Infracord típusú spektrofotométeren regisztráltuk; hordozóanyagként ásványolajat használtunk fel. Az NMR-spektrumokat Varian A—60 spektrofotométeren í regisztráltuk. Amennyiben egyebet nem közlünk, a spektrumfelvétel során oldószerként deuteroacetont alkalmaztunk, és az adatokat tetrametilszilán belső standardhoz viszonyítottuk. A kémiai eltolódás-értékeket a δ-skála szerint adtuk meg (TMS 0,0). Az optikai forgatóképesség-ér- H fékeket 25 C-on, 1%-os oldatok felhasználásával mértük. A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokhoz szilikagél G-vel bevont, 7,8 cm vagy 27,6 cm méretű „Analtech” lemezeket használtunk fel. Amennyiben egyebet nem közlünk, a kromatográfiás foltokat kénsavas roncsolással hív- 1 tűk elő. A J—18 oldószer-rendszer az egyensúlyban lévő, 25:25:3:47 térfogatarányú kloroform:metanol:tömény ammóniumhidroxid-oldat:víz keverék felső fázisa. Az oszlopkromatográfiás műveleteket Silica Gél 60 adszorbenssel (gyártja az EM Reagents cég, Elmsford, New 2 York) töltött oszlopon végeztük. Az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiás úton elemeztük, és a frakciók egyesítését az elemzési eredmények figyelembevételével végeztük.

A) példa

2.3,5-Tii-0-acetil-p-D-ribofuranozil-bromid előállítása ](C) reakcióvázlat]

1,908 g (6 minól) l,2,3.4,-tetra-acetil-fi-D-ribofuranóz 3i szobahőmérsékleten tartott oldatába 2 percig hidrogénbromidot vezetünk, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 5 ml toluolban oldjuk, és ezt az oldószert JO ’C-os íurdőhőmérsékleten vákuumban lepároljuk. Ezt a műveletet megismételjük. A maradékot szilikagél-vé- 3: konvrétegen kromatografáljuk; eluálószerként 20:1 arányú kloroform:metanol elegyet, előhívószerként pedig kénsavat használunk. R_f = 0,5 értéknél igen erős folt észlelhető, ezen kívül a kromatogramban egy kisebb mozgékonyságú anyag jelenlétére utaló halvány folt és egy, a 4( kromatográfiás front közelében elhelyezkedő, nyomnyi mennyiségű anyag jelenlétére utaló folt jelenik meg. Az 1,-

2,3.4-tetra-acetil-fi-D-ribofuranóz R_rértéke a fenti rendszeren 0,9. A termék NMR-spektrumában - 2,05—2,10 értéknél három szingulett (COCH j, 6,36 értéknél egy 41 szingulett (anomer α H) és 6,7 értéknél egy dublett (anomer β H) jelenik meg, ami arra utal, hogy a kapott vegyület az 1β- és la-bromidok 2:1 arányú keveréke. (Az NMR-spektrumot deuterokloroformban regisztráltuk.) A terméket további tisztítás nélkül használjuk fel a követ- 5( keze reakciókban.

1. példa l,2\3,6+letrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása 5í [(D) reakcióvázlat)

9,66 g (30 mmól) neamin 100 ml acetonitrillel és 22,4 ml (160 mmól) trietilaminnal készített szuszpenziójába 15 ±5 ^,JC-on 30 perc alatt 33,5 ml (160 mmól) trifluorecetsavan- 6( hidridet csepegtetünk. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 150 ml etilacetáttal hígítjuk. A kapott oldatot 5%-os, vizes káliumhidrogénkarbonát-oldat és telített, vizes nátriumklorid-oldat 1:1 arányú elegyével 6í többször mossuk, majd szárítjuk, végül bepároljuk. A maradékot éterrel eldörzsöijük, és a kapott kristályos anyagot etanolból átkristályosítjuk. 15,95 g (75,3%) (2) képletű vegyületet kapunk; op.: 286—288 C (bomlás közben). Az anyalúgból további 1,2 g (5,2%) terméket különíthetünk el; op.: 278—280 C. A tennék mintáját etanolból kétszer átkristályosítjuk. Analitikai tisztaságú, 304—306 C-on olvadó tennéket kapunk; (oc)d = +63 (etanolban).

Infravörös spektrum sávjai: 3600—3300 (NH/OH), 1700 (C = O), 1560 (amid II),' 1220,1180, 1160 (CF/C—O) cm¹.

NMR-spektrum sávjai: 5,28 (d, 3, anomer), 3,2—4,2 (vonalcsoport) ppm.

A tetrametilszilii-származék tömegspektrumának csúcsértékei: 974 (M—15), 497, 481 m/e.

Elemzés a C^H^FpN^K, képlet alapján:

számított: C: 3400%, H: 3,14%, N: 7,93%, F: 32,28%; talált: C: 33,76%, H: 3,18%, N: 8,12%, F: 32,25%.

2. példa

5,6-0-Izopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifhioracetil)-neamin és 3’,4’,5,6-O-diizopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása [(E) reakcióvázlat]

7,06 g (10 mmól) l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin, 30 ml acetonitril, 60 ml dimetoxipropán és 0,25 ml triíluorecetsav elegyét 0,75 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet lehűljük, majd az elegyhez keverés közben 12 g Amberlite IRA—45 ioncserélő gyantát (hidroxil-forma; a Rohm and Haas Co. cég terméke) adunk. 10 perc elteltével a reakcióelegy nedves sav-bázis indikátorpapírral vizsgálva semleges reakciót ad. Az oldatot szűrjük, és a szűrletet vákuumban betöményítjük. A maradékot 500 g szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 10:1 arányú kloroform:metanol elegyet használunk. 5,68 g (76,25%) amorf (3) képletű monoketált különítünk el. E vegyület ismételt kromatografálása után a következő fizikai jellemzőkkel rendelkező terméket kapjuk: (a)o= +75’ (etanolban); infravörös spektrum sávjai: 3430, 3300, 3100 (NH/OH), 1705 (CO), 1560 (amid II), 1215, 1185, 1160 (CF,/C—O) cm- ¹; NMR-spektrum sávjai: 5,35 (d, 3, anomer), 3,2-4,7 (vonalcsoport), 1.36 [s. =C(CH₃)₂] ppm.

Elemzés a C,₃H_2$F_PN₄O_I() képlet alapján: számított: C: 37,00%, H: 3,51%, N: 7,51%; talált: C: 36,72%, H: 3,64%, N: 7,58%.

A kromatográfiás elválasztás során 1,02 g (12,95%). az előzőnél kevésbé poláros anyagot is elkülönítünk. Ez a termék a (3a) képlett! diketál, amelynek fizikai állandói a következők: tömegspektrum csúcsértékei: 771 (M—CH,), 767 (M—F), 728 [M—(CH₃),COJ, 717 (M—CF,), 673 (M—CFjCONH,), 377 és 393 m/e; NMR-spektrum sávjai; 5,48 (d, 3, anomer), 3,2-4,5 (vonalcsoport), 1,4 (s, 2 =C(CHj)₂] ppm.

3. példa

5,6-0-Izopropilidén-3’,4’-bisz-0-(p-nitro-benzoil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása [(F) reakcióvázlat]

36,0 g (0,048 mól) (3) képletű ketál 420 ml piridinnel készített oldatához hűtés közben 34,8 g (0,19 mól) p-nitro-benzoilkloridot adunk olyan ütemben, hogy a reakcioelegy hőmérséklete ne emelkedjék 35 C-nál magasabb ér177271

6. példa

6-O-(fi-D-ribofuranozil)-neamin előállítása ](J) reakcióvázlat] tékre. Az elegyet 2,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a piridínt vákuumban lepároljuk. A maradékot etilacetátban oldjuk, és az oldatot egymás után híg, vizes sósavoldattal, vízzel, végül vizes káliumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk. Az oldószert lepároljuk, és a 63,7 g 5 súlyú maradékot 5 kg szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként 40:1 arányú kloroform: metanol elegyet használunk. Szilárd anyag formájában 47,5 g (94,2%) (4) képletű vegyületet kapunk; (ot)_D = —32° (acetonban).

Elemzés a C₃₇H₃₂F_rN₆O₁₆ képlet alapján: 10 számított: C: 42,53%, H: 3,09%, N: 8,05%;

talált: C: 42,19%, H: 3,01%, N: 7,93%.

4. példa 3’,4’-Bisz-O-(p-nitro-benzoil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(tri- 15 fluoracetil)-neamin előállítása [(G) reakcióvázlat]

45,5 g (43,6 mmól) (4) képletű ketál 450 ml 66%-os ecetsavval készített oldatát 4 órán át 65 °C-on tartjuk, majd a reakcióelegyet fagyasztva szárítjuk. A 37,6 g súlyú maradékot 3,5 kg szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 20 10:1 arányú kloroform:metanol elegyet használunk. 35,7 g (80,7%) (5) képletű diésztert kapunk, amelynek fizikai állandói a következők: (ot)_D = —43° (acetonban); ultraibolya spektrum sávjai: λ^θΗ = 258 μυ (ε = 26 700); infravörös spektrum sávjai: 3250—3400 (NH/OH), 1705, 1750 25 (C=O), 1620 (C=C), 1575 (amid II), 1220, 1180, 1160 (CFj/C—O) cm¹; NMR-spektrum·sávjai: 8,0—8,3 (aromás protonok), 5,64 (d, 3, anomer), 3,2—4,3 (vonalcsoport).

Elemzés a C₃₄H_2SF₁₂N₆O₁₆ képlet alapján: 30 számított: C: 40,65%, H: 2,81%, N: 8,37%;

talált: C: 40,84%, H:2,96%, N: 8,36%.

5. példa

3’,4’-Bisz-0-(p-nitro~benzoil)-6-0-(2,3,5-tri-0-acetil- 35

-a-D-ribofuranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)neamm és 3’,4’-bisz-O-(p-nitro-benzoil)-6-O-(2,3,5-tri-O-acetil-fi-D-ribofuranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása [(H) reakcióvázlat]

6,0 g (6 mmól) (5) képletű diésztert 100 ml tisztított nit- 40 rometán és 1500 ml benzol elegyében oldunk, és az oldatból 50 ml benzolt ledesztillálunk. A maradékhoz 11,8 mmól tetraacetát-származékból felszabadított 2,3,5-O-triacetil-D-ribofuranozil-bromid 6 ml nitrometánnal készí tett oldatát adjuk 2,98 g (11,8 mmól) higany(II)-cianiddal együtt. Az elegyet ezután visszafolyatás közben forraljuk, majd körülbelül 2 óránként két részletben összesen 45,4 mmól fenti bromid-vegyületet és 8,94 g higany(II)-cianidot adunk a rendszerhez. A reakció menetét vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokkal követjük; eluálószerként 20:1 arányú kloroform:metanol elegyet használunk. Amikor a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálattal (5) képletű kiindulási anyag már nem mutatható ki, az elegyhez 250 ml etilacetátot adunk, és a kapott oldatot vizes káliumhidrogénkarbonát-oldattal kétszer mossuk. A szerves oldatot szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk, A maradékot 2 kg szilikagélen kromatografáljuk; eluálószerként 30:1 arányú kloroform: metanol elegyet használunk. Az elegyfrakciókat ismételten kromatografáljuk. 4,6 g (60,77%) (6β) és

1,9 g (25%) (6a) képletű vegyületet kapunk; (a)_D = —2°, illetve —46° (acetonban).

Elemzés a C₄₅H₄₂N₆F_I2O₂₃ képlet alapján: számított: C: 42,80%, talált: C: 42,81%,

C : 42,85%,

H:3,35%, N: 6,66%; H: 3,53%, N: 6,72% (6a); H: 3,35%, N: 6,55% (6β).

2,17 g (1,72 mmól) (6β) képletű glükozid és 1,24 g (30,96 mmól) nátriumhidroxid 15 mi metanollal és 15 ml vízzel készített oldatát 15 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd a metanolt vákuumban lepároljuk. A maradékot 75 ml vízzel hígítjuk, és az oldatot 10 ml ammónium-forínájú Amberlite CG—50 ioncserélő gyantán (gyártja a Rohm and Haas Co.) bocsátjuk át. A gyantaosztlopot 100 ml vízzel mossuk, majd 400 ml vízzel és 400 ml 0,5 n vizes ammóniumhidroxid-oldattal grádienselúciót végzünk. Az eluatumot körülbelül 40 ml-es frakciókba gyűjtjük, és a frakciókat vékonyrétegkromatográfiásan vizsgáljuk. Eluálószerként J—18 oldószer-rendszert alkalmazunk. Az egyes frakciók antibakteriális aktivitását korong-bemerjtéses módszerrel Bacillus cereus-szal szemben vizsgáljuk. Az észlelt eredményeket az 5. táblázatban közöljük.

5. táblázat

Frakció	Zónaátmé-	Vékonyrétegkromatográfiás
száma	rő (mm)	vizsgálat
1—2.	__	_
3—5.	—	(narancsvörös szín, UV*)
6—23.	—	—
24—25.	nyomnyi	—
26.	23	egy folt
27.	29	maximális intenzitás
28.	28	maximális intenzitás
29.	24	az intenzitás gyengül
30.	21	—
31.	20	—
32.	17	—
33—35.	—	—

A 26—29. frakciót egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. 460 mg (58,7%) (7β) képletű vegyületet kapunk. A 30—32. frakcióból 20 mg (7β) képletű vegyületet különíthetünk el.

Infravörös spektrum sávjai (Nujol): 3100—3500 (NH/OH). 1600 (NH) cm-'.

7. példa

6-O-(a-D-Ribofuranozil)-neamin előállítása [(K) reakcióvázlat]

Ezt a vegyületet a β-izomer előállításánál ismertetett módon állítjuk elő. A védett kiindulási anyagot 200 mg nátriumhidroxiddal kezeljük, és a reakcióelegyet ammónium-formájú CG—50 gyantán bocsátjuk át. 94 mg (53%) (7a) képletű vegyületet kapunk. Szénmágneses rezonanciaspektruma: 26,94, 28,69, 36,21,41,26, 44,02, 46,02, 48,48, 50,78, 62,77, 71,32, 72,52, 73,08, 83,25, 85,36, 99,35'és 100,89 δ.

8. példa

5,6-O-Izopropilidén-3’-0-(2,3,4,6-tetrakisz-O-acetil-P-D-glükopiranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifiuoracetil)-neamin es 5,6-O-izopropilidén-3’-O-(2,3,4,6-tetrakisz-O-acetil-a-D-glükopiranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítására [(N) reakcióvázlat]

3,73 g (5 mmól) (3) képletű ketált 50 rul tisztított nitrometán és 75 ml benzol elegyében oldunk, és az oldatból 25 ml benzolt ledesztillálunk. Az elegyhez 4,10 g (10 mmól) a-aceto-brómglükózt és 2.5 g (10 mmól) higany(Il)-ciamdot adunk, és a reakcióelegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyhez két alkalommal, 2 órás időközönként további bromid-vegyületet és bázist adunk, végül az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot etilacetátban oldjuk, az oldatot szűrjük, és a szűrletet vizes káliumhidrogénkarbonát-oldattal háromszor mossuk. Az oldatot szárítjuk, majd bepároljuk. A kapott 14.3 g súlyú maradékot 0,75 kg szilikagélen kromatografáljuk; eluálószerként 20:1 arányú kloroform:metanol elegyel használunk. A kromatográfiás szétválasztás során egy 5.03 g súlyú vékonyrétegkromatográfiás elemzés szerint legalább négy komponenst tartalmazó frakciót, továbbá egy. az előbbieknél polárosabb. vékonyrétegkromatográfiásan egységes, 1,66 g súlyú frakciót kapunk. Ez utóbbi vegyület infravörös abszorpciós spektrumában csoport és amid-csoport jelenlétére utaló sávok észlelhetők 1740 és 1550 cm ^-1 -nél; ennek megfelelően a kapott termék a (10) képletnek felel meg.

9. példa 3’-0-(2,3.4,6-Tetra-0-acetil-P-D-glükopiranozil)-1.2’,-

3,6'-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása [(O) reakcióvázlat]

1.6 g (10) képletű glükozidot 30 mi 66°_o-os ccetsavban oldunk, és az oldatot 2,5 órán át 65 C-on tartjuk. A reakcióelegyet fagyasztva szárítjuk. A kapott termék vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat szerint (futtatószer: 1.0:1 arányú kloroform: metanol elegy) (10) képletű vegyületet nem tartalmaz, a kromatogramban azonban egy az előbbinél kisebb mozgékonyságú folt jelenik meg, amely a (10X) képletű vegyület jelenlétére utal.

10. példa ,V-O-$-D-glüköpiranozil)-neamin előállítása ](P) reakcióvázlat]

1,11 g(10X) képletű glükozid, 720 mg nátriumhidroxid, 9 ml metanol és 9 ml víz elegyét 15 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd a metanolt vákuumban lepároljuk. A vizes maradékot 50 ml ammónium-fbrmájú CG—50 ioncserélő gyantán bocsátjuk át, majd a gyantaoszlopot 50 ml vízzel mossuk. Ezután 200 ml víz és 200 ml 0,5 n vizes ammóniumhidroxid oldat felhasználásával gradienselúciót végzünk. 390 mg súlyú frakciót különítünk el, amely vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat alapján (adszorbens: szilikagél; futtatószer: J—-18 oldószer-rendszer: előhívószer: ninhidrin) egységes. Ez a termék a (11) képletű vegyület. Ha ennek a terméknek az aminocsoportjait acetilaminocsoportokra alakítjuk, illetve három hidroxilcsoportját szililezzűk, akkor a kapott származék tömegspektrumában 451, 373, 361, 316 és 271 m/e értékű csúcsok észlelhetők.

A (11) képletű vegyület korong-bemerítéses módszerrel vizsgálva 10 mg. ml koncentrációban Bacillus cereus-szal szemben 16 mm átmérőjű gátló zónát eredményez. A neamin 10 mg/ml koncentrációban 32 mm, 5 mg/mi koncentrációban pedig 29 mm átmérőjű gátló zónát eredményez.

11. példa

5,6-0-IzGpropilidén-3’-0-(2,3,5-íri-0-acetil-p-D-ribofuranozil)-! ,2’.3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin előállítása [(R) reakció vázlat] g (3) képletű 5,6-O-izopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamin 330 ml benzol és 220 ml nitrometán elegyével készített oldatát felforraljuk, és 110 ml oldószert ledesztillálunk. 16,5 g l,2.3,5-tetra-O-acetil-P-D5 -ribofuranózból a korábbiakban ismertetett módon tri-O-acetil-P-D-ribofuranozil-bromidoí állítunk elő, és a kapott terméket 30 ml nitrometánban oldjuk. Az igy kapott oldat %-át 7 g higany(II)-cianiddal együtt a fenti reakcióelegyhez adjuk, és a reakcióelegyet visszafolyatás 10 közben forraljuk. 1. illetve 2 órai forralás után az elegyhez a fentiekkel azonos mennyiségű bromid-reagenst és higany(ll)-cianidot adunk. Végül a reakcióelegyet 1 órán át forraljuk, majd lehűtjük, 750 ml etilacetáttal hígítjuk, és 2 x 500 ml 5%-os vizes káliumhidrogénkarbonát-oldattal 15 extraháljuk. A szerves fázist telített, vizes nátriumkloridoldattal mossuk, és nátriumszulfáton keresztül szűrjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot 1 kg szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként 20:1 arányú kloroform:metanolelegyet használunk fel. Az eluátu20 mot 50 ml-es frakciókba gyűjtjük, és az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiásan elemezzük. Az 1 30. frakciót, amelyek nagy mozgékonyságú szennyezőanyagokat tartalmaznak, elöntjük. A 30—40. frakcióból 13,4 g (27A) képletű vegyületet, míg a 41—48. frakcióból 3,23 g (27B) 25 képletű vegyületet különítünk el. A (27A) képletű vegyület

12,4 g-os részletét 1 ke szilikagélen újból kromatografáljuk; eluálószerként 30:1 arányú kloroform; metanol elegyet használunk. Az eluátumot frakciókba gyűjtjük, az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiásan elemez30 zük. majd a centrális frakciókat egyesítjük és bepároljuk.

6,66 g (12β) képletű védett vegyületet kapunk. E vegyület védőcsoportjait a következő példában ismertetésre kerülő módszerrel hasítjuk le. A védőcsoportok lehasitása után kapott termék NMR-spektrurnanalízis alapján főtőmegé35 ben 3’P~izomert tartalmazó anyagnak bizonyult.

12. példa 3’-O-(2,3,5-’ri-O-acetil-P-Í)-ribofuranozil-P-l.r.3.6'- tetrakisz-N-(tÍÍfluoracetil)-neamin előállítása [(S) reakció40 vázlat]

6,66 g (12β) képletű vegyület 40 ml ecetsavval és 20 ml vízzel készített oldatát 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd a reakcióelegyet fagyasztva szárítjuk. A ka45 pott 5,038 g súlyú maradékot tisztítás nélkül közvetlenül felhasználjuk a 13. példában ismertetésre kerülő eljárásban.

13. példa

3’-0-(p-D-ribofuranozil)-neamin előállítása ](T) reakcióvázlat]

A12. példában leírt eljárással kapott terméket 73 ml 1:1 arányú metanol:víz elegyben oldjuk. Az oldathoz 2,93 g 55 nátriumhidroxidot adunk, és az elegyet fél órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet lehűtjük, és 12 ml 1 n vizes sósavoldattal elegyítjük. A metanolt vákuumban lepároljuk, a vizes maradékot 200 ml vízzel hígítjuk, és a kapott oldatot 250 ml ammónium-formájú Amberlite 60 CG- 50 ioncserélő gyantán bocsátjuk át. A gyantaoszlopot 250 ml vízzel mossuk, majd 1 liter víz és 1 liter 0,5 n vizes ammóniumhidroxid-oldat felhasználásával gradienselúciót végzünk. Az eluátumot 50 ml-es frakciókba gyűjtjük, és az egyes frakciók antibakteriális aktivitását Bacil65 lus cereus-szal szemben korong-bemerítéses módszerrel vizsgáljuk. Az egyes frakciókat vékonyrétegkromatográfiás úton is elemezzük; futtatószerként J—18 oldószer-rendszert, előhívószerként pedig ninhidrint használunk. A 18 mm-nél nagyobb átmérőjű gátló zónát biztosító, vékonyrétegkromatográfiás elemzés alapján megfelelően tiszta frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. 1,47 g fehér, porszerű anyagot kapunk, amely NMR-spektrumanalizis alapján főtömegében (14β) képletű vegyületből áll. Ha ezt a terméket metanolban ecetsavanhidriddel kezeljük és így az aminocsoportokat acetil-aminocsoportokká alakítjuk, majd ezután az így kapott származékot szililéterré alakítjuk és végül gáz-folyadék-kromatográfiás úton tisztítjuk, akkor a kapott származék tömegspektrumában 665,349 és 389 m/e értékeknél észlelhetők jellegzetes csúcsok.

14. példa

Gyógyászati kezelésre felhasználható oldat készítése

Az előző példák bármelyike szerint előállított termék vízoldható és gyógyászatilag elfogadható sóját vízhez adjuk olyan mennyiségben, hogy 10 g/liter koncentrációjú oldat képződjék. Az ilyen oldat hatékonysága a minimális gátlási koncentráció közel tízszerese. Ez az oldat azután ismert módon a szervezetbe juttatható.

Szabadalmi igénypontok

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás a neamin (I) általános képletű származékai — amelyek képletében

T jelentése hidrogénatom vagy polifluor-(l—6 szénatomosjalkanoilcsoport, előnyösen trifluor-acetil-csoport, R hidrogénatomot vagy nitro-benzoil-csoportot jelent, X jelentése hidroxil-, -OR vagy G csoport, X’ jelentése hidroxil- vagy G csoport, azzal a megkötéssel, hogy közülük csak az egyik, de mindenképpen valamelyikük G csoportot jelent,

G jelentése (a) vagy (c) képletű gükozil-csoport. és az utóbbi két csoportban R, hidroxil- vagy acetoxi-csoportot jelent — előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) a neamin amino-csoportjait szelektíven blokkoljuk, előnyösen trifluor-ecetsavanhidriddel végzett kezelés útján.
(2) a kapott, védett amino-csoportokat tartalmazó neamin-származék 5-ös és 6-os helyzetű hidroxil-csoportjait ketálképzéssel védjük, (3) a 6-O-D-glükozil-analógok előállítása esetén a (2) lépésben kapott vegyület 3’- és 4’-helyzetű hidroxil-csoportjait nitro-benzoilezzük, (4) a (3) lépésben kapott vegyület 5,6-helyzetü ketál-csoportját eltávolítjuk, (5) a (2) vagy a (4) lépésben kapott vegyületet valamely (II) vagy (III) általános képletű glükozil-halogeniddel — amelyek képletében Z klór- vagy brómatomot jelent, míg Rí jelentése az (I) általános képletnél megadott reagáltatjuk, , (6) a 3’-O-D-glükozil-analógok előállítása esetén a (2) lépésben kapott vegyületet (II), vagy (III) általános képletu vegyülettel reagáltatjuk. majd az igy kapott vegyület

5,6-helyzetű ketál-csoportját eltávolítjuk, és (7) kívánt esetben az (5), vagy (6) lépés szerint kapott tennék amino-védőcsoportjait és/vagy nitro-benzoil-csoportjait eltávolítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve, hogy a (2) lépésben a ketálképzés során a védett amino-csoportokat tartalmazó neamint acetonitriles közegben, savas katalizátor jelenlétében valamely di-(l—8 szénatomot tartalmazó)-alkoxi-(l—8 szénatomot tartalmazójalkánnal reagáltatjuk.

5 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy dialkoxi-alkánként 2,2-dimetoxipropánt, savas katalizátorként pedig trifluorecetsavat használunk fel.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, 0 azzal jellemezve, hogy a (3) lépésben p-nitro-benzoil-klori- dot használunk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a (4) vagy a (6) lépésben az 5,6-ketál-csoportot enyhe savas hidrolízissel hasítjuk le.

5 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a hidrolízishez savként ecetsavat használunk fel.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az (5) lépésben a giükozilezést víz-

0 mentes körülmények között, nitrometán és benzol elegyében. higany(II)-cianid jelenlétében hajtjuk végre, és a glükozil-halogenidet fölöslegben alkalmazzuk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a (7) lépésben az észter- és amino-

5 védőcsoportokat egyetlen lépésben távolítjuk el úgy, hogy a védett vegyületet metanolos közegben egy erős bázis körülbelül 2 n vizes oldatával kezeljük.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy erős bázisként nátriumhidroxidot

0 alkalmazunk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az (I) általános képlet alá eső 6-O-(P-D-ribofuranozil)-neamin előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) neamint acetonitriles közegben, trietilamin jelenlcté-

5 ben trifluorecetsavanhidriddel reagáltatunk, (2) a kapott l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint acetonitriles közegben, trifluorecetsav jelenlétében, forralás közben 2,2-dimetoxi-propánnal reagáltatjuk, majd a reakcióelegyhez bázikus ioncserélő gyantát adunk, ) (3) a kapott 5.6-O-izopropilidén-l,2',3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint piridin jelenlétében p-nitro-benzoil-kloriddal szelektíven acilezzük.

(4) a kapott 5,6-O-izopropilidén-3’,4’-bisz-O-(p-nitro-benzoil)-1,2’ ,3,6’ -tetrakisz-N-(t rifluoracetil)-neamin t s ecetsav jelenlétében enyhe savas hidrolízisnek vetjük alá, (5) a kapott 3’,4’-bisz-O-(p-nitro-benzoil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint nitrometános közegben, higany(II)-cianid jelenlétében 2,3,5-O-triacetil-D-ribofuranozil-bromiddal reagáltatjuk, és a 6a- és 6p-izomereket ) elválasztjuk egymástól, végül (6) a kapott 3’,4'-bisz-0-(p-nitro-benzoil)-6-0-(2,3,5 tri-O-acetil-p-D-ribofuranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(triflu- oracetil)-neamint metanolos közegben, körülbelül 15 percig tartó forralás közben 2 n vizes nátriumhidroxid-oldatj tál kezeljük.

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az (I) általános képlet alá eső 6-O-(a-D-ribofuranozil)-neamin előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) neamint acetonitriles közegben, trietilamin jelenlété; ben trifluorecetsavanhidriddel reagáltatunk, (2) a kapott l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint acetonitriles közegben, trifluorecetsav jelenlétében, forralás közben 2,2-dimetoxi-propánnal reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet bázikus ioncserélő gyantával kezel- > jük.
(3) a kapott 5,6-O-izopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint piridin jelenlétében p-nitro-benzoilkloriddal szelektíven acilezzük, (4) a kapott 5,6-0-izopropilidén-3',4’-bísz-0-(p-nitro-benzoil)-I,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint ecetsav jelenlétében enyhe savas hidrolízisnek vetjük alá, (5) a kapott 3’,4’-bisz-O-(p-nitro-benzoil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint nitrometános közegben, higany(II)-cianid jelenlétében 2,3,5-tri-O-acetil-D-ribofuranozil-bromiddal reagáltatjuk, és a 6a- és όβ-izomereket elválasztjuk egymástól, végül (6) a kapott 3’,4’-bisz-O-(p-nitro-benzoil)-6-O-(2,3,5-tri-0-acetil-a-D-ribofuranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(triflu- orácétil)-neamint metanoios közegben, körülbelül 15 percig tartó forralás közben 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal kezeljük.

12. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az (I) általános képlet alá eső 3’-0-(fi-D-glükopiranozil)-neamin előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) neamint acetonitriles közegben, trietilamin jelenlétében trifluorecetsavanhidriddel reagáltatunk, (2) a kapott l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetii)-neamint acetonitriles közegben, trifluorecetsav jelenlétében, forralás közben 2,2-dimetoxi-propánnal reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet bázikus ioncserélő gyantával kezeljük, (3) a kapott 5,6-O-izopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint higany(II)-cianid jelenlétében, forralás közben α-aceto-brómglükózzal reagáltatjuk, (4) a kapott 5,6-O-izopropilidén-3’-O-(2,3,4,6-tetrakisz-O-acetil-3-D-glükopiranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint ecetsav jelenlétében enyhe savas hidrolízisnek vetjük alá, és (5) a kapott 3’-O-(2,3,4,6-tetra-O-acetil-P-D-glükopiranozil)-1,2’,3,6’-tetrakísz-N-(trifluoracetil)-neamint metanolos közegben, forralás közben 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal kezeljük.

5 13. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja az (I) általános képlet alá eső 3’-0-(P-D-ribofuranozil)-neamin előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) neamint acetonitriles közegben, trietilamin jelenlétében trifluorecetsavanhidriddel reagáltatunk,

10 (2) a kapott 1,2’,3,6'-tetrakisz-N-(trifluoracetilj-neamint acetonitriles közegben, trifluorecetsav jelenlétében, forralás közben 2,2-dimetoxi-propánnal reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet bázikus ioncserélő gyantával kezeljük, (3) a kapott 5,6-O-izopropilidén-l,2’,3,6’-tetrakisz15 -N-(trifluoracetil)-neamint higanytII)-cianid jelenlétében, nitrometános közegben 2,3,5-tri-O-acetil-P-D-ribofuranozil-bromiddal reagáltatjuk, (4) a kapott 5,6-O-izopropilidén-3’-O-(2,3,5-tri-O-acetil-P-D-ribofuranozil)-l,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-

20 -neamint ecetsav jelenlétében enyhe savas hidrolízisnek vetjük alá, és (5) a kapott 3’-O-(2,3,5-tri-O-acetil-P-D-ribofuranozil)-1,2’,3,6’-tetrakisz-N-(trifluoracetil)-neamint metanoios közegben, forralás közeben 2 n vizes nátriumhidroxid-ol-

25 dattal kezeljük.

14. Az 1. igénypont szerinti eljárás továbbfejlesztése gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (I) általános képletű vegyületet — amely30 nek képletében T, R, X és X’ jelentése az 1. igénypontban megadott — a gyógyszergyártásban szokásosan használt hordozó és/vagy segédanyagokkal összekeverve ismert módon gyógyászati készítménnyé alakítunk.

14 db ábraoldal

82.6498.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkö István igazgató

A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója