HUT60558A - Digital communication system with transmitter, receiver and data carrier - Google Patents

Description

A találmány tárgya olyan, adóból és vevőből álló digitális átviteli rendszer, amely információkat közvetít az átviteli közegben létesített átviteli csatornán keresztül és alkalmas az ugyanezen átviteli csatornán érkező információk fogadására. Az átviteli közegnek része az a segédcsatorna, amely a szinkronizáló jelek és egyéb vezérlő jelek továbbítására szolgál.

Az rendszerbeli adó tehát az átviteli közegben létesített információs csatornán keresztül információ átvitelt,az átviteli közegben létesített segédcsatornán keresztül szinkronszót és egy további digitális jelet tartalmazó kiegészítő jel átvitelt valósít meg. Az adó magában foglalja az információ bevitelére szolgáló és az ezen keresztül bevitt digitális információt az átviteli közegben létesített információs csatornán keresztül történő átvitel számára alkalmas formátumúvá alakító input terminált, illetve a további digitális jelet fogadó és a segédcsatornán átvitt kiegészítő jelbe beépítő bemenetet.

Ugyancsak a találmány tárgyát képezi az átviteli közegben létesített információs csatornán keresztül átvitt digitális információ és az átviteli közegben létesített segédcsatornán keresztül átvitt, egy szinkronszót és egy további digitális jelet tartalmazó kiegészítő jel vételére használt vevő.

Végül a találmány tárgyát képezi a fenti adó segítségével előállított adathordozó.

A nyitóbekezdésben leírt típusú átviteli rendszer többek között J. Watkinson The Art of Digital Audio című könyvéből ismert (Focal Press, 1988). Ez a könyv olyan digitális átviteli rendszert ismertet, amelyben az adó elrendezés az információt mágneses jelhordozóra rögzíti, a vevő pedig ezt a mágneses jel• ·

- 3 hordozóra rögzített információt játssza vissza. Ebben az összefüggésben az olvasó olyan elrendezésre gondolhat, amely az információnak a szalagra történő rögzítésre, illetve onnan történő visszajátszásra rögzített mágneses fejet használ. Az ilyen rendszerek leírása megtalálható az említett könyv 9. fejezetében. Ennek a könyvnek a 9.20 fejezete ilyen, SDAT névvel jellemzett rendszert ír le. Ez a rendszer a digitális audio jelet a jelhordozón egymás mellett hosszában elhelyezkedő sávokra viszi fel, a kiegészítő jelet (amely lehet pl. kódolási információ) pedig a mellettük elhelyezett egy vagy több segédsávra rögzíti. Ez a kiegészítő információ vonatkozhat pl. időzítésre, adatformátumra, a programok számára (egyes zenedarabokra), lehet szöveges vagy esetleg grafikus információ.

Rá kell mutatnunk, hogy a találmány nem korlátozható a mágneses adathordozót használó adatátviteli rendszerekre. Az átvitel történhet más közegen keresztül is: példaképpen említhető a digitális jelek levegőn keresztül történő továbbítása, illetve a fényvezető közegben, pl. optikai szálon, lemezen vagy szalagon való jelátvitel.

Ezzel szoros összefüggésben a találmány egy további tárgya egy olyan adathordozó, amely a fenti rendszer adója segítségével van előállítva, és amelynek több jelhordozó sávja van.

Egy hasonló adatátviteli rendszer ismert a The Critical Bánd Coder - Digital Encoding of Speech signals based on the Perceptual requirements of the Auditory System c. ME. Krasner által írt, a Proc. IEEE ICASSP 8 konferenciaismertető anyag 1. kötetének 327-331. olali cikkéből, (április 9-11, 1980.) Ez a cikk olyan adatátviteli rendszerrel foglalkozik, amelyben az adó alsávos (subband) kódolórendszert, míg a vevő az ennek megfelelő alsávos (subband) dekódoló rendszert használ. Az ezen publikációból ismert rendszerben a beszéd jelsávját több alsávra osztják, melyeknek sávszélessége körülbelül megegyezik az emberi fülnek a - megfelelő frekvencia-tartományokhoz tartozó - kritikus sávjának sávszélességével (ld. a cikk 2. ábráját). Ezen felosztást azért választották, mert pszicho-akusztikus mérések alapján előrelátható volt, hogy az ilyen alsávbeli kvantálási hibát optimálisan nyomja el (maszkolja) ezen alsáv jele, amennyiben a kvantálási tűrés az emberi fül zaj-elnyomó karakterisztikáját követi; ezen karakterisztika megadja a kritikus sávbeli, a kritikus sáv közepének megfelelő egyszerű hang általi zaj-elnyomási küszöbértéket (ld. a cikk 3. ábráját.)

A jelen találmány célja többféle, flexibilisen alkalmazható eljárást szolgáltatni az átviteli rendszer számára, konkrétabban a segédcsatornán keresztül továbbított kiegészítő (kódolási) információ formátumának igen specifikus megválasztásával, a kiegészítő információ lehető legpontosabb vétele elősegítése érdekében, megtartva a kiegészítő információnak a vevőben a legegyszerűbb módon történő érzékelését, biztosítani azt a lehetőséget, hogy a vevő a vett segédjelek hatására különböző feladatokat láthasson el.

Ezen célt megvalósítva a találmány tárgyát képező átviteli rendszerbeli adó jellegzetessége, hogy a segédjelet egymást követő blokkok formájában állítja elő. Az első és az azt közvetlenül követő második blokk egyaránt két részből tevődik össze: az első rész a szinkron információt, a második rész a kiegészítő információt tartalmazza. Az első blokk első része a szinkronjelből és az első kódszóból áll, ebben a sorrendben, míg az első blokk második része további információt tartalmaz. A második blokk első része a szinkronjelből és egy másik kódszóból tevődik össze, ebben a sorrendben, úgy, hogy a másik kódszó akkor egyezik meg az első kódszóval, ha a második blokk második része is további információt tartalmaz, illetve a második kódszó eltér az elsőtől, amennyiben a második blokk második része nem tartalmaz már további információt.

A vevő a fenti logikai adatfelépítési jellemzők kezelésén túl a további információt a blokkok második részeiből kinyerő kialakítású.

Az alapgondolatnak egy további kivitelénél az első blokk első része egy harmadik kódszóból, a szinkronjelből és az első kódszóból áll, ebben a sorrendben, valamint a második blokk első része egy negyedik kódszóból, a szinkronjelből és a második kódszőból tevődik össze, ebben a sorrendben. A harmadik és a negyedik kódszó abban az esetben egyezik meg, ha az első és az elsőt közvetlenül megelőző harmadik blokk második részei hordozzák a kiegészítő információt, valamint a harmadik és negyedik kódszó eltér egymástól, ha az első blokk második része tartalmazza a kiegészítő információt, a harmadik blokk második része pedig nem tartalmaz kiegészítő információt.

Ennél a megoldásnál a mögöttes gondolat az, hogy a vevő oldalon a harmadik kódszót a vevő lockolására lehet igénybe venni, azaz a vevő ezt a harmadik kódszót követően a szinkronjelet kezdi figyelni. Itt feltesszük, hogy a vevő még nincs lockolt állapotban, illetve közvetlenül ezelőtt lépett ki a lockolt állapotból,

mert egy vagy több egymást követő blokk második része nem tartalmazott kiegészítő információt. Miután a vevő a korábban vett harmadik kódszó hatására lockolt állapotba került, a szinkronjelet és az első kódszót kezdi figyelni, miáltal a blokkok vételénél nagyobb pontosság érhető el. Az első blokk első részében elhelyezkedő első kódszó észlelése arról is tájékoztatja a rendszer vevőegységét, hogy az első blokk második része tartalmazza a kiegészítő információt. Ha a második soron következő blokk első részében a második kódszó eltér az elsőtől, azt a vevő úgy értelmezi, hogy a második blokk második része nem tartalmaz kiegészítő információt. Amennyiben a két kódszó megegyezik, az azt jelenti, hogy a második blokk második része igenis hordoz többletinformációt .

Ha az adót az információt mágneses adathordozóra rögzítő elrendezés formájában, a vevőt pedig az információt ezen adathordozóról leolvasó elrendezés formájában készítjük el, úgy a második és negyedik kódszó felettébb hasznos lehet. Az adathordozó normál sebességű, ám ellentétes irányú továbbítása esetén a második kódszót a vevő lockolására lehet használni, úgy, hogy az a negyedik kódszót és a második kódszót követő szinkronjelet egyaránt érzékelni tudja. Ebben az esetben is élünk azzal a feltételezéssel, hogy a vevő még nem került lockolt állapotba, vagy éppen kilépett a lockolt állapotból, mivel egy vagy több egymást követő blokk második részében nem talált kiegészítő információt.

Miután az elsőként vett, második kódszó hatására a vevő lockolt állapotba került, a szinkronjelet és a negyedik kódszót kezdi figyelni, ami a blokkok vételekor nagyobb vételi pontossá-

got fog eredményezni.

Annak érdekében, hogy megvalósítható legyen egy mindkét irányban működő, a blokkok második részében található kiegészítő információra irányuló érzékelési eljárás, az első és negyedik kódszót azonosra választjuk. Rámutatunk azonban arra is, hogy ez a választás nem szükségszerű. Másik lehetőség az, hogy az első és negyedik kódszó egymás fordítottja legyen. Utóbbi esetben az első kódszónak az egyik irányban, illetve a negyedik kódszónak az ezzel ellentétes irányban történő kiolvasása ugyanazt az eredményt szolgáltatja, igen egyszerűvé téve ezáltal az érzékelést.

A második blokk első részében a negyedik kódszó (amely, mint korábban rámutattunk, célszerűen megegyezik az első kódszóval) érzékelése normál sebesség és ellentétes irány mellett arról a tényről tájékoztatja a rendszert, hogy a kiegészítő információt a az első blokk második része tartalmazza. Ha az első blokk első részében elhelyezkedő harmadik kódszó eltér a negyediktől, azt a vevő úgy értelmezi, hogy az első blokkot megelőző blokk második része nem tartalmazott kiegészítő információt. Ha pedig a harmadik és a negyedik kódszó ténylegesen megegyezik, akkor az első blokkot megelőző blokk második fele bizonyosan tartalmaz kiegészítő információt.

Az előzőekben ismertetett észlelési lehetőségek különösen hasznosak a találmány ama kiviteli alakjában, amelyben az adó olyan szervezésű, hogy számosságát tekintve ml egymást követő blokk második részében tárol kiegészítő információt, és számosságát tekintve m2 egymást követő blokk második részébe nem helyez semmilyen kiegészítő információt. Ebből az következik, hogy m2 egymást követő blokk második része rendre üres. Ezen m2 blokk vétele során a vevő kikerülhet a lockolt állapotból. Tekintve, hogy a blokk második részében elhelyezkedő kiegészítő információt olyan blokk első részek előzik meg és követik, amelyek rendre tartalmazzák a harmadik vagy második kódszót, a vevő ismét lockolt állapotba kerülhet. Rendre az első vagy negyedik kódszónak a blokk első részében történő észlelését követően a vevő felismeri, hogy egy blokknak a második, kiegészítő információt tartalmazó része következik.

Amennyiben az előzőekben leírt adó olyan elrendezésű, hogy az információt mágneses adathordozóra rögzíti, ez a normál sebességű előrefelé történő felvételre vonatkozik. Ebben az esetben az előzőekben leírt vevő működése a mágneses adathordozó normál sebességű, előre vagy visszafelé történő olvasására vonatkozik. Az m2 blokk második részének üresen hagyása az adathordozónak a felvételkor történő törlését jelentheti.

Az első és a harmadik kódszó nem szükségszerűen egyezik meg. Ebben az esetben az első kódszó egy q bitszámú bináris szám, amely felváltva tartalmaz n darab egyest és n darab zérust és a harmadik kódszó az elsőnek inverze; n 1-nél, q 2-nél nagyobb vagy egyenlő egész szám. Az első kódszó legyen a tíz bit hosszúságú 1010101010 bináris szám; a harmadik kódszó így a 0101010101 lesz. A szinkronjel lehet ugyancsak tíz bites bináris szám, pl. 0100111110 vagy 0000111110.

Az átviteli rendszert továbbá azzal jellemezhetjük, hogy a rögzítő eszköz alkalmas arra, hogy ml-et meghaladó p darab egymást követő blokk második részébe meghatározott jelet írjon, és ezzel a jellel az adathordozó hosszában egy adott pozíciót azonosítson. A p darab egymást követő blokk közül a páratlan blokkok második részének megtöltése többféleképpen történhet, ha ml=m2=p. A rögzítő eszköz például az adott páros blokk második részében tárolt információt még egyszer beírhatja a rákövetkező páratlan blokk második felébe. Egy másik lehetőség az, hogy a rögzítő eszköz a p darab egymást követő blokk közül a páratlan blokkok második részébe tetszőleges vagy véletlenszerű jeleket, pl. egymást váltogató egyeseket és zérusokat írjon.

Ennek a megoldásnak az a célja, hogy megteremtse a jelviszszaállító elrendezésben annak a lehetőségét, hogy észlelni lehessen pl. egy adott felvétel elejét a normál lejátszási sebességet meghaladó sebesség esetén is, bár a segédcsatornán átjátszott információ észlelése nem igazán keresztülvihető a visszaállító fejnek a jelhordozóhoz viszonyított visszahúzott elhelyezkedése miatt. A jelvisszaállitó elrendezésnek továbbá része lehet egy ablakérzékelő, amelynek a bemenetére a legalább egy eltérő sávból olvasott információ kerül, kimenetén pedig egy vezérlőjelet állít elő, valamint azzal, hogy a jelvisszaállító elrendezés egyfajta vezérlőjelet generál, ha a jelhordozó adott lejátszási sebessége mellett észlelt ablak amplitúdója időben változik, illetve másik fajta vezérlőjelet, ha az észlelt ablak amplitúdója adott időintervallumban változatlan; továbbá azzal, hogy az ablakérzékelő kimenete a jelhordozót lejátszó eszköz vezérlőjelbemenetére kapcsolódik; valamint azzal, hogy a lejátszó eszköz a másik fajta vezérlőjel vételekor ezt a lejátszási sebességet lekapcsolja.

A találmány további leírásánál és az ahhoz kapcsolódó magyarázatoknál számos kiviteli alakra fogunk hivatkozni, ahol az 1. ábrán a digitális átviteli rendszer egy kiviteli alak10 ja látható;

a 2a ábra a kiegészítő jel adatfolyamát és az egyes keretek tartalmát, a 2b ábra pedig az ebben a jelfolyamban levő blokkok tartalmát jelöli;

a 3a ábra néhány egymásután! blokkot tüntet fel, a 3b ábrán a blokkokban tárolt jelek ablakolása látható, a 3c ábra pedig az 5. ábra ablakérzékelőjében levő integrátor kimeneti jelét mutatja;

a 4. ábrán az átviteli rendszer vevő részét mutatja, olvasó elrendezés formájában;

az 5. ábrán a 4. ábrán feltüntetett elrendezésből az ablakérzékelő látható;

a 6a, 6b és 6c ábrák három, a segédcsatornán átjátszott különböző adatfolyamot mutatnak;

a 7. ábra a segédcsatorna jelfolyamát mutatja egy további digitális jel bejátszása esetén;

a 8. ábrán az ennek a további digitális jelnek a leolvasására szolgáló elrendezés látható;

a 9. ábrán a jelrögzítő eszköz látható.

Az 1. ábrán a digitális átviteli rendszer egy lehetséges kiviteli alakja látható. Az 1 input terminál a (pl. mono vagy sztereo hangjelek formájában érkező) információt fogadja, kimenete pedig a 3 kódoló 2 bemenetére kapcsolódik. Ez a kódoló lehet pl. a 289.080 lajstromszámú európa szabadalom szerinti alsávi kódoló.

Az ilyen tipusó alsávi kódoló a beérkező jelet mintavételezi, digitalizálja, majd a mintavételi frekvencia csökkentését megvalósító alsávi szűrők révén több alsávi jelre hasítja szét. Ezek az alsávi jelek a 4 vonalon keresztül az 5 egységre kerül4

•χ :'·· * ·♦· nek, amely a közegben történő átjátszásra alkalmas formátumúvá alakítja őket át. Ennek az 5 egységnek része többek között egy 8-10 konverter. Az ilyen 8-10 konverternek a leírása megtalálható pl. a 150.082 számú, a jelen találmány feltalálói által benyújtott európai szabadalmi bejelentésben. Ez a konverter a 8 bites szavakat tíz bites kódszavakká alakítja át. Átlapolás lehtséges. Ennek a megoldásnak az a célja, hogy lehetővé tegye a vételi oldalon a vett információban a hibajavítást.

Az információ átvitele a mágneses 6 adathordozón mint átviteli közegen keresztül történik. Az ábra csupán az adathordozó egy részének hosszanti képét mutatja.

A 6 adathordozón a ^Τι^-Τπ+1 ϊθ1^^ΟΓ<3οζό sávok az adathordozó hosszában futnak. A T₁~T jelhordozó sávok feladata az input terminálra eljuttatott, és ezt követően kódolt információ rögzítése.

Az 5 egység a kódolt információt osztja el a 7.1-7.Π kimenetek között. Erre az n darab kimenetre kapcsolódnak rendre a 8.1-8.n jelrögzítő fejek. Ez az n darab jelrögzítő fej írja fel az információt rendre az adathordozón elhelyezkedő Ί^-Τ jelhordozó sávokra.

Az 5 egységnek része emellett a kiegészítő jel vételére szolgáló 9 bemenet. A kiegészítő jel a szinkronjelből és egy további jelből tevődik össze. Ez a további jel érkezhet kívülről, de az is lehetséges, hogy a kiegészítő belső 10 jelgenerátor állítsa elő. Ennél a további jelnél gondolhatunk idő vagy dátum információra, programszámra (zenedarabok számára), szöveges, esetleg grafikus információra, amint arról már korábban szó esett.

Az 5 egység feladata, hogy a kiegészítő jelet olyan alakra **· ·· «« ***X 2*** • · * · · • · · w · · hozza, hogy az a 6 adathordozón elhelyezkedő T_n+^ jelhordozó sávra felvihető legyen. Az 5 egység 7.n+l kimenete evégett a 8.n+l jelrögzítő fejre csatlakozik.

A kiegészítő jel adatfolyamát a 2. ábra mutatja, abban az állapotban, ahogyan azt az 5 egység a 8.n+l jelrögzítő fejre küldi .

A 2a ábra szerint az adatfolyamot a ...j-1, j, j+1... egymást követő keretek alkotják. Minden egyes keret több egymást követő blokkból tevődik össze. A 2a ábrán négy blokk alkot egy keretet. A keret végét külön jel, a keretek közötti hézag jelölheti .

Minden egyes blokk első és második részből(fejléc, illetve test) áll. Egy meghatározott első blokk, azaz a •••^Bn_2, ^Bn^{z B}n+2’’· ^sorozat ^B _n darabjának első része tartalmazza a cw3 harmadik kódszót, a 101 szinkronszót és a cwl első kódszót, ebben a sorrendben. A közvetlenül ezután következő blokk, azaz a ^Bn+1 ^els° része tartalmazza a cw4 negyedik kódszót, a 104 szlnkronszót és a cw2 második kódszót, ebben a sorrendben. A cwl első és a cw4 negyedik kódszó egymással megegyezik.

A B_n blokk második részében foglal helyet a további jel. Ezt az ábrán a blokk második részének bevonalkázása jelöli. A B_n+1 blokk második része nem tartalmaz további jelet, igy az az ábrán nincs bevonalkázva. Ez egyben azt is jelenti, hogy a cw2 második kódszó eltér az első(és negyedik) kódszótól. Az, hogy egy adott blokk második része nem tartalmaz információt, jelentheti azt, hogy az elrendezés ennek a második résznek felvételekor az adathordozó megfelelő részét törli. A 2. és 3. ábrákon feltüntetett adatfolyamok esetén a ...B_n_₂, B_R/ B ₂... páros blokkok második része rendre tartalmaz információt, míg a ·>·^Β _η_ΐζ ^Bn+1'*' Páratlan blokkok második részei rendre üresek. Ez azt jelenti, hogy a cw3 harmadik és a cw2 második kódszó megegyezik és hogy ezek a kódszavak különböznek az első(és negyedik) kódszavaktól.

A 6. ábrával összefüggésben rá fogunk mutatni arra, hogy az adatfolyam megjelenése ettől eltérhet.

Az első (a negyedikkel megegyező) kódszó állhat n darab egymást váltó egyesből és zérusból. Ha a cwl egy tíz bites szám, úgy lehet pl. ilyen alakú: 1010101010.

A cw3 harmadik kódszó (amely ebben az esetben a második kódszóval megegyezik) a cwl kódszó inverze. Az előző példánál maradva ezek szerint a cw3 a tíz bites 0101010101 szám lesz.

A szinkron szó kiválasztható véletlenszerűen is, de szívesebben választunk olyan szót, amely a kiegészítő adatfolyamban ritkán vagy egyáltalán nem fordul elő. Példa lehet a tíz bites szinkron szóra a 0100111110 vagy a 0000111110. Annak eldöntése, hogy a kétféle bináris szám közül melyiket válasszuk szinkron szónak, a digitális kiegészítő jel bináris részösszegétől függ. A jelnek az adathordozóra történő rögzítése során így a rögzítöeszköz a további jeleket csupán a páros blokkok második részébe és nem a páratlan blokkok második részébe írja be.

Egy adott felvétel (zeneszám) elejének megkülönböztetése végett a rögzítőeszköz az ide vonatkozó információt az egymást követő blokkok sorában a páratlan blokkok második részébe írja. A 3. ábra ezt mutatja vázlatosan.

A 3a ábra egymást követő blokkok sorozatát mutatja. A ^Bn+X blokknál új felvétel kezdődik. Az ezt megelőző felvétel vége a ^Bn+X_l blokk lehet. Ebben az esetben a két felvétel megszakítás • «· ·· · 4 » · « « · • · · * · · nélkül követi egymást. A korábbi felvétel vége elhelyezkedhet egy korábbi, pl. a B_n+1 blokkban. Ebben az esetben a két felvétel között szünet telik el. A 3b ábra a T_n+1 sávból olvasott jel ablakolásának eredményét mutatja. A B_n_₂ és ^B _n+3 közötti blokkokra az ablakolt jel értéke felváltva állandó magas vagy alacsony, esetleg zérus amplitúdójú. A B_n+4 és Β_η+χ közötti blokkok esetében az ablakolt jel állandó magas értékű lesz. Amennyiben az ablakolt jel az x-4 blokk alatt eltelt viszonylag hosszú ideig magas marad, az egy új felvétel (zeneszám) kezdetét jelenti.

A páratlan blokkok két részének megtöltése különböző módokon mehet végbe. Lehetséges pl. a ^B _n+4 blokk második felében elhelyezett információt a B„,_c blokk második felébe is automatikusan beΠ+5 írni. Valójában a páratlan blokkok második részeinek csupán egy részébe íródik bármi, tekintet nélkül arra, hogy ezek a blokkrészek milyen információt tartalmaznának, így ezek a blokkrészek is véletlenszerű információval, pl. egymást váltogató egyesekkel és zérusokkal tölthetők fel.

A T_n+1 jelhordozó sávon, mint segédsávon tárolt információ felhasználását a továbbiakban a vevő tárgyalásakor részletesen ismertetni fogjuk.

Az 1. ábra a vevőt a 6 adathordozóról információ leolvasására alkalmas eszköz formájában ábrázolja. Az elrendezésnek részei a 14.1, 14.2, 14.3...14.n+1 olvasófejek, amelyek rendre a 16 olvasóegység 15.1, 15.2, 15.3 . ..15.n+1 bemenetelre kapcsolódnak.

A 16 olvasóegység a T^-T_n jelhordozó sávokról olvasott kódolt és átlapolt információból visszaállítja az eredeti alsávi jeleket és ezeket az alsávi jeleket a 17 sínen keresztül az alsávi dekóderre juttatja, amely a mintavételi frekvencia megnőve15 lése révén az alsávi jelekből helyreállítja a digitális (audio) jelet, amely a digitál-analóg átalakítást követően kerülhet a 19 kimenetre. Az adathordozóról olvasott jel dekódolása céljából tehát a 16 olvasóegység képes kell, hogy legyen a tíz bites csatornaszavak átlapolásának megszüntetésére és a 8 bit hosszúságú szavas információvá történő visszaalakítására úgy, hogy eközben a hibajavítást is elvégezze.

A 16 olvasóegység feladata továbbá a T_n+1 jelhordozó sávban elhelyezkedő információnak a 14.n+l olvasófejet igénybevevő kiolvasása. A rendszer órajelét a 16 olvasóegység a T_n+1 sávból olvasott jelből származtatja. Ebből a célból a T_n+^ jelhordozó sávból nyert jelet egy PLL-re (fáziszárt hurokra) kell vezetni.

Az adathordozó előrefelé normál lejátszási továbbítási sebesség mellett első ízben történő lejátszásakor az elrendezést először lockolt állapotba kell hozni. Ez az első, a példa kedvéért a B_n blokk első részében elhelyezkedő cw3 kódszó segítségével lehetséges; ez a kiolvasott kódszó lesz a 2b ábra 100 kódszava. A lockolt állapotba kerülést követően az elrendezés képes érzékelni a 101 szinkron szót, majd ezt követően a cwl kódszót, amely a 2b ábrán a 102 kódszóként van jelölve. Az elrendezés ebből már tudja, hogy páros blokk második, további információt tartalmazó része következik, így felkészülhet az ebben a blokkrészben érkező információ fogadására és további feldolgozására.

Ez a további feldolgozás jelentheti az idő információ értelmezését, amely lehet a lejátszott zeneszám időtartama, vagy az összidő. Ez az idő információ a 21 kimenetre juttatható. A kimenetre csatlakozhat az ezt megjelenítő 22 kijelző.

* · • · ·

- 16 További lehetőség a zeneszám címének ilymódon történő kinyerése és a 21 kimeneten keresztül a 22 kijelzőre való továbbítása. Még további lehetőség a zeneszám sorszámának kijelzése.

A 4. ábra az 1. ábra vevőjének részletesebben kidolgozott rajzát mutatja, a vevő azon részéét, amely a T_n+| jelhordozó sáv jelének kiolvasását végzi. A 15.n+l bemenet a 30 PLL, a 31 szinkronszó-érzékelő, a cwl első kódszót kereső 32 érzékelő, a cw3 harmadik kódszót kereső 33 érzékelő, a 34 ablakérzékelő és a 35 memória bemenetére csatlakozik.

A vevőnek része továbbá a 36 CPU. Amikor a rendszer lockolt állapotban van, a 36 CPU erről a 30 PLL-től a 40 vonalon keresztül szerez tudomást. A 31 szinkronszó-érzékelő és a 32 kódszó-érzékelő ekkor a 101 szinkron szót és a első 102 kódszót (cwl) figyeli az éppen kiolvasás alatt álló B_n első páros blokk első részében. Ezek érzékelése esetén az érzékelők a megfelelő jeleket küldik a 41 és 42 vonalakon keresztül a 36 CPU felé.

A 36 CPU ekkor tudja, hogy a B_n páros blokk második részéből az információtartalom a 45 vonalon keresztül a 35 memória adatbemenetére került. Ezután a 36 CPU a 47 sínen keresztül megcímzi a 35 memóriát. Ezután a második blokkrészben hordozott információ már beírható a 35 memóriába.

Az 50 bemeneten keresztül a 36 CPU-hoz eljuttatható vezérlőjel hatására eldönthető, hogy a második blokkrészben hordozott információ mely része kerüljön megjelenítésre a 22 kijelzőn. Az 50 bemenetre kerülő vezérlőjelet az elrendezés felhasználója határozza meg. A felhasználó által kívánt információnak(pl. az adott zeneszám kezdete óta eltelt időnek) a 22 kijelzőn történő megjelenítéséhez a 36 CPU az 50 bemeneten érkező vezérlőjel hatá17 sára adott sorrendben címzi meg a 35 memória rekeszeit. Az időinformáció ezután kiolvasódik a memóriából és a szükséges dekódolást követően a 21 kimenetre kerül.

Az adathordozónak ellentétes irányban normál sebességgel történő lejátszása mellett a cw2 kódszó, azaz a 2b ábra 105 kódszava képes az elrendezést lockolt állapotba hozni. Ennek észleléséről a 30 PLL a 40 vonalon keresztül tájékoztatja a 36 CPU-t. Közvetlenül ezután a 31 szinkronszó-érzékelő észleli a 104 szinkronszót, a 32 kódszó-érzékelő pedig a cw4 negyedik kódszót, azaz a 2b ábra 103 kódszavát, amely egyébként megegyezik a cwl első kódszóval. A 31 és 32 érzékelők a megfelelő szavak észleléséről a 41 és 42 vonalakon küldött jelek formájában tájékoztatják a 36 CPU-t, amely ezután a páros blokk második részének tartalmát, ami nem más, mint a kiegészítő információ, a 15.n+l bemenetről olvasni kezdi.

A 36 CPU felismeri, hogy az adathordozó lejátszása ezúttal visszafelé történik, így az előző esethez képest ugyanazt a címsorozatot fordított sorrendben adja ki, ugyanis az adathordozó visszafelé történő lejátszása folytán a páros blokkban található információ is fordított sorrendben érkezik a 15.n+l bemenetre. A második blokkrészben tárolt információ az adathordozó lejátszása irányától függetlenül helyes sorrendben kerül a 35 memória megfelelő helyére.

A zeneszám sorszámának a kiegészítő információból normál lejátszási sebesség mellett történő megállapítását egy másik zeneszám megkeresésére lehet felhasználni. Ha például adott időben a második zeneszám lejátszása során a felhasználó az 50 bemenetre eljuttatott vezérlőjel segítségével jelzi, hogy az ötödik számot akarja hallani, akkor az elrendezés az adathordozót nagy sebességgel fogja előre játszani. Ennél a megnövelt sebességnél a

14.1. ..14.n+1 fejeket az adathordozótól kissé visszahúzza az elrendezés annak érdekében, hogy a közvetlen érintkezés ne gátolja az adathordozó továbbítását.

Ekkor nem lehetséges a T_n+i jelhordozó sáv egyszerű kiolvasása, hanem a cwl és cw3 kódszavak, a szinkronszavak vagy a páros blokkrészekben tárolt információ más módon történő értelmezése szükséges. Annak érdekében, hogy a következő zeneszám kezdete megállapítható legyen, a 34 ablakérzékelőre van szükség. Ez a

14.n+1 fej által a T_n+1 jelhordozó sávból olvasott jel ablakolását figyeli. Ezt az ablakolt jelet a 3b ábra tünteti fel.

Az 5. ábra a 4. ábrán szereplő 34 ablakérzékelő egy lehetséges kiviteli alakját mutatja. Ennek az érzékelőnek része a 60 csúcsdetektor, az ellenállás és kondenzátor párhuzamos kapcsolásából származtatott 61 aluláteresztő szűrő, a 62 integrátor és a 63 komparátor.

A 14.n+1 fej által kiolvasott jel a 34 ablak érzékelő bemenetére kerül. A 3b ábrán feltüntetett jelet a 60 csúcsdetektor és a 61 aluláteresztő szűrő állítja elő. Az ablakolt jel a 62 integrátorra kerül. A 3c ábra a 62 integrátor kimeneti jelét mutatja. A komparátor ezt a jelet viszonyítja a D küszöbértékhez. Mihelyt a jel ezt a küszöbértéket eléri (ez a t^ időpillanatban következik be, 3c ábra), a 63 komparátor magas logikai jelet ad (ez az 5. ábra cs jele).

Ha történetesen az adathordozót nagy sebességgel a másodikról az ötödik zeneszám elejére kell átállítani, a 36 CPU-nak az a feladata, hogy megvárja a cs jel három egymásutáni ismétlődését.

·· · · ·♦·»···· • · · · · · · • · · « · · · • · · · · ·

Mihelyt a 36 CPU megfelelő számlálőegysége leszámolta ezt a három ismétlődést, a 36 CPU az 55 vonalon keresztül vezérlőjelet küld a motor 56 vezérlőegysége felé. Ennek hatására visszaáll a normál lejátszási sebesség.

Elképzelhető, hogy az adathordozó ekkorra túljutott a megcélozni kívánt pozíción. Ebben az esetben a 36 CPU olyan értelmű jelet küld az 55 vonalon keresztül a motor 56 vezérlőegységének, hogy az az adathordozót normál sebességgel, ám visszafelé kezdi el játszani. Ekkor a 14.n+l fej a megszokott módon kezdheti olvasni a T_n+1 jelhordozó sáv jelét. A kódszavak és a szinkronszavak, valamint a páros blokkok második részeiben tárolt információ zavartalanul kiolvashatók és kétséget kizáróan megállapítható az ötödik zeneszám kezdete. Az elrendezés a visszacsévélés idejére szünetelteti a hangkibocsátást. Az adathordozó ezután megállítható és a felhasználó vagy automatikusan maga az elrendezés lejátszásba kapcsolhat át.

Hasonló módon megy végbe a korábbi zeneszámok megkeresése is, pl. ha a hetedik szám lejátszása van éppen folyamatban és a felhasználó a második számot kívánja meghallgatni. Az adathordozó visszatekerése nagy sebességgel történik. A 34 ablakérzékelő az ablakolt jelet figyeli, a 36 CPU megfelelő számlálóegysége pedig az 5. ábrán feltüntetett cs jel ismétlődéseit számolja. Mihelyt a CPU a hatodik cs jelet is leszámolta, a lejátszási sebesség ismét normális, a lejátszás iránya pedig előre irányú lesz.

Utóbbi esetben szintén elképzelhető, hogy az adathordozó túlmozdul a kívánt ponton. Ekkor az első zeneszám legutolsó része kerül elsőnek lejátszásra. Erre az időre az elrendezés elnémítható a második zeneszám elkezdődtéig.

• · « · ·

A 6a ábrán ugyanaz az adatfolyam ismerhető fel, amelyet a 2. és 3. ábrákkal összefüggésben már taglaltunk. Egyértelmű, hogy a ...B_n, ^B _n+2··· páros blokkok második része hordozza a további jelet, míg a ^Bn+1‘‘· Páratlan blokkok második részei rendre üresek. Az is nyilvánvaló, hogy a 102 és 103, valamint a 100 és 105 kódszavak egymással rendre megegyeznek, ellenben a cwl és cw3 kódszavak nem. A 6b ábra az adott(ml) számú egymást követő ...B_n, ^Bn+1, ^Bn+2· · · blokkot mutatja, amelyek második részeiben foglal helyet a további jel. Ezt az ábrán a 106, 107 és 108 második blokkrészek árnyékolása jelképezi. A ^Bn_i blokk az utolsó azon m2 darab egymást követő blokk sorában, amelyek második részei rendre üresek. Ebben az esetben a harmadik, illetve második 100 és 105' kódszó nyilván különbözik egymástól. Ekkor a második 105' kódszó ismét cwl-gyel egyezik meg. A vevő ekkor arra a felismerésre jut, hogy a ^Bn+1 blokk 107 második blokkrésze is tartalmaz további információt. Ebben az esetben a B blokkban található 110 kódszó ugyancsak megegyezik a második 105' kódszóval. Ha az adatfolyam vétele fordított sorrendben történt(például mert a mágneses adathordozó visszafelé mozgott), az olvasóegység tudni fogja, hogy a ^Bn+2 blokkot közvetlenül megelőző ^Bn+1 blokk második része szintén tartalmaz további információt. A 6c ábra egy még további példát mutat az m2=2 darabszámú egymást követő B_R és ^Bn+i blokkal, amelyek második részei rendre mentesek bármiféle információtól. Világos, hogy a ^Bn+1 blokk első része a cw3 harmadik kódszót, a szinkronjelet, majd ismét a cw3 harmadik kódszót tartalmazza, ebben a sorrendben. A két adatmozgató elrendezés esetében az adathordozó normál sebességű lejátszásakor a rendszer számára a 103' és a 105'

kódszavak észlelésekor rendre egyértelmű, hogy a 106' és a 107' második blokkrészek rendre nem tartalmaznak további információt. Rá kell mutatnunk ebben az összefüggésben arra is, hogy a 6c ábrán szereplő B_n+1 blokk második része ugyancsak lehetett volna üres.

A második blokkrészek be- vagy be nem töltése lehetővé teszi a kiegészítő jelben egy további digitális jel elhelyezését. A további digitális jel szempontjából logikai 1 értékű minden tartalommal bíró és logikai 0 értékű minden üres második blokkrész. Ennek a jelnek a vétele pl. a következőképpen valósítható meg. A 14.n+l fej által(5. ábra) olvasott jel a 70 PLL-re jut (8. ábra). Ez utóbbi lehet a 4. ábrán megismert 30 PLL is. A feszültségvezérelt oszcillátor órajelfrekvenciájának adott értékkel történő leosztásának eredménye a Cp mintavételezési frekvencia (a 8. ábra jelölése), amely a 71 szintérzékelőre kerül. Ennek a 71 szintérzékelőnek az egyik benenetére kapcsolódik az 5. ábra 61 aluláteresztő szűrője. A 7a ábra ismét az adatfolyam egymást követő blokkjait mutatja. A 7b ábrán a 61 aluláteresztő szűrő jele tekinthető meg. A 7c ábra a 71 szintérzékelőre érkező Cp frekvenciájú mintavételezési impulzussorozatot tünteti fel. Ezeknek a mintavételi impulzusoknak frekvenciája és időbeni elhelyezkedése olyan, hogy az egymást követő blokkok két részében a jelszint pontos érzékelésére alkalmasak. A 7d ábrán a 71 szintérzékelő jele látható. Ez a jel felel meg a már említett további jelnek .

Nem szorul magyarázatra az a tény, hogy a további jelet hordozó blokkrészeket tartalmazó egymásutáni blokkok száma nem érhet el olyan értéket, hogy az 5. ábra 63 komparátora bebillenjen. Ez azt jelenti, hogy a további jelben az egyesek száma korlátozás alá esik.

Ezen is túlmenően lehetséges még az 5. ábra jelölésében szaggatott vonallal feltüntetett másik 63' komparátort illeszteni a 62 integrátor kimenetére. A D' küszöböt a D küszöbértéket meghaladónak kell választani. A 63 komparátor kimenete a zeneszám kezdetének meghatározására szolgál. Az adathordozó végének meghatározása ekkor χ-4-nél nagyobb számú, tartalommal bíró második blokkrészű blokk segítségével történhet (3a és 3b ábrák). A 63' komparátor kimeneti jelét az adathordozó szélső helyzetében a szalag megállítására vagy a lejátszási irány automatikus megcserélésére (autoreverse) lehet felhasználni.

A 9. ábrán a felvevő elrendezés látható, amelynek része az első kódszót szolgáltató 80 kódszógenerátor és a digitális információ bináris részösszegének függvényében a két szinkronszó valamelyikét előállító 81 szinkronszó-generátor. Utóbbi információ a 84 CPU-ból a 86 vonalon keresztül jut el a 81 generátorhoz. Szintén része az elrendezésnek a harmadik kódszót előállító 82 kódszógenerátor és a kódolási információt előállító 83 egység. Ezen egység egyik bemenetére kapcsolódik az 1. ábrán szereplő 9 input terminál. A 83 egység állítja elő azt az információt, amely később a blokkok második részébe fog íródni. Az erre vonatkozó vezérlőjel a 84 CPU-ból a 87 vonalon keresztül jut el a 83 egységhez .

A további jel kerülhet a 85 bemenetre is (amennyiben ez rendelkezésre áll). A 84 CPU a 89 vonalon keresztül a 88 kapcsolót vezérli. Ennek a vezérlésnek függvényében a 88 kapcsoló a lehetséges öt helyzet valamelyikében áll. Az első állás a 80 kódszóge23 nerátort és a 7.n+l kimenetet kapcsolja össze. A második állásban a 81 szinkronszó-generátor kapcsolódik ugyanerre a 7.n+l kimenetre. A harmadik állás a 82 kődszógenerátort kapcsolja ugyanerre a

7.n+l kimenetre. A negyedik állásban a 83 egység kapcsolódik ugyanerre a 7.n+l kimenetre. Az ötödik állásban a 90 törlőoszcillátor és ugyanez a 7.n+l kimenet köttetik össze.

A 6a ábrán a B_n és B_n+^ blokkokban jelképezett információ beírásához a 88 kapcsoló a következő sorrendben mozog: 3, 2, 1, 4, 1, 2, 3 és 5.

Hasonló egyszerűen származtatható a kapcsolóállások sorrendje a 6b és 6c ábrákon feltüntetett esetekre is.

A további jelnek a 7. ábra jelöléseit követő, a második blokkrészekbe történő beírásakor a 84 CPU a 85 bemenetére érkező jel függvényében állítja elő a 87 vonalra és a 89 kapcsolónak küldött vezérlőjeleket, így érve el, hogy a megfelelő pillanatban a második blokkrészekbe íródjék vagy ne íródjék információ.

Nem igényel magyarázatot, hogy a 83 egységnek e célból memóriával is felszereltnek kell lennie, amely a második blokkrészekbe beírandó információ szükség szerinti pufferelésére használható fel.

Claims (17)

1. Adó digitális átviteli rendszerekhez, az átviteli közegben létesített információs csatornán keresztüli információ átvitellel, az átviteli közegben létesített segédcsatornán keresztüli, szinkronszót (101,104) és egy további digitális jelet tartalmazó kiegészítő jel átvitellel; ahol az adó magában foglalja az információ bevitelére szolgáló és az ezen keresztül bevitt digitális információt az átviteli közegben létesített információs csatornán keresztül történő átvitel számára alkalmas formátumúvá alakító input terminált (1), illetve a további digitális jelet fogadó és a segédcsatornán átvitt kiegészítő jelbe beépítő bemenetét (9), azzal jellemezve, hogy az adó a kiegészítő jelet egymást követő blokkok (B) formájában előállító kialakítású, ahol az első blokk (B_n) és a közvetlenül erre következő második blokk (B_n+1) ^első részei tartalmazzák a szinkronszót (101,104), második részei (106,107) pedig a további információt, olymódon, hogy az első blokk (Bn) első részében van egy szinkronszó (101) és egy első kódszó (102) , ebben a sorrendben; az első blokk (Bn) második része (106) további információt tartalmaz; a második blokk (^Bn+i) első részében van egy szinkronszó (104) és egy második kódszó (105), ebben a sorrendben, továbbá amennyiben a második blokk (^B _n+1) második része (107) is tartalmaz további információt, úgy az első és második kódszó (102,105) megegyezik, valamint ha a második blokk második része mentes bármiféle további információtól, akkor az első és a második kódszó (102,105) egymástól eltér.

2. Az 1. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az első blokk (B_n) első részében egy harmadik kódszó (100) foglal helyet, valamint a szinkronsző (101) és az első kódszó (102) ebben a sorrendben, továbbá a második blokk (B_n+p első részében egy negyedik kódszó (103), a szinkronszó (104) és a második kódszó (105) kap helyet ebben a sorrendben, továbbá a harmadik és a negyedik kódszó (100,103) megegyezik, amennyiben az első blokk (B_n) és az elsőt közvetlenül megelőző harmadik blokk (B_n_p második részei egyaránt tartalmaznak további információt, valamint a harmadik és a negyedik kódszó (100,103) egymástól eltér, ha csupán az első blokk (B_n) második része tartalmaz további információt, a harmadik blokk (^Β _η_ρ második része pedig üres.

3. A 2. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az első és a negyedik kódszó (102,103) egymással megegyezik.

4. A 3. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az első és a harmadik kódszó (102,100) egymástól eltér, továbbá az első kődszó (102) egy q bitszámú bináris szám, amelyben n darab egyes és n darab zérus váltakozik, továbbá a harmadik kódszó (100) az első kódszónak (102) a negáltja, ahol n>l egész szám, és q>2 egész szám.

5. A 4. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az első kódszó (102) a tíz bites 1010101010 bináris szám, és a harmadik kódszó (100) a tíz bites 0101010101 bináris szám.

6.

Az 1.-5. igénypontok bármelyike szerinti adó, azzal jelle·· · » ········ • · ·· ·· * · mezve, hogy a szinkronszó (101) egy tíz bites bináris szám, és célszerűen 0100111110 vagy 0000111110 alakú.

7. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti adó, azzal jellemezve, hogy további információ a rákövetkező m2 darab blokk második része helyett ml darab egymást követő blokk második részébe van az adó által előállított formában beírva, ahol ml>l és m2>l egész számok.

8. A 7. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy ml=m2=l, valamint a további információ a páros blokkok (^Bn_2,^Bn,B_n+2) második részébe van az adó által beírva, a páratlan blokkok (B_n_ ₁,^B _n+1/B_n+3) második részébe pedig nincs további információ.

9. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az adó az információt mágneses adathordozóra (6) rögzítő eszköz.

10. A 7., 8., vagy 9. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy a rögzítőeszköz (5,8) az információs csatorna tartalmát az adathordozónak (6) legalább egy jelhordozó sávjára (Ti) író kialakítású, a segédcsatornán átvitt kiegészítő információt pedig az adathordozón (6) legalább egy másik jelhordozó sávban (Ti) rögzítő kialakítású, a rögzítőeszköz emellett a p darab egymást követő blokk (^Bn^-Bn+p_i) második részébe az adathordozó (6) jelhordozó sávjának (Ti) hosszában egy adott pozíciót azonosító jelet író kialakítású, ahol p>ml.

mezve, hogy a szinkronszó (101) egy tíz bites bináris szám, és célszerűen 0100111110 vagy 0000111110 alakú.

7. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti adó, azzal jellemezve, hogy további információ a rákövetkező m2 darab blokk második része helyett ml darab egymást követő blokk második részébe van az adó által előállított formában beírva, ahol ml>l és m2>l egész számok.

8. A 7. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy ml=m2=l, valamint a további információ a páros blokkok (^Bn_2'^Bn'^Bn+2 második részébe van az adó által beírva, a páratlan blokkok (Bn_ 1'^Βη+1'^Βη+3> második részébe pedig nincs további információ.

9. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti adó, azzal jellemezve, hogy az adó az információt mágneses adathordozóra (6) rögzítő eszköz.

10. A 7., 8., vagy 9. igénypont szerinti adó, azzal jellemezve, hogy a rögzítőeszköz (5,8) az információs csatorna tartalmát az adathordozónak (6) legalább egy jelhordozó sávjára (Ti) író kialakítású, a segédcsatornán átvitt kiegészítő információt pedig az adathordozón (6) legalább egy másik jelhordozó sávban (Ti) rögzítő kialakítású, a rögzítőeszköz emellett a p darab egymást követő blokk (^Bn^_Bn+p_i) második részébe az adathordozó (6) jelhordozó sávjának (Ti) hosszában egy adott pozíciót azonosító jelet író kialakítású, ahol p>ml.

11. A 10. igénypont szerinti adó, azzal jellemzve, hogy ml=m2=l, valamint a rögzítőeszköz a p darab egymást követő blokk (B_n-B_n+p_₁) közül a páratlan blokkok második részébe, és a velük szomszédos páros blokkok második részébe ugyanazt a további információt író kialakítású.

12. Vevő valamely átviteli közegben létesített információs csatornán keresztül átvitt digitális információ és az átviteli közegben létesített segédcsatornán keresztül átvitt, egy szinkronszót és egy további digitális jelet tartalmazó kiegészítő jel vételére, azzal jellemezve, hogy a kiegészítő jelet egymást követő blokkok (B) formájában vevő kialakítású, ahol az első blokk (B_n) és a közvetlenül erre következő második blokk (B_n+^) első részei tartalmazzák a szinkronszót (101,104), második részei (106,107) pedig a további információt, olymódon, hogy az első blokk (B_n) első részében van egy szinkronszó (101) és egy első kódszó (102) , ebben a sorrendben; az első blokk (B_n) második része (106) további információt tartalmaz; a második blokk (B ^.) első részében van egy szinkronszó (104) és egy második kódszó (105) , ebben a sorrendben, továbbá amennyiben a vett első és második kódszó (102,105) megegyezik, úgy a második blokk (B_n+^) második része (107) is tartalmaz további információt, valamint ha a vett első és a második kódszó (102,105) egymástól eltér, úgy a második blokk második része mentes bármiféle további információtól; valamint a vevő a további információt a blokkok (B ,B második részeiből kinyerő kialakítású.

13. A 12. igénypont szerinti vevő, azzal jellemezve, hogy a a kiegészítő jel egy fázisszárt hurok (30) bemenetére van vezetve .

14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti vevő, azzal jellemezve, hogy mágneses adathordozóra (6) előzetesen felvitt információt visszaállító készülék.

15. A 14. igénypont szerinti vevő, azzal jellemezve, hogy olyan mágneses adathordozót (6) visszaállító készülék, amely mágneses adathordozó (6) legalább egy jelhordozó sávjában (Ti) az információs csatorna digitális információja, és legalább egy másik jelhordozó sávjában (Tn+1) a segédcsatorna kiegészítő jele van rözítve.

16. A 15. igénypont szerinti vevő, azzal jellemezve, hogy része egy ablakérzékelő (34), amelynek bemenetére a legalább egy másik jelhordozó sávból (Tn+1) olvasott információ van vezetve, és amelynek kimenetén egy olyan vezérlő jel (cs) van, amely az adathordozó (6) adott továbbítási sebessége mellett egy első fajta vezérlő jel abban az esetben, ha az időablakban észlelt amplitúdó időben változó, és egy második fajta vezérlő jel, ha az időablakban észlelt amplitúdó időben állandó, továbbá az ablakérzékelő (34) kimenete az adathordozót (6) továbbító eszköz vezérlőjel bemenetére van csatlakoztatva, és az adathordozót (6) továbbító eszköz a második fajta vezérlőjel vétele esetén az aktuális továbbítási sebességet lekapcsoló kialakítású.

17. Adathordozó, amely a 9., 10. vagy 11. igénypont szerinti adó ··»· • · • · · segítségével van előállítva, és amelynek több jelhordozó sávja van, azzal jellemezve, hogy legalább egy jelhordozó sávjában (Ti) az információs csatorna digitális információja, és legalább egy másik jelhordozó sávjában (Tn+1) a segédcsatorna szinkronszót jelet tartalmazó kiegészítő jele van rözítve, a kiegészítő jel egymást követő blokkok (B) formájában van előállítva, ahol az első blokk (B_n) és a közvetlenül erre következő második blokk (B_n+|) első részei tartalmazzák második részei (106,107) pedig a további információt, olymódon, hogy az első blokk (B_n) első részében van egy szinkronszó (101) (B_n) további információt is tartalmaz; a második blokk első részében van egy szinkronszó (104) és egy második első blokk kódszó (105), továbbá amennyiben a második blokk (B_n+1) második része (107) is tartalmaz további információt, úgy az első és második kódszó (102,105) megegyezik, valamint ha a második blokk második része mentes bármiféle további információtól, akkor az első és a