HU194670B

HU194670B - Adapter circuit for operating high-pressure discharge lamp

Info

Publication number: HU194670B
Application number: HU861418A
Authority: HU
Inventors: Johny A J Daniels
Original assignee: Philips Nv
Priority date: 1985-04-09
Filing date: 1986-04-03
Publication date: 1988-02-29
Also published as: EP0198536A1; CN1004746B; JPS61237397A; CN86101881A; DE3677808D1; EP0198536B1; CA1260998A; HUT40546A; US4728865A

Description

A találmány tárgya előtét áramkör nagynyomású kisülő lámpa működtetéséhez, amelynek tápfeszültség forrásra kapcsolódó első és második bemeneti csatlakozása, valamint a nagynyomású kisülő lámpa nagynyomású kisülő csövéhez kapcsolódó első és második kimeneti csatlakozása van, a bemeneti csatlakozások a hozzájuk tartozó kimeneti csatlakozásokkal össze vannak kötve oly módon, hogy az első bemeneti csatlakozás és az első kimeneti csatlakozás közé egy első vezérelt félvezetős kapcsoló van beiktatva, amelynek a vezérlőelektródája egy feszültségosztó áramkör első és második ága közötti csatlakozással van összekötve, a feszültségosztó áramkör második ágának negatív és pozitív csatlakozási pólusa van, amely feszültségosztó áramkör legalább egy csatlakoztatott lámpa esetén párhuzamos az első félvezetős kapcsolóval.

A találmány tárgya továbbá egy az előtét áramkörrel ellátott lámpa.

A bevezetőben körülírt előtét áramkör ismeretes a 3 925 705 -számú US szabadalmi leírásból. Ez az ismert áramkör lehetővé teszi nagynyomású kisülő lámpáknak a működtetését olyan készülékben, amelynek a stabilizáló ballasztja nincs az illető lámpához illesztve. Ily módon azon tény mellett, hogy a nagynyomású kisülő lámpák fényhasznossága folyamatosan javul, energia-megtakarítás érhető el a már meglevő készülékeknél, miközben a kívánt megvilágítási erősséget fenn tudjuk tartani.

A tápfeszültség változásai a.zt eredményezik, hogy az ismert áramkör alkalmazása esetén a félvezetős kapcsoló vezérlése is változik, és ennek megfelelően a lámpa árama és a lámpa teljesítménye is változik. A feszültségnek vagy az áramnak a változásai alatt azt értjük, hogy az illető feszültség vagy áram négyzetes középértéke változik. A teljesítmény esetén a változásokat az időben átlagolt érték vonatkozásában értjük.

Nagynyomású kisülő lámpák sok esetben az élettartamuk során feszültségüket változtatják, a lámpa öregedése során változik a lámpa árama és a lámpa teljesítménye. Mind a tápfeszültség forrás változásai, mind a lámpa öregedése következtében bekövetkező tulajdonságok változásai hátrányosak lehetnek egyrészről a lámpa számára megnövekedett lámpafeszültség esetén, mind az előtét áramkör számára a megnövekedett áram következtében. A iámpa feszültségének növekedése a lámpa kialvásához vezethet, mivel a megnővekedett lámpafeszültség esetén a szükséges újragyújtási feszültség a tápfeszültség forrás feszültsége fölé növekedhet. A megnövekedett lámpa árama azt eredményezi, hogy a félvezető kapcsolón keresztül nagyobb áram folyik, és így a félvezető kapcsoló disszipációja megnő. Különösen abban az esetiben, ha az előtét áramkör például a lámpa fejében van elhelyezve, ezek a jelenségek különösen nagy problémákat okozhatnak.

A találmány elé célul tűztük ki egy olyan eszköznek a kidolgozását, amelynek a segítségével a tápfeszültJség változásai és a lámpa tulajdonságainak a változásai legalábbis részben kompenzálva vannak.

A kitűzött célt a bevezetőben körülírt lámpával a : találmány szerint úgy értük el, hogy a feszültségosztó áramkör első ága a lámpa feszültségétől függő segéd feszültségforrást tartalmaz, amelynek negatív pólusa , a negatív csatlakozási pólushoz, pozitív pólusa a pozitív csatlakozási pólushoz van kötve, és a segédfeszültségforrás, továbbá a második kimeneti csatlakozással is össze van kötve,

A találmány szerinti előtét áramkörnek egyik előnye, hogy a lámpán eső feszültség befolyásolja az első vezérelt félvezető kapcsoló vezérlését, aminek eredményeképpen sokkal egyenletesebb lámpafeszültséget kapunk.

A találmány szerinti előtét áramkör egy előnyös kiviteli alakjánál a lámpa feszültségétől függő segédfeszültségforrás egymással párhuzamosan kapcsolt kondenzátort és ellenállást tartalmaz.

Arra az időre, amikor az első félvezető kapcsoló nyitott állapotban van (vagyis nem vezet), a kondenzátor tölti be a feszültségforrás szerepét, míg arra az időre, amikor a kapcsoló zárva van (vagyis vezet), ugyanez a kondenzátor feltöltődik a második kimeneti csatlakozással való összekötésen keresztül egy olyan feszültségre, amely arányos a lámpa feszültségével. A párhuzamos ellenállás többek között azt a célt szolgálja, hogy nyitott kapcsolóállás mellett a kondenzátoron a feszültségosztó áramkörön átfolyó áram következtében létrejövő feszültségnövekedést semlegesítse a következő periódusra, amelyben az első félvezető kapcsoló ismét zárt állapotban van. Meglepő módon azt találtuk, hogy ezzel az egyszerű kiviteli alakkal az első félvezető kapcsoló kielégítő vezérlése érhető el.

Egy olyan előtét áramkör esetén, amely periodikusan változó polaritású tápfeszültségről történő működtetésre alkalmas, legalább a kondenzátor és ellenállás párhuzamos kapcsolása csatlakozik egy egyenirányító híd egyenfeszültségű kapcsaira, amelynek két váltakozó feszültségű csatlakozási pontja a feszüitsé· gosztó áramkörbe van beiktatva. Ezáltal nagyon egyszerű módon elérhettük azt, hogy a párhuzamosan kapcsoláson levő feszültség a lámpa feszültségétől függő feszültségforrásként működik, amelynek ugyanaz a polaritása, mint a feszültségosztó áramkörön eső feszültség polaritása.

Annak érdekében, hogy a kondenzátor feszültsége és a lámpa feszültsége közötti arányosságot biztosítsuk, a találmány szerinti előtét áramkör egy előnyös kiviteli alakjánál az egyenirányító hídnak egy harmadik váltakozó feszültségű csatlakozása is van, és a harmadik váltakozó feszültségű csatlakozás részét képezi a lámpa feszültségétől függő segéd feszültségforrás, és a második kimeneti csatlakozás közötti összekötésnek. Ebben a kiviteli alakban a lámpa feszültségétől függő segédfeszültségforrás párhuzamos ellenállása egyidejűleg azt a célt is szolgálja, hogy a kondenzátor feszültsége és a lámpa feszültsége közötti arányosságot fenntartsa abban az esetben is, ha a lámpa feszültségének négyzetes középértéke csökken.

Egy további kiviteli alak szerint a kondenzátor és ellenállás a párhuzamos kapcsolása és a második kimeneti csatlakozás közötti összekötés egy kapcsolót tartalmaz. Előnyös a kapcsolót csak abban az esetben zárni, amikor az első félvezető kapcsoló zárva van, mivel a második kimeneti csatlakozáson levő feszültség csak akkor arányos a lámpa feszültségével, amikor az első félvezető kapcsoló zárva van.

Előnyösen a párhuzamos kapcsolás és a második kimeneti csatlakozás közötti összekötés egy második ellenállást is tartalmaz. Ez a második ellenállás a

194 670 párhuzamos kapcsolás ellenállásával együtt alkotja a feszültségosztó áramkört, amely befolyásolja a lámpa feszültsége és a kondenzátor feszültsége közötti arányt.

A kapcsolót célszerűen egy második vezérelt félvezető kapcsoló alkotja, amelynek a vezérlőelektródája az első kimeneti csatlakozáshoz van kötve. Ily módon a második vezérelt félvezető kapcsolónak a lámpa feszültségének pillanatnyi értékével történő vezérlése egyszerű, és ezért előnyös módon érhető el.

Olyan tápfeszültség alkalmazása esetén, amelynél a feszültség és az áram polaritása periodikusan váltakozik, viszonylag kis frekvenciával, mint amilyen a hálózati frekvencia, a vezérelt félvezető kapcsolókat előnyösen triac-ok alkotják, mivel ezek az elemek automatikusan megszakítják az áramot, amint az a polaritását megváltoztatja. Más esetekben, például egyenfeszültségű tápfeszültségforrás alkalmazása esetén, külön áramkörrel kell gondoskodni arról, hogy valamennyi félvezető kapcsoló szakadássá váljon,

A találmány szerinti előtét áramkör egy lehetséges kiviteli alakját az alábbiakban részletesebben a mellé-, kelt rajzok segítségével ismertetjük, ahol az

1. ábra egy előtét áramkör kapcsolási elrendezéséi mutatja nagynyomású kisülő lámpával csatlakoztatva, a

2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működése során fellépő pillanatnyi áram és pillanatnyi feszültségváltozásokat tünteti fel, a

3. ábra a lámpa feszültsége és a lámpa teljesítményeközötti összefüggést mutatja egy diagramon, a j

4. ábra a lámpa feszültsége és az újragyújtási fe-i szükség közötti összefüggést mutatja egy diagramon, az i

5. és 6. ábra az előtét áramkör lehetséges változásainak kapcsolási elrendezését mutatja.

Az 1. ábrán egy váltakozó feszültségű feszültségforrás A és B csatlakozása egy 3 előtét áramkör első bemeneti C csatlakozására és második bemeneti D csatlakozására kapcsolódik. A B csatlakozás és a bemeneti D csatlakozás közötti összekötés egy stabilizáló 2 ballasztot tartalmaz. A 3 előtét áramkörnek első kimeneti E csatlakozása és második kimeneti F csatlakozása van, amelyekhez egy nagynyomású 1 kisülőcső van csatlakoztatva. Valamennyi bemeneti C, D csatlakozás össze van kötve a hozzá tartozó kimeneti E, F csatlakozással. Az első bemeneti C csatlakozás és az első kimeneti E csatlakozás közötti összekötés tartalmazza az első vezérelt félvezető kapcsolót, amely a jelen esetben egy 4 triac, amelynek a 41 vezérlőelektródája egy letörő elemen keresztül amely a jelen esetben egy 8 diac - egy feszültségosztó áramkör első 5 ága és második 6 ága közötti G csatlakozási ponthoz van kötve. Az első 5 ág egy 27 ellenálláson keresztül az első bemeneti C csatlakozáshoz van kötve. A második 6 ág tartalmaz egy 61 ellenállásból és 62 kondenzátorból álló párhuzamos kapcsolást, és amely az első kimeneti E csatlakozáshoz van kötve.

Az első 5 ágban egy 51, 52, 53 és 54 diódákból álló egyenirányító híd .váltakozó feszültségű H és I csatlakozási pontjai egy 55 ellenállással sorbakapcsolva találhatók.

Egy párhuzamosan kapcsolt 56 ellenállás és 57 kondenzátor kapcsolódik az első 5 ág egyenirányító hídjának egyenfeszültségű csatlakozásaihoz. Az egyenirányító híd 58, 59 diódákon keresztül egy harmadik váltakozó feszültségű J csatlakozással is rendelkezik, amely az 56 ellenállás és 57 kondenzátor párhuzamos kapcsolása és a második kimeneti F csatlakozás közötti összekötés részét képezi. Ez az összekötés tartalmaz egy 10 triac-cal sorbakapcsolt 9 ellenállást, amely 10 triac a második vezérelt félvezető kapcsolót alkotja. A 10 triac-nak a 101 vezérlő elektródája 11 ellenálláson keresztül az első kimeneti E csatlakozáshoz van kötve. Az 5 és 6 ágakat két, egymással ellentétes polaritással sorbakapcsolt 12 és 13 Zener-dióda söntöli. A 41 vezérlő elektróda egy 16 ellenálláson keresztül a kimeneti E csatlakozáshoz van kötve. A 4 triaccal egy 17 ellenállás köthető párhuzamosan.

Az áramkör működése a lámpa begyújtása esetén a következő.

Abban az esetben, ha a lámpa begyújtott állapotban van, az I_ls lámpaáram keresztülfolyik a B csatlakozáson, 2 ballaszton, D csatlakozáson, F csatlakozáson, 1 kisülőcsövön, E csatlakozáson, 4 triac-on, C csatlakozáson és az A csatlakozáson. Ekkor az I kisülőcsövön V_u feszültség van, aminek következtében a 10 triac vezető állapotban van, és így a 10 triac-on, 9 ellenálláson és az 59 diódán keresztül áram folyik az 56 ellenállás és 57 kondenzátor párhuzamos kapcsolásához, majd a párhuzamos kapcsoláson keresztül egyrészről az 52 diódán és 27 ellenálláson, másrészről az 54 diódán, 55 ellenálláson és 61 ellenálláson keresztül folyik az áram.

Amikor a bemeneti C, D csatlakozásokon levő pillanatnyi feszültség 0-vá válik, akkor az l_la lámpaáram, valamint a lámpa Vfeszültség szintén 0-ra esik, aminek következtében mind a 4 triac, mind a 10 triac szakadássá válik. Amint a 4 triac szakadássá válik, lányegében a teljes pillanatnyi tápfeszültség megjelenik a bemeneti C és D csatlakozásokon. Valójában a stabilizáló 2 ballaszt lényegében egyáltalán nem vesz fel feszültséget, mivel a 3 előtét áramkörön keresztül folyó áram csak lassan növekszik annak a ténynek a következtében, hogy a 4 és 10 triac-ok lezárt állapotban vannak. Esetleg kis áram fog keresztülfolyni a 27 ellenálláson, a 12, 13 Zener-diódákon, a feszültségosztó áramkörön és a 17 ellenálláson. Amint a G csatlakozási ponton a pillanatnyi feszültség eléri a 8 diac letörési feszültségét, a 8 diac letörik, és 62 kondenzátor hirtelen kisül a 8 diac-on, és a 41 vezérlő elektródán keresztül, aminek következtében a 4 triac vezető állapotba kerül, és a lámpa újra gyújt. Ekkor áram fog folyni a következő áramkörön keresztül: C csatlakozás, 4 triac, E csatlakozás, 1 kisülőcső, F csatlakozás, D csatlakozás. A kimeneti E és F csatlakozások között ekkor fellépő feszültségkülönbség a 10 triac-ot szintén vezető állapotba hozza, és kis áram fog folyni az 58 diódán, 9 ellenálláson, 10 triacon keresztül, aminek következtében az 57 kondenzátor töltése kisül. Másrészről, az 57 kondenzátorba töltés folyik a C csatlakozáson, 27 ellenálláson, 51 diódán és a C csatlakozáson, 4 triac-on, 61 ellenálláson, 55 ellenálláson, 53 diódán keresztül.

Ezt követően a bemeneti C és D csatlakozásokon levő áram és feszültség ismét csökkenni fog, és megváltozik azok polaritása, majd ezután a fentebb ismertetett jelenség ismétlődik. A 17 ellenállás biztosítja, hogy a 4 triac lezárt állapotában egy kis áram állandóan folyik a lámpán keresztül (ún. „fenntartó áram”),

194 670 ami biztosítja, hogy az 1 kisülőcsőben az ionizáció fennmaradjon. Ez előnyösen korlátozza az újragyújtási feszültséget.

Annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolóként működő 10 triac biztosan vezető állapotba kerüljön a lámpa újragyújtását követően, a 101 vezérlő elektróda és a második kimeneti F csatlakozás közé egy további kondenzátor iktatható be.

A 12 és 13 Zener-diódákat tartalmazó áramkör hivatott azt biztosítani, hogy az 5 és 6 ág közötti rcszültségosztás állandó értékű feszültségről történjen.

A 3 előtét áramkörnek a fentiekben ismertetett működéséből kiderül, hogy az 57 kondenzátoron töltés marad vissza az I_Ja lámpaáram egyik polaritású fázisának végén. Ez a maradék töltés és az 57 kondenzátoron levő feszültség együttesen befolyásolja az 5 és 6 ágak közötti feszültségosztás mértékét, és ezzel a 8 diac letörési pillanatát oly módon, hogy az 57 kondenzátor a névleges értékhez képesti nagyobb maradék töltés a 8 diac-ot későbbi pillanatban töri le, mig az 57 kondenzátoron kisebb visszamaradó töltés meggyorsítja a 8 diac letörési pillanatát.

A lámpa Vj_a feszültség négyzetes középértékének állandó értéke mellett az 57 kondenzátor maradó töltése valamennyi polaritásfázis végén ugyanaz a névleges érték lesz. Ha azonban a lámpa V,_a feszültség négyzetes középértéke növekszik vagy csökken, akkor ez azt eredményezi, hogy az 57 kondenzátor maradó töltése növekszik vagy csökken, és ennek következtében az az időtartam, ami alatt a 4 triac lezárt állapotban van, növekszik vagy csökken. Ebben az esetben a lámpa által disszipált teljesítmény csökken vagy növekszik, aminek következtében a gőzmozgást meghatározó hőmérséklet az 1 kisülőcsövön belül csökken vagy növekszik, és ennek megfelelően a lámpa feszültsége csökken vagy növekszik.

További szemléltetés látható a 2a-2d. ábrákon, amely a fenti jelenségeket a tépfeszültség egy teljes periódusában ábrázolják, ahol a

2a. ábrán az i_la lámpaáram látható,a

2b. ábráTTa V„ tápfeszültség, valamint a C és D csatlakozások közötti V_CD feszültség, a

2c. ábrán a V„ tápfeszültség, valamint a lámpa V_Jafeszültség lefolyása látható, és a

2d. ábrán az 57 kondenzátoron megjelenő V₅₇ feszültség lefolyása látható.

A 2. ábrán a tu időtartam, ami alatt a félvezetős kapcsolót alkotó 4 triac lezárt állapotban van. A lámpa V_la feszültségének a változása esetén a V_h újragyújtási feszültség lefolyása látható. A 17 ellenálláson átfolyó fenntartó áram azt eredményezi, hogy a lámpa V_la feszültség O-tól eltérő a t_u időtartam alatt, és kismértékben növekszik. A 17 ellenállás viszonylag kis értéke esetén a fenntartó áram viszonylag nagy lehet, és így a lámpa V_la feszültség a t_u időtartam alatt viszonylag nagy mértékben növekszik.

Egy gyakorlatban megvalósított kapcsolási elrendezésnél a 3 előtét áramkört 220 V-os, 50 Hz-es váltakozó feszültségű hálózatra kapcsoltuk, és amelynek segítségével egy nagynyomású nátrium kisülő lámpát működtettünk, amely 400 W teljesítményt disszipált. A lámpa töltése 25 mg amalgámot tartalmazott, amelyből 21 tömeg% nátrium és 79 tömeg% higany volt, továbbá xenont tartalmazott, amelynek a rjomása 300 K hőmérsékleten 45 kPa volt. A kapcso isi elrendezés áramköri elemeinek értéke az alábbiak: :;erinti volt:

9 ellenállás	47 kOhm
11 ellenállás	15k0hm
16 ellenállás	1 kOhm
17 ellenállás	4,7 kOhm
27 ellenállás	2,2 kOhm
55 ellenállás	22 kOhm
56 ellenállás	470 kOhm
61 ellenállás	100 kOhm
57 kondenzátor	o,22 pF
62 kondenzátor	47 nF
53, 54 diódák	Philips BYV 95 E típus
51, 52, 58, 59 diódák	WL 10 Gener i Instruments
12, 13 Zener-diódák	Zener-feszültség 200 V, Philips BZT 03
4 triac	Philips BT 138
10 triac	Philips BT 136
8 diac	letörési feszültség 32 V, Philips BR 100.

A fenti 3 előtét áramkör egy Philips típusú SÓN 400 W stabilizáló ballaszton keresztül csatlakozott a tápfeszültség forrásra.

A 3. ábra diagramján a vízszintes tengelyre a lámpa V,_a feszültség négyzetes középértéke van felvive Vokban, míg a lámpa W_la átlagos teljesítménye a függőleges tengelyre van felmérve W-okban. A fentiekben ismertetett, gyakorlatban is megvalósított előtét áramkörrel működtetett lámpa 20 munkapontja van a diagramon feltüntetve 220 V, 50 Hz-es állandó feszültségű feszültségforrással működtetve, miközben a lámpa V_la feszültség állandó 120 V értékű volt. A 4 triac ekkor lezárt állapotban van a tápfeszültség forrás valamennyi félperiódusának 0,86 ms időtartamára. Ugyanennek a lámpának a 21 munkapontja azt az esetet mutatja, amikor a tápfeszültség 242 V értékre növekedett, de amely esetben a korábban ismert, technika állásához tartozó előtét áramkör volt alkalmazva. Az első félvezető kapcsoló vezérlésére szolgáló feszültségosztó áramkört ekkor két, egymással ellentétes polaritással sorbakapcsolt Zener-dióda söntölte. Ugyanezt a lámpát a találmány szerinti, fentiekben ismertetett előtét áramkörrel működtetve, 242 V-os tápfeszültség értéknél a 22 munkapontban működött a lámpa. Az az időtartam, amely alatt a 4 triac minden félperiódusban lezárt állapotban volt, ebben az esetben 1,12 ms volt. A 23 és 24 munkapontok azt az esetet tüntetik fel, amikor ugyanez a lámpa a technika állásához tartozó, illetve a találmány szerinti előtét áramkörrel működött, amikor a tápfeszültség 220 V, 50 Hz volt, és a lámpa V_la feszültsége növekedett. A lámpa V _u feszültség növekedése azáltal jött létre, hogy a lámpa által kibocsátott hősugárzást reflektáltuk a kisülőcsőre. Ez az eset a korábban ismert, technika állásához tartozó előtét áramkör alkalmazása esetén azt eredményezte, hogy a lámpa V_la feszültsége 130 V-ra növekedett, és a lámpa átlagos teljesítménye 350 W-ra nőtt. A találmány szerinti, fentiekben ismertetett előtét áramkör kiviteli alakjának alkalmazása

194 670 esetén a lámpa átlagos teljesítménye 320 W-ra csökkent, és a lámpa feszültségének növekedése mintegy 2 V-ra korlátozódott. A váltakozó feszültség minden félperiódusának az az időtartama, amelyre a 4 triac lezárt állapotban volt, ebben az esetben 1,4 ms-ot tett ki.

További összehasonlítás látható a 3. ábrán, amelyen ugyanennek a lámpának a munkapontjai láthatók, amikor azt előtét áramkör nélkül, közvetlenül kapcsoltuk a feszültségforrásra. A 30 munkapont azt , az esetet jelöli, amikor a tápfeszültség négyzetes középértéke állandóan 220 V volt. A 31 munkapont azt az esetet jelzi, amikor a tápfeszültség 242 V-ra növekedett.

A 4. ábra az újragyújtási feszültségértékeket mutatja a 3. ábrán bemutatott munkapontokban. A 4. ábra pontjai a 3. ábrán bemutatott munkapontokhoz az alábbi táblázat szerint tartoznak:

TÁBLÁZAT

4. ábra pontja

29

A 3. ábra megfelelő munkapontja

Az 5. és 6. ábra az előtét áramkör módosításait mutatja. Az 1. ábrán feltüntetettel azonos hivatkozási számmal vannak ellátva.

Az 5. ábra azt az esetet szemlélteti, amelyben - az

1. ábrához képest - a bemeneti C, D csatlakozások és a kimeneti E, F csatlakozások a 4 triac 41 vezérlő elektródája szempontjából fel vannak cserélve.

A 6. ábrán bemutatott áramkör esetén a kimeneti E, F csatlakozások az 5. ábrán látható kapcsolási elrendezéshez képest más helyen találhatók, és azok az első kapcsolót alkotó 4 triac és a 27 ellenállás között vannak.

A feszültségosztó áramkör ily módon párhuzamosan van mind az első kapcsolóelemet alkotó 4 triaccal, mind az 1 kisülőcsővel.

Claims

1. Előtét áramkör nagynyomású kisülő lámpa működtetéséhez, amelynek tápfeszültség forrásra kapcsolódó első és második bemeneti csatlakozása, valamint a nagynyomású kisülő lámpa nagynyomású kisülő csövéhez kapcsolódó első és második kimeneti csatlakozása van, a bemeneti csatlakozások a hozzá5 juk tartozó kimeneti csatlakozásokkal össze vannak kötve oly módon, hogy az első bemeneti csatlakozás és az első kimeneti csatlakozás közé egy első vezérelt félvezetős kapcsoló van beiktatva, amelynek a vezérlőelektródája egy feszültségosztó áramkör első és má, θ sodik ága közötti csatlakozási ponttal van összekötve, a feszültségosztó áramkör második ágának negatív és pozitív csatlakozási pólusa van, amely feszültségosztó áramkör legalább egy csatlakoztatott lámpa esetén párhuzamos az első félvezetős kapcsolóval, azzal jel15 lemezve, hogy a feszültségosztó áramkör első ága (5) egy segédfeszültségforrást tartalmaz, amelynek negatív pólusa a negatív csatlakozási pólushoz, pozitív pólusa a pozitív csatlakozási pólushoz van kötve, és a segédfeszültségforrás továbbá a második kimeneti

20 csatlakozással (F) is össze van kötve.

2. Az 1. igénypont szerinti előtét áramkör, azzal jellemezve, hogy a segédfeszültségforrás egymással párhuzamosan kapcsolt kondenzátort (57) és ellenállást (56) tartalmaz.

25

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti előtét áramkör, azzal jellemezve,hogy periodikusan váltakozó polaritású tápfeszültségről történő működtetésre alkalmas, legalább a kondenzátor (57) és az ellenállás (56) párhuzamos kapcsolása csatlakozik egy egyenirányító

30 híd egyenfeszültségű kapcsaira, amelynek két váltakozó feszültségű csatlakozási pontja (Η, I) a feszültségosztó áramkörbe van beiktatva.

4. A 3. igénypont szerinti előtét áramkör, azzal jellemezve, hogy az egyenirányító hídnak egy harma35 dik váltakozó feszültségű csatlakozása (J) is van, és a harmadik váltakozó feszültségű csatlakozás (J) részét képezi a segédfeszültségforrás, és a második kimeneti csatlakozás (F) közötti összekötésnek.

5. A 2 -4. igénypontok bármelyike szerinti előtét

40 áramkör, azzaljellemezve, hogy a kondenzátor (57) és az ellenállás (56) párhuzamos kapcsolása és a második kimeneti csatlakozás (F) közötti összekötés egy ellenállást (9) tartalmaz.

6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti előtét

45 áramkör, azzal jellemezve, hogy a kondenzátor (57) és az ellenállás (56) párhuzamos kapcsolása és a második kimeneti csatlakozás (F) közötti összekötés egy kapcsolót tartalmaz.

7. A 6. igénypont szerinti előtét áramkör, azzal

5Q jellemezve, hogy a kapcsolót egy második vezérelt félvezető kapcsoló alkotja, amelynek a vezérlőelektródája (101) az első kimeneti csatlakozáshoz (E) van kötve.